Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
Ifjúmunkások Szabad-e Kempingtalálkozó a Sötétvölgyben Amikor a szőke apród frizuJ rás lány hónaljba fogta a puskát, egy pillanatra mindenki megdermedt. Vajon milyen irányba sül el a fegyver akkor, amikor valaki ennyire szakszerűtlenül áll a lövéshez? Aztán kiderült, Hogy nincs ok az aggodalomra. A lány három lövésből — akkor már szabályos lőállásbán — háromszor találta el az ötforintos nagyságú céltáblát. A további hét állomáson kiderült, hogy ki mire képes. A kézigránátdobástól a kötélmászásig, a sátorverésig, mindenről számot kellett adniuk a versenyzőknek. A befejező állomás a főzőverseny volt. Dupla haszonnal, mert így a szervezőknek nem kellett vacsoráról gondoskodniuk. Mindenki azt ette, amit főzött. Csülköt, halat, pörköltet, vagy éppen nyárson sült saslikot. Persze voltak, akik éjjel egy órakor tálaltak. Hiába, az esernyővel, sátorlappal védett szabadtéri tűzön lassan fő az étel. Ezzel zárult az első megyei ifjúmunkás kempingtalálkozó nyitónapja, amelyet még azeső sem tudott elmosni. Szombaton tizenegy óra tájban már felszáradt annyira a föld, hogy megkezdhették a tájékozódási futóversenyt. Volt aki papucsban, vagy mezítláb indult, de némelyik cipős is mezítláb érkezett a célba, kézben hozva a sárban elmerült, használhatatlan lábbelijét. De a jókedv töretlen maradt. & csalt fokozódott, amikor este az eredményhirdetésen kiderült, hogy az első nyolc csapat részt vehet az országos találkozón Tardoson, Heve* megyében, Az akadályversenyben első a 22. AÉV Paks, második a Selyemgyár Tolna és harmadik a Szekszárdi Építő Szövetkezet csapata lett, a tájékozódási futóknál a lányok közül Zulauf Erzsébet, a fiúknál Schmidt János lett az első. Valamennyi verseny összesített eredményei alapján első a paksi 22. AÉV, második a Szakály testvérek Építőipari Szövetkezet, harmadik a tolnai PATEX csapata. Ök és a további öt csapat tagjai képviselik megyénket az ifjúmunkások országos kemping- találkozóján Tardoson július 7től 11-ig. Tamási Fotó: Komáromi a szabad idő? ÜJ JOGOT kinyilvánítani és új jogot megvalósítani — a szabad idő kapcsán is látjuk mennyire nem azonos. A szabad szombat immár fokozató, san kiterjeszkedik a foglalkoztatott lakosság többségére, néhány év múlva a lakosság egészére, de tényleges megváló* sulása ennél lényegesen lassabban megy végbe. A szabad idő, a munka utáni néhány óra, a két hétvégi nap a dolgozó családok többségénél nem szabad, hanem ténylegesen másfajta, magánmunkával telik el, s csak viszonylag kisebb réteg használja azt fel valóban testi és szellemi pihenésre, felüdülésre, kulturáltan szórakoztató, élményekben gazdag időtöltésre. Sok és sokféle társadalomkutatás folyik a szabad idő kihasználásáról, de lényegében mindegyik arra a következtetésre jut: a kívánatosnak látszó állapot megteremtése, az előttünk levő évtized — talán évtizedek — igen nagy figyelmet, sokoldalúan összehangolt társadalmi tervezést kívánó feladata. A miértekre lényegében egyszerű a felelet. A hogyanra már sókkal kevésbé, a család - szerkezet és családon belüli funkciók változásai összefüggenek az életmód változásokkal, azok viszont tükörképei a társadalmi munkamegosztásban végbemenő változásoknak. Az emberek gyakorlatilag a hét végére tartalékolják a családi munkákat: anyagi életük szervezésével és a háztartással összefüggő tennivalók zömének az ellátását. A hét vége, pontosabban a szabad szombat a család légtöbb tagjának — a nőknek mindenesetre — a bevásárlás, takarítás, mosás és ház körüli munkák nélkülözhetetlen napja lett. Ez persze igen széles változásokat mutat a falusi családok ház körüli földjének művelésétől és jószágaik ellátásától kezdve, a saját házat vagy lakást építő városi családig, a régi-szokásaik kényszer- pályáin mozgó idősebbektől, az új