Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

Boldog öregek Hajlott váll, deres üstök, fia­talokat szégyenítő jókedély. Minden rendben lenne, ha idő­közönként a szíve nem kezdene vad bolondozásba. Olyankor elfogy a levegő, hápog az em­ber, mint a partra vetett hal. Jön az orvos. Át sem lépi a küszöböt, már zúdítja a szem­rehányást. — Gergely bácsi, nem volt elég a kórházból? Maga me­gint nem fogadott szót! Űristen, hát persze, hogy nem. De rettenetesen nehéz szót fogadnia annak, aki majd ötven évet leélt már, mire azt mondhatta, hogy értelme volt a szűnös-szüntelen gyűrkő- zésnek, az inaszakasztó igye­kezetnek. Megvan minden, most már csak az idő, és az időhöz egészség kellene, hogy nyugalomban lehessen élvezni: az életet. Későn kelni, komó­tosan reggelizni, ebédelni, és vacsorázni. Ráérősen tenni- venni a ház körül. Valakiként — mert boltba, postára, ide- oda a sürgő-forgó asszonynép mellől mindig „valakinek” kell elmennie — végezni amolyan szemlélődésre, útközbeni be­szélgetésekre is alkalmas apró küldetéseket, örülni a gyere­keknek, amikor hazajönnek, mind a négynek — s velük a három menynek és egy vő- nek —, meg a nyolc unoká­nak. Ellátogatni hozzájuk, pontosabban számon tartva, hogy már megint mivel gyara­podtak, mint ahogyan ők szá­mon tartják a maguk gyarapo­dását. Ajaj! Igen szép prog­ram ez. Közben tilos a ciga­retta, az alkohol, a feketeká­véé, a sok folyadék és nehéz ételek, tilos mindennemű fi- cánkolás, ami megterhelést je­lent. A csupa tilos kellő mél­tánylását biztosítandó, meg kellene kötni az embernek a kezét-lábát, de még az eszét is. Kérdés, hogy az egy életet átfonhatják-e úgy a tilalmak, hogy a korty víz üdítő ízét se merje már érezni az ember? G Az utcai szoba két hatalmas filodendronával a hátunk mö­gött, úgy kezdődött ez a be­szélgetésem Fazekas Gergely téesz-nyugdíjassal, hogy hosz- szú ideig nem mertem az ar­cába nézni. Híre szerint Ger­gely bácsi életvidám, tréfás kedvű ember. Mióta betele­pedtünk ide, mégis arról be­szél felhős homlokkal, hogy vigyázni kell magára, meg hogy nem félelem az, valami más, ami elfogja, azt hallván, hogy egyik napról a másikra mennek a vele egyívásúak. Nincs hónap, hogy ne jutna ilyen megrendülés. Valahogy még több életet kellene adni azoknak az öregeknek, akik­ről lefoszlott ki tudja hány rendre való ing, mire hozzá­jutottak a munkásembert jog­szerint megillető jóhoz. — Kellene — bólintok egyetértőén, bár tudom, hogy az élet ritkán mutat készséget olyan igazságosságra, hogy ki- nek-kinek, és szigorúan érde­me szerint legalább annyi jót juttasson, amennyi rosszat az illető átélt. — Csakugyan azért jött, hogy megnézze, hogyan élek? — Egyedül azért. — Nagy szenzációkkal nem szolgálhatok — mondja moso­lyogva, és úgy néz körülöttünk sürgölődő feleségére, mint aki segítséget vár. Juliska néni azonban úgy tesz, mint aki na. gyón el van foglalva a heverőn hagyott ágynemű összekapko- dásával. A beálló csönd esz- mélteti rá, hogy „ki van oszt­va a kártyája”. Mindent hal­lott, de nincs kedve a gyászos filozofálgatáshoz. Ránk néz, és elneveti magát. . —, Muszáj volt megint ki­csit tovább lustálkodni. Szom­baton lakodalomban voltunk, és látja, itt a negyedik nap. Nem győzzük kipihenni ma­gunkat. — Olyan nagy vigasság volt? — Lehettünk háromszázan. — Hát Juliska