Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

EV ÍZ Fia r mi ne éve történt Egy választás krónikája Hévízí-tó: természetes hév­forrástó a Balaton délnyugati végénél, Keszthely közelében. A Keszthelyi-hegység délnyugati ojdalát határoló lépcsőzetes tö­résvonalon tör fel. A kis terüle­tű tó a forráskürtőben 35,6 mé­ter mély; a forrós naponta 700 —1000 hektoliter vizet ad. A víz hőfoka átlag 35, nyáron 38, té­len 30 C fok körifii. Erősen ra­dioaktív, kénes gyógyvíz. Kiébert Ignác — tatabányai szállítócsillés — kéthetes lakó, a tizenhatos szoba ablak felőli ágya az otthona. Az erkély aj tó tárva-nyitva, rálátni a gőzölgő tóra. A tulipánfák teljes virág­ban, haragoszöld gyepet rágnak a motoros fűkaszák, a frissen felszórt úton sárgán virít a gyöngykavics. Tavasz van Hé­vízen. A tófürdő sétányain fér­fiak, nők loholnak a gyógyulást ígérő vízhez, mások a fedett medencékhez, a fizikoterápiás és elektroterápiás részleghez irányítják lépteiket. Mozog a gyógyfürdőkórház, azaz ék Él, mégpedig az év minden napján. Hazánk legrégibb és legjobb hí­rű gyógyfürdője. • A Révai Lexikon így mutatja be: Hévízszentandráshoz tarto­zó fürdő, Zala vm. keszthelyi j.-ban. Keszthelyhez közel. A fürdő 109 m-nyire fekszik a tenger felett, s központja a 3,5 ha területű, s 33 Chőmérsékle- tű pompás tó, amelynek fenekét vastag iszap fedi; a rádium tar­talmú kénes iszapot izületi és izomreuma, görvélyes csontbán- talmak, köszvény, ischias, csont- szú, hűdések s bőrbajok ellen kitűnő sikerrel alkalmazzák, a legjelentékenyebb iszapfürdők közé tartozikA fürdőben mintegy 150 vendégszoba van.” Napjaink krónikája így szól: — Megnyílt a szupermodern Thermál Hotel. — a gyógyfürdőkórház hat osztályán közel ezer beteget gyógyítanak; — a SZOT Louis Saillant üdü­lőjében egyszerre több mint fél­ezer ember üdülhet; — megkezdték a tófürdő csaknem százéves épületeinek felújítását; — az elmúlt öt évben több mint háromszáz családi ház — némelyik valóságos maszek ■ szálloda — épült a községben; — közművesítették a gyógy­fürdő lakótelepét. • ' * k­Ä tatabányai csillés barátsá­gos, kézét nyújtja, a nővér lete­szi a sarokba az új vendég uta­zótáskáját, s jöhet is az első el­igazítás: az ágyat a beteg veti meg, az étkezési és kezelési időkre pontosan kell menni, az emeleten a Damen feliratú vé­cét lehet csak bezárni, tehát pi­silni a másikba, nem pedig a mosdókagylóba kell, a könyvtár mindennap 14—15-ig tart nyit­va, a C osztályon jól fizető nyu­gati betegek vannak, a Re- habon olyanok, akiket valami­lyen baleset ért, most utókezelik őket. A hévízi gyógyfürdőkórház zsúfolt, egész évre kiadtak min­den szobát, minden kezelőasz­talt. Bejutni nagyon nehéz. A megyei rendelőintézetek joga, hogy betegeiket ide küldjék, ne­gyedévenként általában tíz be­utaló jut egy megyének. 