Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

1976. augusztus 19.

Í^PÚJSÁG 3

Tanulságok, tartalékok

orszerűsödő, mind több területen ipaK

rosodó mezőgazda- sági termelésünk az elmúlt években lendületesen fejlődött. Ebben sok tényező játszott szerepet: az anyagi-műszaki ellátottság színvonala, az alkalmazott agrotechnika, a tudományos eredmények hasznosítása, s a magasabb fokú emberi tudás és szorgalom egyaránt. Mindezek nem feledtethetik azonban, hogy a mezőgazdasági tevékenység fő „szereplői” élő szervezetek, így a termelést át- meg átszövik a biológiai folyamatok. Ezért a mezőgazdálkodás az intenzifikálódás korszakában is erősen függ a különböző éghajlati tényezőktől, a szélsőséges időjárási jelenségektől. Ezeket figyelembe véve lehet tehát végezni a műszaki fejlesztést, korszerűsíteni a termeléstervezést, fenntartani az ember és a természet ősidőktől tartó párharcában az ember akcióképességét.

igényes és más tényezőkkel összehangoltabb. Nagy tartalékot jelenthet az együttműködés, az érdekeltek önkormányzatára épülő öntözőtársulások létrehozása, hogy ezáltal is csökkenjék a befektetések terhe és váljék eredményesebbé az egyébként is kevés számú öntözési szakember munkája.

Az idei gazdasági év szemléletes példa arra, hogy milyen nagy jelentősége van a hibamentes agrotechnikának, a precíz munkának, ősszel a kenyérgabona vetése jórészt optimális időben megtörtént; a mag 90 százaléka október végéig földbe került. így a bokrosodás is a tél beállta előtt kielégítően megtörténhetett. A téli kipusztulás mértéke az előző ötévi 1,4 százalékos átlaggal szemben csak fél százalékot ért el. A jó munka fő bizonyítéka az, hogy a hektáronkénti termés a tavalyit lényegesen meghaladva, kb. a tervezettnek megfelelően teljesül.

Az idei év — már látszik

— az átlagosnál kedvezőtlenebbek közé tartozik. A késői tavaszon visszajött a tél, a fagyok, s a nyári öt-hathe- tes aszály hatása növényenként más-más. Közismerten erősebb a zöldségféléknél, kapásoknál, valamint a szálas és lédús takarmányoknál.

Noha a kárértékek, a ta- paszalatok összegezése teljes pontossággal csak később állapítható meg, néhány tanulság azonban — mint ahogy erre a Központi Bizottság július 21-i üléséről kiadott közlemény utal — már most is szóba hozható. Egyes vonatkozásokban ugyanis a véleménynyilvánításnak nincs kockázata, főként ha a következtetések olyan akut problémákat érintenek, amelyeket az idei helyzet az átlagosnál iobban kiélezett.

Mindenekelőtt az a felismerés döntő, hogy a mező- gazdasági termelés terv szerinti és dinamikus növelése óhatatlanul szükségessé teszi az öntözéses gazdálkodásban rejlő lehetőségek, a meglévő mintegy 20 milliárd forint értékű termelőkapacitás teljes kihasználását. Tény, hogy a víz termelési szerepe növekvő. Egyfelől azáltal, hogy azonos, sőt csökkenő területen termelt takarmány felhasználásával, egy-egy állattól mind nagyobb teljesítményeket várunk. Másfelől az élelmiszerek ipari feldolgozottsági fokának emelkedése feltételezi ezt. Maradva azonban a nyersanyagtermelő szférában,

— az öntözés nem szűk szakmai kérdés, hanem az egész mezőgazdasági termelés fontos tényezője, esetenként más termelési tényezők (műtrágyázás, genetikai képességek kiaknázása, stb.) hatékony kihasználásának feltétele. S mert a termelési biztonság megteremtése nemcsak üzemi érdek, az öntözésfejlesztéshez fűződő érdekek ilyen értelemben meghaladják az üzemi kereteket.

