Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-29 / 178. szám
1976. július 39. /'toÎnaN, , , Képújság 3 o ÜNNEPELTEK ez év május 8-án a Paksi Állami Gazdaság központjában, Bi- ritón. Az ünnepség első fele a szokványos: köszöntik a dolgozókat, a vendégeket, az Állami Gazdaságok Tolna— Baranya megyei Főosztályának vezetője átadja a miniszter dicsérő oklevelét, a gazdaság igazgatója az eredményekről és tervekről be-, szél, kitüntetést kapnak jó néhányan, azok, akik a leg többet tették az eredményekért. Ez az összejövetel azonban nemcsak ünnepség. Vagy mégis? Mert sehogyse lehet „ünneprontásnak” nevezni azt, ha egymás után állnak fel szocialista brigádvezetők és elmondják, hogy brigádjuk megbízásából mit vállalnak erre az évre, mi az a plusz, amit adnak. Ugyanis ez történt Biritón, az ünnepség második felében. A Tessedik Sámuel szocialista brigád vezetője a következőkkel áll elő: Mielőtt elindultam, megbeszéltük a brigádban, hogy az idén ötven literrel emeljük az istállóátlagot. Kilenc éve van meg a gyapai tehenészeti telepünk, a kilencévi átlag 3800 liter. Egyszer elértük már a négyezret, tavaly kicsit visszaestünk. Ebben az évben újra túl akarjuk haladni a négyezer litert. Ezt ajánljuk fel és ebben hívjuk versenyre a másik két tehenészeti telep szocialista brigádjait. A FÖLDES-PUSZTAI Lenin brigád vezetője azonnal „kapcsol”: Túl vagyunk a brucellamentesítésen, törzstenyészeti teleppé nyilvánítottak bennünket. Beszélgettünk mi is otthon tegnap, és úgy hisszük, van keresnivalónk ebben a versenyben. Mi is megcélozzuk a négyezer litert. Ma, több mint két hónappal az ünnepség után már meg lehet kérdezni-, mi válj valóra a két szocialista brigád ígéretéből. — És van is mit mondani. Bartus György, a gazdaság pártbizottságának titkára nem titkolt büszkeséggel beszél a gyapaiak és a földesi- ek eredményeiről. — Tessedikék — a gyapai szocialista brigád — már május végén elérte az évi négyezer liternek megfelelő napi termelést. Ám azóta rákapcsoltak a földesiek is. Július 3-a' óta naponta 80—100 literrel több tejet fejnek az ötszázas állománytól, mint a gyapaiak. Persze, anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik brigádnak drukkolnék, meg kell mondani, hogy a gyapaiak, a „kihívók” eredményei tartósabbak, megala- pozottabbak, megvan az a helyzeti előnyük — ami különben is saját munkájuknak köszönhető — hogy évek óta tartják a magas színvonalat, a közel négyezres átlagot. Ami nemcsak gazdaságunkon és a megyén belül jelenti az évlonalat. De ki tudja? Lehet, hogy a földesiek még jobban rávernek. Mint a beszélgetés során kiderül, a tehenenkénti négyezer liter tej azért sok, mert egy félezres állomány átlaga. A gazdaság — három tehenészetéből — ki tudna állítani olyan száz tehenet, amely hat, vagy akár hétezres átlagot is adna. de ötszáznál, sőt, a földesiekkel együtt ezernél, a négyezer liter tej már valami. A gazdaság az idén, éves tervében „megcélozta” a 3600 litert. Egyelőre azért csak ennyit, mert a gerjeni ötszázas állomány brucellamentesítése most van befejeződőben, ott még kell egy kis idő a felzárkózáshoz. Ám az ötéves tervidőszak végére már nem túlzás arra számítani, hogy itt is elérik, vagy túlhaladják a négyezret. Mindezt a magyar tarka, kettős hasznosítású