Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-09 / 109. szám
SZOVJET IRODALOM Egy évvel ezelőtt jelent meg a Szovjet Irodalom első magyar nyelvű száma. Ebből az alkalomból közli a lap a Szovjetunió írószövetsége Titkárságának köszöntőjét, amelyben többek között a következők olvashatók: ,„...a folyóirat sokat tett annak érdekében, hogy igazolja küldetését, s megismertesse a magyar olvasókat a szovjet irodalom legszebb alkotásaival.” a folyóiratot rendszeresen olvasók e megállapítással tökéletesen egyet- érthetnek. Ez a „sokat tevés” jellemzi a Szovjet Irodalom legújabb számát is. A próza- rovat részleteket közül Szer- gej Szártakov Lidércfények című regényéből. A Lidércfények az 1891-től 1913-ig tartó történelmi időszakot fogja át, s az első oroszországi marxista körök születésével foglalkozik. zoscsenko két novelláját, Valentyin Raszputyin Élj, és emlékezz! című kisregényének befejező részét is közli a folyóirat A lírarovatban a le- ningrádi Mihail Dugyin és a grúz G rigol Abesidze verseit olvashatjuk, A Fórum huszonöt neves magyar közéleti személyiség véleményét tartalmazza az egy éve megjelenő magyar nyelvű Szovjet Irodalomról. A válaszolók közt ott találjuk Benjámin László, Illés Endre, Katona István, Pe- thő Tibor, Siklós János, Szabó István és Veress Miklós nevét Végül kiemelkedő a Viktor Asztafjewel folytatott beszélgetés és Szergej Zaligin színházi jegyzete. E két kérdés is ízelítőt ad a Szputnyik legújabb számából: „Hogyan dolgozott a háború idején a szovjet hadsereg vezérkara? „Lombikbébi” — fantasztikum vagy realitás? A kérdésekre természetesen választ is kapunk. Vasziljevsz. kij marsall emlékezik vissza arra, hogyan dolgozott a háború idején a szovjet hadsereg vezérkara, milyen volt a főhadiszállás munkája. Sztálin háború alatti tevékenységéről, a hősökről, az egyszerű katonákról és tisztekről emlékezik a volt frontparacsnok. A „Lombikbébi — fantasztikum vagy realitás? című írásban arról olvashatunk, hogy tudósok lombikban fogant emberi magzatokat ültettek át három terméketlen nő méhébe, és ezek az asszonyok három teljesen normális újszülöttnek adtak életet. A szovjet tudósok kifejtik álláspontjukat nyugati kollégáik nézeteiről — foglalkoznak a kérdés emberi vonatkozásaival és jogi problémáival. Levegőtisztítás gyümölcscsel — ez a címe az egyik érdekes cikknek, amely grúz biokémikusok munkájáról tájékoztatja az olvasókat. A grúz biokémikusok kimutatták, hogy számos gyümölcs- fajta különös képességgel rendelkezik. Elsősorban az alma, a paradicsom, a birsalma, a zöldpaprika, a banán, a citrom és a grapefruit nyeli ei az emberi szervezetre káros benzolt és alakítja át ártalmatlan ve- gyületté. Érdekes cikket közöl a folyóirat Ipari óriások a Pami- ron címmel. A cikk szerzője arról ír, hogy az óriás hegység gleccsereiről lefolyó vízözön a Szovjetunió vízenergiakészletének egytizedét képezi. Gazdag vegyészeti alapanyagokat és színesfémkészleteket tártak fel itt, ezért döntöttek úgy, hogy Tádzsikisztán déli részén ipari körzetet létesítenek. A Pamir völgye, melyet évszázadokon át kihalt vidéknek ismertek, így válik ipari központtá. Tudományos rovatában a folyóirat legújabb száma arról ad tájékoztatást, hogy merre térnek ki a Föld mágneses sarkai. A