Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

Lakásokról szólva

« ' y

A Borsod megyei Ernőd községben érdekes formájú, népi hatásra valló, nyolclakásos társasházat építettek.

(MTI-fotó — Erezi K. Gyula — KS)

A június derekán közreadott minisztériumi gyorsjelentésből kitűnik: az ÉVM vállalatai az 1976- ra előirányzott 44 400 lakásból május végéig mindössze 6488 új otthont adtak át. Ráadásul jelenleg csaknem ötezerrel kevesebb lakás épül, mint egy esztendővel ezelőtt. Jóllehet, az ötödik ötéves tervidőszaknak még csupán a kezdetén vagyunk, az alig fél év eredményeiből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, az ÉVM gyorsjelentése mégis módot ad némi tűnődésre. Ha másért nem, hát azért, mert tavaly december táján szinte minden fórumon hangot kapott: a középtávú népgazdasági terv egésze szempontjából létfontosságú, miként rajtolunk. ■ Lakásról szólva az utóbbi évtizedben megannyi örvendetes hírről, de változatlanul sok gondról — szervezetlenségről, kapkodásról, minőségi kifogásokról — is hallhattunk, tudósíthattunk. Ami az : eredményoldal élére kívánkozik: a harmadik és a negyedik ötéves terv időszakában kiépült az országos házgyári hálózat. A főváros négy kombinátján kívül nagy kapacitású házgyárral rendelkezik Győr, Szeged, Debrecen, Miskolc, Veszprém és — néhány hónapja — Kecskemét. E tíz nagyüzem hatósugara voltaképpen a megyehatárokon is túlér: jószerével nincs az országnak olyan jelentősebb városa, ahová ne jutna a házgyári panelekből. Magyarországon évente csaknem 30 ezer házgyári lakás épülhet; Európának — a Szovjetunió kivételével — nincs még egy olyan országa, amely hasonlóan iparosított lakásépítő bázissal rendelkezne.

A

z iparosított építést nemcsak e tíz gyár teszi lehetővé; országos hírnévre tett szert a pécsiek panelüzeme (ők készítik a paksi „atomváros” lakóépületeit is), a dunaújvárosi poligonüzem elemeiből Százhalombattának is jut, a kaposvári panelekből Barcsnak, Nagyatádnak, Marcalinak. Több megyei építőipari vállalat • sík- és alagút- zsaluzatokat vásárolt; a szövetkezeti építőiparnak kohó- habsalakblokk-gyártó és tégla- blokk-készítő üzemei vannak, a korszerűsödés tehát végbement. Mindez lehetővé tette, hogy az 1960-ban meghirdetett 15 éves lakásfejlesztési program túlteljesüljön: a célul tűzött egymilliónál csaknem 50

' ezerrel több új otthont emeltek 1975. végéig (az egymillio- modik. lakást tavaly decemberben adták át Győrött).

é tetszetős eredménylista olvastán mi indokolja hát, hogy — immár az ötödik ötéves terv feladatait felemlítve '— elöljáróban a gondokra utaltunk? Mindenekelőtt az, hogy — kiváltképp a városokban — nehezebb körülmények közepette dolgoznak majd az építők, mint a-hatvanas évek vé- gefelé vagy a hetvenes évék elején. Az építésre alkalmas, könnyen közművesíthető területek fogytán vannak; Miskolcon, Szegeden, Veszprémben is előadódott már, hogy ideig- óráig raktárra termeltek a házgyárak, kapacitásfölöslegre panaszkodtak a korábban kapacitáshiánnyal bajlódó szövetkezeti építők...

A magyar népgazdaság ötödik ötéves terve kimondja: a tervidőszakban 430—440 ezer új lakást kell építeni; több mint 60 százalékot á városokban, legnagyobbrészt többszintes lakóházakban. Állami eszközökből lakásépítésre 105. —110 milliárd forintot lehet fordítani, ebből •— takarékos költséggazdálkodással — T5Ö— 160 ezer új állarry .lakást kell felépíteni. Hozzávetőleges.. számokról van szó tehát,’ de öt-t milliárd forint ’’ is 'rendkívül , nagy. összeg, ai tíáéZísrré) .- töbjj lakás pedig kisvárősnyi népességnek adhat otthoniéA'-forint- milliárdokat régiókra — megyékre, városokra, kisebb településekre — bontották le: e „mikro-normák” ; határozzák . meg, hogy végül is hol mennyi

lakás épüljön. Ha tehát valahol — megszegve az előírásokat* figyelmen kívül hagyva a műszaki-gazdasági nomatívá- kat — az átlagosnál drágább, vagy az országos 53 négyzetméteresnél nagyobb alapterületű lakásokat emelnek; kevesebb új otthon készülhet el.