Tanulság lehet maga az öntözési kapacitás kihasználtsága. Ha az eszközöket nézzük, az elmúlt tíz év átlagában 50 százalékos volt, de a rendelkezésre álló vízkészletek tekintetében is csak 50— 70 százalékos. Ez összefügg a meggondolatlan fejlesztésekkel, az eszközállomány elavultságával, helyenként munkaerőhiánnyal egyaránt. Megfontolatlanságra utal az, hogy az öntözésre berendezett területek több mint fele gyenge termelékenységű, öntözésre csak feltételesen alkalmas területre jut. Másutt pedig, ahol már berendezkedtek, száraz művelésű kultúrákat termesztenek.

A tennivalók sokrétűek: „kerüljön közelebb” a tipikusan vízigényes növény (zöldségfélék, egyes kapások, takarmányok) a vízhez, az öntözés — mint agrotechnikai elem — épüljön be a termelési rendszerekbe, a fejlesztés legyen kevésbé élőmunkaMás oldalról azonban negatív jellegű tapasztalatot mutatnak az azonos körülmények közt dolgozó gazdaságok eltérő hozamai. A kukorica jelenlegi állapota is kézzelfoghatóan alátámasztja, hogy a szakszerűséget és pontosságot tekintve hol volt gondos a munka és hol történt hanyagság. Ahol az őszi és tavaszi talaj-előkészítés, a hektáronkénti tőszám, a vegyszeres gyomirtás megfelelő volt, ott a termés ígéretesebb, mint ahol a növényállomány a talajt nem jól takarja és a gyér vízkészleten a kukoricának a gyomokkal is osztoznia kell.

Végül az aszály által ismételten és kiélezetten irányul a figyelem tömegtakarmány- termelésünk elmaradottságára. Amíg az abraktermés zömét kitevő árpa, kukorica, stb. együttes termésmennyisége a IV. ötéves terv időszakában 85 százalékkal haladta meg az 1951—55 évek átlagát, a tömegtakarmányokból (szálas és lédús takarmányok, rétek, legelők hozama) azonos szinten maradt. Szinte megdöbbentő statisztikai adat: jelenleg a szántón termelt tömegtakarmányok hektáronkénti hozama (keményítőértékben kifejezve) 10 métermázsa, csak 35 százalékkal több mint a század- forduló idején. Rét-legelőgazdálkodásunk is megrekedt az évtizedekkel ezelőtti színvonalon. Jórészt ezzel függ össze szarvasmarha- és juh- tenyésztési gondunk, ezen ágazatok magas termelési költsége.

További tanulság lehet a tömegtakarmányok gondosabb betakarítása és a több százezer tonnányi melléktermék (kukoricaszár, cukorrépafej és -szelet, különböző szalmák, stb.) felhasználása. Míg az abrakfélék betakarítási technológiája jól kiforrott, a szemveszteség minimális, addig a szálas takarmányok betakarítása meglehetősen korszerűtlen; a tápanyagveszteség (a tárolást is figyelembe véve) eléri a 30 százalékos arányt.

e kell vonnunk fel- tétlenül adottsá- I í gunkkal összefüggi» gésben azt a tanulságot, hogy a mi viszonyaink között biztonságos szarvasmarhatenyésztés minden gazdaságban legalább félévi tömeg- takarmány-tartalékot feltételez. Az üzemek jó része már nyár végén megkezdi az 1977. évi tervkészítést, a jövő év megalapozását. Fontos, hogy e munka során az erőforrásokat reálisan vegyék számba, köztük a különböző tartalékokat is, miáltal a gazdálkodás eredményesebbé és egyben biztonságosabbá tehető.

Szlamenicky István,

az MSZMP KB ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának helyettes vezetője.

Fejlődő könyvtárhálózat

Két kls fcőnyirtör helyett egy nagyobb

Az olvasómozgalom fejlődésének egyik feltétele, hogy legyen mit olvasni, és kultúrált körülmények között fogadhassák a könyvtárak a művelődni vágyókat. Uj könyvtárakat építeni nem olcsó dolog, de sok helyen nincs is rá szükség, megfelelő megoldás a régi épület tatarozása, felújítása. Ezenkívül még egy megoldás kínálkozik, a régi bővítése.

Tavaly Bátaszéken alakítottak ki a pincében gyermekkönyvtárat. Bővítették az újdombóvári klubkönyvtárat is.

Az év első felében Mado- csán költözött a könyvtár egy felújított, nagyobb épületbe.

A nagymányoki könyvtár a napokban került új helyére. Itt két kis könyvtárból lett egy nagyobb. Erről az alábbiakban számol be tudósítónk, Teubel Mátyás.

