Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
A vita Erich Honecker megüyitó ■' beszéde után az értekezleten megkezdődött a vita, amelynek során a küldöttségvezetők helyeslőén nyilatkoztak, mind a szerkesztő bizottság által kidolgozott okmánytervet egészéről, mind annak az egyes pártok tevékenységét követlenül érintő részleteiről. Az elnöklő Jean Terfve, a Belga KP alelnöke, a kedd délelőtti ülésen elsőnek a finn pártküldöttség vezetőjének, Aame Saarinennek, a Finn KP elnökének adta meg a szót. „Az a tény — mutatott rá Saarinen —, hogy közös konferenciánkra összejöttünk, kidomborítja marxista—leninista pártjaink összetartozását, pártjainknak azt az akaratát, hogy a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott közös harcunkat tovább erősítjük”. A finn küldöttség vezetője méltatta a berlini értekezlet gondos előkészítését, majd utalt a Helsinkiben alig egy éve zárult európai biztonsági és együttműködési értekezletre, amelynek sikeréhez a nemzetközi erőviszonyokban a szocializmus erői javára történt kedvező változás nagyban hozzájárult. Az európai párttalálkozó elé terjesztett dokumentumtervezet is foglalkozik az erőviszonyok meg-a változásával és helyesen jellemzi annak jelentőségét. A Finn KP elnöke a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a második világháború után Finnországban is hatalmas ideológiai és politikai harc kezdődött az ország külpolitikai irányvonalának meghatározásáért és azért, hogy Finnország kivegye részét a népeknek a béke megszilárdításáért vívott közös harcából. A fejlődés egyik eredménye, hogy Finnország nagyon pozitívan járult hozzá az európai biztonsági értekezlet előkészítéséhez és lebonyolításához. Saarinen ezután a Finn KP és a Finn Szociáldemokrata Párt együttműködésének lehetőségeit vázolta. Az európai kommunista pártok értekezletének okmánytervezetére kitérve pártja teljes támogatásáról biztosította annak a leszerelésre, a katonai tömbök egyidejű feloszlatására vonatkozó részeit. A következő felszólaló Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke volt. „Az Osztrák KP Központi Bizottsága felhatalmazott bennünket, hogy adjuk hozzájárulásunkat az értekezlet elé terjesztett okmánytervezethez” — közölte, majd áttért az osztrák belpolitikai helyzet elemzésére. Az osztrák pártküldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a fő ellentét nem a kommunisták és a szocialisták között van, ahogy azt a jobboldali szocialista vezetők beállítják, hanem a munkásosztály, és » tőke között. Franz Muhri rámutatott; hogy Ausztria állandó semlegessége hozzájárulás az európai békés együttéléshez. Az Osztrák KP Ausztria semlegesség! és békepolitikája mellett száll síkra. Harcol minden olyan kísérlet ellen, hogy ezt a semlegességet „kilúgozzák”, Ausztriát mind erősebben az EGK-hoz kössék, és katonailag a NATOrnak rendeljék alá. <*«• tjáSsfcU 1í*„Az Osztrák KP — hangsúlyozta a párt elnöke — a proletár internacionalizmusban, amely a nemzetközi osztályharc története során állandóan új tartalommal és új formákkal gazdagodik, közös har(Folytatás az í. oldalról.) Megnyílt a berlini konferencia cunk egyik fontos fegyverét, munkánk egyik erőforrását látja”. „Autonómiánk; az egyenjogúság elve magában foglalja annak az objektív ténynek elismerését, hogy a Szovjetunió, mint a szocializmus legerősebb országa, az SZKP, mint a kommunista világmozgalom legerősebb és legtapasztaltabb pártja, különösen nagy és pozitív szerepet játszik a nem- ■ zetközi osztályharcban” — jelentette ki az osztrák pártküldöttség vezetője, majd felszólalása zárószakaszában a demokrácia és a szabadság, a demokrácia és a szocializihus összefüggéseit elemezte. Hrisztosz Petasz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) Politikai Bizottságának tagja sötét színekkel ecsetelte felszólalásában a »ip- rusi állam felszámolására, kettéosztására és a NATO-ba való integrálására irányuló imperialista terveket. Elismeréssel adózva az okmánytervezet ciprusi vonatkozású részeinek, rámutatott, hogy e tervezet a szerkesztő bizottság és munkacsoportja L f. Brezsnyev: több mint 20 hónapos munkájának „nehéz, de konstruktív munkájának” eredménye. Az AKEL küldöttségének vezetője síkraszállt a „helsinki elvek” maradéktalan betartása mellett, sürgette a ciprusra vonatkozó ENSZ-határozatok érvényesítését. A ciprusi pártküldöttség vezetője köszönetét mondott a Görögországhoz, Törökországhoz és más országokhoz intézett