Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-27 / 176. szám
2 ífepÚJSÁG 1976. július 27. krónika A SZOT-elnökség állásfoglalása A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos szakszervezeti feladatokról tárgyalt. Felhívta a szakszervezeti szerveket, hogy sajátos eszközeikkel segítsék a munkaerő-gazdálkodás javításával kapcsolatos legutóbbi kormányhatározat végrehajtását. Nyújtsanak támogatást ahhoz, hogy a gazdaságtalan termelés megszüntetése, a termékszerkezet változása és a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás nyomán felszabaduló dolgozókat tervszerűen és szervezetten irányítsák át új munkaterületekre. Különösen nagy gonddal és körültekintéssel foglalkozzanak a más területre, más munkakörbe áthelyezett dolgozók emberi problémáival, s ellenőrizzék a törvényesség betartását. Nyújtsanak hathatós segítséget ahhoz, hogy a szervezetten átirányított dolgozók — a lehetőségekhez mérten — ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, mint előző munkahelyükön voltak. Havasi Ferenc látogatása Csepelen Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfőn délelőtt a Csepel Művekbe látogatott. A vendéget a gyár főkapujánál Molnár Ferenc, a pártbizottság titkára és dr. Garai Vilmos gazdasági vezérigazgató-helyettes fogadta. Ezt követően Havasi Ferenc tájékoztatót hallgatott meg a nagyüzem politikai, gazdasági és társadalmi életéről, majd ellátogatott a fémmű folyamatos öntödéjébe, a cső- és rúdhúzó üzemekbe. Lisszabon Az új portugál kormány Az új portugál kormány első hivatalos csoportképe; az első sorban középütt Mario Soares miniszterelnök. (Telefotó — AP — MTI — KS) PANORÁMA MOSZKVA A szovjet vezetők táviratban üdvözölték a kubai vezetőket az ország nemzeti ünnepe alkalmából. A Szovjetunió a jövőben is bővíteni fogja szoros kapcsolatait Kubával, amely a szocialista államok internacionalista közösségének tevékeny tagja — állapítja meg a távirat, amelyet Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij és Alekszej Koszigin írt alá. PASADENA A földi irányítóközpontból küldött rádióutasítással sikerült kiszabadítani a Viking— 1 földminta vételére alkalmas robotkarját. A kar enyhe mozgatásával sikerült lepattintani a berendezést eddig fogva tartó védőlemezt. Ismét meghiúsult a tűzszünet Bejrút. Két szudáni katona halt meg annak a támadásnak a következtében, amelyet a jobboldali fegyveresek intéztek a Bejrút „semleges övezetében” felvonult arabközi békefenntartó erők ellen. A Libanonban állomásozó arabközi erők első halottai a Chamoun belügyminiszter vezette nemzeti liberális párt milicistái lövéseinek estek áldozatul. Ez az egyik legjelentősebb katonai erővel rendelkező jobboldali párt nem írta alá a vasárnap reggelre előirányzott legutóbbi tűz- szüneti megállapodást sem. A kelet-bejrúti Teli Zaatar palesztin menekülttáborban szombat délután óta 500 ember várja, hogy kiszabadítsák őket egy támadás alkalmával összeomlott föld alatti óvóhelyről. Egy palesztin szóvivő elmondta, hogy húsz sérültet sikerült elszállítani, de az állandó lövöldözés lehetetlenné teszi a további evakuálást. Fuad Malek őrnagy, aki a tábor elleni támadást irányítja, újságírókkal közölte, hogy az ostromot egész addig nem szüntetik be, amíg a tábor lakói meg nem adják magukat. Kórházi jelentések szerint vasárnap éjszaka több mint 130 halálos áldozatot követeltek a libanoni harcok. A sebesültek száma 170 körül van. A jobboldali keresztény erők a