Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

Jégveszély

Ne verjék félre a harangot - A bonyhádi járásban nincs veszély - Ötvenmillió forint kártérítés

B

ízaszenteléskor minden évben benne foglaltatott az imában, hogy í,ments meg bennünket a jégveszélytől Uram”. Hiába volt az ima. A jég, ha jött, verte a határt, elpusztította a termést A parasztember nem tudott Védekezni a jégverés ellen. Beszélt róla a komának, sopánkodott a sógornak. A jég minden évben, szinte menetrend szerint megverte a határt Borsószem nagyságú, mogyorónyi, diónyi, A jégszem nagysága a sajtóban minden évben változatos formában jelenik meg: Baranyában dió nagyságú jégverés érte a borsót. Zalában borsónál jégzápor zúdult a szójára. Vasban leverte a derékig érő napraforgót a mogyoró nagyságú jég.

Járjunk utána. Mekkora a jégkár nagysága, mikor, hol, mennyi kárt csinált, hogyan enyhíthető pusztítása. Hova is fordulhatna az ember ebben a témában információért, mint a termelő gazdaságokhoz. A termelőszövetkezetben azt mondják, például Aparhanton: „Nálunk ötven éve nem volt jégverés, mi nem foglalkozunk ezzel a témával.” Németké-. ren: „Megvert bennünket a jég, az első értékeléssel nem értettünk egyet, a másodikkal igen. A kukorica így a jégverés után nem téma többé.” A dunaföldvári közös tsz-szőlé- szetben: „Téli fagyunk volt, jó, hogy hozzájött a tavaszi is, de az Isten mentsen bennünket a nyári jégtől.”

Tolna megye nem tartozik ia jégveszélyes zónába. Sőt a bonyhádi járás egyáltalán nem az. Emberemlékezet óta ezen a tájon nem veri el a jég a termést. A Mecsek nagy csúcsai, a nyúlványok elszívják a veszélyes felhőket a gazdagon termő földek fölül. Bár a Mecsek másik oldalán jégelhárító rakétarendszert állítottak föl, több tízmillió költséggel, nálunk nem kell aggódni a fizetség miatt. Az említett térségben például a termelőknek nem kötelező, de kötelesség biztosítani. Miután nem járulnak hozzá a jégelhárító radarrakéta rendszer fenntartásához, ami köztudomásúan nem fillérekbe kerül, hanem igen sok ezer, sok millió forintba. Maradjunk tehát a jégelhárítás legjobb ősi módszerénél? Verjük félre a harangot? Volt olyan vélemény, Jiogy a harang keltette hanghullám széttöri a jégfelhőben a jégszemeket és esőként hullik majd a földre. Persze a harangok fél- reverése, kongatása arra volt leginkább jó, hogy a békés parasztokat az istenbe vetett segítség hite felé szorítsa, nem pedig, hogy a jeget elriassza a szőlőtől.

A jég Tolna megyében. 1972 volt az utóbbi évtized leginkább emlékezetes éve a jégverés szempontjából. Például Nagydorog és Györköny térségében a palatetős házak fedelét beverte a dió nagyságú jég. Ebben az évben nem kevesebb, mint huszonhét napon verte a termést, a borsó, mogyoró, dió nagyságú jég, Tolna megye egyes részein. Volt is kár bőven, hiszen az Állami Biztosító több mint negyvenmillió forint kárt fizetett — akkori áron, akkori viszonyok között

K

özben haladt az idő, az időjárás is, és 1973-ban,

1974-ben nem is jegyeztek fel jégverést, míg tavaly nyolc jégveréses napon kellett a Biztosító embereinek száguldani a színhelyre szemrevételezni a kárt. Volt mit felbecsülni. A tamási járást kapta el a jég. Főleg a tamási Béke, a Széchenyi Tsz, meg az ozorai szenvedett kárt. A tamási Széchenyi Tsz-t ebben az évben ötször érte jég, úgyszintén Dalmandot és Iregszem- csét. Úgyhogy ebben az évben jóformán csak a tamási járásban volt dolguk a szakértők-; nek.

Az időjárás kiszámíthatatlan. 1975-ben valamivel több mint ötvenmillió forint kártérítést kaptak a közös gazdaságok jégkár ellen biztosított növényeik után, két évben megelőzően semmit. S az ezelőtti években, egészen tizenöt, húsz évre visszamenőlegesen minden évben volt jégverés a megyében, viszont kevesebb kártérítést kaptak a gazdaságok, mert nem volt biztosításuk.