legutóbbi szovjet jegyzékért, amely nemzetközi konzultációt sürget az ENSZ keretében a ciprusi problémáról, az el nem kötelezett országok széles körű részvételével és amely teljesen egybevág a ciprusi nép elképzeléseivel. A délelőtti ülés negyedik felszólalója * Erich Ziegler, a Nyugat-Berlini Szocialista Egységpárt alelnöke volt. Pártja nevében teljes egyetértéséről biztosította a berlini értekezlet okmánytervezetét, amely mint mondotta „reális és építő szellemű akcióprogram” az európai béke megszilárdításáért, az imperializmus ellen folytatott harc egy új szakaszában. „Pártunk tapaszalatai — hangoztatta —i meerősítik az okmánynak azt a megállapítását, hogy a béks egymás mellett élés politikái kedvezői feltételeket teremt ónak a harcnak a továbbfejlesztéséhez, amelyet a mmkásosz- tály, az összes demikratikus erők, a békéért, a denokráciá- ért és a szocializmuert folytatnak”. A különböző cá'sadalmi rendszerű európai álltmok között az utóbbi években megkötött szerződések, .nen utolsó sorban a Nyugat-terlinről szóló négyhatalmi metállapo- dás jelentőségének méltatása után a szónok képet adott Nyugat-Berlin jelenleg gazdasági és szociálpolitika helyzetéről, majd a proletár internacionalizmus jelentőseiének hangsúlyozásával zárta keszé- dét. A berlini értekezlet kedd délelőtti ülésének második felében Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára vette ét. az elnöki tisztet és elsőnek L*o- nyid Brezsnyevnek, az SZF.P KB főtitkárának adta meg a szót. A népek alapvető érdeke a béke, a biztonság és az együttműködés / megszilárdítása Kedves Elvtársak! * A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége forrón üdvözli az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának résztvevőit. Tolmácsoljuk önöknek tizenöt és fél millió szovjet kommunista testvéri barátságának és harci szolidaritásának érzéseit — mondotta Brezsnyev és szívélyes köszönetét fejezte ki a konferencia vendéglátóinak. Ebben a teremben Európa 29 kommunista pártjának vezető személyiségei vannak jelen. Olyan emberek gyűltek össze itt, akik életüket a • dolgozó nép jogaiért, az új, igazságos társadalmi rendért, a népek közötti valóban tartós békéért folyó harcnak szentelték. Pártjaink különböző feltételek között dolgoznak és különböző feladatokat oldanak meg, az országukban uralkodó konkrét helyzetnek megfelelő saját taktikát és stratégiát alakítva ki. De valamennyien egységes harc résztvevői vágyunk, egy irányban haladunk, és valamennyiünket egy általános, végső cél kapcsol össze. Ezért számunkra, európai kommunisták számára, közös ügyünk érdekében hasznos, hogy véleményt cserélünk, hogy olyan fontos és időszerű témát vitatunk meg, mint az európai béke, együttműködés, biztonság és társadalmi haladás. Bizonyos mértékig jelképesnek tekinthető, hogy éppen itt, Berlinben gyűltünk össze. Ez a város, ahol befejeződött a hit-, lerizmus összeomlása, ez a város, amely 30 évvel ezelőtt még romokban hevert, most a szocialista újjászületés, felvirágzás és előremutató céltudatosság nagyszerű példája. Ma ez Az időszaknak, melyet átéltünk, fontos megkülönböztető vonása az a körülmény, hogy a mai Európában ezek a változások a kapitalizmus általános válságának elmélyülése közepette mennek végbe. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és erkölcsi válság is. Ez a válság egyre jobban meggyőzi a tömegeket arról, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője, egyszersmind ez a válság megsokszorozza a másik, a szocialista út híveinek számát is. Ezt a válságot nem lehet megállítani. Ma világosabb, mint bármid kor, hogy az imperializmus többé nem diktálhatja Európa sorsát. E sors meghatározásában immár döntő szava van a szocialista államoknak, a tőkés országok demokratikus és munkásmozgalmának. És éppen ezeknek az erőknek aj döntő érdeme, hogy Európa már 30 éve békében ék Az Európában kialakult új körülmények között végre megoldást nyert számos éles; robbanásveszélyes probléma; amely a második világháborútól kezdve lázban tartotta a kontinenst. Azok a fontos szerződések és megállapodások,’ amelyeket a szocialista országok a legutóbbi években Franciaországgal, az NSZK-val és más nyugati országokkal kötöttek, valamint a Nyugat- Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás, jobb európai helyzet kialakulásához vezet-? tek. A békés egymás mellett élés elvei az államok közti kapcsolatok vezérlő irányzatává lettek. Ez legteljesebben az Egyesült