Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
Megnyílt a berlini konferencia Ha, mondjuk, nálunk egy szakképzett üzemi vagy mező- gazdasági munkás kiváló termelési eredményeket ér el, megelőzi munkatársait, gondja rendszerint az, hogy tapasztalatát átadja másoknak, azt mások kincsévé is tegye. Talán nincs is nálunk jobban tisztelt ember, mint a termelésben élen járó dolgozó. Sokukat az egész ország ismeri, írnak róluk az újságokban, beválasztják őket az államhatalmi szervekbe. Nálunk több mint kétmillió dolgozó eme államhatalom hordozója, akiket a tanácsokba választanak. Ez azonban nem minden: majdnem 30millió szovjet polgár a tanácsok aktivistája, önként és önzetlenül segédkeznek az államigazgatás nagy és bonyolult munkájában. Kilencmillió dolgozó pedig a népi ellenőrzés választott szerveiben tevékenykedik, állandó figyelemmel kísérik a különböző igazgatási láncszemek működését, harcolnak a bürokratizmus és a lelkiismeretlenség megnyilvánulásai ellen. Vagy itt van a dolgozók aktivitásának még egy formája: a szovjet üzemekben állandó te-melési tanácskozó testületeket hoztak létre, amelyek 65 százaléka munkásokból áll. Csupán az elmúlt, 1975-ös évben az ilyen tanácskozásokon a termelés és a munka- feltételek javítására kidolgozott több mint egymillió javaslatot valósítottak meg. Ezek csupán egyes példák, de gondolom ezek is képet adnak arról, hogyan fonódik össze nálunk az irányító szervek munkája az alulról jövő közvetlen demokráciával. A mi nagy és összetett társadalmi életeinkben természetesen nem kis számban vannak hiányosságok és megoldatlan problémák is. Jól látjuk ezeket és a párt mozgósítja a népet leküzdésükre és kiküszöbölésükre. Azonban semmiféle hiányosság és nehézség sem képes tudatunkban elhomályosítani azt a fő történelmi győzelmet, amelyet a szovjet nép ért el a Nagy Októberi Forradalom után a lenini kommunista párt vezetésével. Olyan társadalmat hoztunk létre, amely mentes a monopolista oligarchia uralmától, a válságoktól és a munkanélküliségtől való félelemtől, a társadalmi csapásoktól. Olyan emberek társadalmát hoztuk létre, akik a szó legtágabb értelmében egyenrangúak, nem ismernek rendi, va- gyonbeli, faji vagy más hasonló kiváltságokat; olyan társadalmat, amely nem csupán deklarálja az emberi jogokat, hanem ténylegesen biztosítja is a lehetőséget azok gyakorlásához. Szilárd, dinamikus, összeforrott társadalmat teremtettünk. Bátran kijelenthetjük, elvtársak, hogy országunk dolgozói az egész történelem során soha nem élveztek olyan magas anyagi életszínvonalat, mint most. Még sohasem volt olyan magas a művelődés színvonala, és sohasem voltak olyan lehetőségei a kulturális értékek elsajátításának, mint ma. Dolgazóink még sohasem érezhették magukat annyira bizonyosnak a holnapban, — országunk békés jövőjében — mint most. íme; ez az alapja annak, hogy a szovjet nép egyöntetűen támogatja az SZKP politikáját, ez az alapja a párt és a nép megbonthatatlan egységének országunkban. Elvtársak! A világesemények menetét egyre nagyobb mértékben az elnyomás é? a kizsákmányolás ellen, a nemzetközi ügyekben megnyilvánuló erőszak és ön(Folytatás a 3. oldalról). kény ellen fellépő antiimperialista erők határozzák meg, és nagyon sok függ ezeknek az erőknek összeforrottságától, együttműködésétől. A szocializmus országainak testvéri szolidaritása megsokszorozza mindegyikük erejét, az egyenrangú gazdasági együttműködés saját forrásaikat hatalmas lehetőségekkel egészíti ki. A pártok, az állaÖriási szerepe van a szocialista és a kapitalista országok kommunistái együttműködésének. Kilenc évvel ezelőtt kontinensünk mindkét részéből sok testvérpárt képviselői együttesen kidolgozták az európai békéért és biztonságért