Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-16 / 167. szám
U "KÉPÚJSÁG 1976. július 16. m Ébenfa szobrok Kenyából A budapesti Néprajzi Múzeum rendszeresen mutatja be hazai magángyüjtők néprajzi anyagát. Dr. Csákány István három évet töltött Kenya déli részén a hetvenes évek elején, ahol mezőgazdaságra, földművelésre oktatta a letelepedni készülő nomád maszáj pásztorokat. Képeinken északi makonde fafaragványok láthatók. Bakó Jenő felvételei Filmjeink a lengyeleknél FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ipari szövetkezeteink fejlődését jól tükrözi az is, hogy az utóbbi időszakban egyre több, szolgáltatást, termelést bővítő új beruházást valósítanak meg. A legfrissebb példa erre: a Székesfehérvári Ruhaipari Szövetkezet vezetősége ünnepi közgyűlésen adta át a csaknem 150 tagú kollektívának Székesfehérváron a Széchenyi úti új üzemcsarnokot. Az Univerzál Ipari Szövetkezet központja mellett a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalattal közösen épített a szövetkezet. Az építők saját dolgozóik részére lakásokat teremtettek a felső négy szinten^ a földszint és az alagsor lett a szövetkezeté. Az alagsorban készáru- és egyéb raktárakat alakítottak ki, s a földszint, összesen 371 négyzetméter alapterületű csarnokába termelő részlegeket telepítettek. A 3,9 millió forintos beruházás nagymértékben enyhíti a szövetkezet helyiséggondját. Az új beruházás összességében évente mintegy 25 százalékkal bővíti majd szolgáltató és termelő tevékenység nagyságát. S ez jelentős előrelépést jelent az egyre növekvő lakossági és a kis szénás konfekciós termékeik iránti igények kielégítésében. Dunántúli napló Tavaly már azt hittük, hogy a harkányi fürdő évi forgalmát — egymillió 600 ezer — képtelenség tovább növelni. Nos, az idei esztendő első félévének adatai cáfolják a hiedelmet: 1976. június 31-ig 22 458-cal több vendég érkezett, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A Baranya megyei Fürdő Vállalat igazgatója, Zsiv- kó Ferenc véleménye szerint ez a növekedés már nem túl jelentős, megegyezik egy „erős” vasárnap forgalmával. Számottevő változás viszont, hogy a látogatottság kedvezően oszlik el a hétköznapokon és ünnepnapokon, így nincs az a zsúfoltság, ami évekkel ezelőtt még jellemezte Harkányt. A hétköznapok forgalma egyébként eléri a 9—10 ezret. Nem csökkent a külföldiek látogatókedve sem, hiszen az évi vendégforgalom 30 százalékát ők adják. Változatlan a jugoszíávok, németek és bolgárok Harkány- szeretete. Érdemes néhány szót ejteni azokról az újdonságokról is, amelyek egy-két évvel ezelőtti reprezentatív felmérés eredményeként születtek. E felmérés nemcsak a látogatók számára, itt-tartózko- dásuk gyakoriságára, állam- polgárságukra volt kíváncsi, hanem javaslatokat is várt a fürdő jobb, hangulatosabb üzemeltetéséhez. Ezeknek az ötleteknek megszívlelése nyomán többek között megtiltották az 1-es számú gyógymedencében a labdázást, ugrálást. A 4-es számú medencét kétharmad részben befedték, így télen, a fedett terület megnövekedésével jóval többen fürdőzhetnek. A kertészetet kitelepítették a fürdő területéről, s így lényegesen nőtt a pihenőterület nagysága. Az eddigi három lengő teke helyett 14, illetve két óriás sakk-készlet, valamint pingpong-asztal is rendelkezésükre