néni tán­colt-e? — — Én?! — adja vissza nyom­ban a kérdést befáslizott lábá­ra mutatva. — Ezzel a lábbal csak nézelődni tanácsos, és vi­gyázni az öregre. *— Szemmel kell tartani? — De még mennyire! Ügy odavan a táncért még a 65 éves fejével is, hogy akárki fiatal megirigyelhetné. Gergely bácsi somolyog, és elŐkanyarintja a mesét arról, hogy se legénykorában, se há­zasként nem maradt ki soha valamirevaló lagziból. Hív­ták, mert akár a búcsújárás, a vigalom se nélkülözheti az „előimádkozókat”, ő meg vi­lágéletében szerette szítogat- ni a jókedvet. Hol viduljon a maga fajtájú ember, ha nem lakodalomban, keresztelőn, disznótorban? Juliska néni duzzog. — Ha nem vigyáznék, agyon is táncolná magát. — Megállj, az árulkodásért szédülésig forgatlak az arany­lakodalmunkon ! Juliska néni legyint, hogy ne vegyem komolyan. Aztán térül-fordul egyet, és máris előttünk a fekete. Kishíján koccintunk a csilingelő hangú csészékkel, amikor eszembe jut. hogy Gergely bácsinak ez is tilos. — Egy kicsinyecskét *— al­kudozik — egy kicsinykét ta­lán szabad?! Mikor esedékes az az arany­lakodalom? Nyolc év múlva. Bizony 42 éves házasok, de ka­nál náluk nem koccant harag­gal, pedig de sok keserves évet éltek meg, míg Bukovinából ideverődtek, és gyökeret eresz­tettek. — Mi hiányzik az életük­ből? — A fiatalságból egy da. rabka. A magunk korúak mind ezt mondják. Most lenne jó él­ni még egy kicsit, gondok, ba­jok nélkül. o Elégedettek? Ha azt mondom, hogy töké­letesen, elhihetik a kétkedésre hajlamos olvasók is. Gergely bácsi azok közé a téesz-gazdák közé tartozik már, akik a le­dolgozott évek jogán szép nyugdíjat élvezhetnek. Két- ezer-hatszáz forinttal jön a postás minden nyugdíjfizetés­kor. A háztájiban megterem, ami a konyhára kell. Költsé­ges kedvteléseik nincsenek. Juliska néni szenvedélyes té­vénéző, Gergely bácsinak ki­jár az újság, és a vasárnapi ultizás. És hát sűrűn jönnek haza a gyerekek unokástul, majd meg ők vizitálják, rend­ben van-e a gyerekeknél min­den. Nagyon összetart a csa­lád. Most például a legköz­napibb hétköznapon Szek- szárdról Pista toppant be a fi­ával. Váratlanul? Nem mond­hatnám. Itt mindig nyitva az ajtó. — Egy baj van csak — mond. ja Fazekas Gergely, akit, akár­csak számos gazdatársát, an­nak idején úgy kellett be­imádkozni a termelőszövetke­zetbe, aztán meg vezetőségi tag is lett, s kiváló kitünte­téssel vonult nyugdíjba. — Az a baj, hogy nem előbb beszél­tek bennünket rá a kommu­nisták a jóra. Juliska néni az órára pil-, lant. Vészesen elrohant az idő. Sehol az ebéd, pedig a papá­nak kettőre mennie kell, ki az állattartási telepre. Annyira hiányzik az a pénz, amit a nyugdíja mellett megkereshet? Dehogy! A nyugdíj összegével Juliska néni gazdálkodik, Ger­gely bácsinak csak zsebpénz­ként kell a keresmény. A na­gyobb muszájt az jelenti in­kább, hogy nem elég az öreg­nek, ha a még aktív tagok el­mondják, mi van kint a tele­pen. Maga akarja látni, mert a gazda szeme akkor is hiz­lalja a jószágot, ha már nyug­díjas a gazda. G — Két boldog öregemberrel találkoztam ma — mondhat­tam, amikor Juliska néni hir­telen csokorba szedett szeg­fűivel hazaérkeztem Tévéiről. Fiatal kollégám rámcsodálko­zott. Az volt az arcára írva, hogy; „na és aztán,.az is va­lami ?” Bizony az. Rendkívül jelen­tős valami. Szaporodik az elé­gedett