folyó harc programját Most mindenki láthatja, hogy ezt a programot alapjában véve megvalósítottuk. Mi, szovjet kommunisták, akárcsak más szocialista országok kommunistái, mély elismeréssel adózunk a tőke országaiban élő elvtársainknak, akik szolidárisak voltak velünk . mind történelmünk nehéz pillanataiban, , mind a megszokott békés munka napjaiban. A magunk részéről mi mindig kinyilvánítjuk szolidaritásunkat azzal a harccal, amelyet osztálytestvéreink folytatnak a kapitalizmus táborában, arra törekszünk, hogy erkölcsi és politikai támogatást nyújtsunk számukra. A nyugat-európai országok kommunistáinak aktív tevékenysége, állhatatosságuk, amelyet a tömegekért, a munkásosztály és a monopóliumok hatalma ellen küzdeni képes valamennyi erő összefogásáért, a ténylegesen demokratikus rendszerek létrehozásáért, a szocializmusra való átmenet előfeltételeinek megteremtéséért folytatott harcukban tanúsítanak, meghozza gyümölcseit. Éppen a széles néptömegek létérdekeiért folytatott következetes és lankadatlan harc folytán vált tekintélyes politikai erővé az Olasz és a Francia, a Finn és a Portugál Kommunista Párt, valamint Dánia, az NSZK és más kapitalista országok kommunista pártjai. Ennek egyik meggyőző bizonyítéka Volt az a kimagasló siker, amelyet az Olasz Kommunista Párt ért el a közelmúltban megtartott parlamenti választásokon, az a siker, amelynek mindnyájan Örülünk, és amelyhez gratulálunk olasz elvtársainknak. Különösen fontos az, hogy az imperializmus reakciós körei ellen folytatott harcban a széles demokratikus áramlatokkal — beleértve a szociáldemokratákat és keresztényeket — összefogva a kommunisták forradalmárok maradnak, s a kapitalista társadalom szocialista rendszerrel való felváltásának meggyő- ződéses hívei maradnak, egész tevékenységüket e történelmi feladat megoldásának rendelik alá. Minden egyes kommunista pártot annak az országnak munkásmozgalma szülte, amelyben tevékenykedik, és akcióiért mindenekelőtt saját országa dolgozóinak felel, akiknek érdekeit kifejezi és védelmezi. De éppen ez teremti meg a kommunisták nemzetközi szolidaritásának alapját is. Igaz, néha hallani ilyen kérdéseket: továbbra is időszerű-e a proletár internacionalizmus, nem évült-e el? Egyesek pedig ilyen aggályokat hangoztatnak: vajon a kommunistákat egyesítő internacionalista kapcsolatok mi szervek, a vállalatok és tudományos intézmények kollektívái, a társadalmi szervezetek, az állampolgárok milliói és milliói közötti mély, szerves és szakadatlanul növekvő baráti kapcsolatok alapján egy elvileg új jelenségről beszélhetünk: a meggyőződések egysége és a célok közössége révén összeforrott népek valódi testvéri szövetségéről. erősítésére szóló felhívások nem jelentének-e egy valamiféle szervezett központ felélesztésére irányuló törekvéseket? Ezek meglehetősen különös aggályok. Amennyire ismeretes, soha, senki nem állt elő ilyen központ létesítésének gondolatával. Ami pedig a proletár internacionalizmust illeti, vagyis a munkásosztálynak, valamennyi ország kommunistáinak a közös célokért folyó harcban való szolidaritását, a nemzeti felszabadulásért és társadalmi haladásért küzdő népek harcával való szolidaritásukat, a testvérpártoknak az egyenjogúság és minden egyes párt függetlensége szigorú betartásával megvalósuló önkéntes együttműködését — mi úgy véljük, hogy az ilyen elvtársi szolidaritás, amelynek zászlóvivői immár több mint száz éve a kommunisták, korunkban is teljes mértékben megőrzi egész óriási jelentőségét. Ez a szolidaritás a kommunista pártok és általában a munkásmozgalom hatalmas és kipróbált fegyvere volt és marad. Egyébként közös osztályellenségünk, a nemzetközi burzsoázia, nem kevés példáját nyújtja akciói