Az idén úgy tűnik ismét veszélyes-szeszélyes év elé nézünk. Négy község tetrületén volt jelentősebb jégverés. Gyulajon 39 hektár Bezosztá- ja búzát akkor kapott el a jég, amikor a növény kalászverés előtt volt. A jó közepes termést ígérő tábla a legérzékenyebb időben kapta a jeget, nemcsak a szárt verte szét a jég, hanem a hasban lévő kalászt is. Dunaföldváron a közös tsz-szőlészetet érte jég, a

Virágzó Tsz-ben pedig a szóját csapdosta meg.

Az első szemlék annak rendje és módja szerint megtörténtek. A jegyzőkönyvek elkészültek. A második majd akkor véglegesíti a terméskiesést, mielőtt betakarítanák a maradékot. Mennyit fizet a Biztosító? Szabályok, sok évi tapasztalatok, terméseredmények, díjtételek szabják meg az összeg nagyságát. Sok helyen azonban nem is lesz kártérítés. A németkéri tsz-ben történt olyan eset, hogy a kukoricát két hete megverte a jég, az első kárértékelést a közös gazdaság nem fogadta el, a másodiknál pedig szó nélkül aláírta a jegyzőkönyvet. Báta- széken tavaly a barackosban történt hasonló eset: jobb volt csak a tényleges jégverést jegyzőkönyvezni, mintsem a növény más baját — ami miatt terméskiesés következett be — írásba foglalni. Bölcskén is, mint Bátaszéken, kívülálló szakértőt kellett a kárrendezésbe bevonni, a vita csak ezután került nyugvópontra.

Nyakunkon a tavaszi-nyári jégszezon. A Tenkes-hegyi elhárítórendszer számunkra nem jelent semmit. Ez a Tolna megyei mezőgazdaságot nem védi (Egyik közös gazdaság szakemberének véleménye: azt a jeget a felhőnek valahol le kell dobni, lehet, hogy mi leszünk az a valaki.)

A jégveszélyes időszak az aratás előtt, idején van Tolna megyében. Előfordult 1972-ben, hogy egy hétfőn reggel negyvenhárom értesítést kapott a megyei ÁB szakértői csoportja, s hány helyre még nem is hívták őket! Az aratás előtt, alatt jövő jég a legveszélyesebb. Védekezni ellene nem lehet. Sovány vigasz, hogy a szakértők a közös gazdaságok vezetőivel a legnagyobb körültekintéssel végzik a becsülést — ebből nem lesz termény. Valamennyiünket kár ér. À Tenkes- hegyi rendszer kiépítése az egész országban technikailag kivitelezhető. Kérdés, megéri-e a milliókat az elhárítás, amikor előfordul, hogy egész évben egy fillér jégkár sincs. És az aparhanti tsz vezetőinek szavaival élve: Magunk gazdái vagyunk, ellenségeink, barátaink is magunk vagyunk jégügyben.

PÁLKOVÁCS JENŐ

A nyolcadik szinten

A Paks! Atomerőmű Vállalat végleges irodaházát a 22-es Állami Építőipari Vállalat készíti. A betonépületet még az ősszel átadják a szakiparosoknak, így téli munkát tudnak adni igen sok lakatosnak és különféle szerelőnek, burkolónak. Az épület legfelső szintjén dolgoznak a munkások. A képen látható emeletre azonban még egyet építenek, amely magában foglalja a gépészeti berendezéseket.

Foto: Gk.

óíA * * ||J

t

A verseny elnöke ... a borokról

A múlt héten megtartott XV. országos borverseny elnökeként Szekszárdon tartózkodott Katona József, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet főigazgatója. A magyar borok minőségéről, a világban elfoglalt helyükről, a korszerű szőlőművelési módok hatásáról beszélgettünk.

— Nyilván már több hazai borversenyen részt vett. Az On „bormemóriájaH szerint mikor, melyik évben mutatták be a legjobb borokat?

— Ez mindig az adott évjárattól függ. A jó évjáratok borai minőségben mindig fölözik azokat, amelyek rossz évjáratok után készülnek. A borászati technológia igyekszik ugyan az évjáratok közötti különbségeket egalizálni, de ez sohasem sikerül tökéletesen, s így módunkban áll a különböző évjáratok között kimutatni a minőségi eltéréseket. Ebben a periódusban az 1973-as volt az utolsó jó évjárat, a 74 és 75-ös gyengébb minőségű — mint azt az idei borversenyen is tapasztalhattuk.

— A borok minőségének megítélésénél a kémiai analízisre, vagy inkább az érzékszervi vizsgálatokra támasz- kodnak?

— Elsősorban az érzékszervi vizsgálatokra hagyatkozunk, bár a kémiai analízis is jó támpontot ad. A bor valódi értékét az íz- és zamatanyagok határozzák meg. A tapasztalatok szerint ezt legmegbízha- tóbban az ember ízérzéke mutatja ki.

— Erre a jó bíráló visszaemlékszik?

