Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-23 / 173. szám
1976. július 23. /TOLNÁN, a ^PUJSAG H közművelődés kérdéséi Együttműködés Alkotmányunk kimondja, hogy a művelődés minden magyar állampolgár joga és kötelessége. Hogy az állampolgárok hogyan élnek ezzel a joggal, és milyen mértékben érzik ezt kötelességüknek, az több tényező függvénye. Meghatározza az a társadalmi valóság, amelyben élnek, ezen belül a szocializációs folyamat, a családi és köznevelés milyensége, művelődési lehetőségek. A köznevelés, amely magába foglalja az iskolát megelőző nevelés rendszerét, a különböző típusú és fokozatú iskolákat, az iskolán kívüli nevelés intézményeit és a felnőttek számára szervezett ismeretet, műveltséget adó intézmények sokaságát. „A köznevelés a történelem és társadalom terméke, de nem tehetetlen játékszere; a jelenlegi helyzetben a jövő fontos tényezője, mivel kétségkívül az ő feladata, hogy az embereket a korukra jellemző folytonos változásokra folyamatosan előkészítse" — írja Edgar Fou're a Tanuljunk meg élni c. munkájában. Vagyis a permanens művelődés korunkban egyre hatványozottabban jelentkező társadalmi szükséglet, mely szükséglet egyéni igénnyé tétele, fokozatos kielégítése társadalmi feladat, amely korszerű művelődési rendszert feltételez. E művelődési rendszer szerves tartozéka a közművelődés: ott a helye a gyermekek és ifjak szervezett oktatásában, nevelésében, a felnőttoktatásban, az életmód szemlélet, világnézet, ízlés, stb. formálásában. A köznevelés hatékonysága csak így, a közoktatás és közművelődés egymásra építő, egymást kiegészítő folyamatában eredményes igazán. Ennek a szellemében tevékenykednek jelenleg is a jó pedagógusaink, ugyanúgy, mint a múltban a néptanítók tették. Az exten- zív művelődés intenzívvé tételének szükségessége sürgeti, hogy ez az együttműködés tudatosan, irányítottan, intézményes keretek között folyjék a mának megfelelő tartalommal és formában. A művelődési intézmények integrálódását indokolja az a tény is, hogy a művelődési intézmények szétszórtak, az iskolák zsúfoltak, míg a művelődési házak, otthonok — különösen napközben — kihasználatlanok; a közművelődési szakember-ellátottság nem megoldott, többségben vannak a képesítés nélküli, kezdő népművelők; a köz- művelődési és közoktatási intézmények kapcsolata többnyire kimerül az alkalomszerű, akciós együttműködésben. A szükségletekből fakadó, jövőbe mutató, korszerű felismerést sugalmazza mind az MSZMP KB 1972. júniusi határozata (Az állami oktatás helyzete és fejlődésének feladatai), mind az MSZMP KB 1974. márciusi határozata (A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai). „Ahol csak lehetséges és célszerű, az iskolai és művelődési otthonok építését közösen kell megoldani’’ (1) „...a meglevő adottságok mérlegelésével lehetőleg komplex intézmények (könyvtár, művelődési ház, iskola, filmszínház, sportlétesítmény együttesek) létrehozása legyen a fő, a cél.” (2) Az új beruházások, felújítások során már egymás felé közelítenek ezek az intézmények. Ott viszont, ahol a közeljövőben ilyen funkcionális, komplex intézmények építése nem várható, a meglévő adottságok figyelembevétele mellett történ— intézményesén nek kísérletek a jogi, pénzügyi, szervezeti és működési integrációra. A Népművelési Intézet az országban több helyen kezdeményezett ilyen kísérletet. A közelmúltban került sor Egerben a kísérletek első szakaszának elemzésére, az eddigi eredmények összegezésére. A kezdeti nehézkesség ellenére minden jel arra mutat, hogy a kísérlet életképes. Miután a művelődési otthon objektumával, eszközeivel megnövekedett iskolákban kialakították a fél kabinet, kabinet rendszerű szaktárgyi termeket (egyik feltétel), áttérhettek az egyműszakos tanításra, amely a nevelők és tanulók munkájára egyaránt termékenyen hatott. Délutánonként