Államok és Kanada részvételével megtartott összeurópai tanácskozás sikeres le-* bonyolításának tényében jutott kifejezésre. Ez a béke erőinek hatalmas politikai győzelme. A tanácskozás mérföldkövet jelentő dokumentuma az államok békés közeledésének és együttműködésének gazdag, sokoldalú kódexe. Valamennyi javaslatát igyekszünk megvalósítani. A nemzetközi enyhülés ügye a város a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa. És most ez a Berlin vendég- szeretően fogadta Európa kommunistáit, akik azért gyűltek össze, hogy népeiknek a béke és a társadalmi haladás új látóhatáraihoz vezető utat ajánlják. Ez valóban világosan mutatja az Európában bekövetkezett történelmi változásokat. Kontinensünk ma már távolról sem, az az Európa, amely 30 évvel ezelőtt, a második világháborúból lerombolva, vértől bontottan felperzselve került ki. Amit Európa népei napjainkban elértek, mindenekelőtt a fasiszta agresszorok és csatlósaik elleni felszabadító harc eredménye. Az emberek tízmilliói áldozták életüket ebben a harcban. Hozzájárultak Európa megújulásához. Erről sohasem feledkezünk meg. Európa új arculata Ä mai Európa jelentős mértékben a kontinens számos országában sikeresen épülő szocializmus és kommunizmus gyümölcse. Gyümölcse annak az állhatatos és kitartó harcnak is, amelyet a szocializmus országai a nemzetközi küzdőtéren a békéért vívnak, Európa új arculata ugyanakkor annak a fokozódó osztályharcnak az eredménye is, amelyet a munkásosztállyal az élükön a burzsoá országok dolgozói és a legszélesebb társadalmi körök a tartós békéért folytatnak. A nemzetközi enyhülés ügyének sikere lelkesítette és megerősítette a béke és a haladás erőit, emelte tekintélyüket és hatásukat a tömegekre. Megmutatta, hogy a burzsoá országok uralkodó köreinek valószerűen gondolkodó képviselői megalapozott álláspontot foglalnak el. Ugyanakkor felháborította és aktivizálta a reakciós és militarista erőket, mindazokat, akik Európát és az egész világot a hidegháborús időkhöz a nukleáris katasztrófa szakadékénak szélén való egyensúlyozáshoz kívánják visszahúzni. Megriadtak mindazok, akik a halált és pusztulást hozó fegyverek gyártásából élnek, akik képtelenek más politikai karriert elképzelni a maguk számára, mint hogy „keresztes hadjáratra” uszítsanak a szocialista országok és a kommunisták ellen, vagy hogy — mint ahogy azt Kína maoista vezetői teszik — nyíltan „az új háborúra való készülődésre” szólítsanak fel, arra számítva, hogy hasznot húzzanak más államok és népek egymás ellen fordításából. A már eddig is soha nem látott méreteket öltött fegyverkezési hajsza fokozásának érdekében az imperializmus agresszív erői és cinkosaik újból forgalomba hozzák a mítoszt, az úgynevezett „szovjet veszélyről”, amely állítólag a nyugati országok feje felett lebeg. Minden józan megfontolás ellenére, a szocialista országokat teszik „felelőssé” más államokban bekövetkező belpolitikai fejlemények miatt, a polgárháborúk és a nemzeti felszabadító háborúk miatt. A rókát „orosz tankoszlopokkal” rémisztgetik, azt sugalmazzák, hogy á Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országai hatalmas meny- nyiségben fegyvert halmoznak fel, „Nyugat-Európa elleni háborút” készítenek elő. Ezek a kiagyalások azonban kártyavárként omlanak össze, mihelyt a tényeket, a valóságot vesszük szemügyre. Ami Közép-Európát illeti, nincs nagy különbség a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erőinek méreteit tekintve. Színvonaluk sok éve többé- kevésbé azonos (a két fái profiljának meghatározott különbözőségével). Ez a nyugati hatalmak számára pontosan olyan jól ismert, mint számunkra. Ezért a szocialista országok megállapodást javasolnak a fegyveres erők és a fegyverzetek (először a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről történő) egyenlő csökkentéséről, azzal a céllal, hogy ne változzanak meg az erőviszonyok, de csökkenjenek a felek katonai kiadásai és az összecsapás veszélye. Úgy tűnik, mi sem lehet lo- gikusabb és igazságosabb ennél. Mégis: a NATO-országok állhatatosan arra törekednek, hogy a csökkentés ne egyenlő mértékben következzék be, hogy az erőviszonyok javukra és a szocialista országok hátrányára. változzanak. Világos, hogy ebbe nem mehetünk bele és a nyugati tárgyaló partnereink láthatólag maguk is megértik ezt. így hát az általuk elfoglalt álláspontnak csak egy értelme lehet: hogy fékezzék a tárgyalásokat, akadályozzák a kö(Folytatás a 3. oldalon).