nemzetközi egyeztetésének a forradalmi erők elleni harcban. Ott, ahol a kizsákmányoló rendszert veszély fenyegeti, ott, ahol a harc során felülkerekednek a nemzeti és társadalmi felszabadulás erői, a demokratikus erők, az imperializmus szó szerint lázas kísérleteket tesz ellentámadásai egybehangolására. Napjainkban ennek számtalan példáját láthatjuk Európában, Afrikában és más helyeken egyaránt. Most, amikor egyes nyugateurópai országokban kirajzolódott a kommunisták kormányban való részvételének perspektívája, a reakciós körök, különösen a NATO táborában, a leplezetlen nyomás, az ilyen országok bel- ügyeibe való beavatkozás kampányát indították meg. És figyeljék meg, elvtársak, hogy m; ellen szállnak hadba: az általános választások eredményei ellen. íme, kiderül, hogy az imperialista politikusok, akik oly sokat kiabálnak a demokráciáról és szabadságról, a valóságban az egyiket és a másikat is csak olyan mértékben készek eltűrni, amennyiben ez nem érinti teljhatalmukat. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy itt, ezen az értekezleten, kollektíván kinyilvánítsuk: pártjaink készek hozzájárulni a közösen kitűzött célok eléréséért folyó harchoz. Együttműködésünknek van még egy területe, amelyről érdemes külön szólni. A forradalmi tapasztalat általánosításában történő erőfeszítések egyesítéséről van szó a Marx, Engels, Lenin által létrehozott tudományos kommunizmus elméletének továbbfejlesztéséről. A forradalmi elmélet fejlesztésében minden egyes párt részt vesz. Elvtársak! A kommunista mozgalom által felhalmozott tapasztalat valóban óiiási. Ez vonatkozik a szocializmus legkülönbözőbb feltételek között történő építésének tapasztalatára is, amely mind közös törvényszerűségeit, mind a konkrét formák sokrétűségét demonstrálja. Vonatkozik továbbá a tömegek létérdekeinek védelmében, a forradalmi erők összefogásában, a különböző fejlettség színvonalú országok szocializmusért folyó harcában szerzett tapasztalatokra is. Mindez a tapasztalat elemzést, általánosítást követel, annál is inkább, mivel minden egyes testvérpárt tapasztalatában a nemzeti sajátosságokkal ösz- szefüggő, megismételhetetlen specifikum mellett változatlanul jelen vannak azok a közös vonások is, amelyek egész mozgalmunk érdeklődésére számot tartanak. Amikor nagy figyelmet szentelünk a kommunista családban élő elvtársaink alkotó tevékenységének, mi abból indulunk ki, hogy az egyik, vagy másik tétel helyességének vagy ellenkezőleg, hibás voltának kritériuma csakis a gyakorlati tapasztalat lehet. Addig azonban, amíg a gyakorlat kimondja a végső ítéletét, lehetséges és szükséges is ezeknek a tételeknek felülvizsgálata elvtársi vitában, a nézőpontoknak és az egyes pártok tapasztalatainak széles körű egybevetése útján. Nyilvánvaló, hogy ez nyereséget jelent mind' az elméletnek, mind a gyakorlatnak és hasznos egész közös ügyünknek. Úgy vélem, hasznosak lennének az időről időre összehívandó sokoldalú találkozók is, amelyek a kölcsönös tájékoztatást és véleménycserét szolgálják egyik-másik időszerű politikai kérdésben. Mi az egész Föld békéjéért és biztonságáért harcolunk. Erről a szószékről forró üdvözletünket küldjük a nemzeti és felszabadító mozgalom valamennyi résztvevőjének, ismételten változatlan támogatásunkról biztosítjuk az országaik szabadságáért, függetlenségéért és társadalmi haladásáért folytatott igazságos harcukat. Az ázsiai, afrikai és latinamerikai népeknek a béke és a haladás ügyéhez történő hozzájárulása vitathatatlanul egyre növekszik. A szocializmus már mély gyökereket eresztett sok olyan országban, amelyek lerázták az imperializmus gyarmati igáját, a szabad, független fejlődés útjára léptek. A nemzetközi életben ‘ jelentős