Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-25 / 149. szám
I Többet költöttünk társadalmi juttatásokra A lakosság reáljövedelmének egy jókora része társadalmi juttatásokból adódik. Ezek, különösen a pénzbeliek, terveinknek megfelelően gyorsabban nőttek, mint a munkából származó bérek. 1975-ben 85 milliárd forint értékű ellátást nyújtottunk pénzben és természetben. Országunk lakossága egy főre számítva átlagosan évenként 4300 forint pénzbeli és 3800 forint természetbeni társadalmi juttatásban részesült. A társadalombiztosítási kiadások ^több mint a felét nyugdíjakra fordítottuk. Az elmúlt öt évben a nyugdíjasok száma 26. az átlagos nyugdíj 65 százalékkal nőtt. 1975 júliusában emeltük a már régebben megállapított alacsony nyugdíjakat. Több mint 1 millió idős ember jövedelme gyarapodott a szokásos évi nyugdíj-kiegészítésen kívül, s ezzel javítottuk a megélhetésüket. A múlt év közepétől minden állampolgár ingyenes orvosi és kórházi ellátásra jogosult az állami egészségügyi ellátás keretében. Ez szakmai és erkölcsi szempontból még inkább arra kötelezi szocialista egészségügyünk megbecsült dolgozóit és intézményeit, hogy magas színvonalon, mindenütt egyenlő mértékkel mérve gyógyítsanak minden beteget. A társadalmi juttatásokra az előirányzottnál 1,8 milliárd forinttal költöttünk többet, mert több táppénzt kellett fizetnünk, s a gyógyszerekre fordított kiadás is nagyobb volt. A kormány határozata értelmében a jövő évtől kezdve az 1—3 napi táppénzt a vállalatok folyósítják és szigorúbb lesz az ellenőrzés. A kórházi ápolásban részesülők pedig az eddiginél több táppénzt kapnak. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának másik tényezője: a felhalmozás is gyorsabban növekedett, mint ahogy terveztük. A népgazdasági terv a szocialista szektorban 130 milliárd forintnyi beruházási ráfordítással számolt. A beruházási tevékenység 1975-ben nagyon élénk volt, s végül is 141 milliárd forintot fizettek ki. A beruházások gyorsuló üteme csaknem 5 milliárd forinttal több költségvetési kiadást okozott. Szeretném kiemelni az elmúlt évi beruházási munka több kedvező vonását. Egységesebb volt a gépberuházások aránya. A beruházásokat gyorsabban helyezték üzembe, a befejezetlen beruházások állománya pedig lassabban nőtt, a nemzeti jövedelemnek kisebb részét kötötte le, mint az előző években. Különösen figyelemre méltó, hogy teljesítették az állami nagyberuházások előirányzatait. Erre évek óta nem volt példa! Több olyan — hasznos, új — létesítményt helyeztek üzembe, amely hozzájárult hazai ellátásunk javulásához és az export növeléséhez is — sajnos, néhol a tervezettnél csak később vagy kisebb mértékben. összességében jól halad annak a tíz beruházásnak a meg. valósítása, amelyeket a kormány gyorsításra jelölt ki. De még nagy és összehangolt erőfeszítésekre van szükség. Visz- szatérő hibák gátolják e beruházások gyors befejezését; a szükségesnél kevesebb a munkaerő, anyagok, alkatrészek és műszerek hiányoznak, s bizonyos gépek, berendezések és építési elemek gyenge minőségűek. A kiviteli tervek késedelme és bizonytalan tartalma szintén gyakran hátráltatja a munkát. Rugalmas alkalmazkodást Kedvező irányú változás következett be a felhalmozás másik elemében: a készletezésben. Nagy elégedettségre azonban még sincs okunk, mert az ipari készletek gyorsabban nőttek, mint az ipari termelés, a kereskedelmi készletek pedig — összetételük miatt — nem mindenben alkalmasak a szükségletek folyamatos kielégítésére. Sok keresett áru hiányzik, ugyanakkor van fölösleg is. A hiányt felnagyította a vásárlók természetes magatartása, mivel ha