lehetővé vált a kötetlenebb, szakköri, klubjellegű foglalkozás, (pl. a napközis foglalkozások klubfoglalkozás keretében történtek a klubteremben, külön-külön biztosítva a szakjellegű korrepetálást, s emellett a kulturális, az úttörőélet megszervezését, összhangját.) Este az ifjak és felnőttek rendelkezésére állt — ha szükséges volt — a szaktanterem (felnőttoktatás, ismeretterjesztő előadás), a politechnikai műhely (barkács-, szabóvarró tanfolyam), a klubterem, a könyvtár. Az iskolai és közművelődési könyvtár összevonása is megtörtént, és a szaktantermekben nyertek elhelyezést a témával kapcsolatos kézikönyvek, ismeretterjesztő könyvek, ajánlott olvasmányok, folyóiratok. Bizonyítottá vált a kihasználtság, a gazdaságosság. Következmény még az is, hogy a népművelő helyzete — aki a közművelődési igazgatóhelyettese a komplex intézménynek — stabilabbá vált, munkájának hatékonysága a pedagógusok intenzívebb közreműködésével megnőtt, presztízse úgyszintén. Az intézmény a község lakóinak (gyermekektől a felnőttekig) az oktatás-nevelés és kulturális szolgáltatás központjává vált, megteremtődött így egy jól felszerelt, korszerű intézményben a folyamatos művelődés lehetősége. A gyermekek a művelődési otthonok mindennapos vendégei lettek, s a gyermekek révén a szülőkkel is erősödött az intézmény kapcsolata. Miután az ötödik ötéves tervben előtérbe került a minőség, a hatékonyság kérdése és gyakorlati szükségessége, ez meghatározóan jelentkezik művelődési rendszerükben is. Ennek az elvárásnak kíván megfelelni a komplex kísérlet, melynek során együtt jelentkezik a gazdaságosság, szakszerűség, hatékonyság, azaz a korszerűség. Megyénkben ez évben két községben, Kölesden és Ten- gelicen került sor hasonló közös intézmény működtetésére. Megérdemli figyelmünket. A községek vezetői, pedagógusai népművelői felismerve a közös intézményben rejlő lehetőségeket, meggyőződéssel vállalták a feladatot. Közös erőfeszítéssel igyekeznek megalapozni a kísérlet sikerét, előrclciulitve ezzel a község köznevelését. követve a közoktatás és közművelődés általános fejlődését. Dér Miklósné, a megyei művelődési központ igazgatóhelyettese Nyugdíjban is aktívan A megyében élő népművészek egyik kiváló képviselője a kurdi Eőri Szabó Dezső fafaragó népművész. Hosszú éveken keresztül szállította faragványait egy budapesti szövetkezet részére. Itthon és külföldön értékesítették azokat. Most, hogy már nyugdíjban van, a szövetkezet részére nem dolgozik, ezt a munkát lánya vette át. () egyedi darabok készítésével foglalkozik. Kutatja a múzeum raktárait, keresi az ősi formákat. ezeket rajzolgatja és mai használati tárgyakat szeretne díszíteni ezekkel a régi motívumokkal. (Bakó Jenő felvétele) AZ ERTELEM ES MUNKA A többszörös kiváló dolgozó műhelytitkaiból — Elárulná a titkot, a titkát? — El. — Hogyan képes évek óta töretlenül tartani a kiváló szintet? Mi kell hozzá? Ész, erő, szorgalom, átlagtól eltérő adottság, készség? Őszintén érdekel, elvégre nem mindennapos teljesítmény az Öné. — Mindenből, higgye el, mindenből csupán a normális mennyiség szükségeltetik Kár, hogy a felsorolásból kihagyta a rendszerető fegyelmet. Nálam történetesen ez az első. Szerintem itt kezdődik... A munkafegyelem betartása alapkövetelmény. Erre építek. — A szorgalom és a munkafegyelem betartása majdhogynem ugyanaz. — Nem egészen. Huszonnyolc éve dolgozom. Lekopogom; késésem még soha nem volf, igazolatlan mulasztás miatt felelősségre nem vontak, figyelmit, figyelmeztetést nem kaptam Ez nem csupán a szorgalom eredménye. Részemről önként vállalt fegyelem. Mindig tudom, hogy milyen feladatok várnak rám és ennek megfelelően úgy szabályozom a szórakozást, a ki- kapcsolódást, a vendégeskedést, hogy másnap teljes értékű ember legyek. — Háromszoros kiváló dolgozó. — A munkafegyelem betartása alapkövetelmény. Ez