Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-14 / 165. szám
1976. július U. ^PÚJSÁG 3 Országúti éjszaka Uj aszfaltszőnyeg kerül a Kurd—Dombóvár közötti útra. Mire e sorok napvilágot látnak, ők már másutt dolgoznak. Talán éppen nappal, amikor 30 fokos hőséggel szövetkezve kínozza őket a forró aszfalt és türelmetlen autósok dudája ad munkájuk mellé „zenei kíséretet”. Az éjszakai műszak sehol sem leányálom. A bennünk „ketyegő” biológiai óra estefelé jelez és húzza az embereket az ágy. Vagy éppen kellemes társaság, vagy odahaza a tv „jó-rossz” műsora ígér kikapcsolódást. Ök, akiket az éjfélt kutató objektív az országúton talált, nem tartoznak a sokat pihenő, szórakozó emberek közé. Tizenkét órás műszakban csinálják, javítják azokat az utakat, amelyek összekötnek bennünket. Útépítők. A gépekre szerelt félezer wattos lámpák beleharapnak az országút sötétjébe, hogy fényénél dolgozni lehessen. Az ő munkahelyük az a néhány méteres sáv, ámít a lámpák bevilágítanak. S fala körös-körbe az éjszaka. A munka néhány perces szünetében a cigaretták parazsa megfáradt szentjánosbogárként fénylik a sötétben. * Dolgoznak az útépítők Dombóvár térségében. —gyvgy— Foto: Gottvald Munkában az úthengerek. A végrehajtás a pártmunka lelke >. S ok okos gondolat, - hasznos észrevétel elhangzik nálunk a taggyűléseken, a pártcsoport megbeszélésein. Átgondolt véleményeket, értelmes javaslatokat lehet hallani, s néha olyan élénk vita kerekedik, hogy öröm benne részt venni. Mégis, ha azt nézem, hogy mi a hatásuk ezeknek az eszmecseréknek, mi történik a tanácskozások, megbeszélések után, akkor valahogy az az érzésem, a viták színvonala és a gyakorlati megvalósítás nincs összhangban. Jóval kevesebb történik, változik, mint amennyire ezek az alapos véleménycserék lehetőséget adnának. A párttagsági könyvek cseréjét megelőző beszélgetések egyikén hangzott el ez a vélemény. S tegyük hozzá, nem állt egymagában, sem abban a pártszervezetben, de másutt sem. Voltak, akik a beszélgetéseken nagyobb következetességet igényeltek a határozatok végrehajtásában. Mások azt igényelték, hogy kapjanak pontosabban körülhatárolt, kézzelfogható megbízatásokat, feladatokat, melyek alapján világosan látható, mit kell tenniük a közösen kimunkált cselekvési programok valóra váltásáért. De akár így, akár úgy fogalmaztak, e vélemények mindegyikében érezhető az igény, hogy tegyük színvonalasabbá, jobbá a határozatok és döntések végrehajtását, s az eszmecseréken és tanácskozásokon megfogalmazódott helyes gondolatok hiánytalanul ültetődjenek át a cselekvés folyamatába. Egészen bizonyos, hogy ha ezekre a beszélgetésekre másfél-két esztendővel korábban került volna sor, jó- vak több ilyen észrevétel hangzott volna el. Vitathatatlan, hogy pártunk XI. kongresszusát követően — s ezt ugyancsak sokan kiemelték a beszélgetéseken — a pártmunka egész gyakorlatában jobban előtérbe került a határozatok végrehajtása, a figyelem erőteljesebben irányult a mindennapi, konkrét cselekvésre. Ám ez a folyamat még korántsem bontakozott ki mindenütt. Ma is teljes mértékben időszerű a kongresszus figyelmeztető megállapítása: „Minden pártszervezet kapcsolja össze eszmei, politikai és nevelő tevékenységét a határozatok végrehajtásának folyamatos szervezésével, a fő feladatok teljesítésének állandó ellenőrzésével. A párthatározatok jó végrehajtását tekintsék alapvető feladatnak”. K étségtelen, hogy a pártszervezetek legtöbbjében folyamatosan emelkedik a tanácskozásoknak, vitáknak a színvonala. A párttagság elméleti, politikai képzettségének növelésére irányuló fáradozások hatása érezhető ezen, mint a tájékoztatás fejlesztésének, a pártdemokrácia elmélyülésének gondolatokat ébresztő és érlelő kisugárzása. Ám bármennyire is joggal büszke valamelv alapszervezeti vezetőség, vagy