állománnyal. Ám mindenképpen a gyapaiaké a fő érdem, hiszen ők már évek Délelőtt a karámban. óta, szinte a kezdettől fogva messze kiemelkednek az átlagból, a gyapai telep bázisa volt a földesi és a gerjeni tehenészet „felhozásának” — tenyészanyag-ellátással, mód" szerek, tapasztalatok átadásával. ELŐVESSZÜK az üzemi pártbizottság cselekvési programját. A 7. pont a következőképpen szól: „Tovább fejlesztjük és még hatékonyabbá tesszük az üzemeinkben kibontakozott szocialista versenymozgalmat. Tartsuk fenn és erősítsük tovább a fel- szabadulási és kongresszusi versenymozgalom lendületét. Biztosítsuk, hogy eredményesen szolgálják az ötödik ötéves terv és az 1976. évi népgazdasági terv feladatainak megvalósítását.” — Ez így kicsit általános- . Ságokban mozog — mondja Bartus György. — Ám a taggyűléseken már „testre szabva”, nemcsak alapszervezetenként, hanem szinte munkahelyenként, párttagonként határozták meg a feladatokat. Hogy ki mit tegyen példamutató munkájával, agitá- lással, a munka- és technológiai fegyelem erősítésével stb. A gyapai kerület központjában, ahol most, dél felé „békésen kérődzik” az ötszáz tehén — a brigád itt hajnali háromkor kezdi és reggelre befejezi, majd estefelé újra kezdi a munkát — Faller Dezső alapszervezeti titkárral beszélgetünk. — Rendszeresen beszámoltatjuk az ágazatok vezetőit a termelésről, problémákról és ennek alapján kapja meg szinte mind a 19 párttagunk, feladatát. Az idén márciusban a szokásosnál alaposabban, mélyebben vizsgáltuk a tehenészeti telepet, hiszen itt tavaly volt egy kis visszaesés, ami — mint kiderült — a technológiai fegyelem lazulásából eredt.-Feladatul kapta a brigádban dolgozó két práttag, Szabó András és Farkasinszky Lajos, hogy mindenben segítsék a szakmai vezetést és meggyőző munkával hassanak oda, hogy egészséges és optimista légkör alakuljon ki a brigádban. Magyarázzák meg az embereknek, hogy néha — ha a meggyőzés nem segít — fegyelmi intézkedésekre is szükség van. IGAZSÁGOS az olyan elosztás, amikor a jó munkáért magasabb prémiumot, jutalmat kap valaki, aki pedig hanyag, semmit sem, sőt, esetleg mennie kell a telepről. Problémák voltak az egyik ellető tehenésszel, hanyagul végezte munkáját, emiatt sok volt az elhullás. Fegyelmi és áthelyezés lett a következménye. Ezt a posztot Szabó elvtárs odahelyezésé- vel töltöttük be, azóta jól mennek a dolgok. T akarmánytartalékaink Nagyot fordult a világ az utóbbi évtizedekben. Különösen ----—------------------- falun szembetűnő a változás. Mások a paraszti munka eszközei, módszerei és eredményei is. Gondoljunk csak az idei aratásra! Jó részén már túlvagyunk, s napról napra jobban beteljesül reménységünk; mindazokon a területeken, ahol az emberileg lehetséges, úrrá lehetünk az időjárás vak szeszélyén. N em lehet vitatni eredményeinket, de tagadhatatlan, többre is tellett volna. Sokszor nagyvonalúak vagyunk. Gondoljunk csak arra, hogy helyenként istállóépítés ürügyén vasbeton csodákat alkotunk, pedig esetleg megfelelne az egyszerűbb megoldás is. Az igaz, hogy jó a gyári táp, az állat viszont szívesen eszi a répafejet és egyebet is Csak hát éppen oda kéne adni neki! Nem elég korszerű és nem eléggé elegáns? Az igazi korszerűség sosem pazarlás! Pedig mennyit eltékozolunk