Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

1976. július 15. "Képújság 3 Mindig a más boldogulásának örült Felnőttoktatás Fáth Lajos Negyvenkilenc éves ko­rában nyugdíjba ment Fáth Lajos dunaszent- györgyi tsz-elnök. Rok­kantsági nyugdíjas. Tulaj­donképpen nem lehet tud­ni, mikor kezdődött a be­tegsége, bár a hat műtét közöl az elsőnek éppen úgy megvan a dátuma, mint a többinek. Az biz­tos, hogy Fáth Lajos vé­gigdolgozott mindent, ami 1950 óta nehéz volt a me­zőgazdaságban. Kétségte­len továbbá, hogy a sza­badságát nem szokta ki­venni és üdülni sem ment el soha. így mondja: nem tudom, mi az üdülés. Szomorúság nincs a hang­jában. Komoly és higgadt. Még akkor sem lesz ingerült, amikor a beszélgetésbe be­kapcsolódik a felesége és ke­serűen beszél arról, hogy őnekik nagyon nehéz volt az egész életük, mert Fáth La­jos „mindiga más boldogu­lásának örült jobban". Nem építettek házat: a felesége szülői házában laknak, ami bizony már régi. A gyerekek jó szakmát szereztek, ennyi az egész. Meg annyi, hogy a dunaszentgyörgyi közös gazdaság az utóbbi öt év alatt, Fáth Lajos elnöksége idején kilábalt a bajokból. Érdemes röviden áttekin­teni azt a 27 évet, amit ez az erős akaratú ember, vég­zettségét tekintve agronó- mus, végigdolgozott, egyik helyről a másikra kerülve. Dunaszentgyörgyön kezdte a gépállomáson, 1950 febru­árjában. Három év után át­került a Gerjeni Állami Gazdaságba, kerületvezető­nek. 1960-ban „visszaküld­ték” a 3004-es kormányren­delettel, mert segíteni kel­lett a szövetkezetei. Főagro- nómus volt Dunaszentgyör­gyön 5 esztendeig és ez alatt öt elnököt kiszolgált. Ilyen körülmények adódtak. Ak­kor hatalmasodott el a baja, megoperálták és a seb nem gyógyult be. Elment egy esz­tendőre az állattenyésztési felügyelőségre, az sokkal könnyebb munka volt, de úgy hozta a sors, hogy a nehezebbje jusson neki. El­hívták a szülőfalujába, Hercegszántóra, tsz-elnök- nek. Mentek érte Dunaszent- györgyre — a család mindig ott lakott —, elhívták és megválasztották. Ö még csak bírta volna valahogyan a távollétet, de a család nem. Négy év múlva, 1971. feb­ruár 18-án Dunaszentgyör­gyön választották meg el­nöknek. Előzőleg itt nagy veszte­séggel zárt a szövetkezet és három esztendeig csökken­tett béralappal dolgoztak. Abban az évben, amikor Fáth Lajos lett az első szá­mú vezető, már másfél mil­liós nyereséggel zártak, két év múlva pedig hétmillió forintra ugrott a nyereség. Közben, 1972-ben, Fáth La­jos a műtétek egész soroza­tán esett át. Volt olyan időszak, hogy egy hétig le­hetett otthon, aztán ismét mennie kellett a kórházba. De az orvosok mellett töl­tött heteket leszámítva vé­gigdolgozta ezt az évet is. A Ridol mindig ott volt a táskájában, és időnként ha­zaszaladt, hogy bekötözze magát. öt év alatt 22 millió forint értékű beruházást valósítot­tak meg. Ennek fele gép­vásárlásra, fele pedig épüle­tekre kellett. Elnöksége kez­detén itt nem volt se jó kombájn, se jó gépkocsipark, se jó gabonaszárító. Tízéves lemaradást kellett pótolni. De „cirkuszolások” nem vol­tak, mondja a higgadt sza­vú férfi, pedig állandó téma volt. hogy többet kellene osztani. Sikerült meggyőzni az embereket; alapok meg­teremtése nélkül nem jut­nak magasabb szintre. Ér­velt, magyarázott és csití- tott. Rájött, hogy szép szó­val többre lehet menni. A beosztott szakemberek mind kitartottak mellette. Fiata­lok, felsőfokú végzettségűek. Stabil gárda — mondja a rokkant elnök. — Nálunk csak szakemberek vezetnek, felváltották a régi brigádve­zetőket is. Az előrejutás mindenkép­pen szembetűnő. Minden Id­én bekerült a pénz a borí­tékokba. Kinek több, kinek kevesebb. Egy jó traktoros is keresett annyit, mint Fáth Lajos, az elnök. A kombájnosok még többet és nemcsak aratáskor, hanem a kukoricabetakarítás végéig egyfolytában. Nehéz eszten­dők és keserves hónapok jártak, de azért sikerült. Elő­fordult, hogy a kórházban történt meg a munkaelosz­tás. Háromezer darabban volt a dunaszentgyörgyi határ 1960-ban, amikor idekerült szakvezetőnek. Most