Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-30 / 153. szám

Asszon/klubban A paksi járás? KBT ssgítsege Gépjárművek felülvizsgálata három éven belül Este hét óra. A kinti mozdulatlan meleg után jólesik a benti hűvös, ami majdnem hideg; elbírja az em­ber a hátán a kötött kabátot. Körülöttünk a polcokon könyvek. Hetente kétszer köl­csönzés folyik itt. A kisszekré- nyen televízió. Ma nincs adás. A hétfő az asszonyoké. * A szekszárdi műsorfüzet hó­napról hónapra rendszeresen közli a megyei művelődési köz­pont rendezvényeit és a mozik műsorán kívül a városban mű­ködő ifjúsági és asszonyklubok színes és gazdag programját. Nézegetem az ismerős füze- tecske lapjait és választásom a Tartsay lakótelepi asszonyklub­ra esik. Náluk már jártam egy­szer. Akkor kötetlen foglalko­zást tartottak. Bőbeszédűek, vidámak voltak az asszonyok. Ma Ady Endréről, költésze­téről hangzik el előadás. A tavasszal indult irodalmi soro­zat ötödik, egyben utolsó elő­adása ez. Aztán kezdődik a . akáció”, szabadságra men­nek az asszonyok. * Még kevesen vagyunk. A klub vezetője, az előadó és két vendég. Az egyik én, a másik kíváncsiskodó, akiből még le­het klubtag is. Ismét elérkezett a vakáció, az ifjúság nagy Öröme. A sza­badság, a sok játék, a családi körbe való visszatérés csak az ifjúság számára egyértelmű­en öröm, a szülőknek sajátos és felelősségteljes nevelési fel­adatot s problémát jelent. Okosan, célszerűen kell meg­terveznünk gyermekeink sok, nemegyszer túl sok szabad idejét. A tétlenség, csellengés sok erkölcsi rossz forrása, s ezért arra kell törekedni, hogy kellő mértékű, valóban egész­séges játék és sportolási lehe­tőség mellett bevonjuk gyer­mekeinket a családi munka- közösségbe is, lehetőleg ko­ruknak, képességeiknek, haj­lamaiknak megfelelő házi és háztáji munkák végeztetésé vei. A harmonikus család légkör teszi elsősorban a la kist otthonná, kiformálásárc jó alkalmat nyújt a nyári Az előadó magnóját kap- cso'gatja. Mondandójához ál­lítja be azokat a verseket, amiket feltétlen meg kell hall­gatniuk az asszonyoknak. Hadházi Csabáné klubvezető örömmel újságolja, hogy négy új tagjuk van. És szinte vala­mennyi foglalkozásra érkezik vendég. Aztán a programról beszélünk. Elmeséli, hogy a kö­zelmúltban a klubtagok Viseg- rádon jártak férjestől. Egy hét­tel ezelőtt pedig vidám Irma-, Irén- és Margit-napot tartot­tak. De meglátogatták Bogár Pista bácsi tanyáját is. Szóval itt mindenki talál kedvére való programot. # Szürkül már, mikor egymás után „befutnak” az asszonyok. Ellátták a családot, rendet hagytak maguk után, ne érez­zék az otthoniak a hiányukat. — Mit szólnak a férjek? — érdeklődöm. — Semmit. Örülnek, hogy megszabadulnak egy kis időre tőlünk — feleli egy vidám hang. Tudom, hogy ez tréfa. Pár szó folyik körülöttem a főzésről, divatról és a „hiány­zókról”. Irénke nem jöhetett, mert vendégei vannak. Ujjú­kon sorolják ki van szabadsá­szünidő, különösen a szülők szabadsága idején. Tulajdon­képpen csak ilyenkor lehet teljes családról, valóban csa­ládi programokról, bensősé­ges együttlétekről beszélni. Törekedjünk tehát igazi, gon­dos szeretettel sokat foglal­kozni, játszani, sportolni gyer­mekeinkkel. Használjuk ki ezeket a napokat arra, hogy még jobban megnyerjük gyer­mekünk bizalmát és szerete- tét. A közösen végzett házi, háztáji munkák során igye­kezzünk fejleszteni munka­kedvüket, a pontos, rendes munka iránti érzéküket. Jó al­kalmak kínálkoznak úgy a kö­zös