A számokból az is kitűnik: az 1980 végéig épülő otthonok mintegy kétharmada önerőből készül el. Ám kizárólag önerőből igen kevesen vállalkozhatnának a több százezer forintos beruházásokra. Tekintettel a lakásépítések növekvő költségeire,.az éy elején új rendeletek láttak napvilágot. A korábbiaknál nagyobb összegű kölcsön kérhető az OTP-től, egyszersmind kedvezőbbé váltak a kamatfeltételek, hosz- szabb idő jut a részletek törlesztésére. Fokozódnak a vállalati lakásépítkezések is, mind több kiskeresetű munkáscsalád költözhet majd — munkahelyének támogatásával — új, saját otthonba. S ami ugyancsak létfontosságú: az ötödik

ötéves terv időszakában javulás ígérkezik az építőanyagellátásban. A tervtörvény szerint a cementtermelést 5,4—5,6 millió .tonnára, a falazóanyagok termelését 10—12 százalékkal, .a tetőfedő anyagokét 28^30, a Síküvegét pedig 24— 25 százalékkal kell1 növelni.

föltételek-teh'át‘rX«dve- /•zőfe’bék,-mint korábban voltak; a nagyszabású lakásépítési program folytatódik. Ám hogy kevesebb legyen a zökkenő, azért még — miként az első öt hónap tapasztalata tanúsítja — országszerte akad tennivaló.

Földes Tamás

„Falak” a munkahelyen

Kis közösség az egész. Tízen dolgoznak a munkahelyen. Munkájuk jellegéből adódóan egymásra utaltak. Minden rendben is lenne, csak ... csak egyetlen baj van. A tízből az egyik kolléganő — bár jó munkaerő — valahogy mégis képtelen beilleszkedni a kollektívába úgy, ahogy kellene. Miatta van néha-néha veszekedés, miatta puskaporos a levegő. Amolyan kis homokszem a fogaskerekek között. A vezetőjük, bár tudja, érzi az emiatt csikorgó összhangot, mégsem teszi azt, amit tennie kellene..Az egyetlen kézenfekvő, becsületes megoldástól — a nyílt, őszinte beszélgetéstől — tart. Nem akar senki szemében rossz ember lenni.

Az üzemben új művezetőt neveznek ki. Stílusa, hangneme szokatlan. „Az öreg János bezzeg másként beszélt velünk, ez még egész nap lót-fut, kiabál. Igaz, hogy megy a munka, az állásidő is kevesebb, de mégis furcsa, hogy.

kis nyikhaj létére ilyen hangot húsznál még a gyerekes anyákkal is. Szólni kéne valakinek.” .

Senki nem szól. Senki nem bolond, hogy magára haragítsa pont a közvetlen főnökét. Csak az öltözőkben, a gépek mellett, ahol a zajtól úgysem hallani, megy a szöveg: „Láttad... hallottad... már megint ...”

És már a munka sem megy.

Tekintélyes ember. Olyan súllyal áll meg a fiatal kolléga rajztáblája mögött, hogy az valósággal kitüntető rémületet érez, hogy vajon mit szól munkájához ö — a nagy ember.

Ha valamelyik kollégára

több figyelmet szentel, a többiek rögtön úgy érzik, hogy íme, az intézet új sztárja, akinek a nagy ember mellett nincs más dolga, mint a dicsőség fényében sütkérezni. No és ebben van is valami. Ez persze nemcsak a hangulat, a munkahelyi közérzet, de gyakran a munka rovására is megy. Vannak, akik tehetetlen mérgükben kétségbe vonják a „nagy ember” — ilyen-olyan nagyságát. Az igaz, hogy csak csendben, csak halkan. Hisz ki akar élete végéig mellék- helyiségeket tervezni?

A munkahelyeken nemcsak az anyagellátástól, ^ munka- szervezéstől, a gépek színvonalától, a műszaki-szakmai, 1 vagy éppen természeti adottságoktól — röviden szólva a

; Jelentjük

a végrehajtó bizottságnak

A pártalapszervezet termelést segítő, ellenőrző munkájáról készített jelentést a szekszárdi járás hét alapszervezetének vezetősége. A pártmunka e nagyon fontos részéről és a további feladatokról szólnak. Többek között az alábbiakat írják.

Szövetkezetünknek van asztalos, lakatos, építő, szerelő, műanyag, lakossági szolgáltatást végző részlege. 381 dolgozónk van. Az 1975. évi tervünket 101,1 százalékra teljesítettük. Nyereségtervünket 72,2 százalékra teljesítettük, aminek oka, hogy egyes részlegek magas költséggel dolgoztak.

Az 1976! évi tervünk időarányos részét megközelítően száz százalékra fogjuk teljesíteni, bár a részlegek között itt is szóródás tapasztalható. Az egy- műszakos üzemek kapacitása 23—25 százalékban van kihasználva, a kétműszakos termelőüzemeink pedig 47—50 százalékban.

