Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-16 / 167. szám
1976. július 16. ^PÚJSÁG 5 Bonyhádon hallottuk, láttuk Épül a Fáy András lakótelep. A telepen eddig mintegy négyszáz lakást adtak át. A tervidőszak végére további nyolc száz lakás építésével kialakítják a lakótelep végleges arculatát. A névtelen leveleket el sem lenne szabad olvasni. Elvünk, hogy az aláírás nélküli levélnek papírkosárban a helye. De legalább ilyen fontos, hogy minden közérdekű bejelentést megvizsgáljunk, így aztán elolvassuk a névtelen leveleket is. A szóban forgó levélben, — amit Tengelicen adtak postára — az áll, hogy szöknek a községből a pedagógusok és éppen a legjobbak, mert a vezetők klikkje elüldözi őket. „Nálunk még az alsó osztályok is úgy vannak összeválogatva, hogy a gazdagok, előkelők és kétkeziek.” Aláírás: „A levél szerint érző és gondolkodó szülők.” A levél felsorolja néhány eltávozott pedagógus nevét is. Tény, hogy ők elmentek és az is, hogy a legjobbak közé tartoztak a tantestületben. Az már csak kívülről — a magukat meg nem nevező szülők oldaláról valóság, — hogy üldözték őket, mert „szigorúak, igazságosak és a kétkezi dolgozók gyerekeit .segítők’ voltak”. Egy közülük egyetemi végzettséget szerzett és gimnáziumba ment tanítani. A másik a pedagógus-továbbképzési intézethez került. Egy házaspár Szekszárdra költözött. A levélben nem szerepel az igazgatóhelyettes lánya, aki a járási úttörőelnökség elnöke lett, és az az eltávozott pedagógus sem, aki a járási művelődésügyi osztály vezetését vette át. Mindezeket Illés Antal igazgató sorolja. Azt is hozzátéve, hogy a távozókat sajnálta elengedni, de akit más, és valljuk be, a falusi pedagógusénál magasabb beosztásba hívnak, persze hogy elvállalja. És egyetlen igazgatónak sincs joga akadályt gördíteni e törekvés elé. A végére hagytuk a legsúlyosabb vádat, azt, ami miatt egyáltalán vállalkoztunk a levélben foglaltak kivizsgálására. Megkülönbözte- tik-e a pedagógusok a szüleik foglalkozása szerint a gyerekeket? A választ azok adták meg, akikkel Júliamajorban beszélgetünk. S ez a válasz tulajdonképpen nem is meglepő, mert kiderül belőle, hogy megkülözböztetik őket. Szigorúbbak azokhoz, akik fegyelmezetlenek. A gyengébbek rosszabb, a jók jobb jegyet kapnak. Név szerint sorolják, hogy a majorban kinek a gyereke bukott és kié volt kitűnő tanuló. Egyetlen meghallgatott személy sem tudott más megkülönböztetésről. A kkor miért íródott mégis a levél, erre a kérdésre sem az újságírónak kellett válaszolni. Megtették azt a riportalanyok. „Akinek rossz tanuló a gyereke, az a tanárt marasztalja el, ahelyett, hogy gyerekének segítene, vagy azt biztatná a jobb munkára.” Még azt is ők fogalmazták meg, hogy „a külterületen, pusztán élő nehezen küzdi le kisebbségi érzéseit, ha őt vagy a gyerekét bírálat éri, mindjárt kész a válasz, persze, mert mi csak tanyaiak vagyunk.” Illés Antal igazgató és Te- mesi Mátyás, a helyettese mondta el, mely elvek szerint történik a párhuzamos osztályokba sorolás. 1971-ben megpróbálták elosztani, az akkor először bekerült hétközi diákotthonosokat. A gyakorlat pedagógiai szempontból nem vált be, mert az azonos évfolyamra járó diákotthonosok és napközisek két-két osztályba jártak. Ez megnehezítette a délutáni leckeellenőrzést. Azóta cél, hogy a diákotthonosok és a napközisek csoportjai egy osztályban maradjanak. Azt minden évben a létszám dönti el, hogy az egyik osztály csak belőlük áll-e, vagy pedig egyik csoport az „A”, a másik a „B” osztály alapját jelenti. Röviden; a személyek szerinti, főleg a szülők foglalkozása szerinti beosztás nemcsak nem merült fel az iskola vezetőiben, de ha akarnák se lehetne megvalósítani. Akárki végiggondolhatja, hogy egy „elit osztályt” kiválogatni csak legalább három csoportra való gyerekből lehetne. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek csaknem 80 százaléka „kétkezi” dolgozó gyereke. A diákotthonok éppen ezért születtek, hogy a hátrányos helyzetűek lemaradása megszűnjék az így biztosítható szaktanári oktatással és a nagyobb iskolák jobb tárgyi felszereltségével. A tengelici iskolában az elmúlt öt tanévben ez a cél meg is valósult. J úliamajorban nem találtunk olyan embert, aki egyetértett volna a levélben foglaltakkal. Nem volt célunk, hogy a levél íróját, vagy íróit megtaláljuk, de ha az illetőnek más a véleménye és tényeket, érveket tud felsorakoztatni, vitára mindig kész ennek az írásnak a szerzője: IHÂROSI IBOLYA nál még jelentős anyagi áldozatot követelő feladatok várnak a nagyközségi tanácsra. Komáromi Zoltán felvételei Az V. ötéves tervben Bonyhádon közel nyolcszáz lakás épül. Egy részük cél- csoportos beruházásból, más részük OTP-beruházással, vagy lakásépítő szövetkezetek alakításával. Zömmel a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet munkájára számítanak a kivitelezésénél. A Fáy András lakótelepre tervezik a tervidőszaknak szinte minden kapcsolódó beruházását. Lesz a lakótelepen új ABC- áruház, 60 személyes bölcsőde, hetvenöt gyereknek óvoda, Patyolat-felvevőhely és GELKA-szerviz. A szolgáltatásfejlesztés azonban nemcsak az új lakótelep igénye. Az apróbb javításokat — cipő, háztartási gépek, fodrász, kozmetika, stb. — van ki végezze, de a lakáskarbantartás, a gépkocsijavítás lehetőségeiről csak elmarasztalóan lehet nyilatkozni. Ez utóbbi területen minőségi változást ígér a jövő év január elsejétől üzemelő új gépkocsiszerviz, amelyet a vasipari szövetkezet épít. Több helyen valósítják meg összehangoltan az új szolgáltató és üzlethelyiségeket a lakásépítési programmal. A Szabadság téren épülő lakóház földszintjén a TOLNAKER boltja és a takarékszövetkezet helyisége lesz. A Rákóczi utcában az Állami Biztosító fiókja és valamilyen kereskedelmi egység kap helyet a tizenhat lakásos épület földszintjén. Mint említettük, a Fáy András lakótelepen új óvodát és bölcsődét építenek. A nagyközség egy másik részén is tervezik egy új, - 75 személyes óvoda építését. Távlati terv, hogy nyolc tanteremmel bővítik az általános iskolai hálózatot is. A közművesítés új lendületet kapott a hetvenes évek elején. Az alapközművek elkészültek, az új lakóterületeket pedig előközművesítik, de a tározókapacitás növelésénél, a szennyvíztelep bővítésénél és a víztermelőkapacitás további fokozásáŐsztől beköltözhetnek a diákok az új százszemélyes leánykollégiumba. Epitők a Perczel utcában. Az út felújítására a tanács hárommillió forintot fordít. A vadvizek áldozatai Üjra itt a kánikula, s amint haladunk a nyárba, úgy szaporodnak a híradások a vízbe fulladásokról a lapok hasábjain. Tavaly is, az idén is elsősorban a gyermekek és fiatalkorúak köréből ragadta el áldozatait a rekkenő hőségben felüdülést jelentő víz. A korábbi évek szomorú tapasztalataira épülő központi intézkedések és ajánlások ellenére évről évre tovább növekedik a vízbe fulladásos balesetek száma. S ráadásul nem is azokon a helyeken, ahol már valóban szervezett védekezés folyik, hanem az úgynevezett „egyéb vízterületeken”, amelyek fel- térképezése és folyamatos szemmel