vagy mi másnak nevezhetnénk azt, amikor naponta 10 ezer liter számra ömlik a csatornákba a tejüzemek hulladéka, a savó, a kiváló fehérjedús takarmány. Közben drága pénzen, külföldről vesszük a fehérjét. Az idén 20 ezer hektáron a füvet is levágják, a csatornapartokról, útszélekről. Ez is enyhít gondjainkon. De miért csak most, mikor az aszály kényszerít rá? Sok kicsi sokra megy, jól jönne ez máskor is. Főleg, mert ez a „kicsi” évente legalább 160 ezer tonna zöldtakarmányt eredményezne. Állatállományunk az utóbbi időszakban szépen gyarapodni kezdett, nem engedhetjük, hogy a biztató eredmények után visszaessen. Gondoskodni kell a takarmányról. Nem lehet kifogás, hogy a mi gazdaságunknak elég a készlete, az országos szükségletet kell előteremteni. Ahol lehet, ott takarmányt kell termelni! Nem árt arra is emlékeztetni, hogy a szalma sem elégetni való hulladék! Nem is csak alomnak való. Apróra szecskázva, más zölddel silózva sok jó takarmányt pótolhat. A tarlót is érdemes aratás után birkákkal megjárat----------------------------------------- ni. Természetesen amint lehet, végezzük el a másodvetések talaj-előkészítését. Sok növénynyel mostohán bántunk, kimentek a divatból, akárcsak a másodvetés is. Ilyen többek közt a takarmánykáposzta. Másodvetésként eredményesen termeszthetjük. Egészen január végéig etethető, kiváló étrendi hatású takarmány. A takarmányborsó vetésével is csak jól járhatunk. A káposztához hasonlóan speciális fehérjéket is tartalmaz, fokozza a tejtermelést. À gabonák után eredményesen termeszthetünk fehérmustárt és napraforgót is. Természetesen az öntözési lehetőségeket továbbra is ki kell használni, elsősorban ott érdemes másodvetésként takarmányt termelni, ahol azt öntözni is lehet, vagy pedig egyébként a talajadottságok kedvezőek. Célszerű, ha az árpa- és borsószalmát külön tároljuk és már most felkészülnek a gazdaságok a kukoricaszár szakszerű összegyűjtésére és silózására. Mindig, de most még fontosabb volna a szűkös takarmánykészlet hatékonyabb felhasználása. A „vakon való etetés” még sajnos nagyüzemi gyakorlat. Nem vizsgáljuk közvetlen etetés előtt a takarmány tényleges béltartalmát. Az ésszerű takarmányfelhasználásban most kell előrelépnünk, ez nem a holnap, hanem a ma feladata. Addig takarékoskodjunk, ameddig van miből! Annál is inkább, mert nincs biztosítékunk arra sem, hogy a következő évben vagy később kedvezőbb lesz az időjárás. Tartalékot kell gyűjteni. Máskor is célszerű kaszálni az utak mentét, a csatornák partján lévő füvet. Ja, igen, a fű. Többet beszélünk gyepgazdálkodásunkról, mint amit teszünk érdekében. Pedig az intenzív fűfajokkal vetett, jól kezelt rétek most is bizonyítottak, a nagy szárazság ellenére is jó hozamuk volt. Nincs olyan rossz föld, amit semmire sem lehetne használni. Ahol a kukorica se megy, rossz homokokon is 30 mázsa körül fizet a szemes cirok. Igénytelen, szárazságtűrő és főleg értékes takarmány a magja, de a zöld szára is. Egyetlen a sok lehetőség közül. A hasznosítás módját a körülményeknek megfelelően kell megválasztani. De semmi esetre sem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy évente több tízezer hektárt parlagon hagyjunk akkor, amikor hazánkban egy főre alig fél hektár szántó jut. A korszerű termelést