Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-13 / 139. szám
4 KEZDŐKÖR Kevesen vannak, akik tudatosan kötelezik el magukat egy szakmának. A többségnek homályos, vagy szinte semmilyen elképzelése sincs majdani munkájáról. Hogy miként történt a választás nem is lényeges. Viszont, hogy a szakmunkástanuló jövendő foglalkozásában megtalálja-e a munka örömét, a hivatás szépségét — döntő fontosságú. Hosszú ehhez az út. Neyelés az iskolapadban, a kollégiumban, a közösségben. Felfedezve a szakma szépségeit, az alkotás örömét, végezzen bármit az ember, kiegyensúlyozott, boldog lesz. Persze az út elején a végcél nem mindig látható. A fehér köpenyről álmodozó műszerésztanuló nem érti, hogy miért kell egész évben ormótlan vasdarabokat reszelnie. Aztán egyszer csak a reszelő sem gyűlölt ellenség, hanem engedelmes munkaeszköz lesz. A be nem avatottak ámulatával gondolunk a sebészorvosra, aki tizedmilliméter pontossággal hasit szikéjével az emberi testbe, hogy gyógyítson. Arra már kevesen gondolnak, hogy a század-, vagy pár ezredmilliméter pontossággal dolgozó esztergályosnak, köszörűsnek, gyalusnak hasonló biztonsággal kell rendelkeznie munkájához. A kezdőkörről belüllevővé, a szakmát hivatásként gyakorló munkássá válni csak kitartóan végigjárt, hosszú út után lehet. Tamási Komáromi Zoltán felvétel»! •p
