Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

4 KÉPÚJSÁG 1976. augusztus 20. magazin magazin magazin „Szóváltás” a számítógéppel Gyakoribbak az ikrek ? Az angol National Physical Laboratory munkatársai an­nak megoldásán fáradoznak, hogy közvetlen „hangkapcsola­tot” teremtsenek az ember és a számítógép között. Nem ke­vesebbről van szó, mint arról, hogy ha a kezelő mikrofonon keresztül utasítást ad a számítógépnek, az elvégzik a kívánt feladatot és „visszamondja” az eredményt. Könnyen belát­ható, hogy sikeres megoldás esetén milyen óriási jelentősége lenne az így kialakított rendszereknek. Korlátozott szókész­lettel és előírásosan tagolt kiejtéssel már sikerült eredmé­nyeket elérni. A képen látható megoldásban ez azt jelenti, hogy a mikrofonon át közölt szavakat a számítógép már fel­ismeri, és azok értelmét meg is jeleníti a tv-képernyőn. En­nél persze többre van szükség, arra, hogy a számítógép az em­beri hang szinte korlátlan változatqsságához igazodóan, jó­val nagyobb szókészletű szöveggel — azon beiül az egymás mellé rendelt szavakat összefüggéseiben is „értve” — utasít­ható legyen. A hírügynökségek egyre gyakrabban hozzák a világ tudomására, hogy valahol ötös ikrek születtek, kettős iker pedig hovatovább min­den ember ismeretségi köré­ben található. Azt jelenti ez, hogy szaporodik az ikerszü­lések száma? Ugyanakkor a megbízható statisztikai ada­tok ennek az ellenkezőjét közlik: csökken az ikerszü­lések gyakorisága. Hazánkban például jelenleg minden szá­zadik szüléskor fordul elő kettős iker, pedig a század- forduló elején — 70 éve — még minden 80. szülés iker­szülés volt. Hármas iker ha­zánkban minden tízezer szü­lésre jut, négyes ikrek pedig legutóbb 1959-ben és 1967-ben születtek. Ötös ikerszülés is fordult elő egyszer Magyar- országon az elmúlt fél évszá­zadban, 1933-ban, de az új­szülötteket nem sikerült élet­ben tartani. Mi magyarázza ezt a lát­szólagos ellentmondást? Az ikerszülések jelentős részére az jellemző, hogy a 35 évnél idősebb nők terhességéből várható. Jelenleg nálunk a családonkénti átlagos gyerek­szám 2 körül van, a szülő nők többsége tehát 30 év alatti. Emiatt csökkenő irányt mutat az ikerszülések száma. Más­részt azonban gyakoribbá válnak azzal, hogy a meddő­ségi panaszokat olyan gyógy­szerekkel kezelik, amelyek bonyolult élettani mechaniz­mus során elősegítik az iker­terhességet. Ezek a gyógyszerek hor­monhatású vegyületek, ame­lyek természetes körülmé­nyek között megtalálhatók a terhes nők vizeletében vagy az emberi agyalapi mirigy­ben. Sokan felvetik, hogy az ikerszülések látszólagos gya­koribbá válása összefügg az ugyancsak hasonló hormon­hatású fogamzásgátló tablet­tákkal, de erre még nincs semmilyen tudományos bizo­nyíték. A gyógyszerkezelés miatt azonban valóban egyre gyakrabban fordulnak elő né­gyes, ötös, hatos, sőt még he­tes ikrek is. A világrekordot jelenleg az amerikai kilences ikrek tartják. Képünkön ötös ikrek láthatók, születésük után nem sokkal. Nemrégiben születtek Japánban egy 27 éves asszonytól, akit fogam­zást segítő gyógyszerekkel ke­zeltek. Vietnam egyik legnagyobb szabású építkezése a Hanoi— Saigon (Ho Si Minh-város) közötti transzvietnami vasúti fővonal, ami az ország egye­sítésének szimbólumává vált. A vonal több szakaszát már átadták a forgalomnak. Egy japán műszaki bizott­ság a közelmúltban azt álla­pította meg, hogy a vasútvo­nal helyreállításához legalább öt évre van szükség. A viet­nami építők azonban rácáfol­tak erre a prognózisra. A kö­zelmúltban adták.