Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

A "fÜÉPÚJSÁG

1976. július 17.

CSALÁD-OTTHON

Varrótábla

Kellemes, üde színfolt a konyhában az ilyen újmódi „varródoboz”. Vegyük elő a régi galuskaszaggató deszkát (a főzéshez pár forintért vehetünk másikat), fessük be tetszés szerint valamilyen élénk — például tűzpiros — olajfestékkel, lakkozzuk át. Majd finom, pici szögekkel erősítsünk rá széles gumiszalagot a cérnáknak és az ollónak. Maradék fekete bársonyból, szaténból vagy virágos selyemből készítsünk kitömött szív alakú tűpárnát is rövid kis akasztóval, és máris kész a konyha egyik dísze, amelyet az arra legalkalmasabb helyen falra akasztunk.

Sült kukorica szalonnával

Étvágy szerint személyenként 1—2 csövet számítunk, 20—30 g vajat, 2—4 vékony szelet szalonna- vagy nyers sonkaszeletet. A levelétől és szálától megtisztított kukoricacsövet vékonyan bevajazzuk, szalonnával, vagy sonkaszeletekkel spirálszerűen körbevonjuk. Rostélyon, grillsütőben, vagy kivajazott sütőtepsl- ben kb. 20 percig sütjük. Esetleg tejfellel és porpaprikával ízesítjük.

Ilyenkor érdemes festeni, kinyithatjuk az ablakot, könnyen szárad a lakás, s a nagytakarítást úgyis el kell végeznünk, célszerűbb, ha egyúttal festünk is. Sok a festeni való fal, kevés a mesterember, mind többen végzik el házilag ezt a nem túl sok fizikai munkát kívánó, köny- nyen megtanulható műveletet.

Mindenekelőtt vízzel felpuhítjuk a régi festéket, csak egy-egy részen, nehogy közben megszáradjon. Majd kaparókéssel (spachtlival) levakarjuk a festékréteget, vigyázva, hogy ne hepehupásra sikerüljön. Ezután kevés enyvvel kevert vízben gipszet oldunk fel, jól elkeverjük — mindig csak egy mal- teroskanálra valót, mert könnyen köt, és akkor semmire sem jó —, ezzel kitöltjük a fal egyenetlenségét, a képszögek helyét. Ha megkötött a gipsz, dörzspapírral (smirglivel) lesimítjuk, hogy oldalról is simának lássuk a felületet. Majd híg szappanos vízzel lemossuk.

Célszerű, ha egyik napot a lekaparásra, az előkészítésre szánjuk, s a tökéletesen megszáradt falon másnap festünk.

A falfestést végezhetjük hagyományosan — mésszel

vagy enyves, színes festékkel —, de kaphatók különböző, korszerű szintetikus festékek is; ezekkel sok munkafázis megtakarítható.

Ha meszelés mellett döntünk, a meszet híg tejfölsűrűségűvé oldjuk fel, majd átszűrjük, s az előkészített falfelületet először hígabb oldattal festjük, majd, tökéletes száradás után, még egy- szer-kétszer festünk, mindig megvárva a teljes száradást. A meszelés előnye, hogy új festés előtt nem kell lekaparni, és hogy nyugodt, higiénikus felületet ad — divat is, s akinek sok szép tárgya van, azokat jobban kiemeli.

Az enyves festékkel a következőképpen festünk: először porrá morzsoljuk az alapanyagot, a hegyikrétát, a budaiföldet, majd fokozatosan felhígítjuk, előzőleg felfőzött enyves vízzel. Végül beleadagoljuk a kívánt színű porfestéket (számtalan színben kapható; de több színből még többféle színt keverhetünk ki ízlésünk szerint). Tartsuk szem előtt a kárpitozott bútorok, a szőnyegpadló, berendezési tárgyaink színét, nehogy nyugtalanítóan tarkára sikerüljön az összkép.

— p. g. —

Fűszernövényeink

történetéből

A fűszerek hatóanyagai különböző illő, éteres, aroma- tikus olajok, festő és csípős vegyületek, alkaloidák. Ezért nagy részüket csak mértékletesen lehet használni, sőt egyes betegségek — vérnyomás, vese-, szív-, gyomor- bántalmak — esetén teljesen mellőzni kell őket.

A fűszernövények részben a gyöktörzsükben rejtik fűszeres anyagukat, mint a gyömbér, a kálmos, másutt a fák kérge termel olyan ve- gyületeket, amelyek alkalmassá teszik az ételek ízesítésére.

