Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
Benjámin László: Májusi vallomás Mint aki beomlott bányából menekült meg ; : J Belémhasít a levegő és meghökkent a nap. Maga a csupasz élet, a hétköznap is ünnep lehetne már nekem —, de nem voltam szabad. Te nem hiszel szavamnak, mert neked csak jövőd van, de torkig eleven bennem az átkozott múlt, te csillagokba látsz, az én szememben köd van, életem megmaradt, de visszájára fordult Rab voltam én sokáig és álmodtam magamnak szabadságot, hazát, új embert, nép jogot, kutattam társakért, terveztem forradalmat és vertem mellemet, mint harci nagydobot S a zsarnokság betelt, a sziklavár beomlott, míg én a semmivel viaskodtam merészen s haza támadt a romból és milliók kiontott véréből szabadság nőtt. S nekem nincs benne részem. Mint a játszó gyerek örül magafaragta lován ügetve s nem kell neki a drága játék, úgy volnék boldog én akármily kis darabka résszel a közös jóból, ha nem volna ajándék. Ha fegyverrel a kézben vagy anélkül, ha bátran áldoztam volna bármit, magamnak és a köznek szabadságot s békét szerezve... A hazátlan múlthoz örökre holtak és emlékek kötöznek. S már így kell lennie? A visszafordult álmok harcterein csatázik a lelkiismeret: Géppisztollyal kezemben a fordulóban állok, hol támadásra vár a felmentő sereg, hol gonosz állkapcsú gyilkosok sorfalából repes felém anyám s puskámra vár az őszi hullásba fordult ország. Nincs verhetetlen tábor —; csak az árnyékokét, azt nem lehet legyőzni. Homályban múltak éveim s árnyak közé kerültem, hogy a börtön felettem ledőlt — s az omladék közül ki tántorogva szemembe csap derülten, felhőtlen tisztasággal, forrón a déli ég. Még félig vak vagyok, itt állok megzavartat!. Enyém is e derű? Nem tudok hinni benne. Ki csak halálra bátor, de harcra gyáva voltam, méltó vagyok-e újra beállni a menetbe? Ä májusi menet élén haladni akkor ügyesség, ok, erő nekem nem adatott Ki láttad porbahullni a zsarnokkal a vaskort; 6, boldog sokaság, sodord, vidd a vakot À felfelé törő tömeggel összeforrva felszáll a köd a szemről, erőre kap a láb 8 holtaktól menekülve, erősekkel a sorban nyitott kapukkal vár rám az újuló világ. •í Régmúlt szegénység krónikája A közelmúltban alig több, mint 200 oldalas kötetet jelentetett meg a Magvető. A szerző Balázs József, a cím: Magyarok. A kötet ritka irodalmi esemény. Elgondolkoztató, hogy a múlt miként él tovább olyanok lelkében, emlékezetében is, akik nem voltak szemtanúk. Balázs József egy sokak által nem felejtett napon, 1944. március 19-én született. Könyvének lényegét így foglalja össze a kiadó: „A második világháború már javában folyt, amikor német ügynökök jöttek Magyarországra, hogy mezőgazdasági munkára toborozzanak embereket. így ment ki minden évben egy-egy csoport magyar napszámos, cseléd Németországba. Az agyonrugdaltak. A szegénységükbe beleháborodottak. Akikről tíz bőrt már lehúztak, hogy azután lehúzzák a tizenegyediket is." Emberek, akiknek sejtelmük sem volt, hogy mi történik körülöttük. Nem tudták ki háborúzik, kivel; Európa térképén hol van az a pont, ahol majd lehajthatják a fejüket és ami ennél is fontosabb volt, hol dolgozhatnak. Balázs József egy ilyen csoport egy esztendejéről ír szűk szavú, minden stiláris caf rang tói mentes, hátborzongatóan hiteles krónikát. Maga válaszol a kérdésre, hogy ez milyen lelki indíttatás nyomán sikerülhetett neki: „Én nem éltem még akkor, de gyermekkoromban annál többet hallottam ezekről az utazásokról, s alighanem