téesz-nyugdíjasok szá­ma. Vagy ha úgy tetszik: mind több életet tudunk ad­ni az éveknek... LÁSZLÓ IBOLYA Könnyűzenei szemle Tamásiban A Népművelési Intézet elő- adóművé&zeti osztálya és a Magyar Rádió szórakoztató ze- ->ei osztálya a közeljövőben mdezi meg az országos ama­ír könnyűzenei fesztivált és ii nősítő versenyt. Az amatőr művészeti mozga­lomban működő csoportok kö­zött mint tudjuk, jelentős sze­repet játszanak « fcöanyűawoei együttesek, előadók és szólis­ták. Az amatőr könnyűzenei mozgalom — más művészeti te­rületekhez hasonlóan — igény­li a rendszeres bemutatkozást, fellépési tapasztalatcsere lehe­tőségét. Az országos amatőr könnyűzenei fesztivál és minő­sítő verseny célja éppen ezért az, hogy segítse a mozgalom to­vábbi fejlődését, a közműve­lődés munkáját a színvonal fel­mérésével, a műsorpolitika be­folyásolásával és a legjobbak : kiválogatásával. Az amatőr együttesek három tájegységi szemlén mutatkoznak be, ezek közül egyiknek; a dunántúli szemlének a válogatója Tamá­siban, a Gőgös Ignác művelő, dési központban lesz. Mitől lesz maibb egy esküvő? ÁZok közé tar*ozom, akik — népes famíliájuk, kfc terjedt rokonságuk révén — már sok es­küvői szertartáson, lakodalmi vígságon vettek részt. Élmé­nyeim tehát rendkívül változatosak, tapasztalataimat sokfelé gyűjtögettem. Általában elmondhatom, hogy ezekbe a családi ünnepek, be ma még gykran „belejátszik” a régi idők sok szölamú visszhangja. A rossz hagyományokra, a megüszkösödött szo­kásokra gondolok. Szerintem ezek ott és akkor jelentkeznek, ahol és amikor nem tudnak még új- — -hogy úgy mondjam maibb értelmet adni-a házasságkötés ünnepének. Természete­sen a ..maibb” alatt nem az értendő, hogy jobban megy a so­runk és ennek azzal akarunk ' nyomatékot adni, hogy ki vesz drágább, mutatósabb ajándékot, az ifjú párnak. Attól nem lesz maibb, meghittebb a lakodalom; ha a'tegnap; száz forint helyett ma ötszáz forintért; forgatjuk meg a menyasszonyt a táncban. ................... , . • ■ * E gy esküvő-fényét, meghittségét- á gondolatok- gazdagsága is növelheti. Az olyan gondolatoké, amelyeket például Virág Dániel, a nyugdíjas bányász hozott magával Miskolcról Szol­nok városába, ahol. László fia feleségül kérte Kertész Margi­tét. A fiatal pár neve —: Kertész Margit és Virág László — úgy csendül, mintha balladából kölcsönözték volna. Ennél szebben talán csak' a nyugdíjas bányász szavai szóltak az ünnepi vacsorát megelőző percekben ... „Messziről jöttünk, egy zajos ioari nagyvárosból... Otthon hagytuk a hétközna. pok gondiát-baiát, és elhoztuk szívünk minden melegét, hogy részesei lehessünk az ifjú pár. az egész násznép boldogságán nak ...” • > ­Kockás levélpanírról olvassa üzenetét a nyugdíjas bá­nyász. Nézem a kezét: Micsoda kezek ! ..Január,- február, mán cius ...” Csaknem ötven január, február, március a föld mé­lyén. Már a harmadik kockás levélpapírt is letette az asztalra. Vajon hányszor rugaszkodott neki újra meg újra, hogy papírra vesse érzésűt, gondolatait. Tudom, hogy roppant nehéz sorsa volt, de erről egy zokszót sem ejt. Debrecenről beszél, ahol az egyetemi menzán magyar—orosz szakos tanárnak készülő Margit és a vegyészet tudományával ismerkedő László egy­másra találtak. Arról szól, hogy szerinte a diákélet is gyöke­resen megváltozott. Véglegesen a múlté és