Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
Kereskedelem W Élelmiszer-ellátás az üzletekben Szervezni kell a szállítást A Tolna megyei települések üzlethálózatának rendszeres feltöltése friss áruval nem kis feladat. Az ABC-áruházak, a falusi egyszemélyes üzletek rendszeres ellátása élelmiszer- ipari cikkekkel általában jó. A Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban lefolytatott vizsgálatában azt állapította meg, hogy a szállítási gondok, hiányosságok nem rontják a megye ellátását. A megye kiskereskedelmi forgalmában az élelmiszer képviseli a legnagyobb arányt, érthető, ha az utóbbi időben egyre többen fordulnak e kérdés felé: a kereskedelem, a szállítási vállalatok miként tudják nagy feladatukat megoldani? Az élelmiszerek szállításának módja elfogadható. Jórészt különleges járműveket használnak, másrészt pedig az egyes üzlettípusok kialakult fogadórendje, árufeldolgozó módszere szerint közlekedtetik a túrajáratokat. Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a legkorszerűbb szállítási módok Tolna megyében nehezen terjednek. A kiskonténer — bolti konténer — csak akkor került a megyébe, amikor más, nagyobb városokban, régen bizonyították használhatóságát. A megyei kiskereskedelmi forgalomban a legnagyobb arányt az élelmiszeripar foglalja el. Általában megállapítható, hogy az áruellátási nehézségek nem szállítási okokra vezethetők vissza. A korszerűbb, szervezettebb élelmiszer- szállításnak számos, a boltok, a kiskereskedelmi hálózatban fellelhető hibák is az akadályai, a megfelelő árualaphiányon kívül. Az áru rendelése A boltok árubeszerzésére kialakult évtizedes gyakorlatok vannak. A boltvezető írásban rendeli az árut, vagy a túra- járat kezelőjének adja át. Az árukészlet mintegy kilencvenöt százalékát saját megrendelésre alapozzák, a többi árut központi rendelés alapján kapják. A jogi értelemben vett szállítási szerződést nem kötik meg, hanem megállapodást, amely nem nyújt hosszabb távra megbízható ellátást. A megállapodások, ebből kifolyólag csak azt tartalmazzák, hogy az árut mikor szállítják, miként adják le, és hogyan fizessék. A nemteljesítésre vonatkozó kötelességek, stb. a megállapodásokban nem szerepelnek, éppen ezért nem is találkozni olyan esettel, hogy perelnék nemszállításért a nagykereskedelmi vállalatot vagy a fuvarozót. A boltokban sajnos sok esetben nem tudják, hogy a vállalat központja milyen megállapodást foglalt írásba a szállítóval, így nem is ellenőrizhetik a szállításokat. A szállítások ideje általában jó. A jelölt időpontokra szervezték a túrajáratokat, s probléma csak az egyszemélyes üzleteknél fordul elő, amikor is a szakaszos nyitva tartás nem tud a túrához igazodni. A szállítási fegyelem körébe tartozik: a megrendelt árut nem szállítják le, csak utólagosan, a számlázás viszont éppen úgy történik, mintha az összes árut átadták volna, s eszerint is fizet a kiskereskedelmi vállalat. Az áru fogadása Az üzletek jelentős része Tolna megyében korszerűtlen. Nincs megfelelő tárolóhely, a friss árut, a göngyöleget nem tudják úgy tárolni, ahogy az kívánatos volna. Néhány ABC- áruház rendelkezik ugyan raktárral, de ezek a megnövekedett és a tervezés idején nem várt forgalom miatt kicsik, nem fér el az épületben egy- egy szállítmány vegyes áruja. A régi boltokat nem lehet ellátni például bolti konténerrel. Igen sok esetben nehezen tudják megközelíteni a szállító- járművekkel a falusi üzleteket, a munkásoknak kézben kell sok mázsa árut a boltba hordani, nem is beszélve arról, hogy rampásrendszerű rakodóhely a megyében alig egy-két üzletnél található. A göngyöleg Az áruk szállítására használt ládák, üvegek, dobozok, kosarak, stb. tárolása szinte mindenütt kívánnivalót hagy maga után. Bár a nagykereskedelmi cégek