irányító pártszerv a színvonalas vitákra, a gyakorlatra való hatás hiányában, ezt csak féleredménynek tekintheti, vagy még annyinak sem. Szükséges volt egy korábbi időszakban felvennünk a harcot azzal a leegyszerűsítő nézettel szemben, amely szerint egy pártszervezet tevékenységének hatékonyságát automatikusan le lehet mérni a termelés mutatószámain. De ha e felfogás egyoldalú és téves is, ez távolról sem jelentheti egy olyan álláspont elfogadását, amely szerint az adott üzem vagy intézmény tevékenységének eredményessége és az ott folyó pártmunka színvonala között semmiféle kapcsolat nincs. Ugyancsak különös dolog lenne valami olyasfélét állítani, hogy valamely termelőegység vagy hivatal nem teljesíti rendeltetésszerű feladatait, ott minden a feje tetején áll, de azért az ottani pártszervezet mindennek ellenére jól dolgozik. A konkrét cselekvés természetesen mást jelent a gazdasági, állami vezetés, s mást egy politikai, társadalmi szervezet esetében. A vállalat, az intézmény vezetője intézkedik, utasít, elrendel. A pártszervezet meggyőz, érvel, szervez, követelményeket támaszt, megbízatásokat ad és ellenőrzi azok teljesítését. De bármilyen legyen is a cselekvés módja, a végrehajtás megszervezésének formája, ez nem változtat azon, hogy a pártpolitikai munkában, a párt vezető szerepének érvényesítésében a munka e mozzanatának döntő jelentősége van. Ma is teljes mértékben érvényes az a korábban elhangzott megállapítás, hogy a párt vezető szerepe olyan mértékben' érvényesül, amilyen mértékben az adott helyen megvalósulnak a párt határozatai. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a határozatok végrehajtása — a pártmunka léiké. A jelenlegi időszakban igen nagy feladatok hárulnak a különböző munkaterületeken dolgozó kollektívákra. Éppen ezért egyetlen pártszervezet sem engedi meg most magának, hogy a vitákban kikristályosodó következtetéseket ne ültesse át maradéktalanul a gyakorlatba. Gyenes László Valószínűleg roppant mód meglepődne az, aki tegyük fel megbízást ad egy családi ház terveinek elkészítésére a tervezőnek és a tervekben az állna, hogy otthonát legcélszerűbb, holdkőzet alapokra építeni, -hisz amennyiben ragaszkodna a tervhez, valószínűleg a holdkőzetek pillanatnyi beszerzési gondjai miatt kissé elhúzódna a lakásszentelő napja. Bár a fenti hasonlat talán kissé bizarr, de az ember a pálfai tsz félig felépült sertésnevelőinek falai között nem is érzi any- nyira fantasztikusnak. Az eset egyszerű és sajnos jellemző. A pálfai tsz tavaly májusban megrendelte a MEZÖBER-nél egy 280 férőhelyes sertés-utánnevelő terveit. A tervek el is készültek, amelynek alapján a tsz elkezdte saját erőből a több mint 2 millió forintos beruházás gyakorlati megvalósítását. Mit sem sejtve és gyanútlanul. Miután elkészültek az alapok, a falak, kiderült, hogy a tervezők olyan könnyűvázas tetőszerkezetet álmodtak papírra, amilyenről a valóságban tényleg csak álmodni lehet. Mert az eh-* hez hasonló szerkezetek gyártását már mindenütt megszüntették. A terveken talán lehetett volna néhány tollvonással változtatni, de ugyebár a betonalapok és téglafalak ilyen egyszerű „átcsoportosítása” nem könnyű feladat. Marad tehát a lehetőség a kilincselésre, az utánjárásra, hogy legyen vállalkozó az egyedi szerkezet leT gyártására. Az új sertésnevelő átadási határidejére pillanatnyilag még a legelszántabb falusi jósnő sem merne jóslatót mondani. Az azonban egyál^ talán nem jóslat, hanem safc nos bizonyosság, hogy emiatt a pálfai tsz az idén kb. 100Ö hízóval kevesebbet fog piac> ra vinni. így a jogban ismert „elmaradt haszon” kifejezés^ éppen ezért nemcsak a pálfií tsz zsebét érinti, hanem va| lamennyiünkét. Ezért nem véletlen, ha á2 ember a félig kész épütéí láttán nemcsak az épületet látja „fejetlennek”... —gyvgy—jn
