Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-07 / 159. szám
1976. július 7. ^PÜJSÁG 5 A keszőhidegkúti vasútállomás, mellett szállításra várnak — és külföldi útra indulnak — a MEZŐGÉP szekszárdi vállalatánál gyártott CB—1-es cu- korrépa-betakarító kombájnok. Szövetkezeti lakások Gyors ütemben terjed, s előreláthatólag fontos tényezője lesz a szövetkezeti lakásépítő forma az V. ötéves terv lakásépítési programjának. A tapasztalatok tanúsága szerint azonban a lakásépítő szövetkezetek szervezése, megalakulásuk előkészítése, a közművesítés, az építési terület, a beépítési, valamint a kiviteli tervek és az építőkapacitás biztosítása a korábbiaknál nagyobb tervszerűséget, szervezettséget, általában színvonalasabb munkát kíván. A IV. ötéves tervben ebben a formában csaknem 10 ezer lakás épült meg és további 8500 lakás van jelenleg építés alatt. Az országban 423 lakásépítő szövetkezet működik, tagjaik kétharmada munkás, s még ennél is nagyobb a fiatalok aránya. (MTI) Kinek |o a norma? Nem volt rossz hegesztő. Csak éppen mindig a pillanatnyi hangulata diktálta önmagának a munkaütemet. Ha úgy alakult, hogy a kocsmában hosszú volt a záróra, akkor legföljebb végigpihente a másnapot. A munkahelyén. Órabérben dolgozott, ha dolgozott. Uj üzem létesült a községben. Kellett a szakmunkás, a pénz is többnek ígérkezett. Hát vette a kalapot, meg a munkakönyvét és átment az új üzembe. Nem egész három hónap alatt szűk lett a becsület tarisznyája. Csoportnormában fizették őket — no és ki az, aki más helyett húzza az igát? * „A norma: egy időegységben teljesített munka meny- nyisége, az az egységként megállapított munkateljesítmény, amelyet valamely dolgozónak megszabott idő alatt meghatározott műszaki feltételek között rendszeresen, folyamatosan kell elvégezni.” (Magyar értelmező szótár.) * — Nem túl egyszerű dolog nálunk teljesítménybérről beszélni. Pedig a jövő minden körülmények között itt is az kell hogy legyen. Mi az egész Vállalaton belül amolyan előkészítő — szerelőüzem vagyunk. Termékeink nem állandó, azonos gyártmányok, hanem zömmel különböző vasszerkezetek — kezdi boncolgatni a témát a VEGYÉP- SZER tamási gyáregységének vezetője. S ahogy elmondja, egyértelmű és világos, hogy a jelen körülmények és feltételek mellett tényleg nem lenne sima dolog bármiféle teljesítménybérezés gyors megvalósítása. A vállalat felépítéséből szükségszerűen adódó centralizált munka- vállalás és anyagellátás sem könnyíti meg a jó norma- rendszer létrehozását. A gyáregységvezető szavaiból kitűnik, hogy a nehézségek ellenére a jövőbeni előrelépés egyik alapfeltételének tartja náluk is a jó normarendszert: * A hegesztő barnára sült arcán a borosták közé veszik a, félmosoly a kérdés hallatára. Végigsimítja a kezét a bőrkötényen, aztán nyugodtan, tempósan válaszol: — Hogy mi a véleményem a normáról? Hát nézze. Itt nálunk, úgy érzem, egyelőre még nem menne. Sok mindennek változnia kellene, hogy jól jöjjön ki az üzem is, meg a dolgozó is. — Mit szólna, ha normában kéne mégis dolgoznia? — Majd ha így lesz, jöjjön ki és kérdezze meg az első fizetésnap után... — Idestova tíz éve dolgozom itt — mondja Máté József géplakatos, kint az udvaron, két szippantás cigaretta között. Ide húzódtunk ki, a lemezvágók "társalgási tónusa” elől. — A teljesítménybéres munkának feltételei vannak. Ha ezt megteremtik, azt hiszem, jöhet a norma. Legalább valami komoly választóvonalat lehet húzni a jó