Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-15 / 140. szám
Színházi esték-,— - —- — ■J Bólék és Lőlek Ä világ minden tévénézője körében óriási sikert aratott a lengyel „Bólék és Lőlek” rajzfilmsorozat, amelyet a Bielsko-Biala-i rajzfilmstúdióban állítanak elő. A két rokonszenves, huncut kis fickó kalandjairól szóló filmmel Wladyslaw Nehrebecki rendező megnyerte a világ minden kontinensén a mozilátogatók és tévénézők szívét. A Bielsko-Biala-i filmek eljutnak a szocialista és a kapitalista államokba, és sok fejlődő országba is, így pl. leg utóbb hatalmas lelkesedéssé üdvözölték Mexikóban. Bolel és Lőlek legutóbb vidám kis társnőt kapott: Tolát, aki szintén gyorsan elnyerte a fiatal nézők rokonszenvét. Bólék, és Lőlek egyik .jelenete”. Csendes Don A kecskeméti színház előadása TÜNEMÉNYES pólyát futott be Solohov regénye, a XX. századi nagy alkotások közül valószínűleg a legnépszerűbb, s a maga negyvenmillió feletti példányszámával állja a versenyt bármely kortárs- művel, akár a Varázshegyről, akár a Thibault-családról, vagy Rey- mont Parasztokjáról legyen szó. Értékben is, hisz mint azok, egész korszakot mutat be, minden törekvésével és ellentmondásával. S amivel több azoknál: itt a világtörténelem legnagyobb fordulata kapott hibátlan irodalmi megfogalmazást, a Nagy Október méltó hőskölteménye ez o regény, mely a teljesség igényével ábrázol egy kort, emberek, jellemek ezreit vonultatva fel, sorsok százait kísérjük nyomon, s az egyes emberek élete mögött ott zajlik a történelem, forr, erjed a jövő. De egy ilyen hatalmas regény- fplyamot át lehet-e menteni a színpadra, a regény kötetlenebb formája engedelmeskedik-e a dráma szabályainak? Tulajdonképpen szorongva ültünk be a nézőtérre: mire volt képes a tehetséges Ruszt József, s mi az, amivel megrövidít bennünket? Manapság meglehetősen divatos dolog regényeket színpadra vinni, s a siker tulajdonképpen mindig kétes, hisz más műfajról van szó, s a regény parttalan áradása ritkán engedelmeskedik a színpad zárt törvényeinek. 'Egyébként is a színpad, mint Csehovtól tudjuk, olyan szoba, amelynek három fala van, s itt, a három fal között kell kibontani, érzékelhetővé tenni az emberi sorsokat. De sikerülhet-e ez Solohov esetében, aki a Csendes Donban egy rendkívül színes, változatos, világtörténeti eseményekben bővelkedő kor teljes képét adja? A válaszunk egyértelműen: nem. Ruszt József is érezte ezt, ezért igyekezett megtartani az epikus formát a beiktatott narrátorral, csakhogy ez újabb veszélyt rejt magában, ugyanis ez a megoldás kísértetiesen hasonlít Thorton Wilder technikájára, aki először A mi kis városunkban alkalmazta, világra szóló sikerrel. Ruszt József narrátora ugyanis arra kényszerül, hogy ne csak bevezesse az egyes jeleneteket, hanem szinte előszálítsa a szereplőket, akik hívó szaváig tétlenül állnak a háttérben. így ugyan az elbeszélés formáját némileg sikerül fenntartani, de ugyanakkor le is lassul a cselekmény, amit esetenként súlyosbít a kellékek ki-be cipelése, s ez végképp megállítja a drámát. De ami ennél is nagyobb baj: szinte teljesen elveszik Solohov elbeszélésének lírája, az a tiszta költészet, ami az egész művet átjárja, s ami nem önmagáért van, hanem Solohov mindig időszerű szándékáért, hogy „az emberek jobbak legyenek”. Ezt a dramatizálásban végképp nem éreztük, s így nem marad más, mint a cselekmény váza, Akszi- nya és Grigorij fájdalmasan szép szerelmének története. Ruszt József érezhetően e[re helyezte a súlyt, s az ezzel párhuzamosan futó események ezért veszítettek jelentőségükből, inkább csak utalásszerűén emlékeztet arra, hogy