Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-07 / 159. szám
6 ^PÚJSÁG 1976. július 7. Olimpiáról - olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok Atlétika Ruipné (Sz. Dózsa) kétszeres vidékbajnok Jól szerepeltek versenyzőink Szabadkán Labdarúgás A megyei labdarúgó-szövetségtől kapott információ alapján közöljük, hogy a megyei bajnokság augusztus 8- án, vasárnap kezdődik. Az MNK-mérkőzések kezdetének, illetve első fordulójának időpontja augusztus 11, szerda. Az MNK-mérkőzések szerdai napokon lesznek. Itt hívjuk fel a csapatok figyelmét, hogy a megyebajnokságra nevezésüket küldjék el a szövetséghez, mert határidő után azt nem vehetik figyelembe. Sorsolás A paksi járási labdarúgó-szövetség a nyári holt idényben játéklehetőséget biztosit a felnőtt-, ifjúsági, valamint a termelőszövetkezeti csapatok számára. Ezek sorsolása : Felnőtt Duna-kupa: július 25.: Paks—Nagydorog. Augusztus 1. : Dunaföldvár—Paks. Augusztus 8. : Nagydorog—Dunaföldvár. Augusztus 15. : Dunaföldvár— Nagydorog. Augusztus 22.: Paks —Dunaföldvár. Augusztus 29. : N agy dörög—Paks. Ifjúsági Duna-kupa: július 25.: Nagydorog—Bölcske, Németkér —Dunakömlöd. Augusztus 1. : Németkér—Nagydorog, Dunakömlöd—Bölcske. Augusztus 8. : Nagydorog—Dunakömlöd, Bölcske—Németkér. Augusztus 15.: Bölcske—Nagydorog, Dunakömlöd—Németkér. Augusztus 22.: Nagydorog—•Németkér, Bölcske—Dunakömlöd. Augusztus 29.: Dunakömlöd—Nagydorog, Németkér—Bölcske. Tsz-kupa: július 25.: Pálfa— Kajdacs, Németkér—Dunakömlöd. Augusztus 1. : Németkér— Pálfa, Dunakömlöd—Kajdacs. Augusztus 8. : Pálfa—Dunakömlöd, Kajdacs—Németkér. Augusztus 15.: Kajdacs—Pálfa, Dunakömlöd—Németkér. Augusztus 22.: Pálfa—Németkér, Kajdacs— Dunakömlöd. Augusztus 29.: Dunakömlöd—Pálfa, Németkér— Kajdacs. Szabadkán került sor a jugoszláv—magyar férfi ifjúsági válogatott viadalra, melyen megyénkből Ötvös és Pálinkás is rajthoz állt. Mindketten a várakozásnak megfelelően eredményesen szerepeltek, de Ötvös 1500- on taktikai versenyben alulmaradt. 800 m: 1. Ötvös Imre 2:03,9. 1500 m: ...2. Ötvös Imre 4:11,5. Távolugrás: ...3. Pálinkás János 686. * Gyulán került sor az 1976. évi vidéki felnőtt atlétikai Hírek eredmények A dombóvári kispályás labdarúgó-bajnokság állása. I. csoport: 1. Gépállomás 12, 2. Ép. főnökség 12, 3. Költségvetés 10, 4. Közalk. 8, 5. Téglagyár 6, 6. Vetőmag 5, 7. ÁFÉSZ 5, 8. Fűtőház 4, 9. Tejüzem 4, 10. Vasipari 2 ponttal. III. csoport: 1. Honvédség II. 12, 2. KIPSZER 9, 3. Honvédség I. 8, 4. Unió Klub 5, 5. DÉDÁSZ 4, 6. Bikái ÁG 4, 7. Malom 0 ponttal. * A megyei labdarúgó-szövetség közölte, hogy legközelebbi hivatalos óráját augusztus 12-én tartja. * Bonyhádi Spartacus női ifjúsági röplabdacsapata július 8-tól 12-ig Győrben szerepel a RÁBA-kupán. Istenes László edző a következő játékosokat jelölte az utazó keretbe: Verese Zsuzsanna, Ku- rilla Ágnes, Lucska Edit, Bérez Márta, Keszler Anna, Lovász Zsuzsanna, Fábián Rózsa, Hajdú Márta, Kovács Ágnes, Németh Erzsébet, He- tényi Anna, Lőrinczi Zsuzsanna. bajnokságra. Megyénket a Szekszárdi Dózsa elég