Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-17 / 168. szám
1976. július 17. CtolnaN, ivéPUJSÁG 3 A népfront a környezetvédelemért Ülést tartott a Hazafias Népfront Szekszárd városi bizottsága. „A környezetvédelem helyzete Szekszárdon” címmel Dömösi József mérnök, a MTESZ környezet- védelmi bizottságának titkára tartott tájékoztatót. Beszélt többek között arról, hogy Szekszárdon ma már olyan méreteket ölt a napi szennyvíz-„termelés”, hogy a -tisztítást a jelenlegi telep kapacitása csak nagy nehézségek árán tudja ellátni. A talajvédelemmel kapcsolatban elmondta, hogy Tolna megye, s ezen belül Szekszárd, az erózió szempontjából nehéz helyzetben van. A Séd-patakból és a többi nagyobb vízlefolyásból évente 30 ezer köbméter iszaphordalékot kotornak ki. Szekszárdon évente kétszáz facsemetét ültetnek el. Költsége meghaladja a tizenötezer forintot. A kétszázból 80—90 facsemetét lelkiismeretlen rongálok elpusztítottak. A fának, a levegő tisztasága szempontjából óriási a szerepe. Az elültetett kétszáz facsemete néhány év múlva lombsátrával 12—15 tonna egészségre ártalmas port kötne le évente. Szekszárdon egyébként a levegő tisztaságát kedvezően befolyásolja a távfűtés terjedése. A népfront, aktívái segítségével, sokat tehet a környezetvédelemért. Megvan a társadalmi rangja ahhoz, hogy észrevételeivel, jelzéseivel az illetékesek tudomására hozza az esetenként jelentkező hibákat, visszásságokat. Javasolta, hogy a társadalmi erdei szolgálathoz hasonlóan szervezzen a városi népfront környezetvédelmi őröket, illetve ki-ki a maga területén nyitott szemmel járva figyelmeztesse a rongálókat és a szemetelő- ket. (i-é) A szakmunkástanuló-felvételek tapasztalatai A NÉPGAZDASÁGI TERV a szakmunkásképző intézmények első évfolyamára ez évben összesen 58 200 fiatal — ezen belül 18 750 leány — felvételét irányozta elő. Az iskoláztatás tavaszi időszakában a terv 85,8 százalékra teljesült, további 5500 fiatal pedig éppen akkor volt az előzetes orvosi vizsgálatokon. Bár a felvételek még nem zárultak le, a Munkaügyi Minisztériumban már összegezték az eddigi tapasztalatokat. A nem végleges adatok szerint az általános iskolát idén elvégzett mintegy 115 000 fiatal közül az összlétszám 44,2 százaléka jelentkezett szakmunkásképzésre, s ez _az arány némileg magasabb a múlt évinél. A jelentkezés Baranya, Bács-Kiskun, Fejér, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat- már, Tolna, Veszprém és Zala megyében kedvezőbben alakult. Ezeken a helyeken a továbbtanulóknak több mint a fele a szakmunkás- képzőt választotta. Az a tény, hogy a szakmunkásképző iskolákba a legnagyobb arányban — 63 százalékban — a községekben, illetve tanyákon élők jelentkeznek, egyúttal jelzi azt is, hogy ez az iskolatípus igényelné a legtöbb diákotthoni helyet, mivel az iskolák a városokban, ipari centrumokban működnek. Megfigyelhető, hogy a választott szakmacsoportok körét tekintve a jelentkezők létszáma különösen a kohászatban és az építőiparban marad el a tervezettől, alacsony a jelentkezettek száma az építőgépszerelő, a gépiforgácsoló, a lakatos- és szerszámkészítő, a szerkezet- és karosszérialakatos szakmákban, amellett, hogy hiány van az utánpótlásban még jó néhány műszer-, vegy- és papíripari szakmában is. A SZAKMUNKÁSKÉPZÉSBE kapcsolódó lányok aránya több éve javuló tendenciát mutat. A jelentkezők összlétszámúnak kedvező alakulása ellenére sem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy érdeklődésük meglehetősen behatárolt, kevesen választják a már sok tekintetben korszerűsödött, köny- nyebb fizikai munkával járó gép- és műszeripari szakmákat. Jh- a. yuti* hogy magas jutalmat érdemelne az a szekszárdi gépkocsivezető, aki kedden Dunaújváros és Dunaiöldvár között a lélekjelenlétével legalább négy ember életét mentette meg. Az eset úgy történt, hogy egy