bizonytalan az áruellátás, rögtön tartalékolni igyekeznek, elsősorban azok a vállalatok, amelyek külpiacról szerzik be a termeléshez szükséges anyagokat Folyamatosak a teendőink azoknak az okoknak a megszüntetésében, amelyek az értelmetlen készlethalmozásra vezettek. Ezeket az okokat leginkább a ^termelés szervezettségének és" ütemességének a zavaraiban, s a nem eléggé rugalmas beszerzési és értékesítési munkában, kell keresnünk. A belföldön felhasználható nemzeti jövedelemre változatlanul erősen hatott a külgazdasági kapcsolatok alakulása, főleg az árak változása. 1976. június 35, A világpiacon folytatódott az áremelkedés, bár az üteme valamelyest mérséklődött. A tartós nemzetközi piaci ármozgások nem hagyhatták változatlanul a KGST-orszá- gok egymás közti forgalmában érvényesülő árakat sem. Az 1975-ös tapasztalatokból is kiviláglik, hogy külkereskedelmünkben milyen nagy szerepe van a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésnek, mert biztos piacot, hosszú távra szóló és tervszerűen bővíthető értékesítési és beszerzési lehetőséget nyújt. Ezért is olyan fontos széniünkre az alapos tervezés és a vállalt kötelezettségek kölcsönös teljesítése a kereskedelmi árucserében; a célprogramoknál és a közös beruházásoknál egyaránt. Szocialista rendünk erejét és a tervgazdálkodás előnyét bizonyítja, hogy a külgazdasági kapcsolatokban elszenvedett veszteségek az egyensúly dolgában okoztak ugyan gondokat, s kisebb zökkenők voltak a külkereskedelemben és a termelésben, de ezek nem váltak társadalmi méretűvé. Megőriztük a gazdaság dinamikus fejlődését. Eredményesek' voltak azok az erőfeszítéseink, amelyek arra irányultak, hogy a gazdaságra csak fokozatosan hárítsuk át a hirtelen megnövekedett terheket Ez azonban azt is jelenti, hogy az egyensúly problémáinak teljes megoldása még előttünk álló feladat, Ülésezik az országgyűlés Közgazdasági elemzéseink azt igazolják, hogy a megváltozott külkereskedelmi feltételekből fakadó hátrányt csak úgy mérsékelhetjük, illetőleg úgy szüntethetjük meg, ha gazdaságunk termelési és értékesítési szerkezete rugalmasan alkalmazkodik a nemzetközi piacok megváltozott értékítéletéhez és a nagyobb verseny szabta korszerűségi és minőségi követelményekhez. Az említett termelési, fogyasztási, beruházási és külkereskedelmi folyamatok tükröződnek az állami költségvetésben. Az államháztartás kereken 313 milliárd forint bevételhez jutott. Ez 5 milliárd forinttal kevesebb, mint az előirányzat volt, de kevesebbet is használtunk fel, s ezért a hiány 2 milliárd forinttal kisebb a tervezettnél. A viszonylag kedvezőbb költségvetési egyensúly jelzi, hogy nehézségeink és gondjaink ellenére gazdálkodásunkban kedvező irányú változások vannak kibontakozóban. A negyedik ötéves tervidőszak utolsó évének elemzése abból a szempontból is értékes tanulságokkal szolgál, hogy a végbemenő gazdasági folyamatok milyen körülményeket teremtettek az új középtávú terv indulásához. Az V. ötéves tervidőszak neA tapasztalatokból okulva rendszeresen elemezzük a világgazdaság várható változásait. Az előrejelzések szerint a világgazdaság kedvezőtlen hatásaival tartósan kell számolnunk. A vállalatok az ötéves időszakra már megtervezték feladataikat és teendőiket. Terveik azt tükrözik, hogy megértették a népgazdasági terv követelményeit, céljait. A jól felkészült, tapasztalt vezetők tudják, hogyan vegyék figyelembe munkájukban és döntéseikben a népgazdasági és vállalati érdekeket; egyre többen azt is látják, hogy elsősorban saját erőfeszítéseik eredményeivel küzdhe- tik le a gondjaikat, s biztosíthatják be a vezetésük alatt álló vállalatok