Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
I Robert Capa képei Szekszárdon Robert Capa világhírű magyar származású fotóművész képeiből nyílt kiállítás a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumban. A közelmúltban zárult Budapesten, a Műcsarnokban az a bemutató, amelynek — «•két kép híján — teljes anyagát láthatjuk most, Szekszárdon. A Capa-kiállítás nemcsak a fotóművészet kedvelőinek szerez élményt, reprezentálja a múzeum törekvését, hogy a fiatal művészeti ág nagy magyar és magyar származású alkotóit bemutassa. A nemrégen látott Angelo-kiállítás és a tervekben szereplő Pécsi Jó- zsef-tárlat is ezt bizonyítja. Robert Capa 1913-ban született, eredeti neve Friedmann Endre. Haladó nézetei miatt üldözték. Ezért távozott a harmincas évek Magyarországából Párizsba, majd később Amerikába. A spanyol polgárháborúban az első vonalban készítette riportképeit. (Harcol a spanyol nép, Barcelona). Madrid óta Cápát úgy emlegetik,1 mint a „háború fotósát”. Megrázó erejű tudósításokat készített — művészi képekkel — a II. világháborúról —amerikai fotóriporterként. Ott volt az észak-afrikai, az olasz, a francia frontokon, a normandiai partraszállásnál, a romba dőlt Berlinben. A világháború után utolsó nagy munkája tudósítás az indokínai harcokról. 1954-ben fotózás közben aknára lépett. Híres háborús felvételeit adja közre a most látható kiállítás. A fotók természetesen nem egyszerű riportképek; a műfaj megteremtői közül valók, úgy tudósítanak az eseményekről, hogy művészi mondanivalót közölnek. « A háború régi témája a művészetnek. Capa képei az új lehetőség, a fényképezés segítségével mégis sokat mondanak, nemcsak az adott harctérről, hanem magáról a háborúskodásról is. Az alkotások drámai erejét fokozza, hogy fényképek lévén, támadhatat- lanul hitelesek. Alkotójuk a harcoknak olyan pillanatairól szól, amelyek csak így válhatnak átélhetővé, az eleven szemlélet segítségével. Mint például Az utolsó puskalövés, Lipcse, 1945. május 6. című felvétele. Maga a kiállítás felel azoknak, akik megkérdezik: a szenzációéhes magazinoknak dolgozó Capa képei kikerülhették-e a rossz ízű szenzációhajhászást? Kikerülték, mert Capa tehetsége révén a felvételek jelentőségét. nem a kép tárgyának „szenzációssága” adta. Sőt: ezek a háborús fotók egytől-egyig a háború ellen szólnak. kz. Sajtótájékoztatón hallottuk ? Egyre több nemzetiségi bázismúzeum (Budapesti -tudósítónktól),. ORTUTAY GYULA írja A magyarországi délszlávok néprajza című — a közelmúltban ■ megjelent — tanulmánykötet előszavában: ! „A magyar néprajz hagyományai közé tartozik, • hogy kezdeteitől — szinte önkénte■ lenül, természetes mozdulattal — a magyar haza minden népének történetét, kultúráját, társadalmát: néprajzát igyekezett kutatni.” A kötet német, , szlovák és román megfelelőjével a Magyar Néprajzi Társaság gondozásában jelent meg. A sorozat nevezetessége, hogy első ízben ad közre tanulmányokat, a magyarországi nemzetiségek tár■ gyi és szellemi néprajzáról az illető népcsoport anyanyelvén. Hasonló kiadói vállalkozásra a . többnemzetiségű európai országokban- is alig akadt példa. . A munkák jelentősége túlnő a szűkebb szakterületen. A kötetek iránt már érdeklődnek a szomszédos Országok kutatói is. Ennek egyik oka, hogy a magyarországi nemzetiségek — mint általában a nyelvterületek peremén élő szórványos etnikai csoportok — népi kultúrájukban sok olyan vonást őriztek fneg, melyek már esák rájuk jellemzők. A most megjelent,, kötetek nem előzmények’ nélkül valók. A felszabadulás után , a nemzetiségi sajtó rendszeresen közölt néprajzi tárgyú írásokat. A Magyar Néprajzi Társaság tehát, mikor négy esztendeje megalakította nemzetiségi szakosztályát, pontosan' felmérhette, mekkora az érdeklődés az ilyen. munkák' iránt. A néprajzi könyvsorozat 'kiadását elsősorban a, nemzetiségi demokratikus szövetségek „ kezdeményezték, de a munkából részt vállalt a Kulturális Minisztérium és az Akadémia is. A jövőben mód lesz több hasonló kötet kibocsátására. Ezeket a tankönyvkiadó gondozza majd, újonnan szervezett nemzetiségi szerkesztőségében. A nemzetiségi kultúra ápolásának azonban csak egyik lehetősége a könyvkiadás. A . nemzetiségek népi hagyományait elsősorban a demokratikus szövetségek művészeti együttesei és klubjai ápolják. Ezekből az országban már 464 működik. Műsoraik nagy részét saját gyűjtésű dalok, táncok teszik. A szellemi kultúra megőrzése mellett szervezetten folyik a nemzetiségi néprajzi tárgyanyag gyűjtése, szakszerű feldolgozása és bemutatása. A szakemberek szerint a hazai muzeológia legtevékenyebb ré- _ sze a nemzetiségi gyűjtőmunka. Annak ellenére, hogy a fővárosi Néprajzi Múzeum és az egyes vidéki múzeumok gazdag, rendezett nemzetiségi anyaggal rendelkeznek, a Kulturális Minisztérium ösztönzésére egyre több úgynevezett nemzetiségi bázismúzeum létesül. A közelmúltban Mohácson délszláv, Tatán német, • Békéscsabán román és sziováís, ' bázismúzeumot alapítottak. Ezek' az intézmények egyben la •szaktudósképzés iskolái, me- , lyek; állandó kapcsolatot: tártának az anyanémzetek néprajzosaival. A BAZISMŰZEUMOKNArJ kisebb anyagot "őriznek, de nem kisebb jelentőségűek a tájhá-. zak. A Magyar’ Néprajzi Társaságban tervezik, hogy a házak létesítésével kapcsolatos gyűjtőmunka elvégzésére nemzetközi ■táborokat szerveznek, melyekre à szomszédos országok kutatóit is meghívják. , - • - - (m—y) Gesztenyefák alatt t i ár .Jő negyedórája nyeí- Jy\ tűk a port, amikor a hepehupás'•'* földút két oldalához simuló búzaföldé-1 ket egyszercsak gondozótt kerti - növények ágy ásai '■ váltották : fel. Jókora darab ' krumpli-; mellette , káposzta-, paradicsom-, paprika-, ' saláta-,i sárgarépa- és;_ zöldsé^ágyások. Egészen a valami kori l kastély kerítéséig. Azt mondják, az érteny-bar- -- naháti szociális otthon1 az isten háta mögött is- öt méterrel van. Már többször szóba került, hogy meg kell szüntetni, illetve át kell helyezni, mert nem lehetett’., személyzetet kapni az otthonba. Hiába a kiemelt fizetés, a szinte minimális megélhetési:’ kőitáégek. Kevesen vállalják, hogy hetente, kéthetente hazajárva dolgoznak reggeltől estig. Mert munka az van. Eredetileg tizenhárom lenne az alkalmazottak száma. - Csak nyolcán :yég-N, zik a hiányzó'öt munkáját is. ' A kastély, vagy inkább1 bér-' lőház ad otthont a nőknek, ; az egyik csatlakozó épületben pedig a férfiak laknak. A női szárnyon épp takarítás fqlyik. Az otthon lakói a főnövér, Szalay Árpádné irányításával tisztogatják lakószobájukat. A szobában egyenes sorban . ágyak, a falakon modern fali-: szőnyegek, képek. Mindenhol' rend, tisztaság. 