népes csapattal képviselte. Legeredményesebben a véglegesen visszatért Ruip Lászlóné (König Katalin) szerepelt, aki távolugrásban és 100 m-es gátfutásban vidéki bajnokságot nyert, magasugrásban pedig ezüstérmet szerzett. Deé Márta távolugrásban ezüstérmet, Szekeres Klára súlylökésben bronzérmet nyert. Rajtuk kívül többen értek el értékes helyezéseket és még a döntőbe nem került versenyzők is egyéni csúcsokat értek el. Eredmények: 100 m gátfutás: Bajnok: Ruip Lászlóné 15,3. Távolugrás: Bajnok: Ruip Lászlóné 560, 2. Deé Márta 560. Magasugrás : ... 2. Ruip Lászlóné 165. Súlylökés: ...3. Szekeres Klára 12,62. 1500 m: ...4. Link Klára 5:07,7, ... 6. Fodor Rozália 5:20,0. Súlylökés: ...4. Tóth István 14,24. Diszkoszvetés: .. .5. Szekeres Klára 43,36. 100 m: ...5. Deé Márta 12,3 (ef. 12,2). 200 m: ... 6. Deé Márta 25,9. (Valamennyien a Szekszárdi Dózsa versenyzői.) Kárpáti Károly, született 1906-ban, Egerben. Tizenhét esztendős korában kezdett sportolni, kora délutántól késő estig ott volt a tornateremben, felváltva gimnasz- tikázott, birkózott és bokszolt. Ezenkívül sokat futott a szabadban és műugrással is foglalkozott, önmaga edzője volt. Sok sportággal próbálkozott, végül is birkózó lett. Élete első erőpróbáján ifjúsági létére legyőzte a felnőtteket egy első osztályú debreceni versenyen. Egyéni edzésszisztémát kísérletezett ki, tizenhárom esztendős kora óta minden reggel tornázott, mert úgy tapasztalta, hogy a gyakorlatok kedvező, frissítő, élénkítő hatását egész nap érzi. Három olimpián vett részt. 1928-ban kötöttfogásban a légsúlyúak csoportjában negyedik lett. Négy esztendővel később nagy reményekkel lépett szőnyegre, Los Angelesben. Tudása alapján meg is nyerhette volna az aranyérmet szabadfogásban, mert a könnyűsúlyúak között ő volt a legjobb, de a pontozók nem álltak feladatuk magaslatán és így Kárpáti a francia Charles Pacomé mögött második' lett. A magyar versenyzőt annyira elkeserítette ez az igazságtalanság, hogy vissza akart vonulni. Három hónapig nem is versenyzett. Szerencsére később meggondolta magát és szisztematikusan készült a következő olimpiára. 1936-ban Berlinben túlfűtött hangulatban kezdődtek a birkózóversenyek. Szabadfogásban a könnyűsúlyban ketten számíthattak az elsőségre, a magyar Kárpáti és a német Wolfgang Ehrl. A küzdelem színhelyén a Deutsch- landhalleben pattanásig feszült volt a légkör. Horogkeresztek és SS-katonák. Az előjelekből kiderült, hogy itt most másról is szó van, nemcsak egy olimpiai győzelemről. Ha ugyanis Ehrl szerzi meg a szőnyegen az aranyérmet, akkor ez lesz a németek legelső bajnoksága, amit világra szóló ceremóniával akartak megünnepelni. Ezért kellett a rengeteg lampion. Kárpátinak feltűnt a felsorakozott SS-katonák tömege. Odament az egyikhez és megkérdezte: — Miért állnak itt? A katona így válaszolt: — Jön a Führer! Megkezdődött a döntő küzdelem az aranyéremért. Amikor felállt a szőnyegre a két birkózó és farkasszemet néztek egymással, a közönség tombolva biztatta a német versenyzőt. Ehrl úgy érezte, hogy elérkezett