az írói szándék sorsok százait mutatja be. De nem is lehet másként. A SZÍNPAD egyszerűen nem bírja el a cselekmény olyan bonyolítását, ami a regényben természetes, a színpad, a maga valóságában, egyetlen hely és egyetlen idő, amiről teljesen még az ironikus-játékos megoldások sem feledkezhetnek meg. De Ruszt Józsefnek nem is ez volt a célja. Nem akart mást, mint mindent, amit csak lehet, átmenteni Solohov regényéből, s elmondani a dráma eszközeivel. Az ellentmondást feloldania nem sikerült, nem is sikerülhetett. Mégsem marasztalhatjuk el ezt a kísérletet. Arra ugyanis mindenképp jó, hogy aki olvasta a regényt, újra végigjárja fontosabb tájait, s aki esetleg nem olvasta, kedvet kapjon teljesebb világához. Ez pedig, remekműről lévén szó, mindenképp dicsérendő. De más is. Ruszt ügyesen osztja ketté a színpadot, a középpontban a Melehov-család otthonával, ahonnan a regény más színhelyeire vezetnek a szálak. Azt viszont kevésbé szerencsés megoldásnak éreztük, hogy a színpad két sarkán dobogót állítottak fel, s az éppen sorra kerülő szereplő innen mondja-szavalja el szerepét. Ez a szavaló stílus még Brechtnél sem mindig szerencsés, itt pedig egészen más a légkör. Ez a heroikus vállalkozás Ruszt Józsefnek arra mindenképp jó volt, hogy itt is megpróbálja erejét, szinte a lehetetlenre vállalkozva. Mert Solohov Csendes Don-beli világa a legnagyobb epikus művek, teljességét idézi, amiből a színházi két és fél óra csők elvenni tud, hozzáadni semmiképp. De ez már nemcsak a Csendes Don dramatizálásának kérdése, hanem érvényes minden nagy regény színpadi átdolgozására. AZ ELŐADÁS bizonyos kettősséget mutat. A darab előterében álló szereplők érzik felelősségük súlyát, a többiek pedig mintha belenyugodnának staffázs-voltuk- ba: mellékalakok egy roppant méretű tájképben. Elsősorban Szakács Esztert csodáltuk, oki a szó szoros értelmében együtt öregedett szerepével. Az első jelenetek sugárzó fiatalasszonya a darab végére már csak hajdanvolt szépségéből él. Mellette a kitűnő Farády Istvánra hárul a legnagyobb feladat, nemcsak narrátor volt, időnként szabályosan részt vett a dráma menetében. Trokán Péter csak egyes jelenetekben győzött meg a regénybeli Grigorij érzelmi vergődéséről. A többiek, szinte az egész társulat, becsülettel szolgálták azt a szerepet, amit Solohov regényének dramatizálása rótt rájuk. CSÁNYI LÁSZLÓ Bába Mihályi Suki bácsi O lgi; az 'adminisztráció legfiatalabb üdvöskéje fehér köpenyben leb- bent be a szerelőcsarnokba. Fintorgott, orrát húzogatta, mert az erős gáz- és füstszag hirtelen csapta meg az arcát A zaj a hozzá nem szokott fül számára kibírhatatlan volt. Ol- gi is a füléhez kapott az első pillanatban, mert éppen akkor „ejtett” a daru egy 1,emezt, ami csörömpölve csapódott a betonpadlóra. A daru lánca nyikorogva zörgött, emelkedett a magasba. A fülkéből egy sovány arcú nő hajolt ki, megszólalt a csengő és a daru a szerelőcsarnok túlsó végébe siklott — Mit akarsz, cicuskám? En-' gem keresel? — kiáltott Olgára egy maszatos arcú fiú. Olgi száját tátogatta és kezével mutatta, hogy nem ért egy szót sem. — Csak nem vagy süket? 5 nevetett a fiú. Olgi a fülére bökve mutatta; hogy a zajtól nem hall semmit, aztán a kezében szorongatott dossziét kinyitotta és egy névre mutatott. A fiú Olgi ári cába nevetett. — Mit akarsz vele? Itt vagyok én, gyere a sarokba.. » Olgi füle lassan megszokta a zajt és már megértette a fiú szavait. — Menjen ail! •— Menjünk együtt — kacagott a fiú, aztán hirtelen nagyon komoly arcot vágott. — Na, mutasd csak. Az előbb vicceltem. Hogy hívják azt az ipsét? Szollák György? — Anyagmozgató — tette hozzá Olgi. A fiú svájcisapkájá alá hyúlt, mutatóujjával megvakarta a feje bőrét. — Ilyen hapsi itt nem sori mól — mondta. — Dehogynem! Nálam szerepel a kimutatásban. — Ott szerepelhet, de itt még nem lépett fel. De várjál csak — intett Olginak és elsza-t ladt O lgi bosszankodva nézett utána. Ó, micsoda pimasz alak, rám száll és rögtön letegez a huligán. Vállat vont, tovább akart menni, de már negyedmagával ott is volt a fiú. Nevetgéltek, lökdös- ték egymást .