2916. június VI, Kísérőnk, Győri1 Pál," az ott- "hon könyvelőjét— jelenleg ve- zétője,' mivel a gondnokho, Kolláth Jánosné szabadságon ■ van- ’ I—• jó “/gazdaként .mxrtat-" • meg-mindenki . . . " 1— Az otthonba,- nmiTl 952-ben ' alakúit,’ áz eímpít'öt, évb.en’ véu 1 zették; tíe1 ä/viliasyt.'azóta van ■ telefonunké’ és- a- vízkérdést: is . sikerült végre megoldanunk. , Nagy., luxys' .lett,.volna, há most szüntetik- meg * az -intézetet. Beszélgetés közben körbejárjuk a központi épület környékét, a szűkebb birtokot. Ván ’ itt minden. Fáskámrától a mosókonyháig, füstölőtől a két négyszáz literes hűtőszekrényig.. — Kéthetente vágunk disznót 1 és a-húst -ezekben • tároljuk — magyarázza’kísérőnk. : Arrébb,! a Tips árnyékot adó szélídgeszténye.fák. alátt idős neijik’ülçék. Velük nem nehéz szpba ‘elegyedni. Itt olyan rit- k^Vazj, idegen/ hogy mindenkivel szívesen szót váltanak. ‘Kati't néni'kilencvenéves ko- ' rát. meghazudtoló frisseséggel beszél. fi Először 1962-ben jöttem íde. Kilenc éven keresztül éltem itt, amikor a lányomék hazahívtak. - Három évig voltam náluk, de nagyon sokat sírtam. Vágyódtam ide vissza. A testvérem is itt élt. Egyszer eljöttem meglátogatni és még aznap megkértem a gondnok nénit, hogy hadd jöjjek visz- sza. Azóta megint itt vagyok és nem is kívánkozom máshova. — .„Jó itt” — mondták mások is,' akikkel beszélgettünk. Vajon miért jó? Erre. kevesebbén .válaszoltak. Legtöbben a- szép, környezetet,1 -aLjó' lévegőt.1 a - nyugodt, békés életet -emlegették,- . ’ — Azért csak van olyan is, aki , háza akar menni? , ■ Rövid' hallgatás ■ után ■ többen . is Varga bácsi nevét^m'ondják. . Ö .haza akar menni, mqrt a gyerekei .hívják. Nyolc .gyermeke van. Természetesen el tudnák tartani az apjukat. Csak az az elgondolkodtató, hogy miért kellett egyáltalán bejönnie az otthonba? t—Pedig itt mindene megvan. ’ Nézze ezt a fényképet! Amikor, bejött, húsz kilóval könnyebb volt, mint most. Pernze . elismeri, hogy itt jó, de azt mondja, ha a gyerekeitől- csak negyedannyit kap, mint az államtól, már az is jobb lesz — próbál magyarázatot adni a főnővér. Két bácsika ballag el. mellettünk kapákkal a vállukon. .(Nővérke, kimegyünk, megkapáljuk a káposztát” — mondják. — Nem tudnak meglenni munka nélkül — néz utánuk szeretettel a főnővér. — Bármi munka van a ház körül, vagy a házban, csak egyszer kell szólnom, rögtön- jelentkeznek többen is. Ott az a bácsi télen, nyáron Söpri az utakat. El sem lehetne venni tőle a tisztségét. Egy másik lakónk a kertet gondozza. Az itteniek nagy többsége vidéki ember. Megszokta, hogy., á szabadban dolgozzon. A; tétlenség mindegyikük halála lenne, ökgorfdog- nak mindéne k kertet, az’állatokat és egymást* is* A kert. fái között.«az?.egyik napsütéses - tisztáson1,két. néni ágypárnákat „napoztatok .- -, — Nővér néni, jól kipóröl- - tűk. ezeket a - párnájtaj; ,és ,m°st kitettük a napra, ftádjj szívják be ezt a jó illatot — mondja egyikük, amikor . meglátnák bennünket. Az orvosi rendelőnek kinevezett klubszobában-’ dr. Pintér . Pál. épp vizsgálatot tart. Kéthetente Értény bői jár ki rendszeresen, ő látja el az intézet 45 lakójának egészség- ügyi felügyeletét. Bármikor hívják, jön. Előfordult már, hogy az időjárási viszonyok miatt a saját gépkocsiján nem tudott volna kijutni. Ilyenkor lovas kocsit küldtek érte. — Doktor úr;-jobban vártám már magára-,1 mint a • v'őlegé1-, . -nyűmre-annak,idején —jnon'd- . ja’,.;, az egyik'idős néni tielép^ tünkkor*.- — Nincs sok dolga itt gz .ormosnak —, válaszol a kérdé- . süfikre' később az orvos. Na-, gyótí’í, jő gondozást kapnak áz, . öregék1. Tisztaság van, jó a le- ’ Vegő. .Télen még náthás is alig volt az ittlakók között. K ilépve az „orvosi rendelőből” elbúcsúzunk az ajtó előtt napfüydő^ő : néniktől. — írják meg, hogy’ sírva, jöttem ide, de most már’ örömmel maradok! — mondja egyikük. A néni nevét felesleg ges lett volna megkérdezni. Mindegyikük arcára ugyan* az az elégedettség volt írva, TAMÁSI JANOS Fotó: Komáromi Zoltán I )