Dunaújváros felé vágtató pótkocsis teherautó hihetetlenül magasra felrakott szalmabálái szétcsúsztak, és kettő — de lehet talán három is — pontosan telibe kapott egy szabályosan, mintegy száz kilométeres óránkénti sebességgel haladó személyautót. A Polski-Fiat gyakorlott vezetője ügyesen a jobb oldali útpadkára vitte le a kocsit, és mielőtt a jó két méteres árokba borult volna, megállt. Rágondolni is rossz, mi történhetett volna egy kezdővel, vagy azzal, aki elveszti a fejét a csúnyán összetört kocsiban, amiből természetesen nem lehetett kilátni, hisz a szalma eltömte az első szélvédő millió darabra tört ablakának helyét. Annak szinte semmi esélyt nem lehet adni, hogy a kocsiban ülők életben maradtak volna,,ha beborulnak a mély árokba. Ha balra kormányozza a kocsit, akkor a szembejövőkkel ütközik... Erre mondják, hogy szerencséjük volt a szerencsétlenségben, pontosabban: szerencsére a szakma ilyen mestere vezette az autót. A teherautó vezetőjének mindössze annyi mondanivalója volt — miután jóval később megállt —, hogy: „pedig most kötöztük meg...” — mármint azt a rakományt, amelyik kis híján tömegszerencsétlenséget idézett elő. A véleményem másik része: szép dolog az igyekezet, hiszen nyilván jót akart a szalmát szállító gépkocsi vezetője, amikor sok árut, gyorsan akart célba juttatni, de a gondosság mindig kötelező! *3 „Sírhalmát” körbenőtte a gaz, mintegy hirdetve, hogy az „alant szunnyadó” lekéste azt a bizonyos háromnapos bibliai határidőt, így nem tudni, mikor lesz esedékes közóhajú feltámadása. Szálkán az ásott kutak vize bakteriálisán és vegyileg egyaránt szennyezett. Erre közel 3 évvel ezelőtt az döbbentette a kisközség lakóit, hogy a félezernél alig több lelket számláló település központjában felmondta a szolgálatot az 1949-ben jelentős állami költségtámogatással elkészített mélyfuratú kút. Miután már nem lehetett ide járni vízért, a mamák közül — a tilalom ellenére! — számosán saját kútWerner Ádám: üzembe helyezzük a kutat! juk vízét használták csecsemőik tápszer- és teakészítéséhez. Több kisgyerek súlyos állapotban került kórházba. Az ásott kutak vize kóli- val és nitrittel szennyezett. A riadalmat keltő bajt döntően az utóbbi okozta. Tanácsadás zajlik az erre a célra berendezett egészségházban. Az egyébként derűsen, csöndes beszélgetéssel várakozó kismamák menten ingerültekké válnak, mikor szóba hozzuk a vizet. Akadnak közöttük rezignáltak is. Tekintetükben nyílt sajnálkozás. „Ugyan, mit akarnak, hiszen nincs falugyűlés, tanácsülés, ahol szóba ne jönne a víz és lám, nem történik semmi!” — Még azok csak-csak megoldják a Szekszárdról való vízhordást, akiknek férjük, hozzátartozójuk bejáró munkás. De mit csináljak én? Szép számmal vannak, akiknek a férjük a termelő- szövetkezetben, erdészetben, helyben dolgozik. Asszonyaiknak meg kell várniok a hazatértüket, hogy be- buszozhassanak az első köz- kifolyós kútig, ha nincs éppen egyéb tennivalójuk is a városban. — Még szerencse, hogy a buszközlekedés jó. — Azért súlyos csapás, hogy még mindig nem javították meg a kutat. — Sürgették? — Annyiszor, hogy már senki sem tudja teljes meggyőződéssel sürgetni. A kismamák arcán kétkedés. Tudják, hogy az egészségügyi szakszolgálat is számos jelzést adott. A KÖJÁL megvizsgálta az ásott kutak vizét és meghatározta, milyen mértékű a vizek bakteriális és kémiai szennyezettsége. Megállapított^ hogy a víz csak a gyerekekre nézve ártalmas. De azokra nézve nagyon. Vannak persze Szálkán olyanok is, akik semmi jelentőséget nem tulajdonítottak ennek. Pedig a településnek olyanok a lejtési viszonyai, hogy a porták hátsó frontján épített istállók, ólak. illemhelyek „leve” a lakóházak és az utcafronton ásott kutak felé szivárog a talajban. Ki gondolhatott a falu alapításakor a nép- egészségügyre? Senki. Nos, ezért volt áldás az úgyszólván ajándékba