1945-ig a tulajdonos Festetics Tasziló herceg volt, most a Ma­gyar Népköztársaság. Ebből következik, hogy az ide beutal­tak egy fillért nem fizetnek, akik a SZOT Saillant-házában laknak, ötszáz forint körüli ösz- szegből kapnak teljes ellátást két hétre, a maszek házaknál egy ágy egy éjszakára ötven fo­rint, a Hotel Thermálban vala­mivel több mint ötszáz. * • À diszpécser fogadja elsőként a beteget, és a felírt terápia sze­rint beosztja — akinek szeren­cséje van, minden kezelést dél­előtt kap, akinek nincs, az dél­után is ballaghat a kezelésekre. Például az elektroterápián hét kezelőhely van, a diszpécser a hét kis rubrikába beírja a neve­ket, amint letelik egy beteg ke­zelése, új név kerül a kis koc­kába. így elkerülték a tolako­dást, a szemtelenkedést. Min­denki tudja mikor, s melyik ágyra kell feküdni a dionin- vagy az uh-kezelésre. Józsi „nő­vér” egyedüli férfi az elektro­terápián, húsz éve gyógyítja az embereket. Halk szavú, figyel­mes, nagyon világosan érté­sére adja a betegnek, hogy me­lyik fajta kezelés mi célt szol­gál. Mellette fiatal lányok dol­goznak. Egy csapat vizsgára ké­szül — elektroterápiás és ápo­lón" Spesítést szereznek, egy m ' söpört pedig németet ta­nul, mivelhogy a HT majd fő­leg német vendégeket küld ide. Az iszapkezelésnél, a súlyfürdő­nél, és általábanminden munka­helyen egy fiatal és egy idős ápo­ló dolgozik együtt. Így menet közben az utánpótlás is kineve­lődik, ugyanakkor a fejlesztés előtt álló gyógyfürdőkórház újabb középkáderekhez jut. • Keszthelyről félóránként sza­lad a helyi járat, hozza a sze­mélyzetet. A fürdőkórház ká­derutánpótlása Keszthely. Al­só- és Felsőpáhokról is járnak még, de a környező községbe­liek, valamint a helyi lakosok a Bm., a Postás a Szanatórium és más üdülők alkalmazottai. A kórház vezetése fontosnak tart­ja, hogy az orvosok és az ápo­lók derékhada helyi lakos le­gyen. Egy négyszintes kórházi ház nemrég készült el, további családok pedig a fürdőterületen lévő régi házakban kaptak ott­hont. Így például a fiatal orvo­sok, nővérek korszerű szálláson pihenhetik ki a napi fáradalma­kat * A gyógyfürdői gyógyító mun­ka nem látványos. Ritkán ada­tik meg orvosnak, hogy hallja a régi beteg dicsekvését, amint az új kollégának elmondja, hogy: olyan a derekam, mintha nem is az enyém volna ; úgy mo­zog a nyakam, mint a harkály- madárnak. Az orvosnak a beteg csak ilyeneket mond : most nem fáj úgy a derekam, jobban haj­lik a lábam. A beteg munkahe­lyén, családi környezetében mondja el a javulás igazi mér­tékét. S ezek a dicsérő sorok so­ha nem jutnak el a tudós hévízi kirurgusokhoz. Ez a gyógyítómunka azzal is különbözik más kórházakétól, hogy fizikailag nehéz. Főleg a férfiaktól kívántatik meg a jó kondíció, de az iszappal, a masszázsteremben dolgozó női ápolók is nagyon elfáradnak, mire vége a műszaknak. Tíz­perces masszírozás nemcsak a beteget „készíti ki”, hanem a masszőrt is. * Gerencsér József pécsi nyug­díjas amikor kicsomagolt, a bőrönd aljáról előhúzott egy nájlonzacskó sárgászöld kétfo­rintost. „Kettes a kabinosnak, két kettes a masszőrnek, kettes a súlyakasztónak.” A budapesti vasúti főember nyugdíjas fele­sége százforintost dug a nővér köpenyzsebébe, P., a pesti ter­vező fémtizest. E sorok írója, amikor elfelejtette a kabinszá­mot és a kabinos úr felsorolta, hogy „igen, uraságodnak fekete melegítője, fekete táskája van, itt kell lenni a harmincötösben, mert ugyebár tegnap a kilenc- venkettesben tetszett vetkőzni.” Ezért két rézpénz jár. • Harkány inkább szórakozó­fürdőhely, Hévíz gyógyhely. És