Bejrút kereszténylakta részében levő maradék muzulmán állásokat támadták. A palesztin parancsnokság és baloldali bejrúti lapok szerint újabb két Szíriái páncélos dandár haladt át a határon a Libanonban lévő szíriai haderő erősítésére. Egyiptom és Líbia viszálya Kadhafi líbiai elnök országa elleni katonai paktum létrehozásával vádolta Egyiptomot. A nasszerista unionis- ta arab diákok szövetsége III. kongresszusának záróülésén elhangzott beszédében Kadhafi kijelentette, hogy Egyiptom csapatokat vonultatott fel a líbiai határ mentén. Az Al-Sziásza című kuvaiti lap szerint mindkét ország fegyveres alakulatokat csoportosított a közös határ mellett. A kuvaiti újság szerint Egyiptom az izraeli front mellől vonta el csapatait és légvédelmi rendszert is felállított a líbiai határ mentén. Ipari demokrácia a kapitalizmusban fejlett tőkés országokban a politikai küzdelmeknek, a törvényhozás tevékenységének, a baloldal akcióinak, de a kormányok propagandájának is szinte állandó témája az „ipari demokrácia”. A fogalom alapvetően a munkavállalók helyzetének, jogainak valamiféle szabályozását, a tőkés vállalatok működésének reformját, az üzemeken belüli viszonyok — úgymond — „demokratizálását” jelentené. Az üzemi viszonyok demokratizálásának törekvéseit két tényező magyarázza. A munkások beleszólást követelnek a tőkés vállalatok irányításába, ellenőrizni, de legalább is ismerni akarják annak az üzemnek a tevékenységét, ahol dolgoznak, amelynek működésétől egzisztenciájuk függ. Ugyanakkor a tőkéseknek alapvető érdekük, hogy cégük dolgozóival valamiféle „együttműködést”, kényszerű együttélést alakítsanak ki. Hiszen a modern termelés a munkások aktív közreműködése nélkül elképzelhetetlen, s ma már a korszerű vezetésnek a kapitalista országokban is fontos eleme, hogy a dolgozókat is bevonják bizonyos vállalati problémák megoldásába, felhasználja kezdeményezéseiket, mozgósítja alkotó energiájukat. kapcsolatok” rendszerét. Ennek a rendszernek a keretein belül, a burzsoá állam kezdeményezése és felügyelete alatt, próbálja ma a burzsoázia az ipari demokráciát céljai és lehetőségei szerint alakítani. A különböző reformista politikai törekvések ennek a szisztémának a segítségével is szeretnék levezetni a tőkések és a munkások közötti társadalmi, szociális, politikai feszültségeket, a hatékonyabb termelés — magasabb profit — érdekében szükséges együttműködést biztosítani. Az üzemi tanácsok jogkörét, feladatait az egyes országok sajátosságai színezik ugyan, de a lényeg mindenütt azonos. A burzsoázia alapvető célját jól példázza a svéd meghatározás: az üzemi bizottságok feladata, hogy „a munkaadó és a személyzet között állandó együttműködést építsen ki, hogy a lehető legjobb termelési eredményt érjék el”. A lényeges gazdasági kérdésekben mindenütt csupán információs és konzultatív testületek maradtak, és döntési joguk csupán az üzem szociális problémáinak területén, a kollektív szerződések és az állami rendelkezések betartásának ellenőrzésében, az „üzleti titkokat” nem tartalmozó vállalati ügyekbe történő beleszólásban van. Csakhogy ez a két törekvés a kapitalizmusban szemben áll egymással. A vállalatok vezetése csupán és csakis olyan együttműködést akar a munkásokkal, amely a tulajdon jogait érintetlenül hagyja, ugyanakkor a vállalati hatékonyságot, a kizsákmányolás hatékonyságát viszont növeli. A munkások — elsősorban a kommunista pártok és a harcos szakszervezetek hatására — a