Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-15 / 140. szám
Júniusi szorgalom Megyénkbe érkezett a tambovi küldöttség ■ -.y--- .■— - -_ it. >k4 V. I. Csórnij K. Papp József, a Tambov megyei küldöttség tagjainajc, és az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága tagjainak jelenlétében koszorút helyezett el Szekszár* don, a szovjet hősi emlékművön. Az esők után megelevenedett a határ. Harc község mellett cukorrépát kultiváto- rozó traktorosokkal találkoztunk, megpróbálták eltüntetni a vegyszeres gyomirtás után maradt, nagy számban égte- lenkedő mácsonyát. De a föld még nedves volt a pirkadt felszín alatt, a gép időnként teljesen eltömődve túrta, ami az útjába került. Lassítottak a tempón az emberek, Doszpod János traktorvezető és Szabó László munkagépkezelő, és mihelyt kellett, mindig megálltak, tisztogatni a kultivátor kapáit. A répa egyébként szép, nagy kár, hogy sok helyen hiányos. Két táblában termeszti a sióagárdi Sióvölgye Tsz. Az egészet ők ketten ápolják a júniusi napfényben; a harci határból is eltűnt a hagyományos kép, a kapás asszonyok hajladozó, tarka serege. Festőién szép, de a munka szempontjából szinte veszélyes domboldalon kapaszkodik föl és hirtelen befullad a „miláder”, a borsós napraforgó sötétzöld tengerének szélén. A felsőnánai Kossuth Tsz négy tagja, Karácsony Sándor traktorvezető, Bánáti Sámuel munkagépkezelő és a két rakodó: Tóth Tibor, Nagy Ferenc végzi az értékes zöldtakarmány betakarítását. Mindennapos munka ez, amióta a lucerna első termését vágni lehetett. Őszi takarmánykeverékkel folytatták, most pedig a gyönge és borsóval „fűszerezett” napraforgót hordják az emberek a szövetkezet háromszázötven tehenének. Nehéz a rakomány, a szép völgykatlan még sáros, nem könnyű a munka. Kis kényszerpihenő után azonban ismét megindult a traktor föl a meredeknek, a gép aratta és fegyelmezetten dobálta a pótkocsira a felsőnánai tehenek harapni valóját. Rövid beszélgetésünk közben kiderült: a tehenészet a fő A paksi fúvós úttörőzenekar rázendített kilenc órakor a Kishegyen, hogy „csudajó, gyönyörű az élet”. A község központjában ekkor már gyülekezett kétezer úttörő és kisdobos. A zenekar mögött, a bisztróban nyolc nagy tégely fagylalt várta a gyerekeket, a munkásétteremben pedig megkezdték az ebédfőzést, ki- lencszáz vidéki úttörőnek. A felvonulási parádé, végig a hosszú főutcán, félkilométeres tömött sorban, énekszóval, aztán az úttörő-díszszemle a Kishegyen, az erőmű lakótelepén: látványos volt és ünnepélyes. Az elnökségi tribünön fo- -<í5dta a bevonuló csapatokat, .iarscjiás díszjel, vezényszaüzemág ebben a közös gazdaságban, sőt, úgy tudják a betakarító emberek, hogy még további fejlesztés is lesz. Nyilvánvalóan sok a jószágszerető szövetkezeti tag a faluban, hiszen négyük közül is van tehene kettőnek, egy pedig vágómarhát nevel. Búcsúzáskor egyébként megnyugtattak vak, ünnepélyes jelentéstétel a csapattanácsok titkáraitól, majd a vezénylő, Hettinger Gyula honvédszázados (az ő katonái patronálják a paksi úttörőket) jelentést adott Jäger Jakab járási úttörőelnöknek. A hatalmas térségen ekkor már két tömeg figyelt: a gyerekek fegyelmezett sorai mögött szülők, érdeklődők százai csodálkoztak és izgultak. Gyerekek játszották a Himnuszt, két-háromezren énekelték is, aztán egy apró gyerek, Takács Miklós verset mondott a mikrofon alatt, s úgy szárnyalt a hangja, mint a térparancsnoké: „a szívemen egy kis piros láng lo- bog.. bennünket, hogy nincsenek veszélyben, mert a fékek kitűnően működnek mindegyik keréknél, a két rakodó pedig leszáll a pótkocsiról, mihelyt az megtelik. Hazafelé már csak a 35 mázsa rakomány utazik. A mozgalmat, a harminc ' évet méltató beszédet mondott Rigóczky István,- a paksi járási pártbizottság első titkára. A felsorakozott pajtásokat és patronáló KISZ-ta- gokat Nemes Péter, az Úttö- rőszövetség titkára köszöntötte. Az ünnepség után — ebédig — ott maradtak a gyerekek az „atomváros” buszpályaudvarán, a vadonatúj