Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-13 / 164. szám
1976. július 13. (ir«ÉPÚJSÁG 3 A Gabona Tröszt felkészült Ismét nagy feladathoz: a gabona betakarításának és a felvásárlásának időszakához értünk. Erről beszélt dr. Lénárt Lajos, a Gabona Tröszt vezérigazgatója a napokban tartott sajtó- tájékoztatóján. — A gabonabetakarítás jó megszervezése, az áruátvétel és a -felvásárlás mennyiségének, valamint minőségének alakulása nemcsak a mezőgazdasági üzemek, iparunk, hanem a népgazdaság eredményét is jelentős mértékben befolyásolja — mondotta. — Ezt szem előtt tartva az elmúlt évekhez hasonlóan a mezőgazdasági üzemekkel szorosan együttműködve mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gabonafélék betakarítása gyorsan, kis szemveszteséggel és megfelelő minőségben történjék. A felvásárolt készletek raktározását és minőségmegóvását úgy kell biztosítani, hogy azok alkalmasak legyenek az eredeti rendeltetésükre. — Kérjük, ismertesse a felkészülés helyzetét és azon belül a rendelkezésre álló műszaki-technikai lehetőségeiket. — Az idén a kalászos gabona vetésterülete megközelíti az 1,7 millió hektárt. Erről kell a mezőgazdasági üzemeknek aN termést 15—20 nap alatt betakarítani. Ismereteink szerint ehhez a szükséges kombájn- és szállítókapacitás rendelkezésükre áll. Száraz időjárás esetén a betakarítás időtartama esetleg rövidül, csapadékos időjárást feltételezve elhúzódhat, ami természetszerűen mennyiségi és minőségi veszteséggel jár. A gabonaipar ezek szem előtt tartásával készült fel a gabonafélék felvásárlására, átvételére és tárolására. Felméréseink szerint a megyei vállalataink képesek naponta mintegy 200 000 tonna terményt fogadni. Ehhez 269 helyen 1373 átvevőhely, illetőleg azokon 2306 átvételi vonal áll rendelkezésre. Az elmúlt évhez viszonyítva az árufogadási lehetőségünk mintegy 40 000 tonnával nőtt. Az áru gyors fogadását segítő anyagmozgató- és tisztítógépeink száma és teljesítőképessége is növekedett. Jelenleg 736 db tisztítógép áll rendelkezésünkre, ami 50 db-bal több, mint az elmúlt évben volt. Ezzel óránként kb. 11 500 tonna termény tisztítható. Anyagmozgató gépállományunk (mobil garatok, szállítószalagok, felszedő- és továbbítógépek, stb.) ebben az évben 200 db-bal nőtt, és elérte a 4826 db-ot. A mezőgazdasági üzemek a szükségletnek megfelelő szárítókapacitással rendelkeznek. Ennek ellenére felkészültünk szárítóüzemekkel nem vagy csak kis kapacitással rendelkező gazdaságok szárítási igényének kielégítésére. Ha figyelembe vesszük a mezőgazdasági üzemek kombájnállományát (amely mintegy 13 500 db) és ennek napi (10 órás) teljesítményét, elmondhatjuk, hogy a betakarítás ütemével párhuzamosan fogadhatjuk a terményeket. Ugyanis a napi 200 000 tonna körüli átvételi meny- nyiség mellett a mezőgazda- sági üzemek a bértárolási szerződések alapján már a betakarítással egy időben nagy mennyiségű árut helyeznek el saját raktáraikban, saját szükségletük mellett. — Tehát nem lesz várakozás az átvételnél? — A várakozásmentes áruátvételt jelentős mértékben segíti az az évek óta kialakult gyakorlat, miszerint a megyei vállalataink — az adott lehetőségek figyelem- bevételével — egy-egy raktárrészt, vagy ideiglenes tárolót kijelölnek a gazdaságok részére. Ezekben a termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok önállóan, mások által nem zavartatva tárolnak úgy, hogy az esetek jelentős hányadában a munkát saját anyagmozgató gépeikkel végzik el. Az együttműködésnek ez a formája rendkívül hasznos és a rendelkezésre álló eszközök hatékony és kölcsönös kihasználását szolgálja. Az áru fogadására és tárolására történő felkészülésünk alapján lényegében a mező- gazdasági üzemekkel megkötött kenyérgabona, takarmány kenyérgabona, takarmánygabona és sörárpa szerződésekre építettünk. Június 26-ig étkezési kenyérgabonából valamivel több mint 3 millió tonnára, takarmány kenyérgabonából 70 400 tonnára, takarmánygabonából (árpa, zab) 39 400 tonnára, sörárpából 73 000 tonnára kötöttünk értékesítési szerződést. A szerződéseink ± 15 százalék eltérési lehetőséget tartalmaznak, ennek ellenére néhány gazdasággal a közelmúltban még pótszerződéskötés is történt. — A mezőgazdasági üzemekkel való együttműködésről mi a véleménye? — A