Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-13 / 112. szám
Cukor - nem minden mennyiségben A KISZ kongresszusa után Alacsony a cukortartalom - Mi történt a cukorrépával? Evekre szóló program A cukor mindennapunk étrendjéhez tartozik — sokat beszélünk róla, hiszen kormányszinten kellett erélyes Intézkedéseket tenni, hogy a hazai termés kielégítse a szükségletet. Az intézkedések hatása még nem érződik. A hét közepén Kaposvárott a cukorgyár szakemberei találkoztak a termelőkkel, és három kérdésben szerettek volna „zöld ágra vergődni”, egyezségre jutni: 1. miként lehet a cukorrépa béltartalmát növelni; 2. van-e mód a termés mennyiségének növelésére; 3. a feldolgozási idő csökkentésének lehetőségei. Elöljáróban annyit, hogy a kérdések nyitottak maradtak, vitára maradt még lehetőség, legtöbb azonban a tennivaló. Mielőtt ezekről szólnánk, beszéljünk kicsit részletesebben a cukorról. MI TÖRTÉNT A CUKORRÉPÁVAL, Mindenekelőtt arra a kérdésre volna érdemes feleletet kérni, hogy mi történt a cukorrépával az utóbbi évtizedekben. A termesztésben lévő répa cukorfoka olyan alacsony — 10—14 százalék —, mint nyolcvan évvel ezelőtt a takarmányrépáé volt. Huszonöt évvel ezelőtt 22 százalék volt a cukorrépa béltartalma, tavaly néha még a tíz százalékot sem érte el, s csak kísérleti parcellákon haladta meg a 15 százalékot. Az alábbi táblázat gondos tanulmányozása — nemcsak a termelőknek mond sokat, hanem a fogyasztóknak és még a mezőgazdaságot irányító illetékeseknek is. íme egy kis statisztika a cukorrépatermelés és a réjoa béltartalmának alakulásáról: Év Átlagtermés Cukortart. 1965 312 q/ha 14,7 % 1966 329 q/ha 14,4% 1967 323 q/ha 15,1% 1968 306 q/ha 14,6% 1972 392 q/ha 14 % 1973 277 q/ha 15 % 1974 400 q/ha 12,8% 1975 307 q/ha 10,7% A statisztikában szereplő évek alatt azonos fajtát termeltek mindenütt, a szóródás az évek viszonylatában éppen annyira szélsőséges, mint a gazdaságokban. Előfordult tavaly például, hogy 500 mázsa felett termelt hektáronként egy gazdaság, míg Tolna megyében egy téeszben alig érték el a 120 mázsát. 1972-ben 41 mázsa fehércukrot tudtak előállítani egy hektár répatçr- mésből, tavaly csak 21,8 mázsát. Sopronhorpácson kísérleti intézetben termesztett répából ugyan 51,9 mázsás fehércukrot tudtak kivonni — ilyen jó növény azonban a gazdaságokban nincs. A cukorrépatermesztés válságba került. A gazdaságok jelentős része nem vállalkozik termesztésre, mert 50—60 hektárra gépesíteni nem érdemes, s nem minden talajon ad jó termést ez a hovatovább szentnek kikiáltott növény. TERMELÉS. ÉRTÉKESÍTÉS ,f Amennyiben a termelés problémáit úgy összegezzük, hogy a legtöbb hiba a termesztési technológiákban van és Csak igen kevés róható az időjárásra, és kevés a fajtára — akkor is van bőven tennivaló. Mindenekelőtt jobban kellene terjeszteni a KITE- rendszert. Ez a nádudvari répatermesztési rendszer 29 ezer hektáron dolgozik taggazdaságaival — nem olyan eredménnyel, mint az várható vol- , na a korszerű technikától és technológiától. A problémák (lényege: a talajmunka nem megfelelő, sem ősszel, sem tavasszal: a vetés időpontját nem jól választják meg, és túlságosan sokáig vetik az adott területre a répamagot; nincs elegendő és megfelelő répamegmunkáló gép; a gépsorokat nem egészítik ki kézi munkával, miután vegyszeres növényvédelme ennek a fontos növénynek még nem tökéletes. Amennyiben á termelés frontján kívánunk vizsgálódni. hozzá