Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-13 / 139. szám
Boldog öregek Hajlott váll, deres üstök, fiatalokat szégyenítő jókedély. Minden rendben lenne, ha időközönként a szíve nem kezdene vad bolondozásba. Olyankor elfogy a levegő, hápog az ember, mint a partra vetett hal. Jön az orvos. Át sem lépi a küszöböt, már zúdítja a szemrehányást. — Gergely bácsi, nem volt elég a kórházból? Maga megint nem fogadott szót! Űristen, hát persze, hogy nem. De rettenetesen nehéz szót fogadnia annak, aki majd ötven évet leélt már, mire azt mondhatta, hogy értelme volt a szűnös-szüntelen gyűrkő- zésnek, az inaszakasztó igyekezetnek. Megvan minden, most már csak az idő, és az időhöz egészség kellene, hogy nyugalomban lehessen élvezni: az életet. Későn kelni, komótosan reggelizni, ebédelni, és vacsorázni. Ráérősen tenni- venni a ház körül. Valakiként — mert boltba, postára, ide- oda a sürgő-forgó asszonynép mellől mindig „valakinek” kell elmennie — végezni amolyan szemlélődésre, útközbeni beszélgetésekre is alkalmas apró küldetéseket, örülni a gyerekeknek, amikor hazajönnek, mind a négynek — s velük a három menynek és egy vő- nek —, meg a nyolc unokának. Ellátogatni hozzájuk, pontosabban számon tartva, hogy már megint mivel gyarapodtak, mint ahogyan ők számon tartják a maguk gyarapodását. Ajaj! Igen szép program ez. Közben tilos a cigaretta, az alkohol, a feketekávéé, a sok folyadék és nehéz ételek, tilos mindennemű fi- cánkolás, ami megterhelést jelent. A csupa tilos kellő méltánylását biztosítandó, meg kellene kötni az embernek a kezét-lábát, de még az eszét is. Kérdés, hogy az egy életet átfonhatják-e úgy a tilalmak, hogy a korty víz üdítő ízét se merje már érezni az ember? G Az utcai szoba két hatalmas filodendronával a hátunk mögött, úgy kezdődött ez a beszélgetésem Fazekas Gergely téesz-nyugdíjassal, hogy hosz- szú ideig nem mertem az arcába nézni. Híre szerint Gergely bácsi életvidám, tréfás kedvű ember. Mióta betelepedtünk ide, mégis arról beszél felhős homlokkal, hogy vigyázni kell magára, meg hogy nem félelem az, valami más, ami elfogja, azt hallván, hogy egyik napról a másikra mennek a vele egyívásúak. Nincs hónap, hogy ne jutna ilyen megrendülés. Valahogy még több életet kellene adni azoknak az öregeknek, akikről lefoszlott ki tudja hány rendre való ing, mire hozzájutottak a munkásembert jogszerint megillető jóhoz. — Kellene — bólintok egyetértőén, bár tudom, hogy az élet ritkán mutat készséget olyan igazságosságra, hogy ki- nek-kinek, és szigorúan érdeme szerint legalább annyi jót juttasson, amennyi rosszat az illető átélt. — Csakugyan azért jött, hogy megnézze, hogyan élek? — Egyedül azért. — Nagy szenzációkkal nem szolgálhatok — mondja mosolyogva, és úgy néz körülöttünk sürgölődő feleségére, mint aki segítséget vár. Juliska néni azonban úgy tesz, mint aki na. gyón el van foglalva a heverőn hagyott ágynemű összekapko- dásával. A beálló csönd esz- mélteti rá, hogy „ki van osztva a kártyája”. Mindent hallott, de nincs kedve a gyászos filozofálgatáshoz. Ránk néz, és elneveti magát. . —, Muszáj volt megint kicsit tovább lustálkodni. Szombaton lakodalomban voltunk, és látja, itt a negyedik nap. Nem győzzük kipihenni magunkat. — Olyan nagy vigasság volt? — Lehettünk