lényeges kérdésekben: gazdasági, gazdaságpolitikai döntésekben, a termelés céljai meghatározásaiban is részt kívánnak venni. A dolgozók beleszólási, ellenőrzési igényét lényeges kérdésekbe képzetlenségükre, hozzáértésük hiányára hivatkozva elutasították, azzal gz indokkal, hogy „a tulajdon nélküliek felelőtlenül határoznak”. Viszont az üzemi élet számos területén — a munkaszervezés ésszerűsítése, biztonsági, egészség- ügyi, szociális kérdések — a munkások beleszólási lehetőséget verekedtek ki. Az üzemen belüli „együttműködés” biztosítására hosz- szabb történeti fejlődés után kialakult egy intézményrendszer, amely a munkások részvételét, beleszólását hivatott biztosítani, és amelynek segítségével a tőkés üzem „demokráciáját” a tulajdonos képes ellenőrzése alatt tartani. A kialakult üzemi tanácsok, üzemi bizottságok vagy munkás- tanácsok a vezetés és a munkások együttműködésének a szervezetei. Meg kell különböztetni ezeket a szakszervezetektől, mert a szakszervezetek alapvetően érdekvédelmi és követelő jellegű szervezetek. Ezekkel szemben alakultak ki az együttműködést és követítést elősegítő üzemen belüli intézmények, bár a szakszervezeteknek általában jelentős befolyásuk van ezekre az intézményekre is. A tőkés országokban a munkavállalók szakszervezetei, a munkaadók tulajdonosi szervezetei, valamint az üzemen belüli együttműködési intézmények alkotják az ún. „ipari Az üzemi tanácsok követelésekkel, különösen bérkövetelésekkel sem foglalkozhatnak, az a szakszervezetek hatásköre. Helyzetükre jellemző az NSZK törvényeinek megfogalmazása: „A munkaadó és az üzemi tanács tartózkodjon minden olyan természetű intézkedéstől, amely a vállalat tevékenységét, vagy az üzemben kialakult rendet megzavarja”. Mivel a politikai pártok — elsősorban a kommunisták — üzemen belüli tevékenységét tiltják, a szakszervezetek is főleg az üzemeken kívül, iparági vagy országos szinten működnek. így az üzemen belül létrehozott, együttműködést elősegítő szervezetek lényegében a burzsoázia érdekeit szolgálják. Ezért érdektelenek és közömbösek működésük iránt a munkások, hiszen ez a működés formális. Csak konjunkturális időszakokban funkcionálnak valamelyest, válságok idején a burzsoázia önkényesen intézkedik. nyilvánvalóan osztályegyüttműködési, osztálybéke megteremtési kísérlet mellett az erősödő munkás- és demokratikus mozgalmak azzal a lehetőséggel is számolnak, hogy a burzsoáziának „ipari demokrácia” megteremtésére tett kísérletei, visszafelé is elsülhetnek. Létrehozott intézményei a dolgozók számára új pozíciót is jelenthetnek a demokrácia kiszélesítéséért vívott harcban. Ily módon a kommunista pártok követeléseiben is helyet kapott a politikai demokrácia kiszélesítése mellett az a követelés is, hogy az üzemen belüli demokrácia valódi formáit is teremtsék meg. Vagyis, a tőkés üzemen belüli lehetséges demokrácia kérdése az osztályharc részévé vált, összekapcsolódott a politikai és gazdasági demokráciáért, a szocializmusért vívott általános harccal. T. Gy. Viharfelhők az Egei-tenger felett HÉTFŐ ESTI KOMMENTÁRUNK. Utoljára március elején hangzott el — nyilvánvalóan amerikai nyomásra — olyan nyilatkozat Athénben is, Ankarában is, amely szerint a két országnak „nincsenek egymás elleni háborús szándékai”. Mintegy hatvan nappal ezelőtt, a NATO miniszteri értekezletének egyik legfőbb témája éppen az volt, hogyan lehetne a nagy nehezen kierőszakolt márciusi deklarációt legalább valamelyest