munka, séta, kirándulás, tévénézés során a tanultak fel­idézésére, illetve azok helyes, okos felhasználására, a tudás megszilárdítására. ■ gon. De megjött Rőzsika és Mancika néni. Most is olyan vidám, mint azon a tavaszi „mulatságon”. Érti és szereti is a mókát. Mellettem fiatalasszony. Ta­lán ő a legfiatalabb. Táskájá­ból kézimunkát szed elő, szí­nes fonalat és kézimunkázni kezd. Kalocsai virágok kelnek életre ujjai alatt. Megtudom tőle, hogy magának varrja. Szép dísze lesz a lakásuknak és kettős öröm, mert benne van a munkája. Hol töltik az asszonyok jól megérdemelt szabadságukat? Rokonoknál, szakszervezeti üdülőkben és az NDK-ban. Mert most az a sláger. Berlin, Drezda és Karl-Marx-Stadt ne­ve röpköd a levegőben, egy pillanatra felvillantva bennem Szász-Svájcot a hegyeivel, az Elbát a benne fürdő Nappal. Mert a kirándulók részletesen beszámolnak úti élményeikről, azonkívül, hogy a képeslapjai­kat a megérkezés után rögtön feladják klubtársaiknak. — Együtt vagyunk — mond­ják. Mindenki kényelmesen el­helyezkedik a piros fotelek­ben. Kezdődhet az előadás. VERESS ÉVA Végül, de nem utolsósorban óvjuk gyermekeinket mind a közlekedési, mind az erkölcsi veszélyektől. Forgalmas utak közelében és mély vizek mel­lett ne engedjük játszani őket. Távolabbra csak megbízható jellemű felnőttek kíséretében menjenek. A tévénézéssel kap­csolatban is mindig tartsuk szem előtt: a jóból is megárt a sok. Csak koruknak, értel­mi, erkölcsi fejlettségüknek megfelelő előadásokat tekint­senek meg. Ha mindezeket a követelményeket figyelembe vesszük, akkor a nagy vakáció valóban nemcsak sok örömet, de szép és hasznos családi él­ményt is fog jelenteni mind a gyermekeknek, mind a szülők­nek. Kosinszky László ny. tanár, Gyünk JŰNIUS ELEJÉN a pálfai Aranykalász Tsz-ben műszaki szemlére sorakoztak fel a gép­járművek. S bár a gépkocsikat, traktorokat rendőrök, önkéntes rendőrök vizsgálták meg, az akciónak nem volt kimondot­tan hivatalos jellege. Ugyanis ezt az ellenőrzést a szövetke­zet vezetőinek kérésére, társa­dalmi munkában végezték el a szakemberek. Két év óta végzik ezt a mun­kát kéthetenként a paksi járási Közlekedésbiztonsági Tanács technikai szakbizottságának tagjai. Kétéves kezdeménye­zés, aminek már megmutatkoz­tak az eredményei. A paksi járás vállalatainak, szövetkezeteinek járművei gyakran veszik igénybe a me­gye legforgalmasabb, s egyben legbalesetveszélyesebb útvona­lát, a hatost. Ez is indokolja, hogy ezeknek a gépeknek mű­szakilag kifogástalanoknak kell lenni. Ám a háromévenként kötelező műszaki vizsgák kö­zött gyakran úgy leromlanak a járművek — és sajnos a vezetőik ezzel néha a szüksé­gesnél kevesebbet törődnek —, hogy nem felelnek meg a kö­vetelménynek. Ezért határoz­ták el a járási KBT technikai szakbizottságának tagjai, hogy társadalmi munkában segítsé­get nyújtanak ellenőrzéseikkel a vállalatoknak, szövetkeze­teknek. A VIZSGÁLATOKNAK meg­látszik az eredménye. Bár na- ívság lenne azt gondolni, hogy kizárólag ennek a közreműkö­désnek tulajdonítható — de minden bizonnyal ez is számí­tott —, hogy a tavaly előtti ti­zennyolcról 1975-ben egyre esett vissza a paksi járásban azoknak a közlekedési balese­teknek száma, amelyeket a járművek műszaki hibája idé­zett elő. ^tit vizsgálnak ezeken a szemléken a bizottság tagjai? Mindent, .ami a biztonságos közlekedés feltételeinek meg­teremtéséhez szükséges. Mond­hatjuk úgy is, hogy ugyanazt, amit háromévenként a hivata­los