az én életem legnagyobb élményét is a szegénység jelenti... A szegénységnek is megvannak a máig továbbélő mozdulatai, és az egész gyermekkorom ezeknek a látása és hallása közepette telt el. Ma már közhely a .hárommillió koldus országa', de még mindig keveset tudunk arról, hogy ezek az emberek milyen reflexekkel éltek, hogyan viselkedtek különféle helyzetekben." ORDAS IVAN Az irodalom propagandistája 75 éve született Szerb Antal Kísérteties kísérlet, kockázatos is: évtizedek múltán elővennünk ifjúkorunk kedves könyvelt Van úgy, hogy megállják a próbát, s ez nem csupán időt álló értéküket bizonyítja, hanem a múlhatatlan hatást is, amellyel egykor bennünket formáltak. Szerb Antallal sokan vagyunk így, akikhez középiskolás korunk a 40-es évekre esett: tankönyvként használtuk magyar irodalomtörténetét, a felejthetetlenül élvezetes munkát, amely tanulás nélkül is emlékezetünkbe vésődött, de úgy, hogy évtizedek múltán is tudjuk idézni; utána világirodalomtörténetét már önként választottuk évezredek irodalmába indulva, felfedező útjainkhoz vezetőnek. Hallatlanul merész dolgot cselekedett a fiatal tudós, amikor az Erdélyi Helikon teljes magyar irodalomtörténetre hirdetett pályázatára megalkotta ezt a művet (megnyerte vele a pályázatot.) A világirodalom története c. műve 1941-ben jelent meg, bár nem olyan szikrázóan szellemes és gúnyoros, mint a magyar volt, de visszafogottságában is rendkívül élvezetes és igen nagy előnye, hogy mindig a tárgyalt irodalom „életrajzát” igyekezett felvázolni, annak fordulatait ábrázolni, s nem csupán írókat bemutatni. A tudományt művészetté, s ezáltal vonzóvá, érdekessé tette. Ugyanígy cselekedett korának jelenéről szólva, amikor a Hétköznapok és csodák (1935) esszéiben a század első felének angol, amerikai, német és francia regényirodalmát tekintette át Az egész népet tanító pedagógus hivatástudata, írástudói felelőssége sugallta szavait mikor így nyilatkozott: „Az irodalomtörténet elsősorban nem tudomány, hanem propaganda. Propaganda a jó irodalom érdekében. Célja, hogy étvágyat csináljon az igazi irodalmi művek olvasásához”. Igazi műfaja az esszé volt: regényeit is ehhez közelítette. A Pendragon legenda (1934) kultúrtörténeti kalandregény; az Utas és a holdvilág (1937) egy nemzedék útkeresése; <A királyné nyaklánca (1943) sajátos kórkép a francia forradalmat megelőző évekről. Esz- széinek két kötete (Gondolatok a könyvtárban 1946; A varázsló eltöri pálcáját 1948) és novelláinak gyűjteménye (Ma- delon, az eb 1947) halála után jelent meg; egyetlen — Ex című — színművét pedig sokkal később, 1965-ben mutatták be először. A háború alatt többször került munkatáborba, végül 1944-ben a nyugat-magyarországi Balfon gyilkolták meg a nyilasok. 43 évet élt csupán, életműve mégis páratlan gazdag. Most 75 éves lenne. Az emlékező kegyelet nem térhet ki a gondolat elől: mi mindent alkothatott volna még, mennyi megíratlan gondolat maradt örökös veszteség! Am a korán, s kegyetlenül lezárt életmű él, emberségre, s a művészet szépségének befogadására nevel. Személyes sorsával is bizonyítja tanítása igazát: a mű él, a szellem szavát nem lehet elnémítani, az áldozat túléli gyilkosait, s a halhatatlanságba lépve, örök barátja marad a késő utódoknak. EZEROLDALAS BABITS-KÖTET a Magyar Remekírók sorozatban BABITS MIHÁLY régóta hozzáférhetetlen legkiválóbb szépprózai írásaiból tett közzé a Szépirodalmi Könyvkiadó egy hatalmas gyűjteményt A Magyar Remekírók Illés Endre javaslatára