háromszázan. — Hát Juliska néni táncolt-e? — — Én?! — adja vissza nyomban a kérdést befáslizott lábára mutatva. — Ezzel a lábbal csak nézelődni tanácsos, és vigyázni az öregre. *— Szemmel kell tartani? — De még mennyire! Ügy odavan a táncért még a 65 éves fejével is, hogy akárki fiatal megirigyelhetné. Gergely bácsi somolyog, és elŐkanyarintja a mesét arról, hogy se legénykorában, se házasként nem maradt ki soha valamirevaló lagziból. Hívták, mert akár a búcsújárás, a vigalom se nélkülözheti az „előimádkozókat”, ő meg világéletében szerette szítogat- ni a jókedvet. Hol viduljon a maga fajtájú ember, ha nem lakodalomban, keresztelőn, disznótorban? Juliska néni duzzog. — Ha nem vigyáznék, agyon is táncolná magát. — Megállj, az árulkodásért szédülésig forgatlak az aranylakodalmunkon ! Juliska néni legyint, hogy ne vegyem komolyan. Aztán térül-fordul egyet, és máris előttünk a fekete. Kishíján koccintunk a csilingelő hangú csészékkel, amikor eszembe jut. hogy Gergely bácsinak ez is tilos. — Egy kicsinyecskét *— alkudozik — egy kicsinykét talán szabad?! Mikor esedékes az az aranylakodalom? Nyolc év múlva. Bizony 42 éves házasok, de kanál náluk nem koccant haraggal, pedig de sok keserves évet éltek meg, míg Bukovinából ideverődtek, és gyökeret eresztettek. — Mi hiányzik az életükből? — A fiatalságból egy da. rabka. A magunk korúak mind ezt mondják. Most lenne jó élni még egy kicsit, gondok, bajok nélkül. o Elégedettek? Ha azt mondom, hogy tökéletesen, elhihetik a kétkedésre hajlamos olvasók is. Gergely bácsi azok közé a téesz-gazdák közé tartozik már, akik a ledolgozott évek jogán szép nyugdíjat élvezhetnek. Két- ezer-hatszáz forinttal jön a postás minden nyugdíjfizetéskor. A háztájiban megterem, ami a konyhára kell. Költséges kedvteléseik nincsenek. Juliska néni szenvedélyes tévénéző, Gergely bácsinak kijár az újság, és a vasárnapi ultizás. És hát sűrűn jönnek haza a gyerekek unokástul, majd meg ők vizitálják, rendben van-e a gyerekeknél minden. Nagyon összetart a család. Most például a legköznapibb hétköznapon Szek- szárdról Pista toppant be a fiával. Váratlanul? Nem mondhatnám. Itt mindig nyitva az ajtó. — Egy baj van csak — mond. ja Fazekas Gergely, akit, akárcsak számos gazdatársát, annak idején úgy kellett beimádkozni a termelőszövetkezetbe, aztán meg vezetőségi tag is lett, s kiváló kitüntetéssel vonult nyugdíjba. — Az a baj, hogy nem előbb beszéltek bennünket rá a kommunisták a jóra. Juliska néni az órára pil-, lant. Vészesen elrohant az idő. Sehol az ebéd, pedig a papának kettőre mennie kell, ki az állattartási telepre. Annyira hiányzik az a pénz, amit a nyugdíja mellett megkereshet? Dehogy! A nyugdíj összegével Juliska néni gazdálkodik, Gergely bácsinak csak zsebpénzként kell a keresmény. A nagyobb muszájt az jelenti inkább, hogy nem elég az öregnek, ha a még aktív tagok elmondják, mi van kint a telepen. Maga akarja látni, mert a gazda szeme akkor is hizlalja a jószágot, ha már nyugdíjas a gazda. G — Két boldog öregemberrel találkoztam ma — mondhattam, amikor Juliska néni hirtelen csokorba szedett szegfűivel hazaérkeztem Tévéiről. Fiatal kollégám rámcsodálkozott. Az volt az arcára írva, hogy; „na és aztán,.az is valami ?” Bizony az. Rendkívül jelentős valami. Szaporodik