Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-25 / 149. szám
Ülésezik (Folytatás a 2. oldalról.) gazdasági folyamatokban törés nem következett be. Munkánkat nagyban segítette, hogy a párt Központi Bizottsága a gazdasági élet szinte valamennyi lényeges kérdésében állást foglalt és megfelelő útmutatást adott számunkra a végrehajtáshoz szükséges feladatok kidolgozásához. Úgy érezzük: az elkészült tervek, munkaprogramok jók és alkalmasak arra, hogy a XI. kongresszusnak a gazdasági építőmunkára vonatkozó határozatait maradéktalanul megvalósítsuk. A szocialista országokkal, köztük a Szovjetunióval ebben az időben fejeződtek be a tervegyeztetések, a külkereskedelmi és áruforgalmi megállapodások, a szerződéskötések, amelyek fontos biztosítékai a tervszerű gazdasági építőmunkának, a gazdasági egyensúly fokozatos megteremtésének. A mai, válságokkal és inflációval terhes világban kevés hozzánk hasonló méretű, adottságú, vagy gazdasági fejlettségű ország mondhatja el, hogy akár közép-, akár hosszú távú terveinek valóra váltásához biztos import nyersanyag- fedezettel és többségében stabil értékesítési lehetőségekkel, illetve piacokkal rendelkezik. A kormány egy spr, a terv fő célkitűzéseinek megvalósítását szolgáló intézkedést tett, többek között a termékszerkezet korszerűsítésére, a termék- és készletgazdálkodás, a munHavasi Ferenc miniszterelnökhelyettes felszólalása. kaerő-gazdálkodás és a külkereskedelmi tevékenység megjavítására, az anyag- és energiatakarékosság további kibon. takoztatására. A kormányzat intenzíven foglalkozott az agrár- és szövetkezetpolitikánk alapelveinek megvalósítását szolgáló aktuális feladatokkal. Intézkedései tovább erősítették a szocialista nagyüzemek népgazdaságunkban elfoglalt helyét, szerepét, perspektíváit, javították a termelési és értékesítési biztonságot. Megfelelő határozatokat hozott a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének további támogatására, termelési és értékesítési lehetőségeik javítására — állapította meg bevezetőjében, majd a vállalati terveket elemezte. A vállalati tervek Ismeretes, hogy a vállalatok e napokban véglegesítik középtávú terveiket. E tervek készítését az illetékes ágazati tárcák rendszeresen ellenőrizték. a tapasztalatok szerint a vállalatok összességében jó középtávú terveket dolgoztak ki, a bennük foglalt legfőbb célkitűzések megegyeznek a központi törekvések irányával, alkalmasak a népgazdasági terv előirányzatainak teljesítésére. Emellett azonban utalnunk kell a tervek két közös és jellemző gyengéjére. Az egyik; a tőkés export árualapok növelésére tett erőfeszítések elégtelensége. A másik, hogy elég sok vállalati terv több, a termelésbe bevonható szabad munkaerőt tételez fel, mint amivel reálisan számolni lehet. A vállalati tervek véglegesítésekor gondunk kell legyen e gyengeségek felszámolására. A vállalati tervekkel megerősítésük után is aktívan kell foglalkozni, hiszen a tervek véglegesítése után kell elkészíteni a vállalati tervcélokat jól alátámasztó üzem. é* munka- szervezési programokat. Számolni kell azzal is, hogy a változó körülmények, a menetközben felmerülő új igények szükségessé tehetik a tervek folyamatos karbantartását, ami fontos feltétele a rugalmas vállalati cselekvésnek. A vállalati középtávú tervekkel szinte egy időben készültek el a helyi tanácsok középtávú tervei is, amelyek magukba foglalják az adott terület fejlesztésének komplex feladatait, s tovább erősítik az együttműködést a közigazgatási szervek és a gazdálkodó egységek, illetve az üzemek és lakóterületek között. E tervek 165—170 milliárd forint