munkás, meg a rossz közé. És ez a vonal ez esetben nem 20—30 filléres órabérkülönbséget jelent. * Az egyik üzemben az évvégi termelési tanácskozáson szóba került, hogy az elkövetkező időszak megnövekedett feladatait csak jobb, hatékonyabb munkával lehet elvégezni. Ennek érdekében be fogják vezetni a teljesítménybérezést. Óriási volt a felzúdulás. A szakszervezeti titkárról már jó előre leszedték a dolgozók a keresztvizet — ha ehhez hozzájárulását adná. A gazdasági vezetés már-már elállt a szándékától, mondván, hogy nem megfelelő a munkások hozzáállása. Ám az egyik pártvezetőségi ülésen egy idősebb esztergályos megmagyarázta a munkások „értetlenségét”. Ugyanis a munka- szervezés hiányossága folytán jelentkező akadozó munkavégzést idáig ki lehetett tölteni felesleges karbantartással, tessék-lássék pepecseléssel. Belefért az órabérbe. Na de ugyanezt normában? * Hát igen. A norma — a jó teljesítménybér-rendszer kétségtelen, a termelés intenzitásának egyik hajtóereje lenne. Ennek az erőnek azonban megfelelő forrásának is kell, hogy legyen. És ez a forrás kétfázisú. Egyrészt a dolgozók hozzáállása, másrészt a munkaszervezés magas színvonala. És e kettőből legtöbbször és legtöbb helyen az utóbbi hiányzik... GYŐRI VARGA GYÖRGY Savanyú a szabvány A szabványok kellenek. Az külön öröm, ha ezek a szabványok a valóságban teljesítik is az előírásokat. Tehát a kenyér kenyérhez hasonlít, a nyílászáró szerkezeteket nyitni és zárni lehet, ha a cipő lábon hordva is cipő marad, ha a csapokból a szabvány előírásai szerinti lyukból folyik a víz stb. stb.... A szabványok azonban néha mérgeznek is. Ártalmas miazmaként terjednek. Olykor heveny, máskor akut termelési kedvetlenséghez vezetnek. Egy ilyen szabványártalmat észlelt e sorok írója is Tengelicen, a gyümölcsfelvásárló helyen. De azt hiszem, keresgélés nélkül is jó néhány helyen lehetne még találni ehhez hasonlót. „A kórkép” röviden a következő: sok egyéb mellett a meggynek sem kedvezett az időjárás. Egyszóval kevés van belőle. Az egyszerű ember azt hinné, hogy az a helyes, ha ebből a kevésből mindig többet igyekeznek eljuttatni a fogyasztóhoz. És ezt akadályozza a meggyszabvány. Mert van ugyebár első, második stb. osztályú gyümölcs. Az első osztályú: 24 mm átmérőjű, egyformán színezett bogyó. Az összes többi kevesebbet ér. Ä szabványból leírt első osztályú meggyet az idén kevesen láttak. A termelőknek tehát kevesebbet fizetnek, ettől viszont aligha nő meg az oly sokat emlegetett termelői kedv a gyümölcs- és zöldségfronton. Ha viszont emiatt kevesebb az áru, elsősorban nekünk, fogyasztóknak lesz savanyúbb — ha nem is a „szabványtalan” meggy, hanem a szánk íze. Gyvgy A kiskertekben a kompnál Vasárnap 12 óra előtt néhány perccel üzemzavar következett be a paksi kompnál : eltörött a hajómotor meghajtó csavarja. Ahhoz, hogy a hibát megjavítsák, ki kellett emelni a 15 tonnás kompot. Ebédidő alatt — a 31 fokos hőségben — akadt két ember, aki vállalkozott, minden ellenszolgáltatás nélkül, a hiba megjavítására. Szabó Sándor, a földszöv esztergályosa* és Fritz József darukezelő, az Építőipari Ktsz dolgozója. Fritz darujával kiemelte a hajót, majd Szabó Sándor alkatrészt esztergályozott. Az egész munka mindössze három órát tartott, így sikerült a Duna alföldi részén lévő, közel kétezer fürdőzőt a strandról visszaszállítani, ezenkívül mintegy 30 gépkocsi és 50 motorkerékpár került át a túlsó partról a Dunántúlra. Alapozzák