életmódra, az urbánizált körülményekre berendezkedő fiatalokig. Az össztársadalmi méretekben a szabadidő-megvalósítás még messzi van a megoldástól. MINT SOK MÁSBAN, az előzetes elképzelések és feltételezések ebben is egyszerűbbnek látszottak a valóságosnál, Hiszen joggal gondolhattuk, hogy a háztartások korszerűsödése, fokozott gépesítése oly mértékben csökkenti a házimunkát, hogy az már önmagában is számottevő időt szabadít fel a pihentető-felüdítő tevékenységre. Alapjában így is történt, hiszen a háziasszonyok a megmondhatói, menynyire más hűtőszekrénnyel, mosógéppel, bojlerrel és konyhagépekkel vezetni a háztartást, mint nélkülük. Pontosabban szólva, erre az összehasonlításra a fiatalok- j nak már alig-alig van módjuk. Mégis, a gyakorlati élet ma újabb megoldásra váró kérdések sokaságát támasztja. Hiszen a gépesített háztartással s az igényesebb fogyasztás kialakulásával egyetemben növekszik például a felszerelések javítására, karbantartásuk szervezésére, a bevásárlások lebonyolítására fordítandó idő. Nem is szólva például az otthon és a munkahely közötti közlekedéssel eltöltött időről, j aztán a kiegészítő jövedelmet biztosító, munkaidő utáni munkákról, vagy a lakás és háztartás időszerű felújításával összefüggő munkák elvégzésére fordított időről. Történelmileg például nemcsak á „termelőerők technológiai rekonstrukciójának” korában élünk, hanem a magyar családok százezrei otthonuk korszerűsítésével is foglalkoznak! mert módjuk és lehetőségük nyílt erre. Ez óriási és igen konkrétan érzékelhető haladás! Az ára azonban pillanatnyilag az. hogy gyakran á megmaradt szabad időt emészti fel fc Ma már, szerencsére, túllépj tünk a helyzetfelismerés időszakán és az életmód alakításában, a szabad idő felhasználásában mind szélesebb rétegeknek, mind több választási lehetőségük van. Kezdve a televízióval, amely a lakásba, a 3 otthonba viszi a mozit, a színházat, a tudományt és a politikát, folytatva a több milliód mértékű belső és külső turizmussal, amely kiterjeszti a3 emberek valóságismeretét, n végezve az amatőr tevékenységekkel, gyűjtési, barkácsol lási, sportolási időtöltésekkel — az életmód belső tartalma és külső formái gyors változás.1 ban vannak. MAI FELADATUNK első-: sorban abban van, hogy mindent megteszünk a nagy küJ lönbségek szűkítése érdekében,' illetve lehetőségek dolgában közelebb kerüljenek egymás- 'hoz a különböző társadalmi rétegek és csoportok. Hiszed • közismert, hogy a kis falvak - ban, kis településen élő's . gyakran még a borbély, vagy -a patika miatt is a másod:12 vagy harmadik községi 3 kénytelenek utazni. Amíg az ő környezetükben például aa egyhangúság, vagy az. érdeklődés hiánya teszi gyakran problematikussá a szabad idő pihentető felhasználását, a városi embernek ötven-hatvan kilométert kell utaznia, hogy kiszabadulhasson a zaklatottságig mozgalmas, lármás környezetéből. Világos tehát, hogy a szabad idő „megoldásokat'' nem lehet egy kaptafára húzni, mert sokféle, esetleg egymással ellentétes igényeket és törekvéseket kell figyelembe venni i Mindez viszont azt igazolja! hogy a szabad idő jó felhasználása — a tervszerű, központi fejlesztési intézkedések sokasága mellett — helyi figyelmet, tanulmányozást, felmérést és szervezést is követelő ■feladat. Ami magában foglalja az üzletek nyitva tartási idejének helyes megállapításától a buszok menetrendjéig, a kulturális és sportcikkek választékának bővítésétől a klu- , bök fejlesztéséig, a turistái szállások számának és kultú- ' rájának növelésétől a kisgépei: és kéziszerszámok eladásáig — ■ mindazt, ami befolyásolja tíz- ‘ és százezrek időtöltését ÜJ GOND EZ és, ha úgy tetszik, örvendetes gond: a haladás tükröződik benne, tömegek új igénye, megváltozott élete. De ha nem ma foglalkozunk vele, holnap már túlnőhet rajtunk. Rózsa lAszló 1976. május 26. /