minden? — Itt kezdődik. Az adottságokat, a készségeket, a képességeket a munkafegyelem betartása nélkül semmi szín alatt nem adhatja az ember. Hiába rendelkezem átlagtól eltérő adottsággal, érzékkel, készséggel, ha fegyelmezetlen, kapkodó, s felelőtlen vagyok. Ide tartozik, hogy engem érdekel az, amit csinálok. Rengeteget töröm a fejem, gondolkodom. Az én munkámban elsősorban nem erőre, bizonyos felfogóképességre van szükség. Nézze, nemrég meghoztuk a körcsapoló gépet. Először csak néztük. Megkaptuk hozzá természetesen a műszaki leírást, én ezeket otthon tüzetesen áttanulmányoztam, így már igen, különben még hetekig nézhettem volna a gépet. — Úgy tudom, ön a megyében a faipari gépek legjobb szakértője. — Jólesik hallani, miért is tagadjam, kellemesen érint. Eredetileg az ács szakmát tanultam, később a követelményeknek megfelelően a munkához, a feladatokhoz igazodva szakmai önműveléssel átképeztem magam. Voltam asztalos, és most lakatos vagyok. Nekem sokat nyújtanak a tapasztalatcserék. Legutóbb Székesfehérváron jártam. Ott láttam életemben először a Wágnei típusú szóróberendezést. Jól megnéztem. Hazatérve már biztos voltam a dolgomban. Olyannyira, hogy amikor mi is megkaptuk a Wágner típusú szóróberendezést, házilag, saját értelmünket bevetve készítettük el hozzá a vízfüggönyös leválasztó fülkét. Az ilyesmikkel sokat kell foglalkozni, elsősorban ésszel, és csak utána erővel. — Szakmai önképzés. Saját gyakorlatában hogyan végzi? — Egyszerű. Hazaviszem a gépkönyveket és töviről hegyire bevágom minden so* rát, addig nem nyugszom, amíg nem rágom át magam az ismereteken. Rámegy sok estém, és nemritkán tévé helyett a gépkönyvek fölé hajolva birkózom az anyaggal. Nézze, legalább 20—25 új, a bútoriparban eddig ismeretlen gép javításához, karbantartásához kell a mi brigádunknak érteni. A tmk- ban az idén alakult a Fürst Sándor brigád. Tagjai kivétel nélkül első osztályú szakemberek. Segítjük egymást, ösz- szeadjuk a tudásunkat és megvitatjuk a vitás dolgokat. Közös erővel könnyebb. — Milyen önnek a munkahelyi közérzete? — Egészen jó. Elsősorban azért, amit az imént elmondtam a brigád összetételéről, segítőkészségéről és szakmai tudásáról. Nincs olyan, hogy rossz érzéssel lépem át reggel a vállalat küszöbét. — Balogh elvtárs, mi hozza ki leginkább a sodrából? — A vacakolás. Ha nincs egy nyavalyás csavar. Olykor ötforintos csavar miatt áll a gép, nem tud termelni. Sajnos, előfordul. A Wágnei típusú szóróberendezéshez képtelenek voltunk beszerezni a robbanásmentes motort, a robbanásmentes világítótestet. Bejártuk az egész országot, míg végre ráakadtunk. Ez legalább egyhónapos csúszást, kiesést jelentett. — Mivel magyarázza... — Nem találok rá magyarázatot. Mindenesetre örülnék, ha egyszer valaki őszintén, nyíltan megmondaná, kit, kiket terhel a felelősség, hogy időnként néhány forintos csavar hiánya miatt napokig állnak a drága gépek. — Én szívesen megmondanám Balogh elvtárs, de megvallom, nem tudom megmondani. — Pedig ezt a témát érdemes lenne megpiszkálni. — Annyiszor és annyian piszkálják. I — Ettől függetlenül engem a munkahelyemen kizárólag az anyag- és alkatrészhiány hoz ki a sodromból. — Köszönjük a beszélgetést, Balogh elvtárs. Sz. P. Fotó: Komáromi — Van két sima vállalatim és egy minisztériumi. Eddig összesen három. Mindegyik mellé megkaptam az anyagi elismerést is. A sima kiválóra két hét átlagfizetése jár. A Könnyűipar Kiváló Dolgozója mellé egyhavi átlagbért és hat nap jutalomszabadságot kaptam. — Ideje, hogy bemutassam olvasóinknak. Balogh János, a Szekszárdi Bútoripari Vállalat tmk-lakato- sa ad interjút a Tolna megyei Népújságnak. Nem izgul, természetesnek tartja, hogy nyilatkozik? — Szerintem természetes, hogy nálunk egy munkás nyilatkozik. Balogh János lakatos, háromszoros kiváló dolgozó, interjút ad a Népújságnak.