az ő ideje. Közben elterjedt a teremben a hír, hogy Hitler már el is indult a Deutschlandhalle felé. A nézőtér harsogott. Kárpátit azonban nem zavarta. Kitűnően birkózott és egyre jobban kibontakozott fölénye fokozatosan lehűtötte, elcsendesítette a közönséget. Győzelme vitathatatlanná vált, erőteljes mozdulatokkal, fogásokkal gyűrte le ellenfelét. Ekkor újabb hír érkezett: „Hitler félúton visszafordult, mégsem jön, nem óhajt részt venni az ünnepélyes eredményhirdetésnél...” Kivonultak a teremből az k SS- katonák. Kárpáti pedig felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. Az övé volt egyébként a berlini olimpián az első magyar győzelem, amelyet ezután a következő napokban még kilenc követett. Egy esztendővel később visszavonult az aktív szerepléstől, majd 1945 után tevékenyen részt vett a magyar birkózósport újjászervezésében. MOLNÁR KÁROLY Spartakiád Július 11-én, vasárnap 9.30-kor kezdődik Szekszárdon a falusi dolgozók spartakiádjának megyei döntője, atlétikában. A paksi járási labdarúgó-bajnokságot Gerjen együttese nyerte, így ősztől már a megyebajnokságban szerepelhetnek. A csapat tagjai balról jobbra. Álló sor: Klement István, Dinnyés László, Pesti Lajos, Földesi Gyula edző, Nyúl János, Lupsa János, Mihálovics József. Alsó sor: Kiss Sándor, Dud- la János, Szentprónai László, Kovács László, Böndör Zoltán, Asztalos Sándor. 6. M. Vasziljev, professzor: A Vosztok űrhajó abban az időben készült, amikor az emberiség az első lépéseit tette a világűrbe. Minden intézkedést megtettek azért, hogy maga az űrhajó is, valamennyi rendszere is maximálisan megbízhatóan működjék, hogy garantált legyen az űrhajós biztonsága az űrrepülés különböző szakaszaiban. A Vosztok űrhajó, ha mai szemmel nézzük a konstrukcióját, aránylag egyszerű szerkezetű volt. Ez azonban csak látszólagos egyszerűség. Létrehozásakor számos műszakilag új, eredeti megoldás született, amelyeket felhasználtak a Vosztokot felváltó, pilóta irányítású űrhajók megszerkesztésénél. Jevgenyij Karpov, orvos: Felértünk az első emeletre és egy nagy, világos dolgozószobába jutottunk. Nem sokkal később Szergej Koroljov lépett a szobába. A fiatal tisztek sorjában bemutatkoztak. Korol jov aztán bemutatta a vendégeknek legközelebbi munkatársait és felkért mindnyájunkat, hogy foglaljunk helyet az asztalnál. Az akadémikus egyszerűen és mégis érdekesen beszélt arról, hogy milyen eredményeket értek el a rakétaépítők. Egy perccel később gondolatai már a jövőbe repítettek bennünket: óriási rakéták Földön kívüli pályára juttatják az olyan csillaghajók kötelékeit, amelyek a végtelen magasságban — a megoldandó feladattól függően — hol orbitális állomásokká változnak, hol pedig a második kozmikus sebességgel üstökösként suhannak a Naprendszer bolygói felé... — Egyelőre pedig — térített bennünket vissza az égből a Földre —, minden nagyon egyszerű lesz: csupán egyetlen embert juttatunk fel és csak háromszáz kilométernyi magasságban lévő röppályára és csakis az első kozmikus sebességgel, vagyis a kilőtt puskagolyónál csak nyolcszorta