vizsgán megnéznek. S hogy munkájuk nem csupán forma­ság, azt bizonyítja az a fel­jegyzés is, amit a pálfai ellen­őrzésről készítettek. Eszerint a harmincöt jármű közül tizen­négy volt minden tekintetben kifogástalan. Kettőnél találtak kimondottan súlyos hiányossá­got, hibát, s a többinél arány­lag könnyebben kijavíthatót. Ilyen például a fényszórók rossz beállítása, vagy a foncsor rozsdásodása. Gyakran előfor­dult, hogy a legfontosabb csa­varoknál hiányzott a biztosító sasszeg. S voltak kimondottan típushibák is, mint például a pótkocsik fékberendezéseinek elállítódása. SÜVEGES JÓZSEF, a techni­kai szakbizottság vezetője az elmúlt két év tapasztalatai alapján elmondta, hogy bebi­zonyosodott, nagy szükség van az ilyen jellegű segítségre. Elő­fordult már, hogy hetvenhat jármű közül csak tizenhatot találtak működőképesnek az epyik termelőszövetkezetben. Ráadásul alig valamivel a be­takarítás, a legnagyobb mező«; gazdasági munka ideje előtt. A hibák feltárása mellett könnyítik azzal is a járművek tulajdonosainak dolgát, hogy a nehezen beszerezhető alkatré­szek hiányakor javasolnak azo­nos értékű, más típusú jármű­be való, de itt is megfelelő al-; ka tr észt. S egy másik javaslat, ami­nek hasznosságát sok helyen már bebizonyította a gyakor­lat: anyagilag is tegyék érde­keltté a járművek vezetőit ab­ban, hogy többet törődjenek a rájuk bízott gépek műszaki ál­lapotával. Az elmúlt időszak­ban több helyen úgynevezett karbantartási díjat kaptak a járművezetők. Néhol ez ma is így van, másutt eltörölték. Az utóbbi oka nem holmi túlzott takarékosság, hanem az, hogy az összeget legtöbbször a fize­tés kiegészítéseként, a semmi­ért vették fel a dolgozók. Ez pedig valóban nem segítette elő sem a közlekedés biztonsá­gosabbá tételét, sem azt, hogy a jármű mindig üzembiztos legyen. Ezzel az összeggel ak­kor lehet a kívánt célt elérni, ha valóban azok kapják, de azok megkapják, akik lelki- ismeretesen gondozzák jármű­vüket. AZ ELMÚLT két esztendő tapasztalatai bebizonyították, hogy a paksi járás közlekedé­si szakembereinek kezdemé­nyezése hasznos volt a jármű­veket üzemeltetőknek és min­den bizonnyal segítette a bal­esetek számának csökkenését is. Remélhetően példájukat másutt is követik. Dunafoldvári üdvözlet Fönn a tetőn ÉSZAKON a Vasmű . kéményei füstölnek, szinte «kézzel fogható közelben. Áttetszőén tiszta a levegő, mintha állóvíz lenne a Duna, még a törés ívénél sem vet fodrot, önkén­telenül körbe indul a szem, ahogy keletre ér, végtelenné válik a kilátás az Alföldre. Az ember a kunszentmiklpsi tűztorony csillogá­sát véli a távolban. Aztán tovább: változatos a kép. Zöldéllő erdősávok, gyárkémények, ha­talmas raktárépületek hangárszerű íve és új­ra tornyok. Talán Kalocsa... Délen a Kál­vária-hegy hirtelen lezárja a kilátást, de a domboldalba furakodott házacskák új színt adnak a tájnak. Dunaföldvár, vártorony. Az ember elisme­réssel adózik az ősök éleslátásának. Ha azért települtek ide, mert szerették a szépet, iga­zuk volt. Ha vizet akartak, zöld legelőket, halat, igazuk volt. Ha védeni akarták magu­kat ellenségtől, váratlan támadásoktól, aligha választhattak volna szerencsésebben. A Duna- part magas löszdombjáról messze ellát a fi­gyelő szem, szinte a legapróbb mozgást is azonnal észreveszi. Gyönyörködni talán csak mi, késő utódok tudunk zavartalanul, őseink a biztonságos életet keresték ezen- a vidéken. Most mindez egyszerre van jelen. A torony­ból világosan követhetők