válaszból megtudhatjuk, hogy ezer év múlva az északi mágneses pólus az Arab-tenger térségében lesz, a déli pedig a Fülöp-szigetek határáig tolódik el. A Jelenkor májusi számában a-z élen Berzsenyi Dániel emlékét köszöntő összeállítást olvashatunk, a költő születésének 200. évfordulója alkalmából. Keresztúry Dezső és Pákolitz .István költeményét, Takáts Gyula tanulmányát és Bécsy Ágnes verselemzését találjuk az emlékező csokorban. Az egész számot Martyn Ferenc Berzsenyi-rajzsorozaiá- nak lapjai illusztrálják. A szám lírai rovatában Bisztray Ádám, Jékely Zoltán, Kárpáti Kamii, Makay Ida, Pálos Rozi ta és Tandori Dezső költeményei kaptak helyet, a szépprózai írások sorában pedig Czele György, Kolozsvári Grandpierre Emil és Tatay Sándor jelentkezik új műveivel. Futaky Hajna pécsi, Taxner Ernő pedig fővárosi színházi bemutatókról számol be. Az „Irodalomtúdósaink fóruma” sorozatban Komlós Aladárral beszélget Pomogáts Béla. A kritikai rovatban többek között Juhász Ferenc eposzairól, Szécsi Margit himnuszairól és Balázs József pályakezdéséről olvashatjuk Koczkás Sándor, Szigethy Gábor és Funk Miklós írását. SZOVJETUNIÓ „Nemet mondunk a fegyverkezésre” — a címe a folyóirat vezércikkének. Remete András utazásairól számol be a folyóirat képes riportban. Remete András szakmája romantikus: ő végzi az autóbuszok próbaüzemelését. A magyar Ikarus buszokét, de a Ívovi autóbuszgyárban, ahol közös erővel készül a Mir vá- , rosi autóbusz, megkérték:-vizsgáztassa le ezt a közös magyar—szovjet autóbuszt is, amelyet csak a nyolcvanas években fognak nagyobb ütemben gyártani, a vizsga jól sikerült. Ugyancsak ebben a számban emlékeznek meg Zalka Mátéról Szabolcstól Valenciáig címmel és két oldalon mutatják be a sok arcú Rajkin és a magyarok kapcsolatát. Elemző cikket olvashatunk a Szovjetunió—Egyesült Államok kapcsolatának három síkjáról; a gazdasági, a politikai és az ideológiai kapcsolatokról. Mit rejt a fekete hegyek gyomra? — címmel jelent meg egy több oldalas képes riport, amely így kezdődik: „Kazahsztán földjéről az a szólás járja; ha megbotlasz, bányára lelsz, Ha felveszel egy kavicsot, újabb lelőhelyet találsz...” A folyóirat olvasói megismerkedhetnek egy új tisztséggel is: a kulturális ügyekkel foglalkozó kolhoz- elnök-helyettes tisztségével. Egyelőre még szokatlan az ilyen, beosztás a Szovjetunióban is, de hamarosan ez is polgárjogot nyer majd az egész Szovjetunió területén, 'mert a kolhozokban is megnőtt a kulturális terület jelentősége. Hosszú idő óta tartja lázban az olvasókat is, a tudósokat is a Tunguz meteorit rejtélye. Az olvasók kérésére most e rejtély megfejtésével foglalkozik a folyóirat legújabb száma. LÁNYOK ASSZONYOK A folyóirat az SZKP XXV; kongresszusán készült fényképekből összeállítást közöl. Ismerős és számunkra eddig még ismeretlen arcok tekintenek ránk. Ismeri őket a világ — ez a címe annak a nagy képes riportnak, amelyben a Lvovi Elektron Termelési Egyesülés dolgozói nyilatkoznak a vállalati kollektíva terv-í szerű szociális komplex fejlesztéséről. Hogy mi is ennek a lényege, érezhető e néhány mondatból is: „Második fejezet. A kollektíva szociális összetételének javítása. Ebben előirányoztuk — és töretlenül meg is valósítjuk — hogy erősen csökkentjük a