A kéregfűszerek közül a legértékesebb a minden háztartásban közismert fahéj. A fiatal ágak kérgét lehántják és szárítva hozzák forgalomba.

Ázsiától Dél-Európáig igen gyakori gyomnövények a mustárok (fehér, fekete és indiai mustár). A magvakból kipréselt olajat étkezésre és világításra. vagy szappan gyártásához használják, a magok őrleménye szolgáltatja az étkezési mustárt. Az amerikai kontinensről származik a paprika, a szegfűbors és a vanília.

A Földközi-tenger fűszer- növényeinek leveleit vagy fiatal szárrészeit használják. Ismeretesek a kapor, a tárkony, a majoránna, a csombor, a koriander.

készítéséhez elegendő. Ez a készítmény is alkalmas csemege- és ecetes uborka, paprika, dinnye, valamint csa- lamádé eltevéséhez.

Ajánlatos mindkét tartósítószer alkalmazása előtt a dobozon feltüntetett használati utasítást elolvasni. E szerekkel együtt más tartósítószert, pl. szalicilt használni tilos. Hiszen a savanyúságtartósító szerek nagy előnye éppen abban rejlik, hogy nem tartalmaznak az egészségre ártalmas anyagokat. A sava- nyúságtartósítóban a fűszerek egy része őrlemény formájában, mások eredeti alakjukban fordulnak elő.

AZ ELTEVÉSRE SZÁNT

zöldségféle, gyümölcs mindig friss, hibátlan, egészséges legyen. Nagy gondot kell fordítani a gyümölcs, zöldségféle tisztítására és az üvegek mosására is. A savanyúságot nyitott polcokon tároljuk.

Nagy Erzsébet

Savanyúság - télre

TÁPLÁLKOZÁSI szokásunk, hogy szinte alig múlik el étkezés savanyúság nélkül. A magyaros konyha húsételeinek állandó kísérői a különféle savanyúságok: fogyasztjuk télen és nyáron, esetesen, sósán, olajban. Éppen ezért, mert ilyen gyakran fogyasztjuk, egyáltalán nem mindegy, hogy mibe kerül mindennapi savanyúságunk.

Egyre többen kertészkednek szabad idejükben: sok

család a maga termesztett zöldséggel-gyümölccsel elégíti ki szükségletét. Ez a hasznos szórakozás hozzájárul a családi étrendek korszerűbbé, változatosabbá tételéhez. Ha azt szeretnénk, hogy ne csak a szezonban, hanem később is rendelkezzünk kertünk gyümölcseivel, zöldségeivel : tartósítanunk

kell őket.

A mai háziasszonynak nem kell összeválogatnia a fűszerek tömegét ahhoz, hogy kellően eltalálja a megfelelő ízt, mindezt elvégezték helyette a szakemberek. A savanyúság eltevéséhez kétféle tartósítószert is vásárolhatunk az üzletekben. A tasak- ban árusított tartósítószerhez csak vizet és ecetet tesz a háziasszony, és máris konzerválhatja a friss zöldségfélét a zord téli napokra. így garantáltan megbízható savanyúsághoz. zöldségféléhez juttatja családját a vitaminban szegény hónapokban is.

Az egyik ilyen szer a Csehszlovákiából származó KOPRO savanyúságtartósító Segítségével nemcsak savanyúságot, csemege uborkát, hanem zöldségfélét, zöldbabot, zöldborsót, sőt gombát is eltehetünk.

A magyarosabb ízeket tartalmazó: KAPROS savanyúságtartósító hazai termék. Egy-egy tasak tartalma két ötliteres üveg savanyúság

Kct kedves, csíkos délelőtti ruha.

A nyár nagy divatja a csíkos minden változata.

Rendkívül divatos az idén a fehér, piros és sötétkék színösszeállítás. .

Hűvösebb nyári napokra és nyári estékre nemes vonalú kétsoros kabátot és kiskosztümöt ajánlanak a tervezők.

Klasszikus vonaiu kiskosztüm. Kockás szoknya, kiskoc- kás felsőrésszel, fehér blézerrel.

— Legyen el eg, édesapám, — mondta az asszonylány.

— Eladja azt a malacot és kész. Többet ne vesződjön jószággal.

— Nem vesződség az lányom. Dolog.

— Csak vigasztalja magát! Lassan nyolcvanéves. Mikor nyugszik?