kell kapcsolni az át- vételt-szállítást is. ^finden ősszel visszatérő gond; a gazdaságok és az átvevők közötti viták. Ha például illetékes megyei hatóság képviselője van jelen az átvételkor, egészen más levonási értéket állapítanak meg, mint amikor nincs ott. Sok a huzakodás a répaszedés és -szállítás idejének meghatározásában és egyáltalán nem a termelő és az ipar közötti kapcsolatot erősítik azok a tények sem, hogy a rakodótéren füstölnek a répahegyek és alóluk folyik a cukorlé. a szerződések értelmezésével főleg tartalmával sok a baj. A cukoripar feltételei sok esetben nem egyeznek a termelőkével, és előfordul, hogy még szerződést sem kötnek nagy területen termelő gazdasággal, például Kisszékelyben 86 hektár répára. Amennyiben azt állapítjuk meg, hogy a mezőgazdaság nem ad elegendő feldolgozásra alkalmas répát a gyárnak, szóvá kell tenni: csak foltozzák a százéve3 gyárakat. A felszabadulás óta egyetlen cukorgyár épült hazánkban. S a fentebb említett táblázatot kell ismét elővenni: egy-egy évben a répából a cukortartalomnak csak 5—7 százalékát vonják ki. Tehát a szennyvízbe, szeletbe, melaszba kerül a fehércukornak való béltartalom. E megállapítást a Kaposvári Cukorgyár szakemberei tették — elhihetjük tehát 1 FELÚJÍTJÁK A GYÁRAKAT I A cukorrépa feldolgozási ideje nagyon hosszú. A hazánkban termelt 4,5 millió tonna répának a feldolgozására 150 nap kell. A gondos szervezés ellenére sem lehet az időt rövidíteni, holott az volna a legjobb, ha a répát nyolcvan nap alatt dolgoznák fel. Kábán épül új cukorgyár, napi hatszáz vagonos teljesítményűre tervezik, a kaposvári fejlesztésre is majdnem nyolc- százmillió forintot költenek, és a jelenlegi kétszáz vagonos napi feldolgozó kapacitást négyszázra tudják felhozni. Az ötéves tervben az összes gyár felújítását — egyes új gépek beállítását — tervezik, ezzel a jelenlegi kapacitás 26 százalékos bővítését érik el. Még ezzel sem lehet a gyártási időt százhúsz nap alá szorítani. Ebből következik: a cukorgyárak fejlesztése indokolt — a gépek magas ára ellenére. A cukorrépa-termelés, -feldolgozás körébe tartozik a fajtaválaszték kérdése is. Az utóbbi harminc évben a kutatóintézetek nem adtak köztermesztésbe olyan répát, mint amely megfelelne a technikai felszerelhetőségnek, a kemizá- lásnak, és a beltartalmi kívánalmaknak. Az idén is legalább öt országból érkezett magot vetettek hazánkban, és csak az ősszel várható az első minőségi vetőmag egy Békés megyei gazdaságból, ahol magtermesztésre alakult társulás. Kérdés, hogy ez a mag a fentebb vázolt tulajdonságokkal rendelkezik-e. I NAGY TÁVOLSÁGOK t Tolna megyében mintegy 4000 hektáron termesztenek cukorrépát. Három gyár érdekeltségi körébe tartozunk és mindegyik távol van. Az volna az ideális állapot, amikor a répát a gyár negyven kilométeres körzetében termesztenék. Ebből azt is következtethetjük: alkalmasabb növények termesztésére volna érdemesebb átállítani néhány megyei gazdaságot. Annak ellenére, hogy a termelőszövetkezetekben szeretik a répát, mert jól fizet. A cukorrépa-termesztés Cikkünkben vázolt gondjai természetszerűen több tanácskozás témáját is felölelhetik, gondolatokra késztethetnek és vitára is. A legfontosabb kérdésben egyetértés szükséges: hazánkban megvannak a feltételek ahhoz, hogy a lakosság cukorszükségletét kielégítő répamennyiség termeléséhez a feltételek rendelkezésre állnak. Az útban lévő akadályok, hibák elhárítása nem holnapi terv, hanem mai feladat. PALKÓVÄCS JENŐ Szakszervezet a tsz-ekben Tegnap Szekszárdon a Tolna megyei Termelőszövetkezetek Szövetsége székházában húsz termelőszövetkezeti elnök és párttitkár, valamint a megyei pártbizottság, a MEDOSZ és a tsz-szövetség képviselőinek részvételével értekezletet tartottak. Az értekezleten az MSZMP Központi Bizottsága titkárságnak 1975. június 9-i határú; zatából fakadó feladatokat tárgyalták meg, Kovács Józsefnek, a MEDOSZ megyei bizottsága titkárának tájékoztatója alapján. A határozatot követően a MEDOSZ és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának Elnöksége együttműködési megállapodást kötött, amely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és társulásaikban dolgozó alkalmazottak — a többi bérből és fizetésből élőkhöz hasonlóan — létrehozhassák szakszervezeti szerveiket, biztosítsák szervezett érdekvédelmüket. A megyében húsz termelő- szövetkezetben lesz szakjzer- vezeti alapszervezet — itt az alkalmazottak létszáma 25, vagy annál több — és valamivel több mint húsz helyen szakszervezeti csoport. NEM PUSZTÁN érzékletes szónoki fogás volt az egyik küldött beszédében, hogy az a jó kongresszus, amely a zárszóval nem ér véget, hanem igaz gondolatot fejez ki. A Magyar Kommunista ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa kedden este befejezte munkáját, ám a kongresszuson elhatározott program megvalósítása most kezdődik, dokumentumainak magyarázatával. Akj a kongresszus munkáját figyelemmel kísérte, tudja, hogy a hozzászólók nagyon is gyakorlati példákból indultak ki. Nevezhetjük fi három és fél napos tanácskozást a gyakorlati tapasztalatok összegezőjének, a konkrét feladatok megszabó- jának is. Vegyük például a tanulást. Hosszú esztendők óta nem csökken az általános iskolát tanköteles korban be nem fejezők aránya. Az okok összetettek, bonyolultak — mondják a szakemberek, s bizonyára igazuk van. Éppen ezért reményt, keltő, hogy az ifjúsági szövetség legfőbb fórumán azt javasolták: valamennyi KISZ-tag fejezze be a nyolc általánost. Ebben az elhatározásban benne foglaltatik az ifjúság önmaga iránt érzett felelőssége, s a vállalkozásnak eredménye feltét- . lenül lesz. Még mindig az iskolánál maradva: a szakmunkásképzés az elmúlt negyedszázad alatt sokat fejlődött. Ám a közismereti tárgyak oktatása, s még inkább a világnézeti tájékozódás messze elmarad az optimálistól. Az egyik felszólaló — szakmunkástanuló lány — a tananyag bővítését kérte, a világnézeti ismeretek oktatását. Tanuló kevesellte az iskolában tanulhatót! A vitában meglehetősen sokat szerepelt a testedzés, a tömegsport. Megszokott válaszaink a kérdésre: nincs elég pálya, nincs elég energia, lehetőség a testedzés népszerűsítésére. Valóban nincs? És az a javaslat, amely szerint a X. kongresszusra minden megyében tíz sportpályát építsenek az ifjúkommunisták, nem bizonyítja a még felderítetlen erőforrásokat? Az olimpiai bajnok Csapó Géza ígérete, hogy az élsportolók szívesen vállalják a testedzés népszerűsítését, nem a szemlélet változását sejteti ez? APRÓ MOZZANATOK, de jellemző mozzanatok. Ilyenek hallatán fogadja el a vitára figyelő „kívülálló” — ha ugyan lehet bárki is kívül az ifjúsági kérdésen — a merésznek tetsző vállalásokat. A KISZ-építkezések programját például. A paksi atomerőmű KISZ-építkezés. Leírni, kimondani könnyű, cs^chogy a KISZ-építkezés — a védnökségek legjobb hagyo- mJnyait