felhasználását irányozzák elő, s ebből a lakásépítés 95—100 milliárd forintot tesz ki. A gazdálkodó egységek terveit sok vonatkozásban jól egészítik ki a most elkészült kollektív szerződések, amelyek a szakszervezetek és a vállalati vezetés kölcsönös kötelezettségvállalásán alapulnak. Mindezt csak gazdagítják, egyúttal a jó társadalmi közérzetet tükrözik a szép múltú kommunista szombatok, a különféle lakóterületi társadalmi munkaakciók; a vállalatok, szövetkezetek és intézmények, s ezek szocialista brigádjainak iskolák, kultúrházak, gyermek- és egészségügyi intézmények feletti védnökségei, a különböző patronálások, amelyeknek tartalmas és célirányos folytatását ezután is támogatnunk kell. Szelektív iparfejlesztés Á megváltozott nemzetközi gazdasági környezetben egyik feladatunk az volt, hogy a hirtelen rosszabbodás kedvezőtlen hatásait felmérjük és lehetőleg elhárítsuk, vagy csak fokozatosan engedjük érvényesülni azokat a gazdálkodó szervezetek tevékenységére; a másik, hogy alkalmassá tegyük gazdaságunkat a gazdálkodó egységeket a fokozódó 1976. június 25. nemzetközi versenyben való helytállásra; a harmadik, hogy továbbra is töretlenül folytassuk a fejlett szocialista társadalom anyagi, műszaki bázisának megteremtését. Többször elhangzott már, hogy nemcsak a külső eredetű veszteségek és negatív hatások ellensúlyozására kell összpontosítani erőinket, hanem egyidejűleg a belső munkánk gyengéiből fakadó hiányok, kiesések megszüntetésére is. Ennek tükrében világos számunkra: a szelektív iparfejlesztés, a bármely piacon jól és gazdaságosan értékesíthető « az országgyűlés termékek optimális nagyságrendben való előállítása, egyes termékek korszerűbbel való felváltása — természetesen úgy, hogy a termékszerkezet átalakítása még átmenetileg se okozzon áruhiányt — a tő- késimport-anyagok hazai vagy szocialista forrásokból történő pótlása, az állóeszközök és a társadalmi munkaidőalap maximális kihasználása nem olyan természetű feladat, amely rövid távon megoldható lenne. Ezt nem a kétségkívül meglévő lazaságok, bosszantó hibák igazolásaként emlegetjük, s nem is azért, hogy e feladatoknak nem kell azonnal nekilátni, hanem csupán a realitások és e problémák összetettsége és bonyolultsága miatt. Gondjaink és megoldandó gazdasági célkitűzéseink egy csoportja olyan, amely megromlott külgazdasági körülményeinkkel nincs, vagy csak áttételesen van kapcsolatban. Nem hiszem például, hogy szoros összefüggés van a mai húsellátási, a zöldség- és gyümölcsellátási gondok és ez utóbbiak árának alakulása és a nemzetközileg számunkra kedvezőtlen világgazdasági körülmények létrejötte között. Valószínű, hogy belső ellátási feladataink egyenletesebb megoldásához, ezen túlmenő- leg exportpozícióink további javításához agrár- és szövetGondjaink Szó volt arról, hogy a jelenlegi időszakban bizonyos tehertételnek van kitéve a párt és a tömegek kapcsolata és ez így igaz. Igaz az is, hogy egyesek eltérő előjelű várakozással tekintenek ennek viselése elé. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy pártunk tömegkapcsolata kiállja ezt a próbát, s a bizalom, a tenni- akarás tartósabbnak fog bizonyulni, mint gondjaink, nehézségeink. Arra kell törekednünk, hogy ez a periódus a szükségesnél, az elkerülhetetlennél hosszabb ne legyen. Nem kis gondot okoz az áruellátás helyzete — amely ezekben a hónapokban sajnos nem javult, hanem romlott —, továbbá, hogy a zöldség- és gyümölcsárak magasak és csak a napokban mozdultak el kedvező irányba. Mindez beárnyékolja a közhangulatot és időközönként felerősíti annak hullámveréseit. Ilyen körülmények