Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-07 / 159. szám
1976. július 7. “rrÉPÜJSÁG 3 C/ES-kongresszus Szekszárdi eloado Moszkvában „Hatótényezők meghatározása üzemi mutrá- gyázási szaktanácsadás során”. Ezzel a tiniméi tartott előadást dr. Iván- csies József, a Tolna megyei Állami Gazdaságok szakszolgálati állomásának vezetője. a múlt hónap végén -Moszkvában. /V Szovjetunió fővárosában ülésezett június 21. és 27. között, immár nyolcadik alkalommal a CIES, a FAO mütrágt á- zási szakbizottsága. — Kérjük, vázolja, mi- lyen témakörökkel foglal- kozott a VIII. nemzetközi műtrágyázási kongresszus. — Egy hét alatt nyolc szekcióban összesen 150 előadás hangzott el a műtrágyázás időszerű problémáiról. Szó volt többek között a növények táplálkozása és a műtrágyák alkalmazása közötti összefüggésekről, az adagolásról, az agrokémiai szak- tanácsadásról, a környezet- védelemről, arról, hogy a kemikáliák alkalmazása milyen hatást gyakorolhat a növények minőségére és az emberi szervezetre. Foglalkoztunk a műtrágyázás ökonómiájával, azzal, hogy a mostani energiaviszonyok mennyire érintik a műtrágyagyártást, s hogy arányban áll-e fel- használásuk a hozamok nagyságával. Megtárgyaltuk az új műtrágyázási formákat és eljárásokat, valamint a sugárzó izotópok szerepét. — Műtrágyázás nélkül a ma mezőgazdasága elképzelhetetlen. Hogyan Ítélték meg a világ élelmezésében betöltött szerepét? — A világ élelmiszer-ellátása fele részben annak a függvénye, hogyan szabályozzuk, szervezzük és irányítjuk a trágyázást. Az elmúlt években különösen a fejlődő országok éppen emiatt képesek önmagukat ellátni, — hisz a gépesítés sokba kerül, s számukra az egyedül járható út a nagy termőképességű fajták mellett a műtrágyák alkalmazása. A CIES-kongresz- szuson elhangzott előadások többsége azt taglalta, hogy egy-egy országban milyen elméleti és gyakorlati eredményeket értek el. — Hol, melyik országban a legtökéletesebb a műtrágyázás mechanizmusa? — A népi demokratikus országok közül az NDK-ban, Bulgáriában és a Szovjetunióban. Az NDK-ban nem engednek teret annak, hogy a különböző intézetek különböző módszerekkel és alapelvekkel, különböző szerveken keresztül biztosítsák a szaktanácsadást. Központi szaktanácsadó szervezetet tartanak fenn, amihez 4—5 intézmény tartozik, ahol 3— 4 évenként minden egyes üzem részére tápanyag- és növényanalízist végeznek. Az eredményeket központilag dolgozzák fel, s felméréseik alapján dolgoznak a műtrágyagyárak. Magyarországon — minthogy a talaj és a növénykultúra meglehetősen heterogén —, az NDK-mintát Változtatás nélkül adaptálni nem lehet. Viszont, ami a központi szervezéshez szükséges adatokat illeti, tanulhatnánk tőlük. Nálunk az a helyzet, hogy felmérést végez ugyan az üzem, de ettől függetlenül az AGROKER, a NIM és a MÉM más utat jár. Ha együttműködnek is, az adataik nem származnak biztos forrásból, mert olyan mo- dellfelmérésekre támaszkodnak, amelyek nem terjednek ki a mezőgazdaság egész vertikumára. — A forgalomban lévő műtrágya-készítmények maradéktalanul kielégítik az igényeket? — Sokan azt hiszik, hogy a mezőgazdaság sokféle készítményt használ, pedig ennek épp az ellenkezője igaz. A természeti környezetben a variációs lehetőségek rendkívül nagyok, hisz tudjuk, hogy a nitrogén, a foszfor és a kálium mellett mikroelemekre is szükség