szakképzet- len és a nehéz testi munira arányát, emeljük a dolgozók általános műveltséget és szak- képzettségét.” A folyóirat részletet közül L. Abdullin; A cédrusok ezer évig élnek című kisregényéből. Egy éjszaka a Gellérthegyen címmel. Mellékletében ezúttal sok jó tanácsot találnak a kézimunkázók és azok, akik szeretik a különleges ízeket, ételeket. Gerencsér Miklós; Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) 4L Egyúttal szigorú szemrehányásokkal teld levelet küldött Károlyinak, akj mentegetőzött, bocsánatért esedezett válaszában, ugyanakkor haladt a maga útján az ellentábor felé. Teljhatalmú főparancsnokként lárma nélkül, de annál szívósabban terjeszthette nézeteit környezetében. Felfogását egyre többen elfogadták a nemesség, a tisztikar soraiban, így napról napra erősödött az ő érveit valló békepárt. Bűnhődéstől nem kellett tartania, mert itthon ő rendelkezett a hatalommal, Rákóczi pedig nem volt abban a helyzetben, hogy visszatérhessen; a fejedelem a rendek megbízásából tartózkodott külföldön, fegyveres segítség szerzése céljából. Ha csapatok nélkül tér visszp, az annyit jelentett volna, hogy küldetése kudarcot vallott. Károlyi tökéletesen tisztában volt a körülményekkel; Ismerte a fejedelem eltökéltségét. abbéli következetességét, hogy üres kézzel nem hajlandó hazajönni, eleve elfogadva a kudarc várható politikai és lélektani következményeit. Távolból pedig nem lehetett akkora befolyással a megosztott rendekre, hogy letétesse velük Károlyit. Ugyanakkor nagy buzgalommal intézte a főparancsnok a tárgyalásokat, helyzeti előnye, tájékozottsága és hajlíthatósága révén benne bízott leginkább az udvar. Az amúgy is gyorsan pergő drámai eseményeket új feszültséggel töltötte I. József osztrák császár és magyar király váratlan halála. III. Károly következett a trónon, de Rákóczi és hívei őt el nem ismerhették. Így álltak a dolgok, amikor a fejedelem végre személyesen is találkozott Nagy Péter cárral Javorovó- ban, 1711. április 24-én. Oroszország uralkodója lehetségesnek látta, hogy Rákóczit koronázzák magyar király- lyá. Rendkívül szívélyesen tárgyalt a fejedelemmel, készségesen megerősítette a szerződést, amelyet még Bercsényi Miklóssal kötött Varsóban. Dédelgette a tervet, miszerint létrehozzák az orosz—magyar katonai együttműködést a svéd—török szövetséggel szemben. Messzire vezetne, ha témánktól elkanyarodva, fel akarrvók vázolni Oroszország akkori kényes és nehéz helyzetét. Ezért csak röviden: a felnövekvőben lévő cári birodalom két halálos ellenség, a svéd és a török nagyhatalom árnyékában követelt magának helyet a nap alatt. A török ellen létfontosságú volt számára Ausztria barátsága, végső esetben legalább a semlegessége. Nagy Péter így is eléggé exponálta magát Rákóczi ék érdekében. Ennél tovább nem mehetett Miközben a fejedelemmel tárgyalt, megérkezett Javorovóba a szatmári békekötés híre. 1711. május 10-én ratifikálták Becsben az okmányokat. Mivel Magyarország részéről a rendek töltötték be a szerződő fél szerepét, Rákóczi egycsapásra - magánemberré lett, ott, a lengyelországi Javorovóban, a cárral való tárgyalás közben. Nagy Péter változatlanul a fejedelmi rangot megillető előzékenységgel bánt vele, de a bevégzett eseményeken ez már mit sem változtatott Négy hét állt rendelkezésre ahhoz, hogy Rákóczi elfogadja a szatmári béke kikötéseit, hűséget esküdjön az Ausztriai Háznak. 