között a gazdasági folyamatok szorosabb kézben tartásának, irányításának jelentősége mellett megnő a közhangulat formálásának szerepe is. Rég elmúlt az az idő, amikor a társadalom gondolkodókra és végrehajtókra oszlott. Az irányítás minden szintjén ösztönözni kell a gondolati bátorságot, a tudatosságot, az alkotó munkát, a határozatok végrehajtásában való egységes, fegyelmezett aktív részvételt. A gazdaságpolitikai feladatok megvalósításában fontos szerepet játszik az a konstruktív együttműködés, amely évekkel ezelőtt kialakult a kormány- és a szakszervezeti szervek között. A legutóbbi tárgyalásainkon közösen kidolgoztuk azokat a feladatokat, arhe- lyek a SZOT kongresszusi határozataiból az állami szervekre hárulnak. Pozitív fejlemény, hogy a szakszervezetek az érdekvédelmi és a nevelő munka mellett szervező tevékenységükben egyre nagyobb figyelmet szentelnek a gazdasági építőmunka időszerű feladatai megoldásának. A szakszervezeti szervek, főbizalmiak, bizalmiak hatáskörének bővítése új lehetőséget ie’ent az üzemi demokrácia l"1'•--.menyei hatékonyabb működésének és egyben kezetpolitikánk következetesebb érvényesítése, az egyes kérdésekben és helyenként megnyilvánuló elbizonytalanodás gyorsabb eloszlatása, valamivel nagyobb előrelátás, a termelési és értékesítési biztonság egyenletes fenntartása sokat segíthetett volna. A máj helyzet pozitív sajátossága, hogy az ország nehézségeit a széles közvélemény megértőén, felnőtt ember módjára értelmezi. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik gondjainkat értetlenséggel, politikai közönnyel vagy cinizmussal szemlélik. A közgazdasági szabályzók szigorításából és a nyereségelvonásból adódó gazdasági gondokra a legtöbb helyen nem a sírás, hanem a tettre- készség volt a válasz. Alig akadt olyan vállalat, ahol mentegetőztek, kibúvókat, kiskapukat kerestek, vagy indokolatlan egyedi elbírálást igényeltek volna. Jogos tehát e helyről is az elismerés és a köszönet hangján szólni mindazokról a gazdasági vezetőkről, munkáskollektívákról, szocialista brigádokról, a társadalmi és mozgalmi szervek vezetőiről és aktivistáiról, akik kezdeménye- zőek voltak e gondok megosztásában, a megnövekedett feladatok vállalásában és megoldásában. feladataink iá szocialista demokratizmus szélesítését is jelentik. Közgondolkodásunkban eléggé meggyökeresedett az a nézet, hogy nyersanyagszegény ország vagyunk, ugyanakkor bőven rendelkezünk viszonylag olcsó munkaerővel. Ebből következően gazdaságpolitikánk lényeges eleme volt és részben ma is az, hogy olyan fejlesztésekre vállalkozzunk, amelyeknek termékeiben viszonylag kevés anyag .és több élő munka testesül meg. Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy a baráti országokból viszonylag olcsón beszerezhető nyersanyagok lehetővé tették exportunk egy részénél a magasabb anyagarányt is. Ez az adott helyzetben valószínű helyes . irányzat volt. A helyzet azonban alapjaiÁtfogó szervezeti A kormányzati tevékenységben fontos helyet foglal el gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítése, a megváltozott körülményeinkhez való igazítása. Az elmúlt években a gazdaság- irányítási rendszer elemei közül viszonylag többet foglalkoztunk a tervezési munka és a közgazdasági szabályozás fejlesztésével. Ez helyes törekvés volt, megfelelt annak a követelménynek, amelyet pártunk XI. kongresszusa a tervcélok és a tervcélokat szolgáló eszközök tökéletesebb összhangjával kapcsolatban támasztott. Kevesebbet foglalkoztunk viszont a vállalati szervezettel, amely ugyancsak lényeges kérdése irányítási rendszerünk hatékony