betontérség játszóhellyé vált. Négyezer láb végigjárta rajta harminc év legkedvesebb játékait, vezényszó nélkül. Bent a munkásétterem kisebb szárnyán úttörővezetők tiszteletére adtak fogadást megyei és községi vezetők, közöttük Varjas János, a megyei tanács ifjúsági titkára. Baráti, dalos beszélgetés volt, ünnepi pohárköszöntővel. A dalolás így adódott: bevonult a fogadásra egy kis énekkar, megtisztelve a felnőtteket, aztán a „nagyok” együtt fújták az úttörőkkel, hogy „csudajó, gyönyörű”, meg, hogy „a párttal, a néppel egy az utunk”. . Zápor sem tudta megakadályozni a délutáni vidám műsorok megtartását. A megyéből idesereglett sok vendég élvezhette a sportversenyeket, az aszfaltrajzolást, a bábszínházát, majd a víziszínpadon amatőr táncosok műsorát, este pedig az igényes gálaműsort. A szekszárdi kísérleti színpad két tagja például vérbeli szabadtéri ko- médiázással, a KISZ Központi Művészegyüttese több mint egyórás, lenyűgözően szép műsorral szerepelt. Sőt, a rajkózenekar végigmuzsikálta még a fáklya úsztatást és a tűzijátékot is. G-i (Folytatás az 1. oldalról). V. I. Csornij, az SZKP Tambov megyei Bizottságának első titkára vezeti. Tagjai: G. A. Popov, a Tambov megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, N. I. Kosztin, a morsanszki járási pártbizottság első titkára, és R. V. Makarova, a Tambov megyei pártbizottság tagja, a tambovi Azbeszt- és Gumitechnikai Termékek Gyárának préselőnője. Az Aeroflot TU 154-es gépéből kilépő tambovi barátainkat K. Papp József és dr. Háromházi Jánosné üdvözölte. A szívélyes eszmecsere tulajdonképpen már a repülőtéren megkezdődött: mint ahogy ilyenkor történni szokott, először az utazásról, egymás egészségéről esett néhány szó, de a repülőtéri fogadóteremben Csornij elvtárs már módot talált rá, hogy néhány mondat erejéig szóljon megyéje gazdaságának, elsősorban mezőgazdaságának helyzetéről. Tulajdonképpen ez a beszélgetés folytatódott délután, amikor Szekszárdon, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjainak jelenlétében a két első titkár tájékoztatta egymást szűkebb hazája tár-; sadalmi, gazdasági életének eredményeiről, gondjairól. A tanácskozáson részt vettek: dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, valamint dr. Gyugyi János és Horváth József, a megyei pártbizottság titkárai is. A tájékoztatást K. Papp elvtárs kezdte. Beszélt az MSZMP XI. kongresszusáról, annak határozatairól, a különböző szintű cselekvési programokról, arról, hogyan indult az új ötéves terv az országban, illetve megyénkben. Megelégedéssel számolt be arról, hogy szűkebb pátriánkban is az ipar lett a gazdaság vezető ágazata, és kijelentette: megyénk, fejlődésének egy újabb, virágzó szakaszába jutott. Részletesen taglalta az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az egészségügy megyénkbeli helyzetét, megemlítve az eredményeket éppúgy, mint a megoldásra váró gondokat. Tájékoztatta a tambovi vendégeket a pártélet időszerű kérdéseiről is. Annak idején — az orosz polgári közgazdászok munkáinak tanulmányozása során — Marx Károly állapította meg: Tambovban élnek a világ legszegényebb parasztjai. Többek között ez’ is elhangzott, amikor K. Papp Józseftől V. I. Csornij vette át a szót, aki részletesen beszámolt Tambov társadalmi, gazdasági életéről. A tanácskozás résztvevői a Tambov megyei pártbizottság első titkárának szavai alapján képet alkothattak arról, hogy a szovjethatalom éveiben milyen fejlődés jellemezte testvérmegyénk gazdaságát, és hogy a súlyos természeti csapások ellenére is lényegében sikerült teljesíteni a IX. ötéves tervet A kölcsönös tájékoztató után dr. Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára szólt Szekszárdról, majd városnézés következett. Szovjet vendégeink, valamint a megyei párt-vb. tagjainak első útja a szovjet hősi emlékműhöz veze. tett, ahol V. I. Csornij és K. Papp József elhelyezte a megemlékezés koszorúját. Fotó: G. K. 1976. június 13. G. J. Fotó: Gottvald Paks, DFT