áll a szórakozni vágyóknak. E tervidőszakban kívánják megvalósítani a fürdőbejárat áthelyezését a szállodai oldalra. Előnye, hogy közelebb lesz a buszmegállóhoz. PETŐFI NÉPE A Kalocsai Fűszerpaprika Kutató Állomáson, ahol az idén már korszerű eszközök segítik a nemesítőmunkát, az időjárástól függetlenítették a kísérleti termesztést. A télen üzembe helyezett fitotronban beérett az első fűszerpaprikatermés, s már virágzik az újabb generáció. A nagyobb arányú szelekcióra továbbra is a szabadföldi termesztés nyújt lehetőséget. Az idén például 2530 keresztezésből válogatják ki azokat az egyedeket, amelyek a kívánt tulajdonságokat örökítik. A genetikai követelmény évről évre növekszik. A hozam és a színképződés fokozása mellett egyre sürgetőbb feladat a fűszernövény betegséggel szembeni ellenállóképességének növelése, a te- nyészidő rövidítése. A korábbi évek nemesítéseiből köztermesztésbe került új fajtákkal megújho- dott a világhírű kalocsai tájkörzet fűszerpaprika-termelése. A termésüket egyszerre érlelő hibridek színanyagban gazdagabb őrleménynek- valót adnak az iparnak. így a magyar paprika őrzi és tartja hegemóniáját a világpiacon: 36 országban használják ételízesítőül. Somom néplap Somogy megyében 41 méhész szakcsoport működik, mintegy kétezer taggal, 45 ezer méhcsaláddal dolgoznak. Kaposváron, a ME- SZÖV-nél értekezleten vettek részt a szakcsoportok elnökei, s fölmérték a méhészet jelenlegi helyzetét. A megye méhészei 94 vagon méz eladását tervezték erre az évre. Az ÁFÉSZ-ek a tervezett mennyiség 90 százalékát tudják felvásárolni. A mézben szegény két esztendő után az idén — a rossz indulás ellenére — az akác közepes termést adott, a hars viszont egyáltalán nem mézelt a forróság miatt. A mézharmat jelentős mennyiségű mézet adott, de az ebből származó mézet ki kell pergetni, mert káros ha a kaptárban marad. Ehelyett inkább cukrot etessenek a méhészek, melyet az ÁFÉSZ-ek nagykereskedelmi áron biztosítanak a részükre. Szó esett a tanácskozáson a mérgezésekről, a vegyszerezésről és a méhegészség- ügyről. A szakcsoportok elnökei szinte valamennyien részt vettek a vitában és elmondták véleményüket a somogyi méhészek készülő ötéves tervével kapcsolatban is. Szeretnék növelni a családok számát. Ezt segíti elő a kedvezményes kaptárakció. Kedvező a méhészkedés szempontjából, hogy — a tervek szerint — növekszik a méhlegelő. — A repce és a mustár vetésterületét a gazdaságok 50 százalékkal növelik. Több jő példát mondtak a méhészek arra, hogy gyümölcsöző kapcsolat alakult ki az eredményes méztermelés és magfogás érdekében a gazdaságok és a méhészek között. 1969—1973 között Lengyel- ország 53 magyar játékfilmet vásárolt, 1974-ben és 1975-ben 8, illetve 10 filmet. A lengyel mozinézők legjobban kedvelik Jancsó Miklós filmjeit. Népszerűségnek örvendett Bacsó Péter „Kitörés”, Gábor Pál „Utazás Jakabbal” és Fábri Zoltán „Hangyaboly” című filmje is. Új múzeum Moszkvában Moszkva egyik védett kerületében, az Arbat-negyed egy csendes mellékutcájában új múzeumot avattak. Itt alkotott 17 éven át — 1910- től 1927-ig Anna Golubkina, a neves szovjet-orosz szobrásznő. Kortársa, a híres szobrász, Szergej Konyenkov mondta róla: „Művészete nagy jövő előtt áll. A nagy érzések, a jövőbelátás az értelem művészete az övé.” Vén