megőrizve — jelentős próbatétel. Fiatal szakembereket szervez az ifjúsági szövetség, felkészíti őket a munka- szervezésre, magyarázza a beruházás népgazdasági jelentőségét, hogy bárhol az országban, bármely gyárban, vállalatnál, ha az atomerőmű kérését hallják, a szokásosnál gyorsabban reagáljanak. Az sem lesz kis munka, hogy az ifjúsági szövetség bevált munkaversenyformáit a legfontosabb helyi problémák megoldásának szolgálatába állítsák. A munkaverseny formái gazdagok. De azért az ésszerű takarékosságnak, a termékszerkezet korszerűsítésének megfelelő tartalmat adni — nem köny- nyű. Nyilvánvalóan nem is megy a gazdasági vezetők segítsége nélkül. Az utóbbi évek tapasztalatai biztatóak. Kevés gazdasági vezető tekinti ma már ifjonti játszadozásnak a „kiváló” mozgalmakat, az ifjúsági Radart, vagy az Alkotó ifjúság pályázatot. A többség már felfedezte bennük a lehetőséget, a műszaki-technológiai fejlődés segítőjét Figyelemre méltó gondolatot mondott ki a vitában Viriz- lay Gyula, a SZOT titkára: az ifjúsági brigádok a „hordozói azoknak a szocialista emberi értékeknek, amelyeket erősítenünk. terjesztenünk kell”. Az ifjúsági törvény kellő eligazítást ad az erősítés, a terjesztés mikéntjéhez, pontosan körvonalazza a gazdasági vezetők, a társadalmi szervezetek ifjúsági feladatait. A párt ifjúságpolitikai határozata ma is, a jövőben is időszerű, megvalósítása, érvényesítése a kongresszuson elfogadott konkrét feladatokkal is összhangban van. AZ IFJÚSÁG sajátos helyet foglal el a társadalomban, egységes ifjúsági szervezetének is megvannak a csak rá jellemző vonásai. A szövetség belső életének fejlesztése, a politikai, a kommunista jelleg erősítése, a KISZ tömegbefolyása ezen a tanácskozáson is megfelelő súllyal szerepelt. Persze a mozgalom belső ügyei sem választhatók el a társadalom egyéb kérdéseitől. A politikai nevelő munka hatékonysága attól is függ, hogy a párttagok miként tesznek eleget a fiatalok kérésének, mennyire vesznek részt a fiatalok mozgalmi életében. A fiataloknak, a KISZ-tagoknak egyetlen kérdéssel sem maguknak kell megbirkózniuk. Az iskolai gondok megoldásában elsősorban a pedagógusok a szövetségeseik, akiknek üdvözletét az oktatási miniszter tolmácsolta. A munkahelyi feladatok megoldásában a pártszervezetek, a gazdasági vezetők, a szakszervezetek. És a művelődésben? Többen is emlegették a klubmozgalom örvendetes fejlődését, népszerűségét. És mintha a művészetek is a korábbinál nagyobb hangsúllyal szerepeltek volna. Mintha mutatkozna eredménye a KISZ nem újkeletű törekvéseinek: készüljön minél több. a ma ifjúságát hitelesen ábrázoló művészi alkotás, hiszen az irodalom, a képzőművészet, a színház, á film mind-mind nélkülözhetetlen eszköz az emberi jellem kialakításához, formálásához. S persze nemcsak eszköz, hanem forrása a szép, az érték élvezetének. A vita hevében nem készültek mindjárt műalkotások is, ám az ifjúság igényét egyértelműen tükröző vélemények feltehetőleg ösztönzően hatnak a fiatal és idősebb alkotókra. HOGYAN TEHÁT a kongresszus másnapjától? A magyar ifjúsághoz szóló, a kongresszuson elfogadott felhívást idézve: „Dolgozzunk, alkossunk együtt, népünk és hazánk javára! Erőnk, tudásunk, tehetségünk legjavát adva, vegyünk részt a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elfogadott forradalmi program megvalósításában, a fejlett szocialista társadalom építésének munkájában, jövőnk formálásában!” I 4