Nagymányokon összevonták és az iskola igazgatójának fennhatósága alá került a közművelődési és az iskolai könyvtár. Az iskola épületében, az eddigieknél nagyobb alapterületen helyezték el a közel tizenötezer kötetes könyvtár szabad polcait és olvasótermét. Nyolcszáz német nyelvű kötet áll az anyanyelvükön olvasni kívánók rendelkezésére. A pedagógusok több mint negyven szakfolyóiratból, újságból tájékozódhatnak és gyarapíthatják szakmai, ideológiai, politikai ismereteiket. A

könyvtár két oldalról is megközelíthető. A pedagógusok és a gyerekek az iskola felől mehetnek be, a községből érkezők számára az utca felől is van bejárat. Július elsejével egyébként összevonták az eddig külön igazgatás alatt lévő hétközi diákotthont is az iskolával.

Az új bátai művelődési házból csak a könyvtár hiányzik ahhoz, hogy a község igényeit kielégítse. De már nem sokáig, mert a tervek szerint november 7-re

elkészülnek a bővítéssel az építők, a mintegy 100 négyzetméternyi három helyiségben a község könyvtára kap helyet.

A könyvtár jelenleg a tanácsháza egyik szűk helyiségében működik. Tavaly döntöttek úgy, hogy építeni kell új könyvtárat. A Kulturális Minisztérium félmillió forinttal támogatja a beruházást, megfelelő összeget tartalékolt a tanács is, a termelő- szövetkezet pedig negyedmillió forint értékű munkával segít. A tsz építőrészlege készítette el a terveket és vállalta a kivitelezést is.

A művelődési ház színház- terméhez, klubhelyiségeihez és mozijához az év végére tehát csatlakozik a könyvtár is. Lehetővé válik, hogy programokat — könyvanké- tokat, vetélkedőket, író-olvasó találkozókat — is szervezzenek. Különösen a szocialista brigádok várnak erre.

Megyei körkép

Bővülnek, szépülnek az iskolák

Tolna megyében az általános iskolákhoz tartozó hétközi diákotthonok létesítésére mindig nagy gondot fordítottak. Ennek köszönhető, hogy mindössze három ilyen intézmény létrehozása van hátra. Dunaszentgyörgyön szeptember 1-re készül el a hétközi diákotthon, amelyben harminc helybeli cigány- tanuló lakik majd. A már meglévő épület átalakítása, berendezése több mint hatszázezer forintba kerül. A párja Iregszemcsén lesz. Ott, 1976 elején kezdődött a 2,5 milliós beruházás. A diákotthont, a napközis konyhát, az ebédlőt októberben vehetik birtokukba a környező helységek és a község kisiskolásai. A megye másik, valószínűleg az utolsóként megépülő általános iskolai diákotthona 1978-ra készül el Pakson.

Viszonylag sok az olyan községi iskola, diákotthon, óvoda, amelyben felújításra szorulnak az elavult egészségügyi, szociális létesítmények. Bonyhádon a Vörösmarty nevét viselő középiskolai kollégium felújítása most folyik. Szeptemberre elkészül az új vizesblokk, a teljes felújítás pedig novemberre fejeződik be. A Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola kollégiumát tizenegymillióért bővítették. A százszemélyes intézményt júniusban adták át. A báta- széki 1. számú óvodában 210 ezer forintba kerül a kiszolgáló- és a szociális helyiségek korszerűsítése. Tavaly kezdődött és a jelenlegi naptári év végére fejeződik be Bölcskén — 2,5 millió forint beruházással — az általános iskolában a napközis konyha, az ebédlő, a tornaszoba, a gyakorlóműhely és az úttörőszoba kialakítása. Július elején adták át Hőgyészen a nyolcszázezer forintért megépített tornatermet. A helyi üzemek és a Dunai Vasmű jelentős társadalmi segítségével kezdték el építeni a du- naföldvári általános iskolások és gimnazisták tornatermét. A lengyeli mezőgazdasági szakmunkásképző tornatermét augusztus 18-án adták át műszakilag, ez több mint hétmillió forintba került. Gyönkön tavaly készült el az új általános iskola nyolc tanterme, jelenleg a tornatermet építik, de a tervidőszak végéig újabb nyolc tanteremmel bővül az intézmény.