hársak övezte, tágas udvaron jutunk az alkotó- műhelybe, a kiállítási terembe. Bronzba öntött, márványból, fából készült alkotások... A falakon vázlatok és rajzok, elkezdett, be nem fejezett munkák. Éppen ebben áll a múzeum sajátossága: gondolatban így nyomon követhetjük az egész alkotási folyamatot. Szembetűnik Tolsztoj gipsz mellszobra, melynek bronz másolata a Tretyakov- képtárban található. Az „Olasz fiú”, a „Nyírfácska” című alkotás egy kislányt ábrázol, ahogy felénk jön a szélben, és az „öregség”, amely annyira ámulatba ejtette Rodint is. Maga Golubkina vallotta: „A művésznek meg kell ismernie az egész életét. De a szobrásznak nemcsak az arányokat, a szerkezetet, és hasonlókat kell megtanulnia, hanem az igazi művészetet, ahol már nem a tanulás a fontos, hanem az értelmezés és a felfedezés”. Ö az egyik legelső proletárábrázoló szobrász az orosz művészet történetében. A „Vasmunkás”, a „Lépő férfi” című alkotásaiban az elnyomók ellen lázadó proletariátus ereje testesül meg. Az 1905-ös forradalom napjaiban ő volt az első művész, aki Marx portréját megalkotta. A szovjet főváros új művészeti múzeumában egy nagyszerű művész mintegy száz alkotása vonzza a látogatót. Alekszej Grjaznov A közművelődés kérdései Film, mozi, közönség A filmet nézni kell, nem pedig beszélni róla. Pontosabban szólva: először meg kell nézni, s utána lehet beszélni róla. Ha érdemes. Úgy tűnik azonban, hogy az utóbbi időkben inkább beszéltünk a magyar filmekről, mintsem néztük őket." S annál többet beszéltünk, minél kevésbé ültük tele a mozik nézőterét. Persze, akik nem mentek be a moziba, azok voltak a nézők, akik pedig tanácskozva, tiltakozva kutatták, mi lehet ennek az érdeklődéshiánynak az oka, azok voltak a filmművészek, a filmkritikusok és a film- forgalmazás szakemberei. Volt az elmúlt hónapokban néhány szűkebb körű eszmecsere, januárban pedig Pécsett, a VIII. magyar játékfilmszemle beszélgetésein is ez jelentette az egyik legfontosabb, leghosszabban tárgyalt témát. A köztudatban így él a sommás ítélet: „A magyar filmek nem érdeklik a közönséget.” S ebből az ítéletből mindjárt adódik a következtetés: a magyar filmek azért nem érdeklik a közönséget, mert a magyar filmek „nem jók”. Vajon így igaz-e az ítélet, helyes-e a következtetés ? Ilyen általánosságban semmiképpen sem. Közönségsiker és művészi rang Való, hogy akadt az elmúlt esztendő magyar filmtermésében néhány olyan alkotás, amelynek feltűnően csekély volt a nézőszáma, ám ugyanakkor a hasonlóan tavaly készült Kengurut, a kiváló operatőr, Zsombolyai János első rendezését, hetek óta telt házak előtt vetítették országszerte. A dolog másik oldala pedig az, hogy a közönségsiker nem minden esetben hiteles mércéje a művészi rangnak. Jó például kínálkozik ezt bizonyítani Dárday István Jutalomutazás című filmje. Ez a mű volt — vitán felül — az 1975. év legjobb magyar filmje. Az egységesen elismerő hazai kritikai fogadtatás és a mannheimi film- fesztivál fődíja egyképpen ezt bizonyítja. Ám a Jutalom- utazás mégsem olyan alkotás, amelynek jegyeiért „verekednének” a nézők. Olyan munka, amelynek értékei csak egy számban csekélyebb, a filmművészet esztétikai rendszerében tájékozottabb, a művészi kísérletezés iránt fo-. gékony nézőréteg előtt tetszenek fel igazán. A forgalmazás