át a vonal egyik új szakaszát, amelynek mentén 17 állomás épült, s több tucat hidat állítottak helyre. A munka jelenlegi ütemének alapján bizonyosra vehető, hogy a terveknek megfelelően az idei év végéig megindulhat a forgalom a vasúti pálya egész hosszában. A pesti vonat befutott a siófoki állomás­ra, az utasok egyike, egy harmincöt—negy­ven év körüli férfi a taxiállomás közelében megpillantott egy fiatal lányt, aki éppen be akart szállni egy kocsiba. Odarohant, és a taxi másik oldalán ő nyitotta ki az ajtót. — Én előbb jöttem! — mondta mérgesen a lány. — Egyszerre — mosolygott a férfi —, de talán egy irányba igyekszünk. — Hová akar menni? — Nem mindegy? Hát... Szabadiba. — Én Széplakra. — Egy szép lány kedvéért szívesen csi­nálok egy kis kerülőt. — Ez pont az ellenkező irány. — Nem tesz semmit. — Nos, ha ennyi pénze van! De a taxi­ban nincs udvarlás! A férfi bólintott, és a széplaki SZOT- üdülőig úgy ültek egymás mellett, olyan né­mán, mint két csuka. Amikor kiszálltak és a bejárati lépcső felé mentek, a lány rátá­madt a kísérőjére: — Miért késtél? — Nem én késtem, hanem a vonat. Elég baj, hogy én csak Szabadiba kaptam be­utalást és mindig át kell jönnöm hozzád, ha látni akarlak. De te miért nem vártál meg? — Azt hittem, a vonat már rég megérke­zett, de te nem jöhettél. — És mit csinálsz itt, ebben az üdülőben? — Ne légy féltékeny. Meg akartam láto­gatni Lilit, akit ide utaltak be. — Siess, végezz gyorsan Lilivel, utána ha­zaviszlek, és te végre beszélsz anyáddal. Megmondod, hogy megesküszünk. — Tudhatnád, hogy nem merem neki megmondani. Sehogy se tetszik neki, hogy te udvarolsz nekem. Dühös, hogy együtt járok egy férfival, aki az apám lehetne. Egészen biztos, hogy nem egyezne bele, ha szóba hoznám az esküvőt. Ő is fiatalon ment férjhez, és mindig arról beszél: nem akarja, hogy én is úgy járjak, mint ő. — De drága Sárikám, remélem, te nem félsz ettől? — Dehogy, édesem. Én érzem, tudom, hogy nagyon boldogok leszünk. — Akkor szólj az anyádnak! — Tudom, hogy érettségi előtt nem fog beleegyezni. Várnunk kell egy évig. De ha te beszélnél vele, te meggyőzhetnéd őt. Ér­velj az új besorolásoddal is. Remélem, meg­főzöd, és akkor rögtön elmegyünk az itteni házasságkötő terembe és az esküvő után nászútra a pesti lakásunkba. Mert hozzánk költözöl. Elég volt az albérletből. Jaj, bár­csak sikered lenne a mamánál. — Megpróbálhatom. Nem sokkal később hatalmas virágcso­korral jelent meg a férfi. Sárika izgatottan várta a beszámolót. — Az édesanyád nagyon kedves volt, és nem mondott határozott nemet. Azt mond­ta: keressem fel újra, mert még gondolko­dik a döntésen. — Sikerülni fog! — bizakodott Sárika. — A legközelebbi látogatás után valószínűleg kimondja az igent. Aztán usgyi a tanácshoz. öt nap múlva a lány örömmel látta, hogy a férfi derűs arccal hagyja el anyja szobá­ját. — Mesélj! Mi történt? — kérdezte szív­szorongva. — Siker! Hozzátok költözöm. — Remek! Olyan boldog vagyok. Holnap­ra kérj terminust. — Igen, holnapra. — És a férjem leszel. A lányok meg fog­nak pukkadni a suliban. — Nem leszek a férjed. — Nem értem. Hozzánk költözöl, és nem leszel a férjem? — Nem. Az apád leszek, leányom ... Palásti László Sánti ka A kora tavaszi napsütésben, a bérházak mögött két kisgyerek játszogat. A nagyobbik öt-hatéves lehet, a kicsi éppen csak hogy totyog. Testvérek. „Sántikáznak”. (Hosszú évek teltek el, hogy nem láttam ezt a játé­kot játszani, amit mi annak idején — gyermekek — naphosszat műveltünk. És ma szinte megilletődtem a két kislány láttán ...) A kislányok játszanak ... azazhogy ... az idősebb egészen belemerül a játékba, dob, ugrik egyet. Dob és ugrik. Fél lábon, amint azt a játék szabályai előírják. Mindaddig dob és ugrik, amíg sikerülnek a dobások. Egyszer aztán rosszul esik a kövecske, és akkor oda­fordul a kicsihez: — Te jössz, Kati! — mondja, de a totyogós ott gug­gol a fal tövében, és a porban turkál. Oda se figyel. A nagyobbik most már türelmetlenebbül újra rászól: — Hallod, Kati? Te jössz! A kicsi most ránéz, de folytatja a