érthető, ha itt nincs annyi pe­csenyesütő — kettő azért a kurplaccon itt is van — borkós­toló, esti szórakozóhely viszont annál több : A badacsonyi szak- szövetkezet élesztőre emlékez­tető — szekszárdi borivó beteg véleménye — szürkebarátja, a rezi tsz sárga rizlingje úgy hi­szem, kiegészítője az orvosi te­rápiának, úgyszintén a bokor­kúra. Ez utóbbit ugyan nem ír­ják fel az orvosok, de a beteg hamar megtalálja e hiányra is a medicinát. És nem csodálko­zunk ezek után: aki napközben a szájfürdőnél alig tud beszél­ni, a Cimbalmosban magyarnó- ta-éneklési vetélkedőn vesz részt, a Debrecenben, meg a To­kajban akik nap közben csak húzni tudják derekukat, lábu­kat, keringőbe pörgetik reumá­jukat, isiászukat * Kiébert Ignác szállítócsillés hét hónapja gyógyítgattatja megrokkant derekát. Háromhe­tes kúra után úgy távozik Hé­vízről, hogy nem fájnak annyira lábai, nem zsibbad a karja, s a dereka csak akkor szaggat, amint előrehajol, hátra még mindig nem hajlik csilletolás- ban megrokkant gerince. De boldog. • Este van. A második turnus vacsorázói ropogtatják a sétány kavicsát. A betonúton tolóko­csival Surran az egyik ápoló. A hallban a televízió, előtte ti- zenöten-húszan a híradót nézik. Az ablakok világosak, a kórter­mekben levélpapír fölé hajol­nak a fejek. A nővérek kioszt­ják a gyógyszert. Huszonegy órakor kulcsra zárják a kapu­kat. Jó éjszakát, Hévíz. PÁLKOVÁCS JENŐ 5. T üntetések vannak Pes­ten — kezdi szeptem­ber 4-i vezércikkét a Szabad Nép. — Mondjuk meg mindjárt bevezetőben : Fasiszta tüntetések. Egy ma­roknyi csoport, levitézlett fő­ispánok, csalódott mandátum­vadászok, nyilas középiskolai tanárok vezetésével „felvonu­lásokat” rendez, és Pfeifferék megbízásából terrorizálni pró­bálja a Kisgazdapárt vezetőit... A Kommunista Párt nem hívja a maga százezres töme­geit az utcára a választási győzelem megünneplésére. De ha a maroknyi pfeifferista tüntető azt hiszi: elérkezett az idő arra, hogy a harci terepet az utcára helyezzék át, akkor hamarosan olyan leckében fog részesülni, amely alaposan el­veszi a kedvét a magyar de­mokrácia provokálásától...” Két nappal ezután az utcai harci terepen, a Hősök terén 300 ezer ember vonult fel a Kommunista Párt nagygyűlé­sére. „PusztuljO- a reakció!” „Éljen a munkaegység !” — hangzik a hatalmas tömeg jel­szava. E gyűlés — amelyen a munkáspártok vezetőinek né­zeteltérései ellenére sok ezer szociáldemokrata munkás is felvonult — a közvélemény jelentős részének hangulatát fejezte ki. Itt hirdette meg az MKP saját kormányprogram­ját. „A kommunisták a néphez fellebbeztek — írta a Népsza­va a tömeggyűlésről szóló tu­dósításában. — Úgy érezzük, hogy tegnap a Hősök terén azok voltak többségben, akik nem a huzavonának és a fel­fordulásnak, hanem a rend­nek és a munkának a hívei...” Máé szavakkal, de lényegé­ben ugyanezt fejezte ki a Sza­bad Nép is: ,;Hozzá kell látni a munkához haladéktalanul. Elő kell készíteni az ország- gyűlés munkáját, itt az ideje, hogy megteremtsük az építő­munka folytatásának feltétele-- it: a válságok helyett a mun-, ka kormányát!...” Jóllehet a Hősök terén fel­vonult tömeg a demokrácia mellett tett hitet, a koalíciós pártok egy része — főleg a Kisgazdapárt — belső viszá­lyokkal, személyi harcokkal, marakodással, spekulációval van elfoglalva. Az újságok szenzációs riportokban szá­A Pamir hegyei között több mint kétezer méteres magas­ságban, az ősi Horog város közelében van a Szovjetunió legmagasabban fekvő növény- gyűjteménye. Az arborétumban megtalál­hatók valamennyi kontinens fái és cserjéi. A növények jól alkalmazkodnak a nagy ma­gassághoz. Az itt dolgozó tu­dósok harminc szovjet ég har­minchat külföldi botanikus­kerttel rendszeresen cserélnek növényi magvakat. Az arborétum különleges el­helyezkedése lehetővé teszi a tudósoknak, hogy eredeti lét­feltételeiktől eltérő körülmé­nyek között tanulmányozzák a különböző növények fejlődé­tokban folyó cselszövésekről és intrikákról: nyilatkozatok je­lentek meg, amelyeket más­nap megcáfoltak, ígéretek hangzottak el, amelyeket egyik nap ilyen, a másik napon amolyan feltételekhez kötöttek a partnerek. A koalíció pártjai között ke­letkezett újabb ellentétek úgy tükröződtek a Kisgazdapárt sajtójában, hogy miközben hangsúlyozták a párt sajátos arculatának, szervezeti, politi­kai önállóságának fennmara­dását, sejteni engedték, hogy szükség esetén az ellenzéki pártokkal is képesek a külön összefogásra. Szeptember 11-én a Kisgaz­dapárt országos választmánya tisztújítást végez, amelynek során a népi demokrácia el­lenfeleiből verbuválódott jobb­oldali listát kis többséggel megszavazták. Az MKP hatá­rozottan kijelenti, hogy sem­milyen formában nem hajlan­dó az együttműködésre a Kis­gazdapárt jobboldali vezérka­rával, ugyanakkor megtalálja az utat a baloldal támogatásá­hoz. Ebben jelentős szerepük van a baloldali kisgazdáknak, akik még aznap kikényszerí­tik a választmányon belül az új választásokat, amelyekben a népi demokratikus koalíciót támogató baloldal felülkereke­dik. Dobi István, néhány hónap­pal később így ír a Kis Uj- .Ságban az 1947. szeptember 11-i drámai eseményekről. „Ősszel a választmány tele volt keserűséggel a választási vereség miatt. Néhányan a párt felrobbantására akarták felhasználni az elkeseredett hangulatot. Lobogó ellenzéki hangulat uralkodott főleg Bu­dapesten, de vidéken is. Mikor mi mégis a fennmaradás és a koalíció mellett határoztunk, voltak barátaink, akik hetekig nem mertek hazamenni a fa­lujukba. Nem volt könnyű do­log egyharmadára leolvadt pártban tartani a lelket és tisztességgel őrizni a koalíció­ban a kezünkben maradt pozú fciókat...” A több mint három hétig várt új kormány 1947. szeptember 23-án végre megalakult. Ha az új kormány összetételében nem is történt döntő átcsoportosítás, a meg­alakulás ténye is a demokrati­kus erők győzelmét jelentette. KŐSZEGI FRIGYES sét. A botanikuskertben kísér­leteket folytatnak kultúrnövé­nyekkel is. Többek között ta­nulmányozzák, hogy miként lehetne nagy magasságokban termeszteni burgonyát, kukori­cát, zöldségeket és bogyós gyümölcsöket. Tavaly nyáron megkezdték a terület kiterjesztését. A mun­kák befejezése után az arbo­rétum területe négyszer na­gyobb lesz a jelenleginél és a növényfajták száma megha­ladja a háromezret. 1976. június 6. moltak be a különböző pár­Arborétum a felhők föiött

Next

/
Thumbnails
Contents