Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

© KÉPÚJSÁG

1976. július 16.

Spartakiád

Gyér érdeklődés a megyei döntőn

Olimpiáról - olimpiára

Aranyak, arcok, pillanatok

Kajak-kenu

Domboriban

Ma megkezdődik Domboriban az országos vidék kajak-kenu bajnokság, melynek rendezője a megyei kajak-kenu szövetség és a Szekszárdi Spartacus Sportkör. Az ünnepélyes megnyitó 13.45-kor lesz a megyei tanács üdülője előtti vízparton. Mint arról már beszámoltunk, 1200 nevezés érkezett a háromnapos versenyre, mely ma 14 órakor, holnap 9-kor, vasárnap 8 órakor kezdődik.

A rendezőség ezúton is kéri a horgászokat, hogy mától vasárnap délutánig — a verseny ideje alatt — ne evezzenek, ne zavarják, nehezítsék a versenyzők, a rendezők dolgát.

Montrealból

jelentjük

Kingston az olimpiai vitorlásversenyek központja. A világ legjobb édesvízi vitorláspályáján hat osztályban 40 országból, 211 hajó verseng az érmekért.

A szakemberek a legnagyobb küzdelmet a legnagyobb hajóosztályban, a So- lingban várják, amelyben 33 ország háromfős egységei állnak rajthoz. A legjobb kapitánynak az amerikai John Koliust tartják, aki ebben az évben meglepetésre legyőzte a’ müncheni olimpia amerikai győztesét, Buddy Mel- gest. Az érmekért folyó harcba minden bizonnyal beleszól az NSZK legénysége, Willy Kuhweide vezetésével, a dán hajó, Richard Jensen és a szovjet egység, Borisz Budnyikov vezérletével.

Nem érheti az a vád a megyei és a járási sportvezetőket, hogy nem fogtak időben a szervezéshez. Az év első hónapjaiban megkezdték a különböző megbeszéléseket, értekezleteket, hogy a falusi dolgozók spartakiádjának jubileumi — 25. — versenysoA női 100 méteres síkfutás élmezőnye a célban.

rozata jól sikerüljön. A megyei sporthivatal részletes tájékoztatót, tervet dolgozott ki. Egy-két járásban még a helyi versenyek is jól sikerültek és az indulók száma várakozáson felüli volt a járási és körzeti versenyeken is. Ezek után azt vártuk, hogy a megyei döntő is sikert hoz. Sajnos nem így történt.

A megyei labdarúgó-szövetség a következő olyan játékosokat tiltotta el, akiknek büntetése áthúzódik az őszi idényre. Mészáros József (Magyarkeszi) 1977. február 7-ig, Kondor Ferenc (Magyarkeszi) ez év októberéig. Besszer Lajos (Báta) december 31-ig. Holacsek József (Bátaszék) ez év november 30-ig. Horváth József bátai játékos hátralévő büntetését 1977. június 30-ig felfüggesztette. Ugyancsak eddig kapott felfüggesztést

Vasárnap délelőtt az atlétikai sportág versenyére a megyéből mindössze 60—70 fiatal érkezett és volt olyan versenyszám, amelyben csak 2—3 induló akadt. Az olimpia után visszatérünk erre a témára és megszólaltatunk néhány illetékest, hogy a jó szervezés ellenére miben látja okát a sikertelenségnek.

A versenyszámok győztesei. Nők:, 100 m: Turbók Mária (Tamási) 15, 400 m: Vörös

Julianna (Pincehely) 1:17,8. Spartakiád-váltó: Tamási

3:27. Magasugrás : Turbók

Mária (Tamási) 135. Távolbüntetésére Molnár István simontornyai játékos is.

*

A szövetség a következő játékosok fegyelmi ügyét addig nem tárgyalja, míg egyesületük a tagsági könyvüket nem küldi be: Horváth István (Magyarkeszi), Simon Sándor (Magyarkeszi), Handl János (Bátaszék), Gátfalvi László (Magyarkeszi), Horváth Lajos (Simon- tornya), Péter József (Si- montornya), Ferenc József (Tevel), Pál József (Dunaugrás: Turbók Mária (Tamási) 455. Súlylökés: Vaszari Julianna (Paks) 8,60. Gránátdobás: Both Mária (őcsény) 37,58. Férfiak. 100 m: Vőfény István (Bonyhád) 11,7. 400 m: Domsa István (Tolna) 54,1. 800 m: Magyar Lajos (Udvari) 2:13,5. 1500 m: Domsa

István (Tolna) 4:41,2. Spartakiád-váltó: Tolna 3:58,4.

Magasugrás: Losoncz József (Bonyhád) 185. Távolugrás: Vőfény István (Bonyhád) 610. Súlylökés: Lukács Sándor (Tengelic) 11,62. Gránátdobás: Gáncs József (Tengelic) 55,38.

szentgyörgy), Szilágyi János (Zomba), Branadovics Géza (Tamási), Pataki Gábor (Szekszárdi Vasas), Bayer János (Nagymányok), László Ferenc (Aparhant).