nemcsak a gépek száma, vagy a---------------------- gazdaságok területi nagysága jelzi, hanem a l ehetőségek teljes hasznosítása. Már ma nem vagyunk védtelenek a természeti erőkkel szemben, már nem képes az aszály éhínséget hozni ránk, de fejlődésünket még visszavetheti. Ennek elkerüléséért kötelességünk minden lehetségesei megtenni! KESERŰ JÓZSEF Permeteznek Fornádon Permeteznek a Fornádi Á. G. komlóültetvényén. A nagy teljesítményű gép magas nyomással, jól porlasztva juttatja a növényvédő szert a zöld falként húzódó komlósorok közé. (Fotó: G.) Papír nélkül nem megy Pofára esett — ahogy ilyenkor mondani szokták —• tegnap reggel Orgovány József, a dunaújvárosi műszaki főiskola hallgatója, a Szekszárdi 11. sz. Volán Vállalat társadalmi ösztöndíjasa, amikor egyhónapi nyári munkája befejeztével a jól megérdemelt bért akarta felvenni. Közölték vele, hogy hiba történt alkalmazásakor, nem kérték tőle az iskola engedélyét, ami a munkavállaláshoz szükséges. Anélkül pedig foglalkoztatása, így a bérkifizetés is szabálytalan. Mit lehet ilyenkor tenni? — A fiatalember felszállt az első buszra, irány Dunaújváros, beszerzendő a nélkülözhetetlen papírt. Annyi kedvezményt kapott, hogy a vállalat szabadjegyet biztosított számára, tehát az utazás nem került pénzbe. Pedig sürgősen kellett az a papír, mert a főiskolás nemcsak a nyári munkát tervezte be, hanem utána az utazást is, ahhoz pedig többek között pénz is szükséges. Kell a papír. Pedig a vállalatnak van papírja. Mégpedig a társadalmi ösztöndíjszerződés, amiben a vállalat kötelezettséget vállal havi hétszázötven forint ösztöndíj fizetésére, a fiatalember pedig arra, hogy a diploma után a vállalatnál fog dolgozni. És nemhogy engedélyezi, hanem egyenesen kötelezi ez a papír a főiskolást arra is, hogy nyári gyakorlatát, a műszaki főiskolásoknak előírt négy hetet, leendő munkáltatójánál, ahol majd üzemmérnök lesz, töltse el. E szerződés egy példánya a főiskolánál, egy az ösztöndíjasnál, egy pedig a vállalatnál van. Mindhárom szabályszerű pecsétekkel, aláírásokkal. Tehát Orgovány Józsefnek nemhogy engedélye lenne a főiskolától, hanem szerződésben vállalt kötelezettséget arra, hogy nyaranként négy hetet a Volánnál tölt el, munkában. De úgy látszik, nálunk nem elég a papírmunka. Gyártani kell a feleslegeseket, utaztatni és bosszantani az embereket. (J.) Öntözés Éltek a kedvezménnyel A mezőgazdasági nagyüzemek a nyár első heteiben csak részben használták ki öntözési lehetőségeiket; lényegesen kisebb területen pótolták mesterséges úton a hiányzó csapadékot, mint amire módjuk lett volna. Az öntözés főszezonja lényegében csak júliusban kezdődött el, ekkor az ország minden vidékén teljes erővel dolgoztak a vízkivételi telepek és utánpótláshoz jutottak a sínylődő növények. Várhatóan tovább javít a helyzeten az AGRO- TRÖSZT kedvezményes árusítási akciója; ez lehetővé tette, hogy a gazdaságok lényegében féláron vásárolhassák meg az öntözőgépeket, -csöveket és más szerelvényeket. Az akciónak igen jó visszhangja volt a termelők körében, ez bizonyítja, hogy alig két hét leforgása alatta raktárak sok helyen kiürültek, eladták a sokáig elfekvő készleteket. Valamennyi szivattyús gépegység gazdára talált, összesen 50-et vásároltak meg a gazdaságok.