az elégedett téesz-nyugdíjasok száma. Vagy ha úgy tetszik: mind több életet tudunk adni az éveknek... LÁSZLÓ IBOLYA Könnyűzenei szemle Tamásiban A Népművelési Intézet elő- adóművé&zeti osztálya és a Magyar Rádió szórakoztató ze- ->ei osztálya a közeljövőben mdezi meg az országos amaír könnyűzenei fesztivált és ii nősítő versenyt. Az amatőr művészeti mozgalomban működő csoportok között mint tudjuk, jelentős szerepet játszanak « fcöanyűawoei együttesek, előadók és szólisták. Az amatőr könnyűzenei mozgalom — más művészeti területekhez hasonlóan — igényli a rendszeres bemutatkozást, fellépési tapasztalatcsere lehetőségét. Az országos amatőr könnyűzenei fesztivál és minősítő verseny célja éppen ezért az, hogy segítse a mozgalom további fejlődését, a közművelődés munkáját a színvonal felmérésével, a műsorpolitika befolyásolásával és a legjobbak : kiválogatásával. Az amatőr együttesek három tájegységi szemlén mutatkoznak be, ezek közül egyiknek; a dunántúli szemlének a válogatója Tamásiban, a Gőgös Ignác művelő, dési központban lesz. Mitől lesz maibb egy esküvő? ÁZok közé tar*ozom, akik — népes famíliájuk, kfc terjedt rokonságuk révén — már sok esküvői szertartáson, lakodalmi vígságon vettek részt. Élményeim tehát rendkívül változatosak, tapasztalataimat sokfelé gyűjtögettem. Általában elmondhatom, hogy ezekbe a családi ünnepek, be ma még gykran „belejátszik” a régi idők sok szölamú visszhangja. A rossz hagyományokra, a megüszkösödött szokásokra gondolok. Szerintem ezek ott és akkor jelentkeznek, ahol és amikor nem tudnak még új- — -hogy úgy mondjam maibb értelmet adni-a házasságkötés ünnepének. Természetesen a ..maibb” alatt nem az értendő, hogy jobban megy a sorunk és ennek azzal akarunk ' nyomatékot adni, hogy ki vesz drágább, mutatósabb ajándékot, az ifjú párnak. Attól nem lesz maibb, meghittebb a lakodalom; ha a'tegnap; száz forint helyett ma ötszáz forintért; forgatjuk meg a menyasszonyt a táncban. ................... , . • ■ * E gy esküvő-fényét, meghittségét- á gondolatok- gazdagsága is növelheti. Az olyan gondolatoké, amelyeket például Virág Dániel, a nyugdíjas bányász hozott magával Miskolcról Szolnok városába, ahol. László fia feleségül kérte Kertész Margitét. A fiatal pár neve —: Kertész Margit és Virág László — úgy csendül, mintha balladából kölcsönözték volna. Ennél szebben talán csak' a nyugdíjas bányász szavai szóltak az ünnepi vacsorát megelőző percekben ... „Messziről jöttünk, egy zajos ioari nagyvárosból... Otthon hagytuk a hétközna. pok gondiát-baiát, és elhoztuk szívünk minden melegét, hogy részesei lehessünk az ifjú pár. az egész násznép boldogságán nak ...” • > Kockás levélpanírról olvassa üzenetét a nyugdíjas bányász. Nézem a kezét: Micsoda kezek ! ..Január,- február, mán cius ...” Csaknem ötven január, február, március a föld mélyén. Már a harmadik kockás levélpapírt is letette az asztalra. Vajon hányszor rugaszkodott neki újra meg újra, hogy papírra vesse érzésűt, gondolatait. Tudom, hogy roppant nehéz sorsa volt, de erről egy zokszót sem ejt. Debrecenről beszél, ahol az egyetemi menzán magyar—orosz szakos tanárnak készülő Margit és a vegyészet tudományával ismerkedő László egymásra találtak. Arról szól, hogy szerinte a diákélet is gyökeresen