— Kit keresel, kiscsibém? — Szoliák György elvtársat — mondta komolyan. — És hol dolgozik? — kérdezte Olgihoz hajolva egy szökés szemöldökű fiú. — Itt — mondta Olgi. — Hol? — itt, a kettes szerelőcsarnokban. A fiúk hangosan nevették. —- Jó vicc, mi? Vállal lökdösték egymást és Vihogtak. — Mióta dolgozik itt? — hajolt Olgi fölé egy hórihorgas legény. Olgi kinyitotta a dossziét belelapozott. — öt éve — mondta! — Behúztak a csőbe, kis- anyám, de rá se ránts, majd én felveszem a lóvét a holt lélek után. Hogy hívják? — Szollák György. És itt dolgozik — makacskodott a lány. E gy pillanatra elhallgattak, mert a daru ismét „ejtett” egy vaslemezt és a fülsiketítő csörömpöléstől még saját szavukat sem hallották. Olgi tovább akart menni, de a fiúk nem engedték, sodródtak vele, délutáni randevúra hívták, táncolni. Olgi hevesen tiltakozott: nem, nem, neki haza kell menni. Menetközben a fiúkhoz csatlakozott egy-két idősebb férfi is. ™ Dolgozik itt Szollák György? — Itt? Szollák? Sose hallottam a nevét — vonogatták vái- lukat a férfiak. Olgi durcásan megfordult; hogy lerázza magáról a csapat fiút. Csakugyan beugratták volna? Tehetik, mert ő a legfiatalabb, nem régen dolgozik és most szórakoznak vele. De, ha ez a Szollák nem dolgozik itt, akkor miért szerepel a kimutatásban? Vagy va1-’-^ valóban az ő nc-.í’ ' " 'pl a pénzt? Semmiért? Hallott már ilyent, de lehetetlennek tartotta. — Hol találom meg Szollák Györgyöt? — kérdezte az egyik pad fölé hajló férfitól. — Szollák? Nem ismerem. A fiúk erre kórusban:. ’— Nyuszika, hát nem hiszel nekünk? Gyere délután csörögni ... Tudunk egy klassz helyet.. ; — Megyek, ha meglesz a Szollák — toppantott. — Van egy idézése. At kell adnom. Alá kell írnia. A nyurga a dosszié után kapott — Ide vele, majd én alásráj- bolom annak a holt léleknek a nevét Ismét hangos nevetésben robbantak ki. E gy kék köpenyes, őszes hajú férfi sietett át a daru alatti üres téren. Amikor meglátta a jókedvű csoportot egyenesen feléjük ment — Ml ez itt, elvtársak? Kaszinó? — mordult a fiúkra. — Â, főnök elvtárs, csak segítünk a kicsikének egy holt lelket megkeresni. — Miféle holt lelket? — vonta össze szemöldökét a mfl- helyfőnök. — Valami, hogyishívják? ... — Szollák György — mondta Olgi komolyan. — Mit akar vele? — Ezt kell aláírnia, hogy átvette ... — nyitotta ki a dosz- sziéját Olgi. y A főnök rápillantott aztán a fiúkhoz fordult — Akkor meg mit bohóc-1 kodnak itt az elvtársak? Miért nem szólnak Suki bácsinak? A fiúk meghökkentek. — Suki bácsinak? — Igen. Nem tudják, hogy ő a Szollák György? Na, ez is jellemző... magukra — mondta a műhelyfőnök gúnyosan és továbbment Ki két, ki három éve dolgozik már Suki bácsival, a csen-; des kis öreggel, de eddig sohasem gondoltak arra, hogy Suki bácsinak becsületes neve is van. Olgi összecsapta a dossziét; felkapta a fejét, megvillant a tekintete. — Ezek maguk. Biztosan' még a feleségük nevét sem fogják tudni... na hiszen... E lviharzott. A fiúk nerd lódultak utána. össZe- néztek, aztán szó nélkül mentek a helyükre. Leégtek a kis csitri előtt, alaposan. De ki az. isten tudta, hogy az öreg Suki bácsinak neve is van?!