jövőjét. Mindemellett a tapasztalatok arra is rávilágítanak, hogy jobban kell hasznosítani a műszaki fejlesztés járható útjaira vonatkozó ismereteket, az árak alakulásáról és az értékesítés lehetőségeiről szerzett piaci információkat. A vállalatoknak az eddiginél reálisabban kell számításba venniük gazdaságunk adottságait és korlátáit, főleg a munkaerő bővítésében és a beruházásokban, s ki kell elégíteniük a népgazdaság igényeit a gazdaságosság javításában és az exportban. Néhány iparvállalatnál azt tapasztaljuk, hogy tartalékaik hasznosításában és kezdeményezéseikben fölöttébb óvatosak. Ezt azzal magyarázzák, hogy az állami irányító szervek meggondolhatják magukat, s utólag elvonhatják a nöhéz gazdálkodási körülmények között kezdődött, de fokozatos leküzdésükre — mint említettük — már eddig is számos intézkedést tettünk. A vállalatok és szövetkezetek erőfeszítései sem voltak hiábavalók. Az idei év első felének tapasztalatai alapján bízunk benne, hogy a kedvező folyamatok erősödnek. Az első öt hónapban az ipar 4 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. A mezőgazdasági feladatokra felkészültek a gazdaságok. Az állatfelvásárlás még kisebb a tavalyinál, de az állomány szaporodik, a hozamok javulnak. A növénytermesztés terméskilátásai biztatóak. Javuló kereskedelmi mérlegünk biztos hátteret nyújt szolid hitel- politikánkhoz. A nagyberuházások megvalósítása általában a terveknek megfelelően halad. A lakosság pénzbevétele a múlt évinél szerényebben nőtt, a keresetek tervszerűen alakulnak. Az ellátásnak most az a legfőbb gondja, hogy néhány közszükségleti cikk tekintetében — főleg a hús- és zöldségellátásban — helyenként átmeneti nehézségek mutatkoztak. Ezek megszüntetésére átfogó intézkedések sorozatát indítottuk el, figyelembe véve és összehangolva a termelés ösztönzésének és a fogyasztói árak jobb szabályozásának szempontjait vekvő nyereséget. Megnyugtatásul kijelenthetjük, hogy ilyen intézkedéseket nem tervezünk, gondoskodunk a szabályozás stabilitásáról, s felkaroljuk a jó kezdeményezéseket. A mezőgazdasági nagyüzemekben a fejlesztés munkájában több helyütt észrevehető volt, hogy mérséklődik a vállalkozási kedv. Most már nincs ok a tartózkodásra, a várakozásra: a módosult szabályozás ismeretében minden üzem felmérhette, hogy adottságaira építve hogyan fejlesztheti gazdaságosan növénytermesztését, állattenyésztését és feldolgozó részlegeit. Annak is megteremtjük a feltételeit, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokban kiegyenlített színvonalon termelhessenek. Nem vitatható, hogy a vállalatok adottságai, a gazdálkodás feltételei és követelményei, valamint a fejlesztés népgazdasági keretei időnként ellentmondásba kerülhetnek. A társadalom számára az a leghasznosabb, ha az ilyen ellentmondást a vállalatok nagyobb erőfeszítéssel, jövedelmezőbb gazdálkodással küzdik le. Ehhez olyan társadalmi környezetet kell kialakítanunk, amelyben a kezdeményező, a reális kockázatot vállaló, eredményes gazdasági vezetők nyugodtan, a bizalom légkörében, önállóan dolgozhatnak. Hogy ez nemcsak a mának a követelménye, azt mutatja a párt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat, amidőn megállapítja: „az országos érdekekkel összhangban növelni kell az állami vállalatok és a szövetkezetei: vezetésének kezdeményezőkészségét, felelősségét és önállóságát”. Az ilyen légkör megteremtésében és fenntartásában meghatározó szerepe van az állami irányításnak, ezért nagy a központi szervek felelőssége is — hangoztatta, majd így folytatta: Miközben beszámolunk a múlt év gazdálkodásáról, s javában dolgozunk az