Az év végére fejeződik be a dunaföldvári Magyar László Gimnázium teljes felújítása. így a nagyközség gimnazistái nemcsak patinás — műemlék jellegű —, hanem a korszerű követelményeknek is megfelelő épületben tanulhatnak. A gyönki gimnázium háromszázezer forintba kerülő átalakítása augusztus 15-re készült el.

Tolnán még a tanítás megkezdése előtt befejeződik négy általános iskolai tanterem építése.

A korántsem teljes felsorolás végén megemlítjük, hogy folyik a legújabb szekszárdi általános iskola építése is. A közel 42 milliós beruházás 1977. december 15-re készül el, de a 24 tantermet már jövő év szeptemberétől igénybe vehetik a tanulók és a pedagógusok. Jellemző a megyeszékhelyen meglévő tanteremhiányra, hogy ha esetleg csúszna az átadás, a szekszárdi kisiskolások kénytelenek lennének, nem is két-, hanem három „műszakban” iskolába járni.

KÖZEL 150 ezer forintba került az amerikai tanul- mányutam — mondta a közelmúltban egy ismerősöm. Végigfényképeztem az egészet, ha van időd és kedved, szívesen megmutatom. S már szedte is ki az iroda beépített szekrényéből a jókora fotósdobozokat.

Abban a pillanatban, amikor leemelte az elsőnek a tetejét, már megbántam, hogy belementem a fényképnézegetésbe. Egy pillanat alatt valóságos mozgófilmmé álltak össze bennem azok a jó-rossz fényképek és diák, amelyeket barátaim, ismerőseim mutattak hazatérve egy-egy külföldi kiküldetésből, tanulmányúiról. Látható volt ezeken mindaz a szépség és látványosság — a schönbrunni kastélytól a párizsi Notre-Dame-ig, amit a vén kontinens szépségben, látványosságban kínál a szerencséseknek, akiknek módjuk nyílik ilyen utazásra.

FOKOZOTTAN szerencsések, hisz ráadásul nem a saját pénzükön utaznak. Mégis furcsa módon ezek között az úgynevezett tanulmányutakról hozott képek között legjobb esetben is elvétve találkozni olyan képekkel, amelyekből következtetni lehet a kiküldetés céljára.

Ugyanez vonatkozott általában a szóbeli élmény- beszámolókra is, amelyek tartalmaztak az olcsón vásárolható olasz aranytól az ezüstlamé francia női alsóneműk tárgyköréig mindent, csak épp azt nem, hogy tulajdonképpen miért fizetett az állam súlyos ezreket a tanulmányútért.

MONDOM, ez villant az eszembe, amikor ismerősöm leemelte a kartondobozok fedelét és elkezdte adogatni az első képeket. Bevallom, hasonlóra számítottam, mint amilyeneket már tapasztaltam, csak persze tengerentúli kivitelben. Ám alaposan meglepődtem.

Az amerikai nevezetességek helyett korszerű szarvasmarhatelepek, modern gépek, szállítóeszközök, aztán megint gépek, takarmánykeverők... És így tovább, és így tovább, amíg ki nem ürültek a dobozok. És közben lázas magyarázat arról, ha nálunk ezt így, amazt úgy, figyelembe véve adottságainkat, megvalósítjuk, akkor majd...

Tervek, célok, megvalósításra váró tapasztalatok, szóban és képben. Közel két órán keresztül, egyfolytában. De csak erről. Szó sem esett a hatsávos sztrádákról, nyolcvanemeletes felhőkarcolókról, a sztriptizbárok- ról vagy a gépkocsicsodákról. Pedig nyilván ő is látta ezeket, éppúgy mint az újvilág megannyi valós szépségét.

VALAMIKOR régebben a vámvizsgálatoknál a mainál szigorúbban ellenőrizték a hivatalos útról visszatérők poggyászait. Én az előbb elmesélt jó példa ellenére újra megszigorítanám a kiküldetésből, tanulmányúiról hazatérők vámvizsgálatát. No, nem a poggyászaikban, hanem a fejekben, hogy mit hoztak ott azokért az ezrekért, amennyibé egy-egy ilyen út kerül.

Megtoldják a bátai művelődési házat