túrajárataikkal visz- szaviszik a göngyöleget, mégis igen nagy mennyiségű halmozódik fel egy-egy üzlet előtt, s ez nemcsak csúnya, hanem káros is: a forgalomból kivont, nem kellő ütemezéssel használt ládák, stb. nagy meny- nyiségét lehetne csökkenteni a gyakoribb cserével. Külön téma a sörösüveg. A FÜSZÉRT a söröspalackokat és kartonjaikat nem szállítja el. A helyi söripari kirendeltség dolga volna ez, egy DÉLKER-rel történt megállapodás értelmében. Az import üvegeket, göngyölegeket rekeszek hiánya miatt nem szállítja vissza a söripar, s emiatt kár érte az üzleteket. A szállítók A boltok szállításait lebonyolító vállalatok összességében jól látják el feladatukat. A 11-es Volán szerződéses alapon dolgozik a sütőiparnak, a söriparnak, annak ellenére, hogy e cégek saját járművel is rendelkeznek. A Volán minden hónap végén egyezteti partnereivel a következő időszak szállítási rendjét. A szállíttatok mindennap 16 óráig jelzik másnapi fuvarigényüket. A Volán és a belkereskedelmi szállítók a boltok igényét kielégítik. Az áru érkezésének időpontja körüli viták megelőzhetők volnának azáltal, ha a kocsikat éjszaka-hajnalban is rakodtatnák, így a kora reggeli nyitva tartásra érkezhetnének a túrakocsik a megyében lévő boltok elé. összességében, amint a NEB is megállapítja, saját tapasztalataink is azt támasztják alá, hogy Tolna megyében a boltokba az élelmiszer kiszállítása jó, ez nem akadályozza az egyre növekvő forgalom lebonyolítását, a lakosság nyugodt ellátását.-PjVédelem a kirakatban Jó reklámot és segítséget adnak Dunaföldváron a növény- védelemhez. Az ÁFÉSZ háztartási boltjának kirakatát mostanában színes, figyelmet felkeltő tájékoztatók díszítik, a boltban pedig egyik előadás a másikat követi. A kirakati tablók jelenleg az általános talajfertőtlenítést meg a szőlő védelmét szemléltetik. Képes illusztráció a betegségekről, kártevőkről és a védekezéshez való anyagokról, a szükséges mennyiség kiírásával. A szőlőnél lisztharmat, levélatka, szőlőilonca, kormos- pille-hernyók, orbánc, moly, takácsatka. Riasztóan sok. Érdekes. Behívja az embereket a boltba. Nagy Mihályné boltvezetőtől tudjuk, hogy az üzlet hat dolgozója közül hárman részt vettek növényvédelmi tanfolyamon: Nagyné, Fekete János és Orsós József. Minden vevő kap tőlük eligazítást, főként a felhasználható mennyiségről és a várakozási időről. Megnőtt a forgalom. Mennek öreg' érdeklődők, tapasztalt szőlősgazdák, némelyik magával viszi a beteg levelet, gallyat, hogy mi lehet ez a betegség? Szorgalmasan veszik a jótékony mérgeket, a hatalmas község szőlőibe, gyümölcskertjeibe. Tavasz elejétől már 10 szakelőadás elhangzott a zsúfolásig telt 'háztartási boltban. Híre van ennek a szabadegyetemmé fejlődött „büdösboltnak”. Fácánkerti és földvári növényvédő szakmérnökök magyaráznak. Mindig szombaton, nagypiaci napokon, amikor tódul a nép Földvár központjába. G. J. Foto: Szepesi A boríték A lépcsőházbá kihallatszott Demis Russous üvöltése. Kotorászott a zsebében a kulcs után, de szokása szerint megint nem találta. Erélyesen rátenyerelt a csengőre, hogy felvegye a versenyt a popkirály hangjával. így is kénytelen volt kivárni a szám végét. A fia csak ezután nyitotta ki az ajtót. — Szia apa. A köszönés szinte a fia hátából hallatszott, mert a srác már indult is vissza a szobába, hogy megfordítsa a vadonatúj lemezt. — Nem jött semmi? — kiáltott be a gyerek különszobájá- ba, mely már újra megtelt a decibelek tombolásával. Napok óta várják a borítékot. A jogra jelentkezett a gyerpk, de a négyes érettségi aligha volt biztató indulás, ö persze még a felvételi előtt megkereste régi barátját, aki most tanszékvezető. Tisztában volt vele, hogy segítség nélkül nem megy a felvételi és különben is mit meg nem tesz az ember a saját