ez évi népgazdasági terv végrehajtásán, jövő évi teendőink részletes meghatározására is gondolunk. A soron lévő feladatokra való alapos felkészülést azzal# is segíteni kívánjuk, hogy az 1977. évi terveket a szokásosnál korábban dolgozzuk ki. Ez azért is lehetséges* mert semmiféle nagyobb változtatást nem látunk szükség gesnek a szabályozókban. Az 1975. és az 1976. évi gaz-i dasági folyamatoknak az elemzése megerősítette az ötödik ötéves terv céljait, megmutatta, hogy a terv és a hozzájuk tartozó követelmények teljesíthetők. A kormány idei tervünk teljesítésében és a következő év jó előkészítésében a társadalom előrevivő támogatására épít: a munkaverseny-mozgalom megújulására, a szocialista brigádok közösségformáló erejére, állampolgáraink közéleti aktivitására; a gazdasági vezetők kezdeményezésére és mindenki becsületes munkájára. A kormány megbízásából kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. Ezután Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanácselnöke, a bizottság előadója emelkedett szólásra. — A terv- és költségvetési bizottság — tájékozódva az országgyűlés többi bizottságának észrevételeiről is — megvitatta a Magyar Népköztársaság 1975. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot •— kezdte beszédét. — Ha az üléseken elhangzott álláspontokat röviden kívánnám összegezni, akkor így fogalmazhatok : az országgyűlés bizottságai a költségvetés végrehajtásáról előterjesztett törvényjavaslattal és jelentéssel egyetértenek. Meggyőződéssel mondhatjuk: az egyetértés azt is jelenti, hogy helyeslik a kormány költségvetési politikáját, s a kedvezőtlen hatások leküzdésére tervezett és végrehajtott intézkedéseket. — A viták során sok elismerő szó méltatta a kormány törekvéseit, körültekintő intézkedéseit, melyek jól szolgálták a tervezett célokat és egészében a népgazdaság kielégítő fejlődését, a költség- vetési bevételek gyarapodását segítették elő — mondotta többek között Horváth Lajos. Befejezésül az előadó a tervi és költségvetési bizottság nevében elfogadásra ajánlotta a költségvetés végrehajtásáról szóló törvénytervezetet. Ezután Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Kezdeményezés, bizalom, önállóság Havasi Ferenc felszólalása Közel egy éve ült össze az újjáválasztott parlament és 10 hónappal ezelőtt terjesztette elő a kormány a munkaprogramját. E munkaprogram az MSZMP XI. kongresszusának határozataira és a Hazafias Népfront választási felhívására épül, amelynek valóra váltását tekintettük és tekintjük legfőbb feladatunknak. Az eltelt egy év nem szűkölködött a tennivalókban, gondokban, de ezek sorra, rendre vizsgálat, elemzés alá kerültek, s számos kérdésben megfelelő döntések is születtek. Erre az időszakra esik a népgazdaság ötödik ötéves és 1976-os tervének elfogadása, s az ezek megvalósítását szolgáló kormányzati, ágazati, minisztériumi, vállalati munka- programok kidolgozása. Egyidejűleg az éves ég ötéves terv célkitűzéseinek tudatosítása, megértetése céljából széles körű politikai tömegmunka bontakozott ki az országban, amelyben nagy szerepe volt a párt. és a szakszervezeti szerveknek, a KlSZ-szervezetek- nek és a Hazafias Népfrontmozgalomnak. Mindezeknek köszönhető hogy az ötödik ötéves terv megindítása, az 1976-os gazdasági feladatokra való felkészülés megfelelő volt, s az átmenet szervezetten történt, a (Folytatás a 3. oldalon). I (Folytatás az I. oldalról.) natkozó gazdaságpolitikai elveinkkel. A népgazdasági tervben 1976-ra 3 százalékos reáljövedelem- és 1,5 százalékos reálbérnövelést irányoztunk elő. Ez megalapozott törekvés, és megvalósulásáról gondoskodunk.