mezőgazdasági üzemekkel befejezés előtt áll a gabona átadására és átvételére vonatkozó megállapodások kötése. E megállapodásoknak rendkívül nagy a jelentőségük, mert a vállalataink a mezőgazdasági üzemekkel egyetértésben ezekben rögzítik az átadásra kerülő mennyiségeket, az átadás helyét, ütemét és a mennyiségi, illetőleg a minőségi átadással megbízott személyeket. Megállapodnak továbbá a szárítás ellátásának módozataiban és abban, hogy szárítókapacitás-többlettel rendelkező mezőgazda- sági üzemek a vállalataink koordinálásával mely gazdaságnak nyújtanak segítséget. E megállapodásokban rögzítettek betartása és kölcsönös egyetértésben való módosítása alapvető feltételét képezi a jó együttműködésnek és végső sorban a zökkenőmentes betakarításnak, áruátvételnek és -elhelyezésnek. — Minősítési és átvételi feltételek esetenként vitákat váltottak ki. Most mi várható? — A gabona mennyiségi átadás-átvételével egy időben rendkívül fontos a közös minősítés és minőségvizsgálat. Ennek ebben az évben nagyobb súlyt ad az a körülmény, hogy a 18 1975. (IX. 20.) MÉM—ÁH sz. rendelet értelmében részben megváltozott a gabonafélék árfeltétele, másrészt a régiek helyébe vagy kiegészítésül új minőségi előírások és minőségkülönbözeti elszámolási rendszerek léptek be. (A takarmánygabonafélék árai 257,— Ft q-ról 280,— Ft'q-ra emelkedtek, a korábbi 12 százalék helyett az átvételi víztartalom alsó határértéke 13 százalékra módosult, a 80 Celsius fok felett szárított étkezési búza takarmánybúzának minősül, stb.) A megváltozott előírásoknak megfelelően a vállalataink az apparátust megfelelően és szervezett oktatás keretében felkészítették. Ez kiterjedt a mezőgazdasági üzemek szakembereire is. Bízunk abban, hogy a mennyiségi és minőségi átadás-átvételnél az idén nem keletkeznek említésre méltó nézeteltérések, és ez a mindkét fél szempontjából egyaránt fontos munka a szocialista kereskedelem elveinek betartásával történik. — Az átvevőhelyek nyitva tartása is sokszor okozott bosszúságot. — Az előzőekhez hasonlóan nem szeretnénk nézeteltérést az átvevőhelyek nyitva tartásával kapcsolatban sem. Ezért úgy rendelkeztünk, hogy azokat a mezőgazdasági üzemek igényeihez kell igazítani. A lehetőségek figyelembevételével biztosítani kell az éjjel-nappali átvételt, illetőleg a gazdaságok kérésének megfelelően a munkaszüneti napokon történő nyitva tartást is. Ennél a kölcsönös információ a jó együttműködés alapja. Tegnap volt egy hónapja, hogy elkezdődött Szekszár- don a gabonasiló építése, ma már negyvenméteres magasságával uralja a környéket. Fotó: bj. Sikeres félévet zárt az Ikarus: 5734 autóbuszt gyártottak a hazai és külföldi megrendelők részére. A szocialista brigádok munkaverseny-felajánlásai tették lehetővé, hogy a tervezettnél háromszázhatvannal több autóbuszt készítsenek. A szakközép- iskolák és vállalatok együttműködése A közelmúltban jelent meg a Minisztertanács határozata a szakközépiskolák és a vállalatok együttműködéséről. Mi tette szükségessé a határozatot, és mi várható a végrehajtásától? — erről tájékoztatta az MTI munkatársát Szendrei József, az Oktatási Minisztérium szakközépiskolai osztályának vezetője. Ma az országban az önálló és a közös igazgatású szakközépiskolák száma 323. Valamennyinek van valamilyen kapcsolata vállalatokkal, intézményekkel. A mostani szabályozás tehát egyfelől törvényesíti a már kialakult állapotokat, másfelől általánossá teszi az együttműködés legjobb formáit. tovább javítja, korszerűsíti a feltételeit. A jelenlegi együttműködés színvonala, formái ugyanis egymástól nagyon eltérőek. A szakképzés igényli, hogy egy iskola több vállalattal működjön együtt. Nagyon fontos, hogy ennek keretében a munkáltatók a diákoknak biztosítsák a gyakorlati feltételeket. Ez a tanulók szakirányú munkára való felkészítésében, nevelésében alapvetően fontos. Nagy figyelmet kell szentelni a gyakorlati foglalkozásokra fordítható idő gazdaságos és célszerű kihasználására is. Tritikálé- m unkabizottság A KGST mezőgazdasági állandó bizottsága keretében tritikálé-munkabizottság alakult az „öszvérgabona” továbbnemesítésének, el- szaporításának koordinálására. A testület nemrégen megtartott alakuló ülésén úgy döntött, hogy Magyarország kutatóinak irányításával foglalkoznak majd az új gabonafajta honosításával. Közös laboratóriumot hoznak létre Szegeden, ahol a tagállamok gabonakutatói is részt vehetnek a kísérletekben. A KGST-országok egy-egy kutatója egész évet tölthet itt, s ez idő alatt önálló kutatási témaként foglalkozhat a magyar neme- sítésű tritikálé termesztési sajátosságaival. Vita, döntés nélkül na összecsapnak a különböző nézetek, ha Helyes, mindenki elsorolja, hol lát gyenge pontokat, s rejtett, de igénybe vehető tartalékokul, mi az, ami zátonyra juttathatja a végrehajtást, avagy éppen gyorsíthatja azt, s így tovább. A vitáknak szerepe, rendeltetése van a vállalat működésében, döntés előtt — akár fejlesztésről, technológiai változtatásról, akár átcsoportosításról, anyagellátásról, normakarbantartásról legyen is szó — nemcsak hasznos, hanem egyenesen szükséges a vélemények ütköztetése. Sűrű eset azonban, hogy tévútra csúszik a vita, s kifogások keresésévé silányodik. Hetek, hónapok telnek el, az érintettek újra meg újra összeülnek, további vizsgálódásokat, felméréseket, elemzéseket, s ki tudja, még mi mindent határoznak el, csak egy valamitől óvakodnak. A döntéstől, az igen vagy a nem kimondásától. Fölkarolnánk az elsietettséget, a megalapozatlan „ugrást a sötétbe”? A döntések sokrétű előkészítése korántsem azonosítható a lassúsággal. Az akadályok és támaszok összevetése a végeérhetetlen szóáradattal szintén nem egyenlő. Ügyeljünk hát arra, ne mosódjék el a határ a döntést segítő, s a feladatot késleltető viták között. Mert anekdotaszerü, de a valóságot tükröző eset, amikor a hatórás tanácskozás után a résztvevők egyike megkérdezi távozóban kollégájától: miért is ültünk össze? valóban kanyargós ösvényeket jár meg S0k$£Or a vita, s töprengeni kell azon, hol kezdődött, eredetileg miről volt szó. A gyári yuii> um.-^ug a balesetelhárítás mintájára munkaelhárító értekezletekről beszél ilyen esetekben, ahonnét úgy távozhatnak a meghívottak: sikerült lerázniuk a feladatot, mint kutyának szőréről a vizet. Leegyszerűsítés a szubjektív tényezők ennyire fölnagyított képe, ám végül is a valóságot mutatja. A vállalati szervezetről és tevékenységről folyó hazai kutatások azt igazolják, hogy a szervezés- és termelékenységbeli alacsony színvonalért elsősorban az irányítási képességek, a vezetési módszerek fogyatékosságai okolhatók, s csak másodsorban a technikai, technológiai, termelésszerkezetbeli viszonylagos elmaradottság. Be- bizonxosodik tehát ismét az ismert igazság, hogy a legfontosabb termelőerő az ember, s kulcsszerepénél fogva a döntések meghozatalában szintén övé a legnyomatékosabb szavazat, s csak azt követően játszanak közre a dologi tényezők. Tanúi lehetünk annak, hogy hosszú évekig közepesen ügyködő, vagy csupán felszínen maradó vállalatok rövid idő alatt a jók közé kerülnek, holott adottságaik semmit sem változtak. Ha magyarázat után kutatunk, megleljük a „megfoghatatlan” belső módosulásokat. Egyebek között azt, hogy a fejlesztési főosztály vezetőjévé kinevezett mérnök, aki korábban a kísérleti üzemet irányította, elődjétől eltérően, nem kér mindenkitől és mindenről papírt. Megelégszik a szóban előadott véleményekkel, s dönt azok ismeretében, mégpedig haladéktalanul. Elődje feljegyzésekkel, emlékeztetőkkel, jegyzőkönyvekkel vette körül magát, utódja néhány fiatal, olykor fésületlen gondolkodású, de önálló tettekre képes emberrel. Jutott arra is idejük, figyelmük, hogy kiürítsék az újítási előadó íróasztalának fiókjait, életet leheljenek a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsába, összehívják a szocialista brigádvezetőket, mondják már el, mit hogyan látnak „odalent”. persze sehol sem tehetnek. Elöregedett Csodákat berendezéseken nehéz — de nem lehetetlen — nagy pontosságú alkatrészeket előállítani, a képzetlen munkaerő egyik napról a másikra nem válik mester-szakmunkássá. Csodákat aligha követel bárki is, de az jogos társadalmi igény, hogy a vitákat döntések kövessék, s a döntéseket mielőbb ültesse át a gyakorlatba a végrehajtás. Az a baj, hogy bár sokan úgy hiszik, a szavak nem $ kerülnek semmibe, tudjuk, tapasztaljuk az ellenkezőjét; J a megoldást, a döntést halogató szavak nagyon is sokba kerülnek. Kevésbé a vitatkozóknak, sokkal inkább mindannyiunknak. MÉSZÁROS OTTÓ