A megyei labdarúgó-szövetség elnöksége közölte, hogy legközelebb hivatalos órát augusztus 10-én tart. Természetesen ezen a napon kerül fegyelmi elé azoknak az ügye, akiknek a minősítési könyve beérkezik.

Valerij Borzov, született 1949-ben, Lvovban.

Ki Borzov, hogyan kezdte pályafutását? Jellemzésként róla csak annyi, hogy amikor egyszer feltették neki azt a kérdést, hogy ha nem létezne atlétika, akkor milyen sportágat választana, a kétszeres olimpiai bajnok így válaszolt :

— Akkor nem lennék versenyző. Csak atlétaként tudom elképzelni magam, más sportág nem vonz.

Borzov serdülő kora óta fut.

Az iskolában jól tanult, amint önkritikusan visszaemlékezik diákkorára, de ahhoz, hogy minden tantárgyból az érdemjegye kitűnő legyen, nem volt elegendő szorgalma. Korán izgatta a gyorsaság, a sebesség. Amikor 14—15 éves volt, pilóta akart lenni. Később azonban életcéljának a sportot tekintette. Tizenkét éves korában fedezték fel a tehetségét, ettől kezdve felkészült szakemberek irányították edzéseit. Egy sportiskola növendéke lett. Egyenletesen fejlődött, nevetői nagy örömére, 17 éves korában 10.5 másodperces időt ért el a százméteres síkfutásban.

Borzov és mestere, Pet- rovszkij, között jó a kapcsolat. Mindketten egyetértenek abban, hogy a mai rövidtávfutó teljesítménye nem „csoda”, hanem a biomechanika, a sport-orvostudomány és a biológia legújabb kutatásának, módszereinek, közös eredményeinek felhasználásával alakul ki. Borzov müncheni eredményeinek láttán ezt neves külföldi szakemberek ugyancsak felismerték, így például Stein- bach nyugatnémet profesz- szor is. A kétszeres szovjet olimpiai bajnokot érdeklik a rövidtávfutással kapcsolatos tudományos kísérletek. Hosszú ideje tanulmányozza a leghasznosabb rajtolás kérdését.

— Nálunk a vágtázok korábban — mondta egyszer Borzov az újságíróknak —, lassabban indultak a táv elején, mint külföldi ellenfeleik és ezért ha 100 méteren versenyeztek, akkor 50 méternél

2 méter hátrányuk volt. A célig többször csökkenteni tudták ezt a lemaradást, de a győzelemre már nem gondolhattak. Tanulmányoztuk a világ legjobb vágtázóinak mozgását a rajt utáni pillanatokban. Méréseink azt jelezték, hogy hamarabb felgyorsulnak, mint a mieink. Ez azonban már a múlté. Olyan edzésmódszert dolgozott ki Petrovszkij, az edzőm, amellyel a mi mozgásunk a korábbinál rövidebb idő alatt felgyorsul. Erről a

témáról azóta én is írtam szakdolgozatot. A címe: „A rajt és a rajtból való futás oktatásának módszere.”

Borzov „értelmi lény”, amint a külföldi szakemberek nemegyszer megállapították, olyan sportoló, akinek minden versenye a racionális energia-felhasználást tükrözi. Érdemes megfigyelni az elő- és középfutamok eredményeit, Bor- zovot soha sem ragadja el a hév, nem „futja ki magát” idő előtt, mindig csak olyan eredményre törekszik,

amennyi a továbbjutáshoz elegendő. Saját teljesítményének csúcspontját így jósolja meg:

— Olyan gyorsaságot képzelek, amelyet eddig egyetlen vágtázó elődöm sem képzelt el, másodpercenként 12 és néhány tized métert szeretnék megtenni a pályán... Vagyis, 100 méteren 9.8 és 200 méteren 19.7 másodpercet.

Molnár Károly

Nagy érdeklődés kísérte a fér fi magasugrást, ahol a bonyhádi Losoncz József 185 centiméterrel nyert.

Labdarúgók eltiltása

Az öreg iskola es az öregdiákok

Június nemcsak a tanévzárók, vizsgák, hanem a diáktalálkozók hónapja is. Amikor az osztály végez, a tablón rögzítik, hogy mikor tartják az első találkozót, majd amikor ezt megrendezik, döntenek a legközelebbiról.

Ez a mostani azonban nem „hétköznapi” találkozó. Vagy félszáz korosztály jött össze ünnepelni a nyolcvanéves iskolát — a millennium évében épült „Paksi M. Kir. Állami Polgári Fiúiskolát”, ott a zománctábla, a „Kir.” már nem látszik rajta, leverve a zománc, fölötte a 80-as szám —, egymást, és egyben búcsúzni a bontásra (vagy renoválásra?) érett öreg épülettől. Csak az udvaron gyűlhetünk össze, belül életveszélyes a ház.