0 azonban az igazi hűséget választotta: megőrizte a hazának tett esküjét. Továbbra is, mindhalálig fontosabbnak tartotta Magyarország szabadságát és függetlenségét, mint személyes érdekeit. Légjobb hívei mellette maradtak. Bercsényi Miklós, Vay Ádám, Esterházy Antal és még sokan mások vele együtt vállalták a száműzettek sorsát. Bújdosásuk még Lengyelországban elkezdődött. Rákóczira lépten-nyo- mon kémek, provokátorok, bérgyilkosok leselkedtek. Szakadatlanul éjjel nappal, városon és vidéken rejtőzködnie kellett. S miközben ő a puszta élete megőrzéséért a legnagyobb titokban Franciaországba készült menekülni, itthon kezdetét vette a zabolátlan osztozkodás. Bécs akaratából az idegenek eldorádójá- vá tette a szatmári béke Magyar- országot. Megkapták jutalmukat a labanc magyarok is, de a kincstár által lefoglalt hatalmas birtokmeny- rnyiség túlnyomó részét a Habsburg- dinasztiához hű betelepülő urak között osztották szét A fejedelem roppant kiterjedésű uradalmait sok család vásárolta meg, szinte jelképes áron. A gróf Breuner, gróf Dietrichstein, a báró Ullier, báró Lickingen famíliák jutották nagyobb birtoktestekhez. A Rákóczi-latifundiumok központját, Sárospatakot Leopold Trauthson herceg vette meg mindössze százötven- ezer forintért. Schőnbom mainzi érseknek még ennyibe sem került Munkács és a hozzá tartozó egész sor uradalom: ajándékba kapta IIL Károlytól, sNem kevesebb, mint kétmillió holdnyi ősi Rákóczi-birtok került ilyképpen a Habsburg-restaurációt támogató főrangúak kezére. Kétszer akkora terület, mint a mai Szolnok megye. Semmi kétség, a zsákmány ilyképpeni felosztásával is a nemzet elsorvasztását, a magyar nép nyelvi-érzelmi önállóságának mielőbbi megsemmisülését akarta siettetni az osztrák adminisztráció. De épp a nyolcesztendős szabadságharc kovácsolta tartósra azt a népi-nemzeti jelleget, amelyet semmiféle fegyveres győzelemmel, semmiféle rontó birtokpolitikával nem irthattak ki a Habsburgok. Bármilyen különös, bukásában is képes volt megújulni a szabadságáért harcot vállaló magyar nép. Ide számítva természetesen a jobbágyokkal együtt a nemesi osztály becsülést érdemlő részét, elsősorban a bocskoros nemességet, meg a kuruc örökséghez hű köznemeseket. * À fejedelem bújdosását már nem célunk leírni. Küzdelmeiről, a reménykedés jegyében zajló harcáról kívántunk szólni, nem pedig a haláláig tartó lelki szenvedéseiről. Szíve, amelynek oly kevés örömöt juttatott a sors, 1735. április 8-án hajnali három órakor szűnt meg dobogni Rodostóban. Hamvait 1906 októberében hozták haza, azóta a kassai dóm szolgál nyughelyéül. Befejezésül, életútjának összegezéseképpen idézzünk az állásfoglalásból, amely a Rákóczi-emlékbizottság 1976. január 21-i ülésén fogalmazódott meg: „Haladó hagyománynak tekinti Rákóczi tevékenységét a magyar forradalmi munkásmozgalom és a szocialista Magyarország is. Emléke tiszta forrása a mai szocialista haza- fiságnak és internacionalizmusnak, a közösségért való tenni akarásnak, a tántoríthatatlan haza- és népszeretetnek. E gondolatok jegyében ünnepeljük II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóját.” (VÉGE)