kérdése És ezzel a megállapítással máris eljutottunk egy nagyon fontos kérdéshez: a forgalmazás problematikájához. Vajon egy-egy film azok elé a nézők elé kerül-e, akik felfogják, értékelik, szeretik? A jelen gyakorlata szerint korántsem mindig. Sokakban ma még az a felfogás él, hogy a filmnézés, a moziba járás, „csak” szórakozás. S akik a színházban hajlandók végigülni mélyen elgondolkodtató, komoly szellemi erőfeszítést igénylő darabokat, a hasonló jellegű filmeket elvetik. A filmvászon előtt csak szórakozni és főképpen nevetni akarnak. Mások viszont azt tartják, hogy moziba menni : program. A televízióban látott film más élményt jelent. Csak meg kell nyomni a gombot és le kell ülni a képernyő elé. A moziba készülni kell. S mivel az ember rendszerint nem egyedül jár moziba, meg kell beszélni, előtte találkozni vagy utána még együtt lenni, beszélgetni valakivel vagy valakikkel. A kettős mozilátogatási hagyomány tehát még sokáig élni fog, s éppen ezért kell megteremteni annak lehetőségét, hogy a hagyományos moziba nem illő filmek a maguk nézőihez eljussanak. Két útja van ennek napjainkban. Az egyik — a már kialakultabb — az úgynevezett filmbarátok köre mozihálózat. A köznyelv egyszerűen csak stúdiómoziknak hívja azokat a filmszínházakat, amelyekben az úgynevezett „művészfilmeket” vetítik. Jól bevált forma ez, csak nagyon gondos műsorválogatás szükséges valóban „rendeltetésszerű” működéséhez. S bizony, volna még javítanivaló! Éppen nemrég került például a stúdiómozik műsorára a Homokvár című japán szupergiccs, pedig ott semmi keresnivalója. A másik utat, amely éppen csak a kezdeténél tart, jobb kifejezés híján „társadalmi forgalmazásnak” nevezik. Ez azt jelenti, hogy a filmeket azokhoz a nézőkhöz viszik el, akiket a téma miatt feltehetőleg leginkább érdekel. A Balázs Béla-stúdióban készült pedagógiai sorozat pedagógusok közötti „forgalmazásának” sikere bizonyítja, hogy helyes ez az út. Amíg azonban a rendszer kialakul, működési feltételei megteremtődnek, addig még nagyon sokat kell tenni az ügy érdekében. A hagyományos mozi Ne feledkezzünk meg azonban a hagyományos moziról! Azt hiszem a legkülönbözőbb felmérések adataiból két igazán fontos van. Az egyik az, hogy a magyar mozinézők mintegy fele csak nyolc általánost végzett, a másik pedig az, hogy a látogatók kétharmada harminc éven aluli. Ezt a két adatot nem hagyhatják figyelmen kívül sem a filmművészek, sem a filmgyártók, sem a filmforgalmazók. Annak a művésznek, aki tehetségéből adódóan a filmet választotta kifejezési formául, tudomásul kell vennie: ilyen közönségnek dolgozik. Ez korántsem jelenti, hogy engednie kell művészi igényességéből. De arra kétségtelenül figyelmeztet : ha valaki mondanivalóját bonyolult jelképrendszerrel fejezi ki, számolnia kell azzal, hogy gondolatai csak csekélyebb számú nézőhöz jutnak el. Minden alkotásnak saját törvényei vannak, korántsem kívánom ezeket sérteni. De a filmtörténetből — akár a közelmúlt terméséből is — számtalan példát lehetne sorolni arra, hogy igazán komoly mondanivaló közérthető formában a legszélesebb nézőközönséghez jutott el. Akinek az ilyen film nem műfaja, ne művelje. A filmgyártás irányítóinak azonban ügyelniük kell arra, hogy ilyen filmek minél nagyobb számban készüljenek. MORVAY ISTVÁN