valósággá tenni. Sok remény erre akkor sem volt, most pedig ijesztően háborog a hagyományosan ellenséges két ország „belső medencéje”, a különben oly kék Egei-tenger. A vihar ezúttal nem egy pohár vízben, hanem várhatóan nagy mennyiségű olajban tört ki. A hetvenes évek legelején Athén megbízásából egy külföldi cég olajra bukkant az Egei-tenger északi részének úgynevezett kontinentális talapzatán. Ezeken a vizeken valósággal hemzsegnek a görög fennhatóság alá tartozó szigetek, számukat legalább háromezerre becsülik. Abban a pillanatban, ahogy az olajleletről értesült, Ankara elvi állásfoglalást tett közzé, amelynek lényege: Törökország igényt tart az anatóliai partnak a görög szigetektől nyugatra eső térségére. A „fekete arany” megjelenése újabb feszültséggel terhelte meg a két ország amúgy is mélyponton lévő viszonyát. Mindeddig úgy tűnt, hogy a kontinentális talapzat problémája — legalábbis aránylag — eltörpül a ciprusi viszályhoz képest. Hiszen Cipruson a török hadsereg már partra is szállt és közismert, hogy jelenléte állandósult a szigetországban. Most azonban nem látszik lehetetlennek, hogy az Egei-tenger olaja is felrobban. Ma még képtelenség pontosan megmondani, milyen bel- és külpolitikai indítékok késztethették a török kormányt arra, hogy „ismeretlen irányba” elindítsa a vitatott vizekre Sismik—1 nevű kutatóhajóját. Választási motívum mindenesetre lehetséges: Demirel esetleg nagy, „hazafias” huszárvágással akarja ellensúlyozni Ecevit ellenzéki vezér Ciprussal kapcsolatos népszerűségét. Egyelőre csak az biztos, hogy Ankarának tudnia kellett, mit kockáztat — nem katonailag, inkább NATO- viszonylatban — és valamiért vállalta ezt a kockázatot. 1 L A P Z Á R TA Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központú Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta loan Cototot, a Román Szocialista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. NAIROBI MOSZKVA A Kenya és Uganda között támadt feszültség legújabb fejleményeként Idi Amin ugandai államfő hétfőn üzenetet intézett az ENSZ-hez és az Afrikai Egységszervezethez. Felhívásában Amin felszólította a két szervezetet, hogy küldjenek ténymegállapító bizottságot Kenya és Uganda viszályának kivizsgálására. Amin szerint Kenya blokádja következtében országa üzemanyagtartalékai már csak öt napra elegendőek. Indiai parlamenti delegáció érkezett hétfőn hivatalos látogatásra Moszkvába, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására. A delegációt Bhagat, az indiai parlament alsóházának elnöke vezeti. A szovjet legfelsőbb tanács székházában hétfőn baráti légkörű találkozót tartottak, amelyen a vendégek és vendéglátóik megvitatták a szovjet—indiai parlamenti kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit. Halló, itt Montreal Vízilabda-válogatottunk olimpiai bajnok Hétfőn délben az olimpiai vízilabdatorna hatos döntőjének negyedik fordulójában Magyarország válogatottja 9:8 (3:1, 2:2, 2:3, 2:2) arányú győzelmet aratott Románia ellen és függetlenül a keddi jugoszlávok elleni találkozótól, már olimpiai bajnok. A sportág történetében Magyarországnak ez a hatodik vízilabda olimpiai bajnoksága. A kisdöntőben lejátszott mérkőzések: Kanada—Szovjetunió 6:6 (2:0, 2:2, 0:2, 2:2). Kuba—Irán 10:2 (2:0, 3:0, 5:1, 0:1). A kormányos kettesben olimpiai bajnok a Német Demokratikus Köztársaság csapata (középütt) : baloldalt a szovjet, jobb szélen csehszlovák evezősök. (Képtávírónkon érkezett).