egysé­ges. Földben és akaratban egyaránt. A közgyűlésen, ahol nagyon megköszönték Fáth Lajos munkáját, egy­hangúlag történt az elisme­rés kifejezése és az új el­nök megválasztása. Haaz Ferencet ő ajánlotta a tag­ságnak, mint régi ismerőst, szomszédbeli jó szakembert. Persze ismerték a szentgyör- gyiek is, így aztán könnyen megtörtént a választás. Gemenci József. A szövetkezet új szárítóüzeme. Félévi gyorsjelentés az építőiparról AZ ÉPÍTÉSÜGYI ágazat első félévi munkájáról^ ké­szített ÉVM-gyorsjelentés szerint mérsékelt ütemben emelkedett az építőipari termelés. A múlt év azonos időszakához viszonyítva mintegy 670 millió forint értékűvel több munkát vé­geztek a minisztériumi, a tanácsi és a szövetkezeti kivitelező szervek, elsősor­ban az ÉVM-vállalatok. A nagyberuházásoknál dolgo­zó gyárépítő vállalatok kö­zül különösen jelentősen, 10—18 százalékkal bővítet­ték termelésüket a 31-es, a 21-es és a 22-es számú, va­lamint az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Magyar- ország legnagyobb külföldi vállalkozásánál, az oren- burgi gázvezeték építésénél ebben a félévben átlagosan 800 ÉVM-vállalati dolgozó vett részt a három nagy kompresszorállomás építő­ipari szállástelepeinek ki­alakításában, s az ütem­tervnek megfelelően csak­nem 260 millió forint érté­kű építési és szerelési mun­kát végzett. Az ország lakásépítkezésein az év első hat hónapjában 16 356 új otthont adtak át a kivitelező szervezetek dol­gozói, mintegy 1200-zal ke­vesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. így az idei feladatnak nagyobb ré­szét, csaknem 70 százalékát az év második felében kell teljesíteni. Gyorsítani kell tehát az átadások ütemét, hogy ne az utolsó hónapok­ra torlódjanak a befejező munkák, mert a zsúfoltság magában hordozza a minő­ségi hibák növelésének ve­szélyeit is. Budapesten az ÉVM-vállalatok az első fél­évben csaknem 4800 lakás építését fejezték be, s az év második felében még mintegy 7500 új otthont kell átadniok. Az országban jelenleg a kivitelező szerve­zetek 53 000 lakás építésén dolgoznak, amiből több mint 11 000 a fővárosban épül. A munka ütemének jól szervezett gyorsításával tehát teljesíthető az idei át­adási feladat. Az építőanyag-ipar az el­ső félévben nagyobb ütem­ben növelte termelését, mint az építőipar, s ezzel javította az anyagellátás feltételeit. Többek között falazóanyagokból a keres­letnek megfelelően mintegy 40 millió téglával többet szállítottak az építőknek, mint egy évvel ezelőtt. A KORÁBBAN átadott nagy építőanyag-ipari be­ruházások termelésének felfutásával cementből és azbesztcement tetőfedő le­mezből 20, égetett mészből 26 és húzott síküvegből 40 százalékkal bővült a ter­melés, azbesztcement hul­lámlemezből pedig megkét­szereződött. (MTI) Gabona­betakarítás Tegnap délelőtt Szekszár- don értekezett a megyei me­zőgazdasági szervezési bi­zottság. Az ülésen részt vett Bucsi Elek, a pártbizottság gazdaságpolitikai osztályve­zetője, a városi és járási me­zőgazdasági osztályvezetők, a gabonafelvásárló és az AG- ROKER képviselője. Somorjai Sándor, a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője tartott beszámolót. Értékelte a leg­utóbbi ülés óta eltelt idősza­kot. Központi téma volt az aratás helyzete. A megye me­zőgazdasági üzemei befejez­ték az őszi árpa aratását e hó 12-én. A háromhetes szá­razság ezt a kultúrát az érés utolsó fázisában érte, így a veszteség jelentéktelen. A mintegy 65 ezer hek­tárnyi búza aratását a téeszek 8 százalékban, az ál­lami gazdaságok 10 száza­lékban végezték el. Ezek ko­rai és takarmánybúza-faj­ták voltak; a cél, hogy a kö­zepes és középkései fajták a lehető legkisebb veszteség­gel kerüljenek magtárba. Döntő a kombájnok üzeme­lésének folytonossága, a szá­rítás és a tárolás szakszerű megszervezése. A szárazság­ból adódó eddigi veszteség hozzávetőlegesen 3—6 szá­zalék. Alkatrészellátási prob­lémák elszórtan jelentkeztek, az üzemek gázolaj tároló- kapacitásuk 75—85 százalé­kát feltöltötték. Tárgyalta a bizottság a főbb kultúrák — kukorcia, cukorrépa, takarmánynövé­nyek, zöldség- és gyümölcs- félék — termelésének hely­zetét. — st — Az idén átadják A kisvejkei Szabadság Termelőszövetkezet az idén három egyenként 160 férő­helyes tehénistállót épít. Eb­ből kettőre már rakják a födémet, így mindhárom épü­letet még az idén átadják rendeltetésének a tsz építő­ipari szakemberei. Akik húznak Egyik Üzemi pártszervezetünk taggyűlésén fi­——----------------- gyeltem fel a felszólalásra. A titkár a vezetőség beszámolójában elismeréssel szólt arról, hogy üzemükben valóságos mozgalommá vált a tanulás, ennyien és ennyien járnak gimnáziumba, szakközép- iskolába. egyetemre, sokan most végzik el a hetedik­nyolcadik általánost. Ez nagyon jó, hiszen a rohamosan fejlődő technika művelt embereket követel, de az ál­talános műveltség növelése is egyik fontos tényezője az életszínvonal alakulásának. Ehhez szólt hozzá az üzemvezető, mintegy kiegé­szítve a beszámolót: „Elismerés és köszönet azoknak, akik a távollévők helyett húznak. A tanulás miatt néha — a közel háromszáz dolgozót foglalkoztató üzemből — hatvanan is távol vannak, egy sor kedvezményben ré­szesülnek. Azoknak, akik ilyenkor itt vannak, sokkal többet kell produkálniok... Vagyunk itt jó néhányan. akik szabad időnket is készek vagyunk feláldozni, se­gítünk azoknak, akik tanulni akarnak." Miért ütötte meg a fülemet ez a pár mondat? Munkámmal jár, hogy rendszeresen részt veszek különféle értekezleteken, tanácskozásokon, vezető­testületek ülésein. Ám ezúttal első ízben hallottam di­cséretet azoknak címezve, akik „a távollévők helyett húznak.” —— Pedig ez mindenütt így van. A munka, a termelés nem állhat meg. A szocialista brigádok beveszik a versenyvállalásba néha még azt is, hogy X-et, vagy Y-t, amikor iskolába kell mennie, helyettesítik. Vagy, ha lehet, műszakot cserélnek. hogy minden elismerést megérde­melnek azok, akik felnőtt fejjel be­Természetes, ülnek az iskolapadba, a rendszeres tanulással vállalva §ßy második, vagy inkább — mivel a második műszak ma már egyértelműen a háztartási munkát jelenti — a „harmadik” műszakot. Jogszabályok írják elő, hogy mi­lyen kedvezmények járnak a továbbtanuló dolgozónak, — munkaidő-kedvezmény, utazásiköltség-térítés, tanul­mányi szabadság, stb. A vállalati, intézményi belső jog­szabályok gyakorta ezen is túlmennek és néha a túlzás, sőt a torzulás sem ritka: sok helyütt általánossá vált, hogy „célprémiumot” tűznek ki egy-egy tanév sikeres befejezésére, eredményes szigorlatra, a diploma meg­szerzésére. Van, ahol az ifjúságpolitikai intézkedési terv tartalmazza a tanulásra való anyagi ösztönzés „tarifáját”. Micsoda méltánytalanság és igazságtalanság már az is, amikor ötezer forint jutalom üti annak a markát, aki levelező úton megszerzi a diplomát, ám ez a szép summa csak a harminc év alattinak jár. Ha a tovább­tanuló már nem esik az ifjúsági törvény hatálya alá, csak a jogszabályokban előírt kedvezmények illetik meg. Elismerés — sem erkölcsi, még kevésbé anyagi — pedig még szóba sem kerül azok részére, akiknek a távollévők munkáját is el kell végezniük. Sőt, még meg is rövidítik őket, hiszen a kötött jutalomkeretből — ami a többletteljesítményért járna —, ily módon keve­sebb jut azoknak, akik „többet húznak” éppen azért, hogy a „felnőtt diákok” tanulhassanak. Szocialista rendszerünk korszakalkotó vívmá­-------------------- nya, hogy a művelődés, a tanulás l ehetőségét megadja mindenki számára és ehhez biztosítja a szükséges feltételeket, a társadalom vállal­ja ennek anyagi terheit is. Ám nem szabadna megfeled­kezni azokról sem, akik ezért többletmunkát tesznek le a „köz asztalára”. JANTNER JÁNOS A képen látható szolgáltató központ Vajtán épült, s tavaly óta a község büszkesége. Joggal, hisz a megyénkben sok helyen látható fantáziátlan, sablonos megoldásokkal szemben e szolgáltatóközpont ízlésesen illeszkedik be a ma falujának megváltozott arculatába. Lehetne e példát (de nem sablonként) Tolna megyében is alkalmazni. Fotó: Gottvald

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents