Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-25 / 149. szám

± Ülésezik az országgyűlés (Folytatás a 3. oldalról) hogy elhamarkodott lépéseket teszünk — ne kövessük el. A vállalati szervezet jelen­tősége más szempontból is fi­gyelmet érdemel. Minden szer­vezeti változás hatáskörök, funkciók megváltoztatásával vagy megszűnésével, emberek mozgatásával jár együtt, egy sor emberi probléma is rende­zést, újrarendezést igényel. A stabilitás tudata viszont jó ha­tással van a vállalatok, szövet­kezetek biztonságérzetére, tra­dícióikból származó erkölcsi előnyök fokozottabb kiaknázá­sára, a jó hírnévre, a termékek márkájára, a dolgozó kollektí- tívák összeforrottságára. Az 1976-os év első öt hónap­jának gazdasági eredményei biztatók. Az indulással járó nehézségek, a tervkészítések, az egyeztetések munkáin túl vannak a vállalatok, s figyel­müket jobban tudják a terme­lés kérdéseire összpontosítani. Biztos, hogy mindent megtesz­nek az 1976-os terv teljesítése érdekében. Bizonyosak lehetünk, hogy pártszervezeteink, a vállalati törzsgárda, a szocialista bri­gádok, a társadalmi és moz­galmi szervek sok százezres aktívája e törekvésekben tá­mogatja a vállalati és szövet­kezeti vezetőket, Â kormány pedig már most dolgozik azon, hogy az 1977-es tervkészítéshez legszüksége­sebb támpontokat, információ­kat minél hamarabb a válla­latok tudtára hozza. Ezzel is elő kívánja segíteni az 1977-re való felkészülést és zökkenő nélküli átmenetet. Bízunk ab­ban, hogy e sokirányú és cél­tudatos munka meghozza meg­érdemelt gyümölcsét Király István (Budapest, 31. vk.) akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem ta­nára a költségvetés végrehaj­tásáról szóló jelentés kulturá­lis részével foglalkozott Angyal Imre (Veszprém m. 2. vk.) a Magyar Hajó- és Da­rugyár balatonfüredi gyáregy­ségének öntője hangsúlyozta: az 1975. évi költségvetés vég­rehajtásának jogszabályi ter­vezete világosan tartalmazza az eredményeket, de nem hall­gat a fogyatékosságokról, a kedvezőtlen jelenségekről sem. Ebédszünet következett, majd Nies János (Fejér megye 9. vk.) a Dunai Vasmű főolvasz- tára szólalt fel. Utalt arra, hogy 1975 az V. ötéves terv szempontjából meghatározó, megalapozó esztendő volt. Kollár József (Budapest, 64. vk.) a Csepel Vas- és Fémmű­vek főművezetője felszólalásá­ban örömmel nyugtázta gazda­ságunk elmúlt évi eredmé­nyeit, amelyek — amint hang­súlyozta — bizakodással töl­tik el a csepeli dolgozókat. Szomszéd Gy. István (Nóg- rád megye 3. vk.), a nagybáto- nyi gépüzem igazgatója többek között kijelentette: az orszá­gos tapasztalatokhoz hason­lóan 1975-ben az eddigi leg­eredményesebb középtávú ter­vet zárták Nógrád megyében is. Szilágyi Sándor (Hajdú m. 5. vk.), a debreceni MÁV jár­műjavító üzem hegesztő cso­portvezetője hangoztatta: az 1975. évi költségvetés végre­hajtása kapcsán a tanácsok egyre jobban élnek megnöve­kedett önállóságukkal. A vitában több felszólaló nem jelentkezett, az elhang­zottakra Faluvégi Lajos vála­szolt, majd határozathozatal következett: az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1975. évi költségvetéséről szóló tör­vényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szövegezésbeii egy­hangúlag elfogadta. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tar­totta meg expozéját Dr. Romány Pál beszéde Tisztelt országgyűlési A beterjesztett törvényjavas­lat az élelmiszerek termelésé­nek, s forgalmazásának szabá­lyozásával foglalkozik. A tör­vényjavaslat — elfogadása ese­tén — új jogforrást, lehetőséget nyújt arra, hogy egységesen és korszerűen rendezzük a mező- gazdasági termények és élelmi- szeripari termékek — mint a legfontosabb fogyasztási javak — kezelési módját, szabályoz­zuk az élelmiszerek gyártásá­nak és forgalmazásának fel­tételeit. A törvényjavaslat szükséges­ségét elsősorban az alkot­mánynak az a rendelkezése in­dokolja, amely előírja, hogy az egész társadalmat közvet­lenül érintő kérdéseket törvén nyi szinten kell szabályozni. Az eddigi alacsonyabb szin­tű szabályozás egyébként nem fogta át az élelmiszerek teljes körét, és nem terjedt ki min­den élelmiszer-előállító tevé­kenységre sem. Több részlet- rendelkezés időközben el­avult A törvényjavaslat a fogyasz­tói érdekeket helyezi a szabá­lyozás középpontjába. Ezért szigorítja az élelmiszeripari üzem létesítésének élelmezés, egészségügyi és műszaki fel­tételeit, az élelmiszer-előállítás személyi, tárgyi és minőségi követelményeit. Kibővíti a ja­vaslat az előállítóknak a fo­gyasztók tájékoztatására vo­natkozó kötelezettségeit A fogyasztói érdekek védel­mének természetszerűleg a népgazdaság érdekeivel és te­herbíró képességével minden­kor összhangban kell lennie. Fontos elve a javasolt sza­bályozásnak, hogy az előállítás­sal, a forgalmazással és az el­lenőrzéssel kapcsolatos sza­bályok minden élelmiszer­re, tehát minden étel­re és italra, valamint minden élelmiszer-előállító tevékeny­ségre és — felügyeleti hovatar­tozásukra tekintet nélkül — va­lamennyi élelmiszer-előállító szervre és személyre vonatkoz­nak. Ez lehetővé teszi az egész­ségügyi és minőségi követelmé­nyek egységes érvényesülését nvnd az é'e'miszeripar, mind a v/v ás és a cukrászat kö- - V ' Állított termékekre. v'<" íny javas1 at alapvető cc ja az ember egészségének Romány Pál védelme. Az egészség védelmét szolgáló szabályoknak nyilván­valóan minden élelmiszerre egyformán vonatkozniuk kell. Szigorítja a javaslat az élel­mezés-egészségügyi és műsza­ki feltételeket. • A közvélemény mindenkor érzékenyen követi az élelmisze­rek bőségének vagy hiányának, mennyiségének és minőségének alakulását. Ismert az is, hogy a magyar nép élelmezésében mi­lyen nagy utat tettünk meg — és milyen akadályok leküzdése árán —, amíg a mai magasla­tokra eljutottunk. A kormány tudja, hogy ez még nem a csúcs, hogy az élelmiszer-ter­melés és az élelmiszer-ellátás fejlesztése folyamatos és kö­vetkezetes munkát, rendszere­sen ismétlődő cselekvést kíván. Több fehérjét, húst, tejterméket kell termelnünk Az országgyűlés által tör­vénybe iktatott ötéves terv­törvény meghatározza felada­tainkat. Az életkörülmények változásához igazodva egész­ségesebbé kívánjuk tenni az élelmiszer-fogyasztást. Ezért több fehérjét, húst, tejtermé­ket és más élelmiszert kell ter­melnünk. Az egy főre jutó hús- fogyasztás 8 kg-os növekedésé­vel számol az V. ötéves terv, a tej- és tejtermék-fogyasztás 29 kg-mal lesz nagyobb. Megte­remtjük a fe’té'z'ét a zöldség­félék fogyasztása számottevő áruk is, amelyek hozzájárul­nak a házi munka csökkenésé­hez. E törekvések mellett — még szorosabb együttműködésben a belkereskedelemmel — az élel­miszer-kereskedelem korszerű­sítését is fontosnak tartjuk. Bővíteni kell az üzletek hűtő- kapacitását és javítáni kell az árusítási feltételeket is. Az élelmiszeripar fejleszté­sekor arra is törekszünk, hogy az élelmiszeripari üzemek mű­szaki színvonalát a tervidő­szak során a nemzetközi szín­vonal élcsoportjához igazítsuk, fogadókészségüket növeljük. Élelmiszeripari üzemeink új kapacitásokkal bővülnek. Még ebben az évben átadják a Sze­gedi Szalámigyár csaknem 1 milliárd forintos új beruházá­sát, s lehetővé válik, hogy több mint 50 százalékkal növeljük a szalámigyártást. Ezt köve­tően a következő években — gyorsított beruházás­ként — a Gyulai Húskombi­nát, majd Baján a Bácskai Húskombinát készül el. Ez utóbbi, amely félmilliárd fo­rintos befektetéssel épül, öt állami gazdaság, az álla­mi húsipar és 19 tsz összefogá­sában valósul meg. Folynak az előkészületek a Szekszárdi Húskombinát felépítésére és számos kiegészítő, járulékos beruházásra is. Növeljük az exportot A következő években — az ötéves tervről szóló törvény szellemében — a vállalati és a népgazdasági erőforrások jó összehangolásával e téren is előre akarunk lépni. Jelenleg Magyarországon majdnem kétszer annyi élel­miszert fogyasztunk, mint a felszabadulás előtt és ami legalább ennyire lé­nyeges: ez a növekedés nem az egyik vagy másik osz­tály, réteg kiváltsága, hanem általánosan jellemzi népünk táplálkozását. Az ország lakos­ságának élelmezése mellett az élelmiszer-termelésnek jelen­tős a szerepe a külkereskedel­mi forgalomban is. Népgazda­sági exportunk több mint ötö­dét mezőgazdasági és élelmi- szeripari áruk adják. A nálunk nem termelhető élelmiszerek­ből, déligyümölcs, fűszer és él­vezeti cikkekből behozatalunk is számottevő. Importálunk időnként a kereslet és a kíná­lat egyensúlyának javítása, il­letve a választék bővítése cél­jából, nálunk előállítható, mér­sékelt égövi terméket is. Gaz­daságunkra azonban a rend­szeres és jelentős mezőgazda- sági exporttöbblet a jellemző. Magyarország mezőgazdasági termelésével is részt vesz a nemzetek közötti munkameg­osztásban, részese az élelmi­szer-forgalom bővítésének, ré­szese — a maga szerény mére­teivel — annak, hogy a világ asztalára több kenyér jusson. Az élelmiszer-termelés és -forgalmazás fejlesztése, szín­vonalának emelése elsőrendű politikai feladat Tisztelt országgyűlés! Az V. ötéves terv idősza­kában a mezőgazdasági és élelmiszeripari exportot 40 százalékkal tervezzük növelni. Ez igen jelentős feladat, kü­lönösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy egyik-másik élel­miszeripari ágazatban a külke­reskedelmi részarány igen te­temes. A konzervipar terme­lésének csaknem háromnegye­de, a vágómarha és a baromfi­ipar termékeinek 30—40 szá­zaléka, a boripari termelésnek pedig a negyede kerül külföl­di piacokra. A friss és feldol­gozott gyümölcs, a zöldség, a vágómarha és a húscsirke, va­lamint a bor és a növényolaj a legfontosabb magyar élelmi­szer-exporttermék a búza és a kukorica mellett. A mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek külkeres­kedelmében a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan fon­tos helyet foglalnak el a szo­cialista országok. Közöttük is a legjelentősebb a Szovjetunió, amellyel a közelmúltban írtunk alá hosszú lejáratú szerződést mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek — zöldség és gyümölcs, konzerv, alma, bor, gabona, vágómarha, vetőmag és szaporítóanyag — szállítá­sára. A szocialista országok a magyar mezőgazdaság és élel­miszeripar termékeinek meg­bízható vásárlói a jövőben is. Mind belföldi, mind nemzet­közi kötelezettségeink teljesí­tésében fontos feltétel a me­zőgazdasági és élelmiszeripari termelés közötti összhang. Az élelmiszeripari termelés növelésének ilyen üteme és aránya az elmúlt években ha­zánkban nem valósult meg. A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás kö­zött — különösen egyes ága­zatokban — az összhang hiá­nyos. Az V. ötéves terv arra törekszik, hogy oldódjanak a feszültségek, mérséklődjenek az összhang hiányából eredő zavarok. A beruházási lehető­ségek megteremtésével az élel­miszeripari termelés a mező- gazdasági termelés tervezett üteménél gyorsabban növek­szik majd. Ahhoz, hogy a belső ellátás követelményeinek és a kül­földi keresletnek megfelel­jen, sok még a tennivaló. Mezőgazdaságunk minden fon­tos ágazatának általános éd arányos fejlésztése igen nagy feladat. A magyar mezőgazda­ság két fontos kultúrájának — mondhatni kulcsnövényének — a búzának és a kukoricá­nak a termelésében az elmúlt években igen nagy, tiszteletre méltó fejlődést értünk el. Min­den reményünk megvan arra, hogy ez a fejlődés az idén is folytatódik. Tudnunk kell azon­ban, hogy e két termény — roppant fontossága mellett is — csupán 20—25 százalékát képezi a magyar mezőgazda­ság teljes termelési értékének. A búza- és a kukoricatermelés­ben szerzett termelési-szerve-, zési tapasztalatokat is kama­toztatva szükséges tehát, hogy minden fontos termelési ága­zatban előrelépjünk. A mezőgazdaság dolgozói-- nak, szövetkezeti parasztsá­gunknak szorgalma, a kapcso­lódó iparágak tevékenységének részvétele kellő alapot nyújt ahhoz, hogy mezőgazdaságunk megfelelő mennyiségben és minőségben szállítsa az élel­miszeripari feldolgozáshoz szükséges árut. Az élelmiszer- törvény életbe lépése pedig az ipar soron következő nagy fel­adataihoz, a kor követelmé­nyeinek megfelelő táplálkozási és kereskedelmi célok elérésé­hez szolgálhat segítségül. Tisztelt országgyűlés! Az előbbiekben vázolt célok állnak előttünk. E nemes fel­adatok sikeres elvégzéséhez sok-sok erőfeszítésre és össze­hangolt munkára van szükség. A mezőgazdaság iránt meg­nyilvánuló igények nagyok, a megtett út, az eddig elért ered­mények, a szocialista gazda­ság ereje nem kevésbé. A Minisztertanács nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az előterjesztett törvény- tervezetet vitassa meg és fo­gadja eL Kovács István (Békés m. 4. vk.) a MEDOSz főtitkára volt a törvényjavaslat bizottsági előadója. A vitában felszólalt Bori Gyuláné (Bács-Kiskun m. 2. vk.), a Kecskeméti Konzerv­gyár szakmunkás csoportveze­tője és Borics László, (Szol­nok ,m. 13. vk.), a jászjákó- halmi Béke Tsz gépszerelője. Az országgyűlés ma folytat­ja munkáját. növekedésének és nagyobb lesz a feldolgozott zöldség- és gyü­mölcsfélék aránya, ami az egész éven át tartó egyenletes fogyasztást segíti majd elő. A tervek előirányozzák azt is, hogy a következő években a lisztesárukból, cereáliákból mintegy 8 kg-mal csökken az egy főre jutó fogyasztás. Szá­molunk vele, hogy a zsír­fogyasztáson belül az é'ettan;- lag előnyösebb növényi zsírck aránya nő és az éle’m^-erek f->'do'go7Ósi f''1’”’ tovább javul. Ugyanakkor tő'"’' "ok arra, hogy a félkész és a konyhakész A szerkesztő bizottság ülése Lapzártakor kaptuk a hírt: Az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját előkészítő szerkesztő bizottság ülésszakáról csütörtökön Ber­linben a következő közleményt hozták nyilvánosságra: „A szerkesztő bizottság 1976. június 24-én Berlinben meg­tartotta utolsó ülését. A bizottság úgy határozott, hogy az általa kidolgozott do­kumentumtervezetet jóváhagyásra az európai kommunista és munkáspártok értekezlete elé terjeszti. Az értekezletet június 29—30-án tarifák meg Berlinben. A szerkesztő b'zotlság az érte' "z’et megtartásával kap- csola'os egyéb kérdéseket is m- 'ott. A bizottság t.' ’szerű, elv társ- -gkörben végezte mun­káját.” (TASZSZ, ADN, MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents