Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-14 / 113. szám

 közművelődé $ kérdései

A közművelődés a szocialista életmód

szerepe

alakításában

N

apjainkban tanúi vagyunk a közművelődés szerepe jelentős növekedésének. Úgy is mondhatnánk, hogy funkciója minőségileg megváltozott. A szocialista társadalom fejlődésének egészében, azon belül a tudat, az életmód változásában objektíve megnőtt a jelentősége. Ez összefüggésben van a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének két döntő tényezőjével, a gazdasági és az ideológiai feladatokkal.

A népgazdaság sokoldalú fejlesztésével egyidejűleg kell végbemennie a tudat szocialista átalakulásának. A közművelődés ennek a folyamatnak csak az egyik, de mással nem pótolható tényezője, eszköze. Növekvő szerepe nem automatikusan érvényesül, hanem funkciójának korszerű felfogásával, működésének alapvető feltételeit biztosítva, nagy tervszerűséggel és tudatos irányítással.

A közművelődés egészével kapcsolatos szemlélet és felfogás sokat változott az elmúlt két évben. Ebben legnagyobb szerepe c párt Központi Bizottságának

1974-ben a közművelődés fejlesztésére hozott határozatának yolt és van napjainkban is.

Látható jelei ennek, hogy ma- igában a párt munkájában, de az állami és társadalmi tömeg- szervezeti munkában is megnőtt a részaránya, a súlya. Konkrét tervek sora készült a helyi feladatok végrehajtására. Az eddi- B: intézkedések kedvezően befolyásolták megyénkben is a személyi, anyagi, tárgyi, és technikai feltételek változását.

Napjainkban a közművelődés fejlesztésének fő feltételei közé tartozik az, hogy

1) tovább változzon a jelentőségéről alkotott közfelfogás és szemlélet;

2) minőségileg és mennyiségileg fejlődjön tovább az intézményhálózat és a szakemberellátottság;

3) több embert érintően fejtse ki hatását* __

4) tartalmában és formájában korszerűbb módon funkcionáljon.

E pár sor keretében csak vázlatosan van arra lehetőség, hogy a négy feltétel — a felsorolás nem fontossági sorrend —, valamennyire is kifejezhető legyen.

A kultúra, a műveltség szerepének korszerű felfogása feltételezi, tartalmazza magának a korszerű felfogás funkciójának, politikai tartalmának pontosítását

is. Lenin erről úgy írt, hogy »...olyan kultúrára van szükség, mely megtanít ró, hogyan kelj harcolni..." (1.) és Lunacsarszkij mintha a harc miértjére akarna válaszolni, folytatja a gondolatot: „így hívjuk mindazokat az emberi erőfeszítéseket és ezek eredményeit, melyek arra irányulnak, hogy jobbá tegyék magét az embert és az őt körülvevő természetet.” (2.)

Számunkra is a miért és a folyamat az izgalmas. Az, hogy melyek azok a célok, mi az optimális, ami felé törekszünk és ami társadalmi rendszerünk lényegéből fakadóan potenciálisan, lehetőségként már adott.

A válasz négy tényezőben foglalható össze.

Az első mindenekelőtt az, hogy a szocialista társadalom képes minden eddiginél magasabb szintű szellemi értékek létrehozására.

A második, hogy a kulturális értékek elosztásának olyan rendszere van kialakulóban, amely — fejlettségünknek egy magasabb fokán — minden embernek egyformán lehetőséget kínál a szellemi értékek befogadására.

Harmadikként: megindul a tömegek részéről az a folyamat, melynek során valóban magukévá teszik a kultúra értékeit.

És végül: a társadalom minden tagja a kultúra aktív formálójává válhat.

E folyamat gátja mindezek ellenkezőjének bizonyos arányú jelenléte a felfogásban, a szemléletben is. Ennek konkrét formája pl. a műveltség társadalmi Szeregének lebecsülése, egyolda;

lú követelőzés a körművelődéssel szemben a lehetőségek kihasználása, a rendelkezésre álló ismeretek elsajátítására való törekvés helyett

V

agy nézzünk egy konkrét példát Induljunk ki abból, hogy az anyagi feltételek javulása, az életszínvonal rendszeres emelése a szocializmus építésének célja és velejáró eredménye. De a7 anyagi javak fokozódó bősége nem öncél, hanem a jólét és az értelmes lét — azaz a szocialista életmód — kibontakozásának esziköze, feltétele. Ebből következik, hogy a dolgozó tömegek kulturáltsága csak az életviszonyok állandó javulásával összhangban fejleszthető és viszont: az életfeltételek javításának szerves része a közműveltség gyarapítása.

Ezután elkerülhetetlen az a kérdés, hogy hány ember élet- színvonala — tágabb és teljesebb értelemben az életmódja — javulhatna lényegesen, ha többen élnének pl. a tanulás, a művelődés, a szabad idő hasznos eltöltése már meglévő, számukra is hozzáférhető lehetőségeivel? A kérdés így persze teoretikus és semmi értelme, ha gyorsan nem tesszük hozzá, hogy a szocialista életmód e természetes összetevői iránti igény, belső választási kényszer kialakulása is hosszú nevelési folyamat eredménye. Mondhatnánk úgy is, hogy a műveltségi állapot egyik megnyilvánulási formája. Ezért is időszerű pl. a dolgozók műveltségi állapotát ilyen szempontból is vizsgálni és minősíteni. Annái is inkább, mert o hosszú időszakra szóló választási képességet csak lassan, napi választási szisztémákkal lehet segíteni, alakítani.

Alapvető érdekeink fűződnek tehát ahhoz, hogy egyrészt jobban éljünk meglévő lehetőségeinkkel, másrészt arányosan fejlesszük tovább ezeket a lehetőségeket mennyiségileg és minőségileg egyaránt Megyénkben az V. ötéves tervben a kulturális ágazat éves növekedési üteme a tanácsok költségvetésében 6,4 százalék. Ezen belül a közművelődés az egyik legdinamikusabban fejlődő terület lesz; 15,1 százalékos növekedési ütem van tervezve. Ebből fogjuk megvalósítani — több erő összefogásával — Dombóváron és Bony- hádon az új művelődési központot is.

A művelődési lehetőségek színvonalát és választékát jelentős beruházások nélkül ke!i_ és lehet is javítani a községek többségében.

Megyénk lakosságának 63—65 százaléka olyan településen él, ahol a kulturális lehetőségek kedvezőtlenebbek. Ez is indokolja a pártszervek, alapszervezetek elvi irányító és ellenőrző szerepének további erősítését és a közművelődési feladatok tanácsi végrehajtásához szükséges feltételek helyi megteremtését. Pl.: —közművelődési tervek tanácsi egyeztetése, a munkamegosztás kialakítása, új módszerekkel és megoldásokkal való bátor kísérletezés.

Vannak tartalékok anyagilag

is, amelyek szükséges arányú összevonására és célszerű fel- használására mindenhol számítunk. A közművelődés fejlesztéséről szóló párthatározat végrehajtására jó példa a tamási községi pártbizottság intézkedési terve, amely mindezekkel a lehetőségekkel számol.

A kulturális értékek intézményes terjesztése mennyiségi és minőségi feladat egyszerre. Mennyiségi oldalról az a cél, bogy folyamatosan növekvő legyen azoknak a száma, akik a közművelődés kínálta lehetőséggel élnek.

Alapvető hatalmi . érdekeink fűződnek ahhoz, hogy így legyen ez elsősorban a munkásosztály művelődése területén. Abból a tényből kell kiindulni, hogy a hatalmon lévő munkásosztály vezetésével akarjuk és fogjuk elvégezni a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének feladatait. A munkásosztály társadalmi vezető szerepe a szocfaz lista kultúra eredményes fejlődésének biztosítéka. Alapja a munkásosztály szociális természete és az anyagi termelésben játszott döntő szerepe. Ismét Lunacsarsz- kijra hivatkozva tehát „...a munkásosztály lényegét tekintve kultúrával rendelkező osztály.” (3)

Pártunk jogos igénye, hogy több jusson vissza a kultúra értékeiből azoknak a dolgozó tömegeknek, akik munkájukkal biztosítják e javak megteremtésének anyagi feltételeit. Mindezt minőségileg korszerű, érthető és vonzó formában kell biztosítani, ami nagy hozzáértést, szakértelmet, világnézeti elkötelezettséget igényel.

Megyénkben a közművelődés munkásainak nagy része így végzi a dolgát. Számuk és hozzáértésük tovább fog növekedni, ha a feltételek tervezésekor természetesebbé válik, hogy o hozzáértés igénye állandóan nő. A szakember-ellátottságnál — továbbképzés, társadalmi ösztöndíj, lakás, anyagi-erkölcsi elismerés — ezt jobban figyelembe kell venni.

A következmények k ennek arányában növelhetők.

A szocialista életmód új társa-' dalmi-gazdasógi kategóriánk. Szocialista rendszerünkkel egyidejűleg jött létre és vele együtt fejlődik.

M

egváltozott életmódunkban egy társadalmi méretű és történelmi értékű mozgás eredményei tükröződnek ellentmondásaival együtt. A közművelődés szerepe nem kevesebb, mint ennek a haladásnak részeseként a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építését szolgálni.

1. Lenin művei 33. köt. Szikra (1953. 59—«0. oldal.)

2. A. V. Lunacsarszkij: A forradalom és a kultúra tíz éve. (1927. 4. oldal.)

3. A. V. Lunacsarszkij művei. 7, köt. (1947. 169. oldal.)

KACZIAN JÁNOS,

az MSZMP Tolna megyei Bizottságának munkatársa

3.

Amikor a férje bevonult és ő kikísérte — tizenkilenc éves volt akkor —, Pelageja azt mondta: „Számíthatsz rám, rajtad kívül senki egy ujjal se nyúlhat hozzám”. És amit mondott, be is tartotta: a háború egész ideje alatt egyetlenegyszer se lépte át a klub küszöbét.

— Én se megyék, ügy fekszem itt, mint akit agyonvertek. Alig bírtam hazavonszolni magam a túlsó partról. Akár teleszórhatsz arannyal — akkor se bírok felkelni. Nem, nem, köszönöm, Anyiszja Zaharovna. Köszönöm a figyelmességed. De nekünk ma nincs kedvünk vendégeskedni...

Anyiszja megdöbbent Kerekded, piros arcára fehér foltok ültek ki.

— Uramisten, milyenek vagytok! A legközelebbi rokonaim... Mit szólnak majd az emberek...

— Bánom is én, mit mondanak — felelte Pelageja. — Az okos ember nem szól meg senkit, az ostobára meg fütyülök. — Aztán hirtelen Anyisz- jára nézett rideg, szigorú tekintetével, s kissé felkönyökölt. — Mikor keltél fel máma? Én felkeltem, befűtöttem a kemencét, a kertben lekaszáltam a füvet, megfejtem a tehenet aztán elmentem a folyón túlra — te még akkor fordultál a másik oldaladra, még a kéményed se füstölt. Aztán csodálkozol, hogy máris itt az este.

— Hát tehetek én arról?

— Én meg elmentem a sütödébe *— folytatta Pelageja a zsörtölődést —, a másik kemencét is befűtöttem — egy hasáb fa egy százseny (2,13 méter) bosszú —, harminc veder vizet húztam

fel, száz fekete kenyeret dagasztottam meg még hetven fehéret Arról már nem is beszélek, hogy a kemencénél majd megsültem. Te meg lementéi a rétre, játszadoztál egy kicsit a gereblyével — hallottam, hogy fickándoztatok, a túlsó parton remegett az ablaküveg az éneklésetektől — aztán még meg se izzadtatok —, ott a teherautó: hazaszállít... — Pelageja kifulladt újra a vattakabátra feküdt, és behunyta a szemét

Pavel igyekezett elkerülni nővére tekintetét, ahogy békítőén mondta:

— Nehéz az. Mindenki tudja — a pékség. Én is csináltam. Tudom.

— Szóval csakugyan nem jöttök? — kérdezte Anyiszja reszkető hangon. — Talán nem illő módon hívlak? — Aztán hirtelen régies* mély meghajlással az öccse felé fordult:

— Kedves öcsém, Pavel Zaharovics, tisztelj meg... Pelageja Prokopjevna«.

Pelageja legyintett:

— Nem, nem, Anyiszja Zaharovna! Nagyon hálásak vagyunk. Mink se hívtunk senkit, mink se megyünk senkihez. Nem tudunk. Fekszünk.

Anyiszja többé nem erősködött. Némán, lehajtott fejjel kiment a házból.

— Még ő beszél az emberekről! — dohogott Pelageja, amikor a léptek nesze elhalt az ablak alatt. — „Mit szólnak az emberek?” És arról semmit se mondanak, hogy minden nadrág után eszi a fene?

— Hát azt mindenki tudja — mondta Pavel. — Nem sikerül neki. Azér egy kicsit mégis törődni kéne vele. A nővérem...

— Csak ne védd! ö a hibás. Azt kapja, amit érdemel.«

Pavel erre nem válaszolt. Az ágyába feküdt, és könnyes szemmel a mennyezetre meredt.

Olyan házakat, amilyen az Amoszovéké. manapság már nem építetnek. Aztán meg, régebben, a háború előtt sem volt sok ilyen a faluban.

Hatalmas ház. Kétszintes, hatsarkos, széles tetőgerinccel, nagy udvar, színnel meg szénapajtával, azonkívül még a melléképület, a telelőkunyhó.

Éppen ennél a telelőkunyhó-melléképületnél kezdték bontani a házat — negyvenhatban megkaparintotta a legidősebb meny (Zahar Amoszov- nak négy fia volt, és közülük csak egyetlenegy, Pavel jött haza a háborúból). Aztán a másik menye is kérte a jussát — elfelezték az udvart. Végül az utolsó csapást Pelageja mérte a házra, elhatározta, hogy a hátsó kertben újat akar építeni. Addig-addig erőszakoskodott, mígnem a hatsarkos házat kettéválasztották. És a régi csodaház hol volt, hol nem volt.«

A helyén most egy hatalmas, gerendákból készült, imakönyvtartóra emlékeztető, rendetlen ház áll. Rossz időben csikorog, inog, annak ellenére, hogy két oldalról gerendákkal támasztották meg, télen pedig még rosszabb: a hó bevág a pitvarba, bár hátul, úgy-ahogy beszegezték ócska deszkával. Anyiszja egész télen benn tartja a házban a falapátot.

De bármit mondjanak js, azért nagyon kedélyes az Anyiszja tornyában (a földszinti lakrész, amelyet a harmadik meny kapott, romokban hever) és Alka szeretett a nagynéniénél lenni.

Magas. Szabad. A fecskék a tetőnél repkednek. És mindent látni innen. Látni, ha valaki végigmegy, vagy végigkocsikázik a falu utcáján, a hegy lábánál, tavasszal meg látni, amint megárad a folyó, a nagy fehér vitorlás hajók előbukkannak a hegyfok mögül. Azonkívül a nagynéninél mindig van társaság — nem úgy, mint náluk, a hátsó udvarban. Az asszonyok jönnek a a boltból — kinek dicsekszenek el a portékával? A nagynéninek. A munkásoknak szabadnapjuk van, idejönnek a túlsó partról — hol üldögélnek el egy pohár bor mellett? A nagynéninél. Mindenki a nagynénihez jön — az átutazó sofőrök, a saját részege&kedő kolhozbelijeink, sőt még a katonák is: alig érkeznek meg, de a nagynénihez már kitaposott úton jönnek.

(Folytatjuk.)