— Tudod te, a mi fajtánk sose nyughatik.

— Beszéltem Kiss Imre Jóskával. Egy óra múlva itt lesz. Hatszázért viszi, ha adja.

— Kevés. Az utolsó malacom.

— Ingyen kapta. Ha a Gadányiék disznaja nem fiadzik tizennégyet, akkor már nem lenne jószága.

Az öregember hallgatott. Maga előtt látta a három hónappal ezelőtti napot. Gadányiné beállított hozzá, kötényében sivalkodó kismalaccal. Azt mondta; János bátyám, odaadnám ezt a malacot, ha elfogadja. A kocának sok.

Az öregember nem tudott ellenállni. Kár lenne agyoncsapni, mondta Gadányinénak, és az ól is üres, egy hete mentek el az utolsó hízók.

Nap mint nap cumiztatta a kismalacot. Tejet hozott neki a csarnokból, ha kellett, kamillateát itatott vele, s ahogy nőtt a kis jószág, úgy szoktatta rá a nehezebb eleségre. Főtt krumplival kínálta, majd tejes kukoricadarával etette csöppnyi malacát. •

— Mondom, itt lesz a Jóska. Hadd vigye. Maga se dolgozhat ítéletnapjáig.

— Jól van, lányom. Jöjjön csak a Jóska.

Kiss Imre József fekete, siltes bőrsapkában, papucsban állított be az öregemberhez.

— No Jóska, gyüttél?

— Gyüttem, János bátyám.

Az öreg nem szólt többet, megfordult, s a disznóól felé vette az irányt. Az ól melletti szederfáról levelet tépett, s a kifutóba dobta.

— Alszik a Gyuri.

— Neve is van?

— Van neki.

• Kiss Imre József az óldeszkának támaszkodott, besercin- tett a kőre és várt.

Gyuri malac előjött a szederfalevélre. Röffentett egyet, s az öregemberre nézett.

— Jóba vannak, — jegyezte meg Kiss Imre József és somolygott.

— Egyedül van ő is, én is.

Mustrálták a malacot.

— Megjárja, — állapította meg a vevő.

— Meg. Az anyja nem nevelte volna így.

— Elég dolog lehetett.

— Volt vele elég.

Kiss Imre József rágyújtott.

— Jó hízó lenne. Hizlalja meg, Jani bátyám.

— Nem tehetem, Jóska. Fogytán az erő.

— Akkor is. Hízó nélkül nem lehet az emberfia.

— Nekem már nem köll. A lányomék mosnak, főznek rám. Minek a hízó?

— Jó, ha van.

Kiss Imre József az öregre sandított.

— Mennyire tartja, János bátyám?

— Amennyit neked megér. Te mire gondolsz?

— Hatszázra.

— Kevés, Jóska. Akinek a koca nevelte a malacot, adhatja hatszázért. Nem vesződött vele. De én napjában háromszor cumiztattam, ápoltam, pátyolgattam. Nyolcszáz az ára.

— Sok.

— Sok, sok! Gondolkodjál. Mindennap háromszor cumiz- tatni, tejért menni a csarnokba, langyosítani az eleséget. Tüzelő is kellett. Az is pénz.

— Hatszáz.

— Az atyaistennek se.

— Hatszázötven.

— Nyolcszáz, Jóska. Alább nem adom az utolsó malacomat.

Az öregember bajuszát rágta, s nem vette le szemét a kismalacról.

— Nem bánom — szólalt meg később —, legyen hétszázötven.

— Az is sok. Hétszáz.

— Vigyen el az ördög. Hétszázhúsz.

— Tartom. Hétszázhúsz.

Kiss Imre József elővette ósdi bugyellárisát, ujja hegyére köpött és előhúzta a pénzt.

— Legyen vele szerencséd — mondta az öregember, miután átnyálazta a százasokat. — Zsákot hoztál?

— Hoztam. Kint a biciklin.

Kiss Imre József elballagott az utcai kapu felé, később kerékpárját tolva maga mellett, visszajött.

Az öregember gondosan bekötötte a zsák száját, majd Gyurka malacot gyakorlott mozdulattal felhelyezte a csomagtartóra, s madzaggal kötözte.

— Nagy könnyebbség, Jani bátyám. Nem kell már jószággal vesződjön.

— Nagy, Jóska — helyeselt az öregember, de remegett a hangja —, csak ne legyen benne részed soha.

VARGA JÓZSEF

Szobafestés