Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
Hegedűs Géza: Anyák napján a családapáról C saládi legendák vettek körül a kezdetektől íogva, személyes ismerőseim a szépapák és ükanyák. Bennük gyökéredzem és általuk a történelem egészével, s mindig is úgy éreztem, hogy nagy erőt ad a világban a család. Sokat olvastam, hallottam a szülők és gyermekek szükségszerű ellentéteiről, a nemzedékek harcáról a családban. Különös módon erről nincs személyes tapasztalatom. Gyermek- és ifjúkorban zavartalan összhangban ^ltem szüleimmel, szerettem a szülői házat, amely szeretettel vett körül és egy életre telített sze- retetével. Amikor megismertem a bonus paterfamilias, a gondos családapa római eszményének fogalmát, apámra gondoltam. Amikor elkövetkezett az idő, hogy magam is családot alapítsak, bonus paterfamilias akartam lenni: gondos családapa, aki gondoskodik az övéiről és példaadásával formálja az otthon, rendjét. A családapa nem csak azt jelenti, hogy gyermekeinek atyja, feleségének —• férje, hanem azt is, sőt mindenekelőtt azt, hogy egy közösség példaadója. A család a társadalom legszűkebb egysége, amelyért a családapa a felelős. S itthon, szű. kebb körömben a gondos családapa méltóságának tudatával igyekszem gondot viselni az enyéimre, akkor is ha felnövekedvén. elhagyják már a szülői házat. De a szülői ház nemcsak a lakás, a szülői ház lélekben élő közösség, a rokoni összetartozás tudata. Tudom jól, hogy vannak civakodó rokonok, gyűlölködő testvérek, közömbös atyafiak — sajnálom őket; magányosabbakká teszik magukat, mint azok, akiknél a közösség élménye a szűkebb közösséggel kezdődik. Hiszem, hogy a nagytársadalomban is jobban, érzi a közösséget a közös gondokat az, aki a kistársadalomban napról napra éli az egymáshoz tartozást. Igaz, sok bajtól, sok szomorúságtól menekszik, aki családon kívül éL Mi gondja van az agglegénynek vagy a magányos nőnek? Váltogathatja szerelmeit, míg el nem múlnak a szerelem évadjai. Nem ismeri a másokért való gond szorongásait Látszólag szabadabb, függetlenebb, mint a családapa és a családanya. Csak éppen sivár és egyre si- várabb körülötte minden: idegen lészen az emberek között. Ahol nincs család, vagy felbomlik a család, ott menthetetlenül bekövetkezik a sivár idegenség. A magányos embernek nincsen otthona, csak lakóhelye. A magányos ember napi munkája után nem mehet haza, csupán lakásába térhet. Az otthonhoz, az élet melegéhez hozzátartoznak a családi gondok. Ezeket vállalni kell emberméltóságunk nevében. A család azonban csak akkor ad otthont, ha ki tudtuk formálni az érzelmek és belátások összhangját. A családapához hozzátartozik a családanya. A kettő két ember, de egyetlen pár; egymás nélkül nem lehetnek egész lények. Könnyelműen fecsérli életét, aki nem őrzi frissen magában az összetartozás örömét. A házastársi szerelem sokat módosulhat az évtizedek alatt, másféle a harmincas éveiben, járó férfi és asszony szerelme, mint a hatvanévesé, de jó esetben még tartalmasabb is ez az összetartozás, az érzelmek okosabbakká válhatnak és a józan meggondolások is eltelhetnek érzelemmel. A szerelmet azonban őrizni kell és ehhez okosság szükséges. A családapa kénytelen okosnak lenni. Okosság kell ahhoz is, hogy az érzelmek ne fásuljanak el; okosság kell ahhoz is, hogy az ember szelíden igazságos legyen és döntéseit körében mindenki méltányosnak tartsa ; okosság kell ahhoz is, hogy ha kérdik, jó tanácsot adjon. A legszeretőbb apa sem kormányozhatja az otthoni szeretetet. A családi szeretet úrnője a családanya. Elkeseredik az élet ott, ahol az anya örökké zsörtölődő, vagy szüntelen sértődött, vagy nem ismeri a kedves szavak varázsát. Mindent megrendítő