soha nem tér vissza a Nyilas Misik tragédiája és egykori megaláztatása. Többször járt Debrecenben. Elmondja, hogy ez a város a-tudomány fel­legvára, ahová Észak-Magyarország, a Dunántúl és a Jász­kunság is önti a tudásra éhes ifjúságot. A nyugdíjas bányász nem stílusművész. Több annál. Élet­ábrázoló. Szavainak hangulata éppúgy megérinti a fiatalokat, mint az idősebbeket. Pedig mondandójának sava-borsa csak most következik. „Az a kötelességetek — fordul a fiatalok­hoz —. hogy megvédjétek a diplomát. Azután valahol majd fészket raktok. Arra kérlek benneteket, hogy leendő otthono­tokban ne a.drága és fényűző bútor, áz ilyen meg olyan min­tás szőnyeg, né a külsőség, legyen a legfontosabb kellék, ha­nem a megértés, a békesség, a családnevelés. Az, hogy min­dig jó közérzettel töltsétek szabad óráitokat.” Elkértem a kockás levélpapírokat, amelyekre a munkái­ban elnehezült kéz oly sok szép tanácsot, intelmet rajzolt, szálkás betűkkel, de. fegyelmezett rendben. Legszebb emlé­kem sok-sok esküvő közül. Ám sem érezhetik magukat megcsalatva, akik rvill az elmondottak hallatán azt hiszik, hogy ennyiből állt a szolnoki esküvő. Bőven kapott az ifjú pác ajándékot, ezzel azonban sem ők, sem szeretteik nem hival­kodtak. Volt eszem-iszom is. a zenészek pedig hajnalig húzták a talpalávalót. Mindez egy szerényen, ízlésesen díszített tiszti­klubban zajlott le.'Örömével, vígságával senki sem akarta le­pipálni a másikat. Együtt örült, együtt ünnepelt az egész násznép. Csak akkor törött el a mécses, csak akkor szökött örömkönny a szemekbe, amikor a nyugdíjas bányász útra- valója szóba kerüit. Még ma.'hetek-múltán is mindenki meg. hatottan gondol erre az útrávalóra. . » ■ KŐSZEGI FRIGYES XXI. varsói nemzetközi könyvvásár A lengyel és magyar könyvkiadók együttműködése Május harmadik hetében Varsó az egész világ kiadói ta­lálkozójának helye volt: a ha­gyományos nemzetközi könyv­vásáron 30 országból 2 ezer cég mutatta be kiadói termését. A magyar kiadványokat há­rom standon mutatta be az Akadémiai Kiadó. A kiállított magyar könyvek közül a látogatók különös ér­deklődéssel lapozták a színes albumokat, művészeti publiká­ciókat, úti- és kissáótárakat. Természetesen nagy figyelem­ben részesültek a tudományos szakkiadványok is.- A varsói nemzetközi könyv­vásár nem csupán rangos ese­mény Lengyelország kulturális életében ; számottevő kereske­delmi sikereket is hozott a len­gyel könyvkiadóknak és expor­tőröknek, valamint a külföldi kiadóvállalatok képviselőinek is. A lengyel kiadók által elért kereskedelmi forgalom na­gyobb volt a tavalyinál: 15 millió zlotyt tesz ki. Érdekes szerződést írtak alá a lengyel és magyar kiadók 'művészeti művek sorozatkiadá­sára — lengyel és magyar nyel­ven. A szerződés megvalósítá­sának határideje 1980. A soro­zat első kötete Lengyelország­ban jelenik meg Munkácsy Mi­hály művészetéről. Magyaror­szágon viszont kiadják az El Grecóról és Tadeusz Kulisie- wiczről szóló albumokat. Rövi­desen megjelenik lengyel nyel­ven a „Magyar Anjou-legen- dárium”, valamint Szántó Ti­bor „A betű” című könyvének bővített és átdolgozott, második kiadása. A magyar könyv­kiadók két lengyel gyerekköny­vet vettek meg. Közös kiadás­ban megjelenik a nagy siker­nek örvendő új magyar—len­gyel és lengyel—magyar úti­szótár.

Next

/
Thumbnails
Contents