működésének. A mai vállalati szervezetek egyrészt alkalmasak, másrészt alkalmassá tehetők, hogy átfogó szervezeti változtatások nélkül is hatékonyan szolgálják tervcéljaink megvalósítását. A vállalati szervezet korszerűsítése és tökéletesítése nem lehet általános érvényű kampányfeladat, hanem olyan folyamatnak, illetve feladatnak kell tekinteni, amelyet mindig ott, akkor és úgy kell elvégezni, ahogyan azt a gazdaság- politikai és társadalompolitikai célok igénylik. Manapság gyakran hallunk a kis-, a közép- és a nagyüzeban megváltozott. Lezárult a2 olcsó nyersanyag időszaka, s munkaerő-forrásaink is beszűkültek. Az új világpiaci árak kedvezőbb gazdaságossági megítélés alá vonják hazai ásvány- vagyonúnk egy részét, melyeknek kiaknázása a régi alacsony világpiaci árak mellett valóban gazdaságtalan lett volna. Földtani kutatásaink előrehaladásával arányosan ma már többet tudunk az energiahordozó, a fémhordozó, az ásvány- bányászati és építőipari ásványi vagyonúnkról. Igaz, hogy a jövőben is külföldön kell beszereznünk nyersanyagkészletünk jelentős részét, de nem árt helyzetünk ezen árnyalatbeli változását figyelemmel kísérni. A XI. pártkongresszus nagy jelentőségű felismerése, hogy a föld nemzeti kincs, s ez nemcsak a tulajdonviszonyok szempontjából igaz, hanem úgy is, mint értékképző, vagy értéket adó természeti forrás. A magyar mezőgazdaság természetadta előnyeinél fogva már ma jelentős és a jövőben egyre növekvő mértékű ipari nyersanyagbázist jelent, olyat, amely vetekszik a hagyományos értelemben vett természeti kincsesei. Változatlanul igaz, hogy termékeinkben minél nagyobb értékű szakmunkának és szellemi tevékenységnek kell megtestesülnie, ez azonban nem azonos a több élő munkával. Egyik fontos feladatunk a szakképzettség, a termelési kultúra szintjének emelése, hogy képessé tegyük dolgozó kollektíváinkat a tudomány és az élenjáró gyakorlat befogadására, sőt továbbfejlesztésére. A gyakorlat igazolta a Központi Bizottságnak a termelőerők területi elhelyezéséről és fejlesztéséről szóló határozatát. Jelentősen csökkent a különbség a hagyományos ipari központok és a vidéki új ipari bázisok termelési kulturáltsága, között is. Egy-másfél évtized alatt egy sor vidéki ipari vállalat határainkon túl is ismert, rangot, hírnevet szerzett. Most, amikor az iparba bevonható számottevő munkaerő már e helyeken sincs, elkerülhetetlen, hogy e területek is a növekedés intenzív forrásai felé forduljanak. változások nélkül mek helyéről, szerepéről a magyar népgazdaságban. Nyilvánvaló, hogy mindhárom kategóriának megvan a maga létjogosultsága és funkciója. Ezek arányát nem lehet önkényesen, kívánság szerint változtatgatni. Ezért ügyelni kell arra, hogy ami ma „kicsinek”, „kevésbé termelékenynek”, „paralell- nek”, vagy „egybeolvasztható- nak” tűnik, azt alapos vizsgálat nélkül ne engedjük a nagyobbhoz odacsatolni, beolvasztani. Mint ahogy azt is meg kell nézni: milyen szövetkezetre mondjuk ki, hogy „az valójában már nem szövetkezet”, vagy tanácsi vállalat, s csak elhatározáson múlik, hogy mikor lehet állami vállalattá minősíteni. Sajnos — az alapító tagok kiöregedésével — szövetkezeteink többsége előbb vagy utóbb olyan lesz, hogy a tagjaik mögött már nincs magánkisiparosi vagy egyéni paraszti múlt. A szövetkezeti jelleg több attól, hogy egyetlen ilyen ismérv alapján ítéljük meg. Lehet és úgy igaz: követtünk el hibát abban, hogy állami tulajdonban lévő értékek — elsősorban a földről van szó — szövetkezeti vagy személyi tulajdonba kerültek, most azonban ügyelni kell arra, hogy e hiba ellenkezőjét — azt, (Folytatás a 4. oldalon)