történelmünk megtépázta a család hagyományos fogalmait De aki nem hisz a családban — okvetlenül hiányát is érzi. És a fokozott társadalmi felelősségnek helyre kell állítania a társadalom szűkebb egységét, a családot, amelynek derűjéért a családfő a felelős. Mert az ember ott kezdődik: a családban. A szülő az első nevelő, a szülő az első tanító. Ha az apa nem példakép a bontakozó lélekben, akkor később nehezen talál a serdültebb lélek helyes utákat mutató példaképeket. Ha az anya nem telíti szeretettel az első évek lélekformáló korszakát, akkor a serdültebb, majd felserdült lélek maga sem fogja ismerni a szeretet hatalmát. Akit az otthon nem vesz körül védő biztonsággal a felnövekvés évei alatt, az védtelennek tudja magát egész életében. A család pedig nemcsak apa, anya és testvérek, sőt nemcsak távolabbi rokonság, hanem mindaz, amit a gyermek odahaza lát, hall, önkéntelenül tanul. A mesék, az első népdalok, nagyapák és dédapák történetei, a nemzeti múlt és a világtörténelem első tudnivalói, és mindaz, amiről később az ember maga sem tudja, honnét is tudja — ez mind a család. S ok kívántatik ahhoz, hogy a családapa teljesíthesse kötelességét. Nyomorban nincs otthon, lakás nélkül nincs otthon, háborúban pusztult városokban és falvakban nincs otthon; otthon nélkül nincsen család. A családapának nemcsak a családjáról kell gondoskodnia, hanem részt kell vennie mindabban a törekvésben, hogy ne legyen nyomor, hogy legyen lakás, és ne fenyegessen. a háború réme. A családapának tehát családja érdekében túl kell látnia családján. A családapának társadalmi embernek kell lennie, politikus embernek, amiként az volt az a hajdani római paterfamilias, aki nem kerülte el a Fórumot, hogy szavát hallassa a közügyekben. A gondos családapa okvetlenül méltó állampolgár: politikus ember. De ha politikus ember, aki érti a közösség ügyeit, akkor tudja, hogy az a közösség otthon kezdődik, a családban, amelynek gondjai a családapát terhelik, kötelezik és emelik emberi méltóságra. Naum Sztanyiíovszkiji Névtelen levél Magához hivatott a főnököm és atyai hangon szólt hozzám: — Drága barátom! Névtelen levél érkezett a vállalatunkhoz, amelyben azt írják rólad, hogy a titkárnőddel összeszűröd a levet. Ha nem így van, cáfold meg. Ha így van, — rendezd az ügyedet! Másnap munkába menet, először gondoltam rá, hogy milyen is lehet a titkárnőm, aki legalább egy esztendeje dolgozik mellettem, de eddig jóformán észre sem vettem... Aztán ezen a napon először figyeltem fel rá, és láttam, hogy minden rendben és minden a helyén van nála... — ó. ; o í— jutott eszembe — le kell rendeznem a dolgot! Még aznap estére meghívtam moziba. Másnap pedig egyenesen az anyakönyvvezetőhöz. Megnősültem és élünk boldogan. Csakhogy nemsokára ismét hivatott a főnököm és atyai hangon szólt hozzám: — Drága barátom! Névtelen levél érkezett ellened... Azt írják benne, hogy te a vendéglőt igen gyakran látogatod, ott jelentős összegeket költesz és egyáltalán, nagy lábon élsz. Ha nem így van, cáfold meg. Ha így van, rendezd le... Másnap, munkába menet észrevettem, hogy valóban, van az utcánkban egy pompás vendéglő. Soha még nem láttam belülről ... — Ó... — jutott eszembe, — le kell rendeznem a dolgomat ... És aznap este a feleségemmel, elmentünk a vendéglőbe. Nagyon kellemesen éreztük magunkat. Pompás enni-inniva- lók. Színvonalas zene. Jó hangulat..* Csakhogy a főnököm ismét hivatott, mondván : — Drága barátom! Névtelen bejelentés érkezett hozzám ellened. Azt írják rólad, hogy nem élsz valami normálisan. Autót vettél és nyaralót, túlzott divatosan öltözködsz és a feleségednek érthetetlenül drága bundát vásároltál... Rendezd kérlek, a dolgaidat... Elhatároztuk feleségemmel, hogy autót veszünk, nyaralót és divatosan fogunk öltözködni. Kényelmesen fogunk élni. összkomfortosán ... Csakhogy ezután ismét hivatott a főnököm. Atyai hangon szólt; — Drága barátom! Ismét névtelen levél érkezett ellened. Azt írják benne, hogy a hivatalomra pályázol. Azt mondod rólam, hogy konzervatív ember vagyok, mindenkinek meséled, hogy alkalmatlan vagyok a vezetésre... Azt hiszem, rövidesen a főnököm helyébe kerülök... Antalfy István fordítása Szabadság ‘ 1948. május 1. Ruzicskay György grafikája.' Moziban Azonosítás Az Azonosítás című új magyar film a felszabadulás pillanatát rögzíti másfél órában. A hadifoglyok hazaérkeznek, a szabadság a marhavagonban kezdődik, amikor a csajkát és a bádogkanalat kidobják a vonatból. A pályaudvaron zászló, dísz és fehér ruhás lányok fogadják őket, de az igazi sza. badság még csak lehetőség, számukra éppúgy, mint az ország számára. A háború véget ért, most másféle harc kezdő, dik az új ország felépítéséért. A hazatértek közül már az érkezés pillanatában ki kell emelni a volt csendőröket és a gyanúsítottakat. A film főszereplője Ambrus András, akinek a nevét el. cserélték, a papírjai Takács Gábor nevére szólnak. Lelenc gyerekként nevelődött egy tanyán. Egyebe sincs, mint a ne, ve, ehhez aztán konokul ragaszkodik. Nem a szava& embere, és az élete is arra tanította, hogy nem érdemes az urakkal feleselni, így hát nem tesz egyebet, minthogy semmilyen papírt nem hajlandó aláírni. ahol az idegen név szerepel sajátjaként. Ösztönösen érzi. hogy az új rend képviselői, akik a kommunista párt nevében intézik a hazaérkezettek ügyét, érte is tesznek valamit, hogy legalább a nevét visszakaphassa. De az emberi jellemek és a történelmi helyzet is bonyolult, az illegalitásból jött Csató Mihály bizalmatlan, hiszen nem tudhatja, az „álnév” mögött nem ellenség, vagy bűnöző rejtőzik-e. Kelemen százados pedig legszívesebben hatalmi szóval rendezné a helyzetet: nem érti és nem is akarja érteni, miért fontos egy parasztnak a neve. Nevelő, apja, aki a lelencben „vételezte”, a névcserét arra akarja felhasználni, hogy a fiú földjét is megszerezze. A film másfél órája alatt Ambrus Andrást mindenki megveri. ő pedig csak tűr, vagy legfeljebb menekül. De most legalább tudja, miért ütik, ő is akar valamit, ha mégoly passzívan is. Nevelőapja ellen fellázad a földjéért és maka. csul mindig felkeresi Csatót. Mindenünnen elüldözve, fél. holtra verve, nevéből is kisemmizetten visszatér az állomásra egy marhavagonba. Az őrség vonszolja ki onnét és előállítják. A kommunista Csató ekkor döbben rá, hogy „ez az ember messziről érkezett, haza kell végre találnia”. Nem remekmű az Azonosítás, a művészi megvalósítás hibáit, a rendező Lugossy László mestereit fel lehetne sorolni, de vitathatatlanul tiszta szándékú, saját mondanivalójú alkotás az övé. Cserhalmi György személyében pedig olyan színészt talált a rendező, aki maradéktalanul éli a lelencfiú öntudatra ébredését, a szabad emberré válás rendkívül ősz. sxitett folyamatát. Nem hirdetik munkásmozgalmi filmnek az Azonosítást, pedig az. ha nem is magáról a mozgalomról szól. Ambrus András nevének visszaadásával egy kommunista, Csató Mihály, az illegalitásból hozott félelmeivel, két gyerekével, a társadalmi változások iránt közömbös feleségével — egyszóval saját emberi sorsával a háta mögött, abban a kérdés- ben dönt — nem konfliktusok nélkül —, hogyan is tovább? Kikkel kell együtt majd a harcot vívni a hatalomért, és az új 'Magyarország megteremtéséért? Ambrus András végül valódi nevére kiállított papírokkal léphet ki a katonai körlet kapuján. A filmet Kardos István írta, Lőrinc József fényképezte. —Ihárosi—