van. A jelenlegi termelési viszonyok között nem lehet kaptafákat készíteni; különböző talajokon és növénykultúráknál más-más kombinációkra van szükség. Mindaddig, míg a magyar ipar nem igazodik a mezőgazdaság igényeihez, az agrokémiai centrumok keverik a megfelelő összetételű műtrágyákat. — Magyarországon hogyan hangolják össze a műtrágyagyártást és -felhasz- nálást? — A Növényvédelmi és Agrokémiai Intézetnek öt vidéki osztálya van. Ettől a szervezettől függetlenül az állami gazdaságok országos központjának tíz szakszolgálati állomása működik. A talajjavító vállalatnak négy területi laboratóriuma van, de önálló laboratóriumot tart fenn néhány állami gazdaság és termelőszövetkezet. Szaktanácsot adnak ezenkívül az egyetemek, kutató- intézetek, sőt néhány ipari üzem is. — Ebben a rengetegben nem lehet elveszni? — Az biztos, hogy többszörös az átfedés, de az üzemek a nekik legmegfelelőbb formát kiválaszthatják. A Tolna megyei szakszolgálati állomás sem szervezett tevékenység, vagy törvényes rendelkezés folytán végez szaktanácsadást, hanem azoknak az üzemeknek a részére, amelyek bennünket erre megkérnek. A kapcsolatunk rendszeres és tartós, úgy érezzük, megbíznak bennünk. A mezőgazdasági üzemek ráébredtek arra, hogy műtrágyázni nem lehet „gazdaszemmel”, hanem ismerni kell a növények tápanyagigényét, a talaj telítettségét. — Hogyan került éppen Ön a CIES-kongresszusra? — Az Akadémia kért fel arra, hogy tartsak előadást a Tolna megyében végzett munkánkról. A tevékenységünk igen mélyre nyúlik: az országos rendszerek mellett szorosan a helyi, nemcsak üzemre, hanem táblára, növényre, sőt évjáratokra szabott eredményeket értékelünk, s ennek alapján tervezünk. Nyilván a mi munkánk is hozzájárul azokhoz az eredményekhez, amelyet a megye mezőgazdasági üzemei elértek: Tavaly a megye állami gazdaságaiban hektáronként 20 mázsával több kukorica termett, mint például a szomszédos Baranya megyében. Persze a termésátlagok alakulásában az üzemek technikai, szellemi fel- készültsége is beleszól, de a tápahyag-utánpótlás oldaláról mi is közreműködünk. A szakszolgálati állomás munkája a megyében 180 ezer hektár területet lefed — a megye szántóterületének több mint kétharmadát. Várható, hogy rövid időn belül tevékenységünk az egész megyére kiterjed. Az már a mező- gazdasági üzemek vezetőin múlik, hogy hogyan hasznosítják a gyakorlatban a szaktanácsainkat. (d. v. m.) A CIPŐ A férfi bólintott, majd köszönt. — Kézit csókolom! A nő felkapta a fejét: ki az, aki ráköszönt. — Elnézést, hogy megszólítom — mondta az ötvenes, vékony, sovány arcú férfi. — Ugyan! — válaszolta zavartan a nő. — Tudja, cipész vagyok és bent voltam tegnap, egészen véletlenül a felvevőben. A nő kérdőn nézett rá: mi köze neki ehhez? — És ott láttam a kegyed cipőjét! — Bevittem, mert a sarka egy kicsit megkopott. A férfi mosolygott. — Megismertem a cipőjét — a cipőmet. Fogadtam is rá. És azt mondtam, hogy ez a cipő tíz évvel ezelőtt készült... A nő fejben számolt. — Igen! Inkább tíz, mint kilenc! — És még mindig cipő? — És még mindig jó! — tette hozzá a nő. — Látom, kegyed is örül ennek. Képzelheti, hogy én mennyire örülök! Alig vártam, hogy találkozzunk és megosszam kegyeddel az örömömet. Elnézést kérek, hogy megzavartam a napozásban. — Nem zavart, egyáltalán- nem zavart. .. A férfi még egy gyengéd