nagyobb sebességgel. Ez az ember önök közül kerül ki. — Koroljov tekintetével végigsorjázta a jelenlévőket és rövid szünet után így fejezte be szavait: — Ez az első ember bárki lehet... A beszélgetés véget ért. Az ismerkedés megtörtént. Koroljov meghívott bennünket a műhelybe. A hatalmas csarnokban, amely egyidejűleg emlékeztet műtőre és üvegházra, az ezüstösfehéren csillogó, két és fél méter átmérőjű gömbök körül fehérköpenyesek sürögnek-forognak. Embereket látni e hatalmas gömbök belsejében is... Körülsereglettük az egyik gömböt. Valamennyiünk szemében könnyen fel lehetett ismerni a kérdést: vajon kiállja-e a valóságos űrrepüléskor a próbát ez a nem túlságosan vastag hőszigetelő réteg? Hiszen a légkörbe behatoló űrhajó varrataira fékezéskor sok ezer fokos megterhelés zúdul! — Ne nyugtalankodjanak! — mosolyo- dott el a közelben álló mester. — Lelkiismeretes munka! A kabinban nincs se hideg, se nagy meleg, általában húszfokos a hőmérséklet. Koroljov intett a diszpécsernek és a műhelycsarnok üvegtetője alatt nesztelenül odasiklik a daru. Néhány perc múlva beeresztette az űrhajó kabinjába a pilótaszéket. Valerij Bikovszkij, űrhajós-pilóta: A főkonstruktőr elmosolyodott: — Azt hiszem, akad jelentkező, aki szívesen beülne a székbe. összenéztünk. Senki sem mert elsőnek felmenni a kakinba és beülni az igazi űrhajó, igazi pilótaszékébe. A hallgatást Gagarin törte meg. — Megengedi? — fordult Korol jovhoz, és nem tudni miért, lehúzta cipőjét, s elsőnek indult a kabinhoz. „Ugyanígy vetik le lábbelijüket az emberek az orosz falvakban, mielőtt belépnének a házba” — futott át agyamon. J. Vasziljev, mérnök: A főkonstruktőr megbökött a könyökével és csaknem hangosan odasúgta nekem: — Látod, ez lesz az első, aki elindul a világűrbe... Fürkésző pillantást vetettem a fiatal pilótára, akire addig a pillanatig ugyanannyi figyelmet szenteltem, mint a többiekre. Gagarin pedig némán ült a székben, nem is sejtette, hogy mit mondott nekem Koroljov. Alekszej Leonov, űrhajós-pilóta: Olyan érzésem volt, hogy a főkonstruktőr, jóllehet mindenkivel egyformán bánik, Gagarinra mégis több figyelmet fordít, mint ránk. — Nos, Jurij, szerintem rád esett a választás! — újságoltam Gagarinnak, amikor visszaindultunk Csillagvárosba. JURIJ GAGARIN: A levegőben a tavasz illata érződött. Családunkban is tavaszi hangulat uralkodott: megszületett a második lányom, és tavaszi nevet adtunk neki: Gálocska... De nem maradt időm arra, hogy a csöppséget dajkáljam... Közeledett a start napja. Már-már indulnunk kellett a bajkonuri kozmodromra, amely az Arai-tengertől keletre, a tengernyi szélességű kazahsztáni sztyeppén fekszik. A türelmetlenség kínzóan gyötört, azt hiszem, a várakozás soha sem volt olyan elviselhetetlen a számomra, mint akkor. ANDRIAN NYIKOLÄJEV: Gagarinnak annyi többlete volt tudásban, edzettségben, természetében egyaránt, hogy mi, a barátai, még mielőtt ismertté vált volna az Állami Bizottság döntése, egyöntetűen ezt a véleményünket fejeztük ki: „Biztos, hogy Jurij indul elsőnek...” (Folytatjuk)