kapott mélyfuratú kút, amit 1950-ben a termelőszövetkezet vett kezelésbe, cserében azért, hogy állattartási telepét innen láthassa el vízzel. Hosszú ideig jó gazdája is volt a termelőszövetkezet a jó ivóvíz egyetlen forrásának. (Innen kapott később vizet az iskola, az óvoda, a napközi és az italbolt.) De történt, hogy házilagosan és olcsón óhajtották megoldani a kút búvárszivattyújának szükséges évi karbantartását. Karbantartás után nem csőrlővel engedték vissza a helyére a szivattyút, hanem kézi erővel. A drága búvárszivattyú lezuhant. A kút „kimúlt”. .. Werner Adam, a helyi tanács társadalmi elnöke — igazi szálkai lokálpatrióta — rendkívül szorult helyzetben van, mivel három éve ő az őcsényi Kossuth Tsz elnöke is. Szálka ehhez a közös gazdasághoz tartozott és tartozik. Korábban a szálkai kerület vezetője volt Werner Ádám és rendkívül nagy feladatok elé állította a tagság, amikor őt választotta a máig többször szanált gazdaság elnökévé. Werner Ádám két éve elment Komlóra, arról tárgyalni, hogy a mecseki szénbányák ilyen feladatokra is igénybe vehető részlege mennyiért émelné ki a beszakadt búvárszivattyút, javítaná meg és helyezné üzembe a kutat? A körülbelüli összeget 70 ezer forintban szabták meg, ehhez jött volna még a felvonulási költség. Szálka 160 lakóházában hatszáz-egynéhányan élnek. A település községfejlesztési alapja nem haladja meg az évi 48—50 ezer forintot Ebből hozzájárulni a tsz birtokába adott kút kijavításához? Nehéz dió. Egy azonban bizonyos, ha ismét működik a kút, soha többé nem akarnak majd eltakarékoskodni abból a kb. 14— 15 ezer forintból egy fillért sem, amibe a kis vízmű szívének, a búvárszivattyúnak évenkénti megjavítása kerül — Mit válaszolhatunk panaszosainknak — kérdeztük Werner Ádám tói, amikor a mélyfuratú kút feltámasztásának lehetőségeiről faggattuk. — Amint letudjuk az aratást, hozzáláthatunk a kút üzembe helyezéséhez. — Ez körülbelül mennyi időt vesz igénybe? — Becslésünk szerint 10— 15 napot. Megköszöntük a jó hírt, s abban a reményben, hogy a Szálkára közlekedő autóbuszokon rövidesen megszűnik a demizsonos vízszállítás. örvendetesen sok a gyerek Szálkán... * Már nyomdában volt a fenti írás, amikor értesítést kaptunk az egészségügyi szolgálattól, hogy a héten hétfőn délután kiemelték, megjavították a búvárszivattyút, a kút működik. Az elnökkel délelőtt beszéltünk. Nem lehetett volna a produkált frisseséget hamarabb bevetni ? László Ibolya Fotó: Komáromi Megemlékezések a mohácsi csatáról (Tudósítónktól). — Célunk, hogy a marxista történettudomány segítségével feltárjuk, megismerjük és megismertessük a mohácsi csata történetét, történeti előzményeit és nemzeti tanulságait — kezdte beszámolóját Fischer János Mohács város Tanácsának elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Baranya megyei Tanács V. B. művelődési osztálya és a mohácsi tanács rendezétt pénteken a Magyar Sajtó Házában, a történelmi évfordulóra való megemlékezés előkészületeiről és annak programjáról. Az utóbbi időben történészek, művészek és nem utolsósorban Baranya megye társadalmi és politikai vezetői országos fórumokon is sürgették a csatamező lehetőség szerint való feltárását, az emlékek megóvását és azt, hogy az eddig fellelt tömegsírok helyén vagy közelükben emlékmű álljon, park létesüljön. A hely megjelölésének illő formáját javasolta annak idején Papp László régész is, aki 1960-ban az első tömegsírokat feltárta. A 450 éves évforduló közeledtével 34 országos és megyei szervezet működött közre a megemlékezéssel kapcsolatos munkában. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a gyásztér eddig feltárt részéből hét és fél hektárt védetté nyilvánított. Itt park létesül. Az augusztus 297i évfordulót megelőző napon a Magyar Történelmi Társulat tudományos ülést tart a mohácsi Kossuth filmszínházban. — megay —