megváltozott. Véglegesen a múlté és soha nem tér vissza a Nyilas Misik tragédiája és egykori megaláztatása. Többször járt Debrecenben. Elmondja, hogy ez a város a-tudomány fellegvára, ahová Észak-Magyarország, a Dunántúl és a Jászkunság is önti a tudásra éhes ifjúságot. A nyugdíjas bányász nem stílusművész. Több annál. Életábrázoló. Szavainak hangulata éppúgy megérinti a fiatalokat, mint az idősebbeket. Pedig mondandójának sava-borsa csak most következik. „Az a kötelességetek — fordul a fiatalokhoz —. hogy megvédjétek a diplomát. Azután valahol majd fészket raktok. Arra kérlek benneteket, hogy leendő otthonotokban ne a.drága és fényűző bútor, áz ilyen meg olyan mintás szőnyeg, né a külsőség, legyen a legfontosabb kellék, hanem a megértés, a békesség, a családnevelés. Az, hogy mindig jó közérzettel töltsétek szabad óráitokat.” Elkértem a kockás levélpapírokat, amelyekre a munkáiban elnehezült kéz oly sok szép tanácsot, intelmet rajzolt, szálkás betűkkel, de. fegyelmezett rendben. Legszebb emlékem sok-sok esküvő közül. Ám sem érezhetik magukat megcsalatva, akik rvill az elmondottak hallatán azt hiszik, hogy ennyiből állt a szolnoki esküvő. Bőven kapott az ifjú pác ajándékot, ezzel azonban sem ők, sem szeretteik nem hivalkodtak. Volt eszem-iszom is. a zenészek pedig hajnalig húzták a talpalávalót. Mindez egy szerényen, ízlésesen díszített tisztiklubban zajlott le.'Örömével, vígságával senki sem akarta lepipálni a másikat. Együtt örült, együtt ünnepelt az egész násznép. Csak akkor törött el a mécses, csak akkor szökött örömkönny a szemekbe, amikor a nyugdíjas bányász útra- valója szóba kerüit. Még ma.'hetek-múltán is mindenki meg. hatottan gondol erre az útrávalóra. . » ■ KŐSZEGI FRIGYES XXI. varsói nemzetközi könyvvásár A lengyel és magyar könyvkiadók együttműködése Május harmadik hetében Varsó az egész világ kiadói találkozójának helye volt: a hagyományos nemzetközi könyvvásáron 30 országból 2 ezer cég mutatta be kiadói termését. A magyar kiadványokat három standon mutatta be az Akadémiai Kiadó. A kiállított magyar könyvek közül a látogatók különös érdeklődéssel lapozták a színes albumokat, művészeti publikációkat, úti- és kissáótárakat. Természetesen nagy figyelemben részesültek a tudományos szakkiadványok is.- A varsói nemzetközi könyvvásár nem csupán rangos esemény Lengyelország kulturális életében ; számottevő kereskedelmi sikereket is hozott a lengyel könyvkiadóknak és exportőröknek, valamint a külföldi kiadóvállalatok képviselőinek is. A lengyel kiadók által elért kereskedelmi forgalom nagyobb volt a tavalyinál: 15 millió zlotyt tesz ki. Érdekes szerződést írtak alá a lengyel és magyar kiadók 'művészeti művek sorozatkiadására — lengyel és magyar nyelven. A szerződés megvalósításának határideje 1980. A sorozat első kötete Lengyelországban jelenik meg Munkácsy Mihály művészetéről. Magyarországon viszont kiadják az El Grecóról és Tadeusz Kulisie- wiczről szóló albumokat. Rövidesen megjelenik lengyel nyelven a „Magyar Anjou-legen- dárium”, valamint Szántó Tibor „A betű” című könyvének bővített és átdolgozott, második kiadása. A magyar könyvkiadók két lengyel gyerekkönyvet vettek meg. Közös kiadásban megjelenik a nagy sikernek örvendő új magyar—lengyel és lengyel—magyar útiszótár.