tartása még nem lehetséges. Tavaly csaknem háromszázan vesztették életüket, s a tragédiáknak több mint 60 százaléka ezeken az alkalmi fürdőhelyeken történt. Tiltó táblákat! Hazánkban alig akad olyan község vagy város, amelynek határában ne lenne valamilyen csatorna, patak, vízzel teli agyag-, kő-, vályog-, kavics-, vagy más bánya és gödör, természetes vagy mesterséges tó, víztároló, folyóholtág és sok egyéb veszélyes, fürdésre alkalmatlan vizterület, amelyek — valljuk be őszintén — többnyire kívül esnek látókörünkön, s legfeljebb csak akkor figyelünk rájuk, amikor már visszavonhatatlanul megtörtént a baj. De vajon miért kell ezt megvárni? Képtelenség lenne azt állítani, hogy a területileg illetékes községi vagy városi tanácsok hivatalnokai — egyéb és mindenképpen fontos elfoglaltságuk mellett — éppen erre, a fiatal állampolgárok életének védelmét szolgáló, s mindössze néhány napot igénylő felmérő munkára ne tudnának időt szakítani. Dr. Bálint Sándor rendőr alezredestől, a Belügyminisztérium rendészeti alosztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy a tanácsok kötelesek a területükön lévő vizeken kijelölni és jól látható módon körülhatárolni a fürdésre alkalmas fürdőhelyet, s ott mentőőrt alkalmazni, akit mentésre alkalmas vízi eszközökkel kell ellátni. Védekezzünk! A rendőrség vízrendészeti és területi szervei a balesetek megelőzése érdekében minden esztendőben felhívással fordultak a fiatalokhoz, a szülőkhöz és a pedagógusokhoz. Ebben az évben még jóval a szünidő kezdete előtt levélben keresték meg a Minisztertanács Tanácsi Hivatalát, az Oktatási Minisztériumot, az Országos Testnevelési és Sporthivatalt, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságát, a KISZ KB titkárságát is. A visszaigazolások alapján széles körű megelőző tevékenység bontakozik ki, ám ezek az intézkedések csakis a szervezett védekezésre vonatkozhatnak, a szülők és a pedagógusok felügyelete alatt utazó, kiránduló vagy táborozó fiatalok és a strandokon, a kijelölt fürdőhelyeken felüdülést keresők biztonságos felügyeletét szolgálhatják. Megelőzés! Pedig a fiatalok nemcsak ezeket a helyeket keresik fel. Gyalogosan, kerékpáron, gépkocsin, tömegközlekedési eszközökön és autóstoppal járják az országot, és többnyire a vízpartokon táboroznak. A helybeliek pedig a közeli vizekre kirándulnak. A rendőrség vízirendészeti és területi szervei, az önkéntes rendőrök és az ifjúgárdisták, a hal-, vad- és mezőőrök más társadalmi aktívák bevonásával fokozzák ugyan ellenőrző tevékenységüket a vadvizek partvidékén, felvilágosító előadásokat tartanak, intézkednek a különösen veszélyes vízterületek körülkerítésére, a tiltó táblák elhelyezésére. Figyelmeztetnek és büntetnek is. Gondosabban! De vajon eljutnak-e mindenkihez a szervezett életvédelmet szolgáló központi intézkedések, s ha igen, vajon befogadják-e az intelmeket, megtanulják-e a vízi közlekedési, a fürdőrendészeti és az egészségügyi szabályokat? Bizonyára nem mindenki, s így szép számmal maradnak olyanok, akik közül a vadvizek szabadon szedhetik áldozataikat. Tavaly ősszel csaknem száz hely maradt üresen az iskolapadokban, s ügyanennyi szülő siratta vízbe veszett gyermekét. A vadvizek nemcsak felüdülést, pihenést és szórakozást nyújtanak, hanem igen sok ismeretlen veszélyt is rejtegetnek, a mentésre pedig egészen egyszerűen alig van lehetőség. De talán győzzék meg erről a fiúkat és a leányokat a legilletékesebbek, a szülők, a pedagógusok, a brigádvezetők és maguk a fiatalok. Békési József