Az üzem. és munkaszervezéssel • kapcsolatosan a párt- szervezet cselekvési programot készített, és ezt a vezetők rendelkezésére bocsájtotta.'

1975- ben a politikai és a termelőmunka fokozása érdekében pártalapszervezetünk feladattérvet dolgozott ki. Ennek végrehajtása átnyúlik az 1976- os évre is, és az folyamatos.

1976- ra pártalapszervezetünk cselekvési programja szerint az ötödik ötéves tervet a március 26-i közgyűlésen tárgyaltuk.

A határozatok végrehajtását és teljesítését a pártalapszer- vezet az érdekelt vezetők beszámoltatásán keresztül ellenőrzi, és a párttagok információi alapján a termelésben jelentkező feladatokat taggyűléseken megbeszélik.

A termelőeszközökkel való ellátottságról, azok színvonaláról és kihasználásukról felmérés készül. E témában intézkedési terv már az előző évben is készült, de a cselekvési program ennek javítását irányozza elő, és ezért van szükség a régi felülvizsgálatára.

' Ä munkaverseny-mozga- lom és a szocialista brigádok tevékenysége szövetkezetünk eredményeit kedvezően befoJ lyásolja. Szövetkezeti bizottságunk és pártalapszervezetünk ebben a munkában szorosan együttműködik. Az előző évhez viszonyítva e téren javítani kell munkánkat.

Szövetkezetünkben az elmúlt időszakban a Bevételi Igazgatóság revíziót folytatott. Ennek eredménye elmarasztaló. A problémák tisztázása után teljesen új szemléletben és nagyobb odafigyeléssel kell a további munkánkat végezni.

Megkezdődött az aratás

T A hét végén az ősziárpa-táb- lákban országszerte megindultak a kombájnok, az utóbbi napok rendkívül meleg,, száraz időjárása ugyanis siettette a kalászosok érését. A mezőgazdászok úgy találták, hogy már nem tűr késedelmet az árpa vágása. (Más kérdés, hogy a szakemberek egyáltalán nem örülnek a hirtelen jött • forró- ságnak, tartanak attól,'hogy ha nem következik be változás az időjárásban, romlanak a terméshozamok • a szemek , meg- szörulasa gs az erőltetett kényszerérés miatt. Egyelpre csak találgatások . folynak arról, hogy a! kánikula okpzojt-e mármunka " objektív feltétéléitől függ az eredményes munkavégzés.

A munkahelyi légkör szerepét, jelentőségét mirfdenütt,. mindenki elismeri. Sőt, nem győzik hangoztatni különböző fórumokon. Csak épben olyan- kör, olyan esetekben nem téma . ez, amikor ennek meg- csendítése, vagy mit .ne mond-, jak nyílt (de nem nyíltnak látszó!) felvetése-'saját egyéni érdekeinket érintheti.

Fura paradoxon. Mert ilyen esetékben az egyéni érdek a munkahelyi kapcsolatainkban éppéri a becsülete?, .őszinfe hangnem lehetne. És ez esetben eji.az egyéni érdek égÿér- telműea ae egész csoport, kollektíva érdeke is lenne. Csak hát éppen nem akarunk senkit megbántani, nem akarunk rossz fiúk lenni senis terméskiesést, illetve, há igen, akkor .milyen mértékűt.)

A Gabona Tröszt vállalatai, az üzemek és a termelők felkészültek a főszezonra. A fel-; vásárló vállalatok megállapodtak a tsz-ekkel, az állami gazdaságokkal az átadás rendjében. A megállapodásokban rögzítették az áru mennyiségét, az átadás helyét, ütemét, a szári- taksa! és tisztítással, valamint a minőségi átadással kapcsolatos feladatokat. A zavartalan átyptel feltétele,, hogy a kölcsönösség alapján mindkét fél betartsa a''Megállapodást, illetve szükség eseten, időben megegyezzen a módosításról.

■ ki! szemében no és leguto)- ; sp.v'sprban nem akarunk fejjel . falnak menni. Pedig ezeket a falakát, ,vállalva az esetleges ‘ kbeítázatot, le kell rombolnunk. Vállalva, hogy ezzel esetlég ' kellemetlen perceket szerzünk önmagunk számára. r Hisz egy munkahelyen nem perceket, órákat, hanem nagyon gyakran hosszú éveket tölt el az ember. És ugyancsak nem mindegy, hogy milyen légkörben. Nem mindegy saját • szempontjából és nem mindegy az áltála végzett munka végső értékét tekintve sem. Bár ezt értékben számokkal nehéz . kifejezni. • Számokkal kifejezni legfeljebb az infarktusok, az ■ idegösszeomlások, a munkájukban, önmagukban -, csalódott embereket lehet.

GYŐRI VARGA GYÖRGY

i /

1976. június 37.

6. Építő- és Szerelőipari Szövetkezet, Bátaszék