szerepet játszik az el nem kötelezettségi mozgalom. A konferenciának általunk egyeztetett dokumentumában a kommunisták kinyilvánítják készségüket, hogy hozzájárulnak a világ új, igazságos gazdasági rendjének kialakításához. A fejlett államoknak a volt gyarmati és függő országokkal való egyenrangú politikai és gazdasági kapcsolataiért és együttműködéséért — amilyen kapcsolatok már régen kialakultak ez utóbbiak és a szocialista államok között — folyó harc fontos részét jelenti pártjaink közös internacionalista kötelezettségének. Elvtársak! Minden egyes résztvevő nézeteinek tiszteletben tartása, a vita demokratikus és valóban elvtársi légköre, a különböző pártok tapasztalatainak átfogó egybevetése, a partnerek érdekei iránt megnyilvánuló baráA kommunisták nem zárkóznak be mozgalmukba. Mindig készek arra, hogy erőfeszítéseiket egyesítsék azokéval, akiknek drága a béke és a népek érdekeinek ügye. Az európai értekezlet záródokumentuma jó alapot teremtett az európai béke és biztonság szavatolásához. Ahhoz azonban, hogy ezt a célt elérjük, s ahhoz, hogy a feszültség enyhülése visszafordíthatatlanná, a béke pedig valóban megbont- hatatlanná váljon, nemcsak a kormányok erőfeszítései, hanem a néptömegek akciói is szükségesek. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a széles tömegek világosan megértsék: alapvető érdekeik azt követelik, hogy aktívan támogassák a béke, a biztonság és együttműködés megszilárdítását célzó kezdeményezéseket és lépéseket. Véleményünk szerint ma ez egyik legfontosabb feladata a kommunistáknak, az egyes testvérpártoknak és valameny- nyiünknek közösen. Úgy véljük elvtársak, hogy értekezletünk jelentős szerepet játszhat és kell hogy játsszék ebben a nemes ügyben. Itt, az európai kommunistái pártok találkozóján, természetesen elsősorban az európai helyzetről esik szó. Ezzel együtt dokumentumunk tervezetében nagy teret szentelünk a békéért és a társadalmi haladásért földrészünkön folyó harc és a békéért és a társadalmi haladásért bolygónk rm.s részein folyó harc kölcsönös összefüggésének. És ez törvényszerű. A szocializmus, amint tanításunk alkotói előre látták, az emberiség továbbhaladásának objektív feltételévé és parancsoló szükségletévé vált. ti figyelmesség lehetővé tette valamennyiünk számára, hogy közös értékelésre és következtetésre jussunk számos olyan időszerű kérdésben, amelyeknek ma óriási jelentőségük van Európa és az egész világ számára. Olyan fontos dokumentumot tudtunk kidolgozni ezekben a kérdésekben, amely a marxizmus—leninizmus elvein alapul. Hangsúlyozni szeretném: az SZKP ezt a dokumentumot úgy tekinti, mint amely pártunkat arra kötelezi, hogy energikusan és állhatatosan harcoljon az európai kommunisták által kollektíván kitűzött célok eléréséért. Meg vagyok győződve arról is, hogy az európai kommunisták egységének zászlaját magasra emelő értekezletünk eredményei hozzá fognak járulni erőfeszítéseink egyesítéséhez, a dolgozók létérdekéért, a demokráciáért és a szocializmusért, a tartós európai békéért folyó közös harcunk aktivizálásához. Elvtársak, köszönöm a figyelmüket. Leonyid Brezsnyev beszédét élénk figyelemmel követték a delegációk és az értekezlet munkáját a berlini sajtóközpontban televíziós készülékek tucatjai előtt követő újságírók, akik a főbb részeit gyorshírekben közölték hírügynökségeikkel, lapjaikkal, tv- és rádiószerkesztőségeikkel. A szovjet párt főtitkára után Knud Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnöke emelkedett szólásra. . A délelőtti ülés utolsó szónoka Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára volt. A szocialista és a kapitalista országok kommunistáinak együttműködése Az egész föld békéjéért és biztonságáért harcolunk