játékát a porban. A nagyobbik megmérgesedik, odamegy a kicsihez, az egyik karjánál fogva felállítja: — Dobjál ! — mondja, de ő fogja kézbe a másik üveg­cserepet és dob, a földre rajzolt ábra első kockájába. — Na, gyere! — mondja a kicsinek, ő maga fél lábra áll, és húzza maga után a kicsit. Most helyette ugrál. Az pedig esetlenül totyog mellette, vagy még inkább mögötte. Így megy a játék a második és a harmadik dobás után is. De akkor a nagy unni kezdi. Hiába, így nem jó! A kicsi újból leguggol, most a színes üvegcserepet veszi fel. — Tép... tép... — mondja selypítve, a na­gyobbik most már türelmét végképp elveszítve, rá­kiált: — Veled nem lehet játszani! — és kikapja a kicsi kezéből a cserepet. Most veszi észre, hogy nézem őket. Arcán mosoly suhan át, az öröm villanása, és máris lelkendezve fut hozzám: — Bácsi, gyere velem játszani! — és megfogja a ke­zemet. — Ugye, jössz...? — kérdi. De aztán hirtelen elkomorul a tekintete, és bizonytalanul hozzáteszi: — Ugye, te tudsz sántikázni? ... ANTALFY ISTVÁN Alagút a Vltava alatt A prágai Manesov-híd kö­zelében 30 méteres mélység­ben, a Vltava alatt folyik a metró újabb vonalának épí­tése. A metró útvonala ugyan­is keresztezi a folyót. A me­der alatti alagút talaját egy szocialista brigád tagjai vág­ják ki — szovjet technológu­sok segítségével. A munkások havonta átlag 60 méter víz alatt húzódó pá­lyaszakaszt adnak át. A szó­ródó kőzetek és kisebb omlá­sok erősen fékezik a munkát, s időnként a Vltava is „ját­szik”. Az építés vezetője elmon­dotta, hogy az első vágat el­készítése után rövidesen hoz­zákezdenek a Vltava alatti második alagút áttöréséhez is. Ez olyan szakaszon halad majd, ahol a folyó egy törté­nelmi múltjáról és építészeti emlékéről ismert városrészt szel át. Az építők ezen a te­rületen laza kőzetre és nagy mennyiségű talajvízre számí­tanak. Mindez azonban nem ijeszti el őket — hiszen már megtanulták, hogyan kell megbirkózni a „föld alatti meglepetésekkel”. A kérdőjel történetei" '( 1 Mindennek megvan a ma­ga története, még a kígyó for­májú alakzatnak is — alatta ponttal —, amit a kérdőmon­dat végére teszünk. A XVI. században élt egy Aldus Manutius nevű nyom­dász. Neki köszönhetjük a kérdőjel meghonosítását. Egy napon az az ötlete támadt, hogy a kérdő mondatokat kü­lönleges jellel kiemeli. Hogy a nyomdászt mi Hozta erre a gondolatra, ma már nem tudjuk megállapítani. Azt azonban tudjuk, hogy Manu­tius a latin Quaestió (kérdés) szót egy írásjellé alakította át, ami a kérdőmondatokat jellemezte. Ezt oly módon csinálta, hogy egy kis „o” fö­lé egy nagy „Qu”-t nyomta­tott. Az új írásjelet aztán utá­nozták, és mind nagyobb si­kere lett. Később megváltoz­tatták, rövidítették, s egy könnyebben írható, nyomtat­ható alakot nyert. A rövidí­tett, egyszerűsített formából keletkezett a kérdőjel mai, közismert alakja. S még egy említésre méltó sajátosság; Manutius a kér­dőjelet nem a mondat végén helyezte el, ahogy ma tesz- szük, hanem az elején. A mondat végi kérdőjelre csak később tértek át. Egyébként a spanyol nyelv­ben még ma is szokás két kérdőjelet tenni — egyet a mondat végén, egyet pedig az elején. Komputeres öntözés Ebben az évben a kirgíziai völgyek termőföldjeinek ön­tözését már számítógép sza­bályozza. A Szojuzvodavtomatika Össz-szövetségi Tudományos­termelési Egyesülés szakem­berei egy „Prognoz” elneve­zésű automatizált rendszert készítettek. Ennek érzékelőit a hegyi folyók forrásvidékére telepítették, ahol folyamato­san mérik a vízszint változá­sait, a levegő hőmérsékletét, a napsugárzás intenzitását és a csapadékot. Ezek az adatok a számítógépbe érkeznek, amely előrejelzést készít 24 órára előre. A Prognoz üzembe állítása már az idén több tízmillió köbméter vízmegtakarítást tesz lehetővé.

Next

/
Thumbnails
Contents