— Visszaemlékszik, de nemcsak az emlékezetére támaszkodik; minden borversenynek írásos dokumentumai vannak. A legkiválóbb tételeket 1945 óta a bormúzeumok őrzik, s így az egyes borfajtákat évjáratonként vissza lehet kóstolni, s utólagosan kontrollálni.

— Hogyan Ítéli meg a most bemutatott borminták minőségét? A borok jellemzői — íz, illat, teltség, harmónia — között találni-e olyan tulajdonságokat, melyekkel más években nem találkoztak?

— Az úgynevezett ízlésváltozás már korábban bekövetkezett: a magas alkohol- és extrakttartalmú testes, nehéz borokról áttértünk a könnyebb, üdébb, elegánsabb borok fogyasztására. Ezt az ízlésirányt tartjuk ma is a borászatban — alkalmazkodva a fogyasztói ízléshez. Az idei borversenyre jellemző, hogy tovább erősödött a vörös borok térhódítása. Korábban a benevezett borminták, s az aranyérmes borok között a fehér borok vezettek. A fehér borok hegemóniája háttérbe szorult a vörös borok javára, s ez örvendetes, hiszen a világ borforgalmában is így van. A természeti adottságok következtében nálunk a minőségi fehér borok termelése van túlsúlyban. A vörösbor-fogyasztás növekedésének oka táplálkozási, ízlésbeli változások következménye.

— A korszerű szőlőművelési módok, borkezelési eljárások érezhetőek-e a borok minőségén?

— Igen. A nagyobb termésátlagok következményeként kisebb az alkohol- és a cukor- tartalom. Ez érthető, hisz hektáronkénti 100—150 mázsás

termésátlagoknál nem lehet olyan magas cukorfokot elérni, mint kisüzemi körülmények között, amikor alacsonyabb a termésátlag, s optimális időben lehet szüretelni. Világszerte elfogadott: a bor értékének meghatározásánál elsősorban az íz-, illat- és zamatanyagok milyenségét veszik figyelembe. Ebből a szempontból a nagyüzemi termesztéstechnológia kedvez a borok minőségének.

— Melyik borvidék produkálta a legjobb minőségi borokat?

— A Tokaj-hegyaljaL Bár a’ vizsgálat teljesen titkosan történt, a hegyaljai bor íze köny- nyen felismerhető. Ismételten kiemelkedő minőséget produkált Mátraalja, Eger és Gyöngyös vidéke.

— A magyar borok milyen helyet foglalnak el a világ bortermelésében, s hol vásárolják szívesen?

— A világpiacon a magyar

borok mennyisége jelentéktelen : a világ - bortermelésének két százaléka. Ami a minőséget illeti, az elsők között állunk. Legjelentősebb vásárló a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, de sokat vesznek tőlünk a skandináv országok, az NSZK, Ausztria^ sőt a tengeren túlra, az USA: ba és Japánba is szállítunk.

— Milyen új borfajták szerepeltek az idei versenyen?

— Az új fajták természete-’ sen „rangrejtve” szerepeltek, s jó helyezést értek el. Elsők között említem a Kurucvért, amely nagyon intenzív fe^Jő- anyagú szőlőfajta. Nagy jövőt jósolok neki, már csak azért is, mert a magyar vörösbor- termesztés legnagyobb problémája, hogy nincs színstabil szőlőfajtánk. A kadarka és a többi vörös szőlőfajták színjavítására alkalmas a Kuruc- vér. A szaporítása törzsültetvényekről történik, az üzemek egyelőre központi elosztás útján juthatnak hozzá. Uj, jó minőségű fajta még a télálló fehér Kunbarát és Kunleány, valamint a vörös Magyar fran-;

kos.

— Az országos borversenyre kerülő borok a termelőüzemekben dolgozó szakemberek hozzáértését dicsérik, vagy marasztalják el.

— Elismeréssel beszélhetünk azokról a szakemberekről, akik olyan borokat állítanak elő, melyekkel az országos borversenyre benevezhetnek. A mostani borversenyt megyéi elődöntők előzték meg, s az országos seregszemlére csak a legkiválóbbak juthattak. Ha egy bor az országos versenyen bármilyen helyezést ért el, jó minőségű kell hogy legyen, hisz a legjobb borok között válogathattunk.

— On melyik bort issza szívesen?

— Az egyszerű, száraz alföldi borokat szeretem, azokat, amelyekből jó fröccsöt lehet készíteni. Nálam a bor elsősorban az étkezés kiegészítője, s csak másodlagosan iszom, mint élvezeti cikket. Szívesen iszom a badacsonyi borokat, de tisztelem, becsülöm a Tokaj-hegyaljai borokat is.

1976. június 20.