kölykéért. © Reggel ő ébredt elsőnek, a gyerek és az asszony még aludtak. Megtöltötte a kávéfőzőt, aztán odaállt a tükör elé és bekapcsolta a villanyborotváját. A kis Philips, amit a tavalyi tanulmányútról hozott, diszkrét duruzsolással nyaldosta le képéről a borostákat. Egyszerre meglepődve nézett farkasszemet tükörbeli képmásával. Szemei alatt mély táskák, a szája szegletében kemény barázda, s a haja is jócskán megindult már a tarkója felé. Mintha idegen arcot nézett volna. „Megöregedtem” — jutott eszébe hirtelen. Mintha ebből következett volna — a fiára gondolt, s a borítékra, amit annyira várnak. Eszébe jutott a saját fiatalsága, s szinte érezte a vidéki népi kollégium konyhájáról örökké kiszivárgó cikóriakávé illatát. Kifolyt a kávé — rázta fel magát az emlékekből, s elindult a konyhába. Ebben a pillanatban csöngettek. Ki az isten lehet ilyenkor? — pillantott a karórájára. Kinyitotta az ajtót. A küszöbön korán kelő emberek friss mosolyával állt a postás. — Jó reggelt igazgató úr. Ajánlott levelet hoztam. Itt tessék aláírni — tartotta eléje a postás a kézbesítőkönyvecskét. Csak ezután halászta elő a bőrtáskából a levelet. A borítékot. Nagy boríték volt, rajta a feladó helyén a jogtudományi kar bélyegzője. Ujjaival kitapogatta benne a visszaküldött érettségi bizonyítvány keménységét, tenyerén érezte az elutasítás súlyát. A fogason lógó zakója külső zsebébe csúsztatta a feltépetlen borítékot. Szó nélkül, csendben öltözködni kezdett. A ház elől felhallatszott a vállalati Volga kettős duda jele. Fél nyolc volt. Józsi, a sofőrje mindig pontos. Halkan bezárta maga mögött az ajtót, hogy a fia, felesége ne ébredjenek fel. A magafőzte reggeli kávéról megfeledkezett. Évek óta most először. o — Jó napot igazgató úr — köszönt rá az előszobában Kati, a titkárnő — az ipari tanulók oktatója már korán kereste és kérdezi, hogy mikor tudja fogadni, ha lehet még ma? — Már megint mit akar az öreg János — kezdett volna bele, de aztán csak annyit mondott, hogy pr'~' ' ' 's után jöhet az öreg. Gelencsér János, a tanműhely vezetője már kilenc órakor olyan olajos volt, mint egy1 kezdő szerelő 10 perc munka után. De azért elfogódottság nélkül fogadta el a felkínált fotelt. — Tudja igazgató elvtárs, most is, mint mindig, kérni jöttem. Nem magamnak, a gyerekeknek — tette hozzá rögtön. — Tudom, tudom János bátyám — mondja csak mit óhajt már megint az ipari tanuló uraknak — mosolygott rá bátorítólag az öregre. — No úrnak ők is csak ilyen hozzám hasonló „olajos urak” és éppen erről van szó. Az üzemi öltözőbe nem férnek be, munkaruhában kell jönniök-' menniök. Aztán tudja, hogy van, egyik-másikukat már lány is várja műszak után a portánál. Kéne nekik valami kis szabad zug, ahol átöltözhetnek, rendbe szedhetik magukat. Az igazgató egy hirtelen mozdulatot tett, hogy megállítsa az öreg szózuhatagát. Azt akarta mondani, hogy ők 17 éves korukban nem szégyell- ték a rriunkaruhát. De a hirtelen mozdulattól, ahogy fel - emelte a karját, a 'jól s?'1' öltöny zsebében meg ' a reggel kapott boríték. — Meglesz János bátyám, hisz ezek a gyerekek se hitványabbak, mint akiket az egyetem padjaiba ültetett a jószerencse.' Beleszólt a diktafonba: — Kati kérem, hívja fel a gondnokság vezetőjét, hogy megbeszélhessem vele a szakmunkástanulók elhelyezését. — Tudja János bátyám, lehet, hogy ősztől az én fiam is köztük lesz — így hát minden szentnek mága felé hajlik a keze — nevetett rá az öreg oktatóra, aki már az ajtóban állt. A titkárnője akkor nyitott be. Még hatotta az utolsó mondatot. — Főzzön egy kávét, mert reggel nem volt rá időm. Kati, a titkárnők gyöngye, olyan csendben, néma együttérzéssel csukta be az igazga'ó párnázott ajtaját, mintha betegszobából távozna. GYŐRI VARGA GYÖRGY 1976. június 27.