a régi-régi sánc vo­nalai. A monostor erődfalai az oldalba tele­pült házakat védik a löszpart mozgásától. A tornyot szakértő kezek varázsolták vissza hajdani állapotába. Négy szinten helyezkedik el a múzeum. Azaz ötön, ha a börtön alsó — ma még nem tudjuk hová vezető — pincéit is beleszámít­juk. Nem lehet borzongás nélkül lenézni a megvilágított mélységbe. Az ember érezni kénytelen a pusztulásra ítéltek fizikai szenve­déseit, ha alápillant. Az igazi börtön, ha nem is sokkal, valamivel azért megnyugta tóbb. Az itt raboskodók nem csupán éltek, alkottak is. Közép-Európa egyik legszebb bör­tönfreskója tárul elénk. Fanyar humor: pan­dúr-betyár játék egészen a betyár akasztá­sáig, akit már kaján mosollyal vár az ördög. De alatta a falon már-már római freskókra emlékeztető női kép — álom a rabságban. Feljutunk a föld alól. A bejárattal egy szinten régi kövek, a hajdani apátság épület­maradványai és az első ismert pecsét 1336- ból. Mellette hímzések és csipkék birodalma. Több száz évesek, csodaszépek, felbecsülhe­tetlen értékűek. A nép színes fantáziájának remekei. A felfelé vezető lépcső a kézi kőfa ragás mesterműve. Egy tömbből faragott íve a laikust is csodálatra készteti. Az emeleten az első kiállítóterem a táj történelmének do­kumentuma. A nagyszerűen megvilágított vitrinekben elsősorban különféle munkaesz­közök sorakoznak, kapák, szekercék, több száz éves kézi malom örlőkövei. Használati tárgyak, cserépedények, pipák, kézimunkák ÉS ÜJRA lépcsősor. Hihetetlen, hogy nem­csak fából, kőből is lehet ilyen íveket szer­keszteni. Felfelé nézve a csigasor egyetlen vonalban halad felfelé. Fegyvergyűjtemény a második emeleten. Kardok, ezüst verettel, pisztolyok, hatalmas mordályok és szinte gyer­mekjátéknak tűnő, de valóságos ágyúk. Aztán . a lépcső újra. Fel a torony tetejébe, oda, ahonnan elindultunk lefelé. Most már jólesik a hűsítő vagy a kávé, kinek tetszése szerint. És kitárul a táj. GALLAIKÁROLY Dunaföldvár Család és nevelés a szünetben Bajai nyár ’76 Folklór a vízi színpadon Június 25-én a kamarazenekarok találkozójával kezdődött a bajai nyár közel kéthónapos gazdag eseménysora, melyben Tolna megyének is jut szerep és immár hagyományosan. Szű- kebb pátriánkból számos mezőgazdasági szakember vett részt azon a tudományos tanácskozáson, melynek megnyitóját dr. Soós Gábor, a MÉM államtitkára tartotta Feladataink az élelmiszeriparban és mezőgazdaságban címmel. Tegnap este — számos gazdasági, tudományos és sportesemény után — tartották meg az Aranyponty ünnepét a Budapest Tánc- együttes közreműködésével. A parádés folklórest lampionos csónakfelvonulással ért véget. • Ma este a vízi színpad a Tolna megye közismerten gazdag folklórkincsét leghivatottabban reprezentáló együttesünké lesz. A bajai nyár vendégei ezúttal a szekszárdi táncegyüttes­sel ismerkedhetnek meg. Vasárnap lesz ugyanitt a Bácska együttes bemutatója és ugyanezen a napon rendezik meg a meghívásos társasági tánc­versenyt is. Augusztus végéig bezáróan számos esemény várja a Bajára látogatókat. Lesz amatőr halfőzőverseny a Petőfi- szigeten, nyilvános borverseny a Bajai Állami Gazdaság klubjában, itt adnak találkozót a közalkalmazott természet- barátok és itt tartja vándorgyűlését a Bolyai János Matema­tikai Társulat. Augusztus 26—29-én pedig a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének dél-alföldi és dunántúli területi csoportja tart vándorgyűlést Baján.

Next

/
Thumbnails
Contents