pillantást vetett a nőre, szinte megsímogatta a tekintetével és futó lépésben távozott. Látszott rajta — ugrabugrálni szeretne, mint gyerekkorában. SZALAIJÁNOS Fészekrakás alkonyat ban Vékony, gyenge kisfiú volt. Ráadásul csak amolyan gyüttment. Egyszer két napig hevert jóformán eszméletlenül egy szénaboglya tövében. A gazda, akinél dolgozott, még az anyjának sem szólt. Gyerekszíve gyűlölettel telt meg, az önző, kapzsi sárközi gazdák ellen... Fordult a világ. Ács Mihály, a cseléd-borbély gyereke már felnőtt fejjel bocsátott meg Sárköznek. Akkor eszmélt rá, hogy tulajdonképpen nem a vidék, nem az emberek voltak hozzá kegyetlenek. 1951-ben megalakult a tsz. Ács Mihály az első tagok között volt. Nappal zsákolt, este pedig — közkívánatra — borotválta az izzadságban puhult borostákat, hisz végül is apja után borbélymesterséget tanult. Becsülték szorgalmát, emberségét. A gyüttment Ács Mihályból így lett Sárpilisen „Miska, te!” aztán — ahogy az évek teltek „Miska bá’ ”. Az ő gyerekei már nem cselédházban nőttek fel. A tsz-ben vezetőségi tag lett. Egy-egy gyűlésen, ahol a közös jövő közös feladatairól szóltak, néha eszébe jutottak a régi évek, hogy hová lett az emberekből a „csak az enyém” önzése. Itthon volt már végleg. És ha a szomszéd átszólt a kerítés fölött, hogy „van két üveg hűtött söröm”, akkor átballa- gött egy kis közös szellemidézésre. Mégis, mikor a lánya hívta őket föl Pest mellé, elindultak. A ház dobra került — legalább segít egy kicsit a gyerekeknek — ők meg elindultak az asszonnyal, de nem a maguk kedvéért. Aztán... Kiderült, hogy az öreg fák már nem tudnak megkapaszkodni az új földben. Főleg, ha a kertész sem ügyel rá kellően... * Visszatértek. Ház nélkül, födél nélkül, csaknem úgy* t«~.5 mint valamikor, nagyon régen. És most, fél évvel később Ács Mihály és felesége építenek. Üj házat — de az alapokat itthoni földbe ásták a baráti kezek. Mert egyedül, 65 éves fejjel másként nem ment volna. Szoba, konyha, összkomfort. A kis ház már tető alatt van. A Mihály-napot itt lehet ünnepelni. * Ül az öreg a félkész ház árnyékában. Tenyerében pá- rásodik a kútban hűtött sörösüveg. A házhely szélén vékonyka drótkerítés. Azon túl a falu, Sárpilis piheg az ebéd utáni hőségben. A falu, ahová kétszer érkezett meg Ács Mihály. Biciklis férfi hajt el az úton. — A fiazszentelőre jövünk ám Miska bátyám — int be a hűsön pihenő öregnek. — Gyertek csak — mondja az öreg úgy, mintha az egész falu ott ülne a kis ház tenyérnyi árnyékában. Az egész falu, az ismerős arcok, a gödrös utak, a levegő után kapkodó gyümölcsfák... GYŐRI VARGA GYÖRGY Fotó: Gottvald Az egészet csak az értheti-------2---------meg igazán, aki d olgozott nagyüzemben. Budapesten születtem, az ászfalton nevelkedtem, vidékre csak kirándulni jártam. Láttam falut, s azt hittem, ismerek is belőle valamit. Ide nősültem a községbe. Az első meglepetéseimet hagyjuk, azok magántermészetűek voltak, most csak a munkahelyemről akarok mesélni. Maga szerint mi kell egy üzemhez? Kell ugyebár termelési céljának megfelelő géppark és munkások. Hát itt egyik sem volt. Voltak és vannak viszont bikák. Komolyan mondom. Meg aztán van malac, és kiscsibe. Ez egy olyan csodafalu, mert itt rengeteg a háziállat, legalábbis ha hivatkozni kell rájuk. Elkezdődött az asszonyok betanítása, az első gépeknek csúfolt szerkezeteken. Az