indított új sorozatában az elmúlt évben Jókai, Kölcsey, Kosztolányi, Krúdy, Arany János és Kemény Zsigmond művei jelentek meg. Ezidén eddig Radnóti Miklós művei és most a Babits-kötet Ezután Tóth Árpád, Petőfi Sándor, két kötet magyar elbeszélés és a magyar népballadák következnek. A sorozatot jeles íróink, mint Illés Endre, Illyés, Juhász Ferenc, Sőtér, Vas István és a pesti irodalomprofesszorok: Király István, Klaniczay, Pán- di és Szabolcsi Miklós szerkesztik. Az Alföldi Nyomda (Debrecen) gondos szedésében és nyomásában 1045 oldalon megjelent egészvászon kötésű, bibliapapíron készült kötet 47,— Ft-os árával elérhetővé teszi minden olvasó számára Babits reprezentatív regényeinek és novelláinak birtokba vételét. A kötet válogatását és jegyzetekkel való ellátását Be- lia György végezte, aki már régebben földolgozta Babits bajai tartózkodását és közzétette a Babits—Juhász—Kosztolányi levelezést. A kötet élén Babits Kosztolányi által legtöbbre tartott kis remeke, a Tímár Virgil fia áll. Ebben pécsi diákkorának és bajai tanárkodásának élményei dominálnak. Utána következik a Halálfiai, — az író életében annyit vitatott nagyregény teljes szövege, éspedig nagyon helyesen hozzácsatolva a két kisregénynek számító „pótlék”: a Hatholdas rózsákért és a Harc az angyallal. Az elsőben szintén emlékezetes bajai kalandjait dolgozta fel, míg a másikban szekszárdi ismerősei és rokonai szerepelnek. EZUTÁN TIZENHÁROM novellája sorakozik. Itt van a Karácsonyi Madonna, a Mese a Dekameronból, a Novella az emberi csontról és húsról, az Odüsszeusz, a Mythológia, A torony árnyéka, a Tó a hegyek között, négy meséje és mint meglepetés : egyetlen Babits- kötetben sem előforduló, kisregénynek is beillő novellája, amely a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot: A világ teremtése. Ez első fogalmazványa az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című utópisztikus regényének. Karinthy Frigyes Babitsnak ezt a regényét H. G. Wells legjobb műveivel állította párhuzamba. A regényben az ember által gyártott Kis Föld, amely földgömbünk körül kering és az Örök Háború korát állandósítja. Ebben a novellában még csak sikerül a tudósoknak előállítani, megteremteni egy kis bolygót, amely a Föld létrejöttének folyamatait az emberek szeme láttára bontakoztatja ki. A kötetet sajtó alá rendező Belia György, a kötet végére illesztett életrajzi adataiban néhány új és fontos tételt is feltüntet. Szerinte Babits hatéves kora előtt SzekszárdoR került az első elemibe és ezt ott is végezte nagyanyja oltalma alatt (Egyes adatok szerint csak az első három héten járt Szekszárdon.) A harmadik osztályt Pécsett járta. Első verse az Uj Század című folyóiratban jelent meg 1904. október 22-én. Az itteni adat szerint 1940-nél van feltüntetve, hogy „elveszti a hangját”. Ez a kéziratban lévő „Beszélgető füzetek” bizonysága szerint azonnal a gégeműtét után történt, később, egyelőre még tisztázatlan időpontban, rövid időre visszanyerte hangját, hogy aztán ismét beszélőképtelenné váljon. így maradt fenn kb. 1200 irkaoldalon mondanivalója környezetéhez és látogatóihoz, A SOK TÍZEZRES példányszámban iriegjelent pazar kiállítású, kitűnően kézbe fogható és kézben tartható vaskos Babits-kötet nemcsak a Ba- bits-kiadások között emelkedik ki szépségével és forgathatóságával, hanem a magyar klasz- szikusok új sorozatának olyan jól sikerült darabja, amilyen csak a Kosztolányi- és Krudy- kötet Gál István Szekszárd Farkas Pál érme