a húskombinátot Szekszárdon, a Keselyűsi út végén, a TOTÉV szomszédságában épül a szekszárdi húskombinát. . A tervező- munkát évekkel ezelőtt kezdték, s a napokban hozzáfogtak a kivitelezéshez. Két szállítóvállalat is dolgozik a kombinát alapozásánál. A 21- es és a 11-es Volán Vállalat tehergépkocsijaival szállítják a földet, a Jobb-Parász- ta, pontosabban a Lisztesvölgy első dombját hordják el, töltik fel vele a lapos te-' mietet a város másik végében. A gépkocsik hordják a földet, dózerral és úthengerrel azonnal simítják, tömörítik, hogy megfelelő alapot tudjanak adni az épületnek, A húskombinát építésével kapcsolatban több hírt jelentettünk már meg, s ezúttal is arról adhatunk örömmel jelentést, hogy a megye legjelentősebb élelmiszer- ipari üzeme jó úton van a megvalósulás felé. A tereprendezők szomszédságában felállítottak már egy barakkot, ebben az építési ellenőrök, a húsipari vállalat műszaki szakemberei dolgoznak. így építésközeiben gyorsabban tudnak intézkedni, ha néhány hét múltán a mélyépítők megjelennek a területen, hogy az utakat, csővezetékeket elkészítsék. Szedetlen borsó, fán hagyott gyümölcs „VAN NÉGY KILŐ BORSÓM, két kiló ribizlim, hat kiló meggyem, kezd érni az őszibarack, a sárgarépa, petrezselymet is jó lenne ritkítani. De mit kezdjek velük?” — kérdi egy ismerősöm, s tukmálja a holmit, boldog-boldogtalanra. Inkább odaadja bárkinek, mintsem hagyja a földön rohadni. A jószívű kevesek egyike, nem sajnálja a fáradságot és nem kér pénzt. L És a többiek? Mit kezdenek a felesleggel? Tessék szétnézni; a kiskertek egy részében a száraz levelek között elöregedett borsó penészedik, aszalt cseresznye himbálódzik az ágakon. Kár érte. A tulajdonosnak, aki napközben dolgozik, csak este, vagy hét végén megy ki a kertjébe, nem igen jut eszébe, hogy néhány kiló gyümölccsel, zöldséggel piacoljon, vagy az üzleteket járja, örül, ha az éppen időszerű kerti munkáknak a végére ér. Pedig az üzletekben szívesen átveszik még az egészen kis mennyiségeket is. Ha viszik. Ha viszik, átveszik, mert a vásárlók keresik, mert a választékot bővíteni, friss árut tartani a jó kereskedőnek érdeke. CSAKHOGY. A kis tétel néhány öreg népin kívül keveseknek tétel. Holott sokszor ezekből a kis mennyiségekből összejöhetne annyi friss áru, amennyi éppen elég lenne azoknak, akik a kosarukat tartják. Hogy hogyan lehetne ezen segíteni? Nagyon egyszerűen. Például egy, a boltajtóra függesztett papírdarabbal, amin közük, hogy friss zöldséget és gyümölcsöt állandóan vesznek. Sokan ezt nem is tudják, s talán ez az oka, hogy jelenleg a bolti felvásárlás esetleges és szervezetlen. Azt senki sem várja, hogy túrajáratok szedjék össze a kiskertek fölöslegét, — mert teljességgel lehetetlen lebonyolítani. A felmérések azt mutatják, hogy a ház körül a kisgazdaságokban termelt termékeknek fele családon belül marad, a másik fele viszont csak ritkán kerül a forgalomba, a fogyasztóhoz. A HÁZTÁJI és kisegítő gazdaságok hatékony támogatása és a felvásárlás tökéletes rendszerének kidolgozása időszakában érdemes lenne ilyen apróságoknak tűnő dolgokra is gondolni. D. VARGA MARTA . • Â ■nözsi Ü j Élet tja-bín ■. a ■. megyénkben ! gyártott ' öntözőberendezéseket ’ lói kihasználva öntöjtfk: a nagy szárazságban veszélyeztetett burgonyaföldeket. A munka *r- : :teket has2Ilát: nö,r?íi? hogy Itt; íttözsqn termesztik:-a megyeburgunÿaszèikséglètéT : :::;::--:: nek:hárömnégyéd:részét:: -:: -::