asszonyok ötven százalékának ez volt az első munkahelye, a varrógépeknek meg biztos az utolsó. Lényeg az, hogy egy hónapomba került, amíg úgy ahogy összebütyköltem a masinákat, mert sok mindent lehetett volna csinálni velük, de varrni, azt nem! Nem is csodálkozom, hogy az első időkben az asz- szonyok munkaerkölcse nem verte a plafont. Hol azért kellett állni, mert nem volt mit varrni, hol meg azért, mert nem volt mivel. A 43 dolgozóból ketten szakmunkások, az egyik szakács. Aztán jött az újabb meglepetés. Gépeket hoztak, újakat, jókat, nagy teljesítményűeket. Addigra már az is kiderült, hogy rossz a technológiai sorrend. Csak úgy össze-vissza voltak beállítva a gépek. Ráment egy fél éjszaka de a feleségemmel és egy barátunkkal sorba raktuk őket. Azt is kigondoltuk, melyik gépen ki fog majd dolgozni, asszerint, hogy milyen teljesítmény várható el tőle. Másnap kicsit később mentem be és egészen fantasztikus látvány fogadott. Minden a feje tetején állt, * a műhelyvezető egy fiatal szakmunkáslány, a sarokban bőgött, az asszonyok meg költözködtek. Mindegyik ragaszkodott nemcsak a megszokott helyéhez, de a géphez is, amin betanult. Majd kiköptem a tüdőm, annyit magyaráztam, mi, miért van. Ök meg egyre csak azt hajtogatták, adjam vissza a gépüket, mert, hogy lehet ugyanolyan amit kaptak, amikor az új zöld, a másik meg piros volt. Becs’ szóra azóta hatalmas üzemcsarnokokról álmodom, ahol több száz melós tologatja a „saját” gépét egyik helyről a másikra. A technológiai sorrendet helyreállítottam. Akkor hallottam először, hogy majd elcsípnek a sötétben és megkapom a magamét. Most már minden volt, gép is, anyag is. Előtte nem okoztak gondot az elkéret- kezők, mert úgy sem volt folyamatos munka. Előfordult, hogy valaki nyolc helyett fél tízre állított be, mert „ellett a disznó az éjjel”, másnap meg elkéretőzött szoptatni. Nem viccelek, még akarta nézni, hogyan szoptat a gö- be, nem nyomja-e agyon a malacokat? A bikákkal is rengeteg bajom volt. Leadáskor a dolgozók fele elkésett. Senkit nem engedtünk ezután sehova. Akkor már bicskával fenyegettek, persze nem szembe, csak visszamondogatták. A bicskázás elmaradt, de kiléptek vagy tízen, hogy ők nem így képzelték. Mi se. Ha maradnak, ki kellett volna kapcsolni a bojlert, mert a melegvízre valót sem keresik meg teljesítménybérben. Erről a gépsorról egy műszak alatt ötszáz, ötszázötven kész hálóing lejöhetett volna, jó ha kétszáz elkészült. Akkor már csak pillogni tudtam, amikor kiderültfTTogy ujjak és negyed pizsamák tűntek el. Egyszer találtunk egy kész hálóinget, derékban elvágva. Alsószoknyának vihette el valaki. Most már remélem csak az utolsó meglepetés van hátra. Egyik gép a másik után romlott el. Tudja, a gép kicsit olyan, mint az ember. Nemcsak a hibát kell megtalálni és kijavítani, a hiba okát is rheg kell találni és szüntetni, hogy legközelebb ne forduljon elő ugyanaz a baj. Én ezeket a töréseket, hibákat nem tudtam ép észszel fölfogni, pedig szakkönyvekben is utánanéztem. Egy letörött gombostűfej visszamenőleg is mindent megmagyarázott. A technika évszázadának végén, vannak géprombolók! Én csak ámulok és---------------------------------múlok, é s valamit nagyon szeretnék tudni. Mondja meg nekem végre valaki, mennyi idő alatt lesz egy üzemben dolgozóból munkás ? Lejegyezte: IHÁROSI IBOLYA