A találkozót, az ünnepség- sorozatot a paksi öregdiákok szervezték, ők gondoskodtak a még fellelhető és az ország, a világ különböző részeibe elkerült osztálytársaik értesítéséről. Vagy háromszáz öregdiák jött össze, ünnepelni. Szombaton osztályonként találkoztak, megkoszorúzták a temetőben elhunyt tanáraik, diáktársaik sírját, vasárnap délelőtt pedig együtt ünnepeltek.

A polgári iskola annak idején középiskola volt, a hatosztályos elemi iskola negyedik osztályából lehetett ide beiratkozni.

— Hogy mit adott?

— Többet, mint az elemi. Itt már szaktanárok tanították a magyart, a matematikát, a természetrajzot és "a többi tantárgyat, természetesen alaposabban és mindenből többet, mint az elemiben. Voltak egyes ipari, kereskedelmi szakmák, ahova ta- noncnak csak polgári iskolai végzettséggel mehetett a gyerek.

Ez a magyarázata annak, hogy a most összejött öregdiák-társaságban az alsó korhatár 45 év, a felső pedig — 91.

És annak is, hogy az idősebbek, az ötven, hatvan éven felüliek között elvétve akad egy-egy értelmiségi foglalkozású. Többségükben iparos emberek.

És mi, tízen, az ötvenévesek, akik az 1941-ben végzettek közül ma összejöttünk, körülnézünk egymás között. Csak egyikünk tanult közvetlenül a polgári iskola után tovább, tanító lett, az ma is. Ám csaknem valamennyien továbbléptünk, már felnőtt fejjel. Kinek csak az érettségiig futotta, kinek két diploma megszerzésére is jutott erejéből.

A régi iskolára, a diákévekre emlékeznek az ünnepi szónokok, és emlékezünk mi, a többi öregdiák. Hirth János nyugdíjas kereskedő az iskola nyolcvanéves történetéről beszél, Blazsek Frigyes- né tanár a negyvenötös újrakezdésről. Tiderenczl József késes Petőfi Szülőföldem- jét szavalja el, Pákolitz István József Attila-díjas költő három paksi, iskolai ihlété- sű novelláját olvassa fel. Ám az utolsó „felszólalónak” van a legnagyobb sikere.

— 1897 őszén, egy évvel az új épület elkészülte után — egy dunakömlődi paraszt- ember kézen fogta fiacskáját és elhozta Kászoni Mihály igazgatóhoz, akiről már az előbb szó volt. Gyalog tették

meg az öt kilométert, akkor még se busz, se bicikli nem volt. De ez lett volna a kisebbik baj, hiszen mi az az öt kilométer?

A kisfiú ugyanis egy szót sem tudott magyarul. így amikor az igazgató megkérdezte, miért jöttek, a papája felelt: be szeretném íratni Konrád fiamat az iskolába.

— Aztán miért nem szól a gyerek egy szót se?

— Sajnos, nem tud magyarul.

Az igazgató úr csóválta a fejét, csak a kisfiú megille- tődött arcából és felcsillanó szemeiből olvasott: Talán sikerül.

Aztán jött a tanévnyitó és az első óra. Természetrajz. Günsz tanár úr tartotta, aki negyvenévi becsületes munka után ment nyugdíjba 34- ben, majd az auschwitzi pokolban pusztult el.

— Nem értettem egy szót se a magyarázatból — mert én voltam az a kisfiú — anynyit azonban igen, hogy a könyv első tíz sora a lecke. Gondolom, majd édesapám segít megtanulni.

Hazaérek, elő a könyvet.

— Olvasd — mondja apám németül.

— Olvasnám, de nem értem. Majd szótagolva: A kősó, va°v kony-ha-só. Háromszor, ötször, tízszer, mire folyékonyan megy. Édesanyám előveszi a sótartót: erről van szó.

A következő mondat azonban, hiába olvasom ötvenszer is, nem megy. Mármint az, hogy a kő-só, vagy kony-ha- só é-te-le-ink e-gyik nél- kü-löz-he-tet-len fű-sze-re.

Sirvafakadok, szüleim vigasztalnak, majd csak megy valahogy.

Ment, de nehezen. Egyes mondatokat az iskolában már könnyebben megtanultam. Például azt, hogy gyere játszani.

Az első siker a karácsonyi értesítő: Nem buktam meg. Az év végére még javítottam .is. Harmadikban már csaknem csupa eggyesem volt — akkor az egyes volt a legjobb jegy — csak a számtan volt kettes. De a negyedikben már színjeles voltam, fejezi be elejétől végig tökéletes magyarsággal elmondott visszaemlékezését a 91 esztendős Rauch Konrád, a dunakömlődi elemi iskola nyugalmazott igazgatója.

JANTNER JÁNOS