Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
àïTflMBOBCKün P wm A Tambovszkaja Pravda legutóbbi számában az első oldalon jelent meg a pervo- majszki járás gépkezelőinek felhívása. Ebben vállalják: jóval a határidő előtt kijavítják a betakarító gépeket, hogy ezzel is elősegítsék a gyors, veszteségmentes betakarítást. A pervomajszkiak kérik Tambov megye dolgozóit, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. * Ugyancsak a Tambovszkaja Pravdában olvastuk : közeledik az iskolaév vége. Ebből az alkalomból közli a lap: mivel és hogyan töltik majd el a nyári szünidőt a Tambov városi iskolások. A tudósításból kiderül: minden iskola szervez építőtábort és úttörőtábort Több mint, tizenháromezer iskolás tölti ’majd a nyarat a kertészetekben. Tambovban a nyáron negyven játszótér épül. Itt segédkeznek majd a felső- tag r "os tanulók. Sokan vesz.. :-k majd részt a honvédelmi sportjátékokon... Egyszóval lesz program bőven. Erről minden iskolában gondoskodott az a munkacsoport, amely az igazgató vezetésével kidolgozta a szünidei terveket. Tambovban földgázzal látják el az üzemeket. Ennek érdekében hatalmas csőrendszert építenek ki. Az építési munkákat a moszkvai Ener- gomontázs tröszt szakemberei végzik. • Tambovban, a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemen megkezdődtek a vizsgák. Az idén 1250 hallgató számol be a három évfolyamon. Dunántúlt napló Négy megye fejlődése egy tanulmányban — közli feleimében a lap. A főcím: Hogyan álakul a munkaerőforrás 1990-ig? Az alcímből az is kiderül, hogy az elkövetkezendő időben növekszik a kereső nők száma. A több mint kétezer oldalas tanulmány négy megye: Baranya, Tolna, Somogy és Zala gazdaságfejlesztési elképzeléseit tartalmazza. A tanulmány elkészítésében ötven kutató vett részt, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem koordinálta és summázta a hat fejezetre oszló, terjedelmes és igen alapos munkát. A tanulmányból többek között megtudhatjuk: e négy megyében 1960-ban még csak 96 ezer embert foglalkoztatott a szocialista ipar. Ez a szám az elmúlt esztendőre 175 ezerre emelkedett, vagyis évente 4,7 százalékkal nőtt az iparban foglalkoztatottak száma. A megyék között a növekedés bizonyos eltolódásokat mutat. Somogybán, Tolnában és Zalában több mint kétszeresére, Baranyában pedig csak mintegy másfélszeresére emelkedett az iparban foglalkoztatottak száma. A hetesi Egyesült Erő Termelőszövetkezet modern sertéstelepe 1972-től üzemel. A múlt év októberében minőségi cserére került sor: Ka-Hyb állománnyal töltötték fel a férőhelyeket, s az addig tenyésztett kocákat kiadták a tsz- gazdáknak (az idén csaknem félszáz került így a háztáji gazdaságokba). Jelenleg 240 koca, 1960 hízó, 140 előhasi koca, 50 tenyészsüldő és 760 szopós malac van a telepen — ez utóbbiak száma persze nem állandó, hiszen naponta nő a szaporulat. A múlt évben — a Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőség értékelése szerint — a telepről értékesített, egy kocára jutó hízók száma meghaladta a húszat az Egyesült Erő Tsz-ben, s e tekintetben a legjobbnak bizonyultak a megye szaktelepei között (az országos átlag 16,2, a megyei pedig 15,9, s ezen belül a tsz-eké 13,7, az állami gazdaságoké 17,7 darab). Jó a hízók súlygyarapodása is a telepen: az itteni 566 gramm jóval felülmúlja az országos 452 és a megyei 436 grammos átlagot Útban a főiskolai rang felé — címmel riportot közöl a Petőfi Népe a bajai Tanítóképző Intézetről. Baján, a közelmúltban intézeti tanácsülésen vitatták meg az átszervezést, az első főiskolai tanév előkészületeinek menetét, és egyben meghatározták a soron következő feladatokat is. Előkészítették a két új: a közművelődési és a testnevelési tanszék létesítését és a régiek átszervezését. összesen hét új tanszék működik majd a főiskolán. Az új, főiskolai óratervek és programok alapján elkészültek a tantárgyfelosztási tervezetek és ennek megfelelően döntöttek a testületek létszámának bővítéséről. Az intézmény tíz oktatói állást hirdetett meg. A múlt év őszén kidolgozott „menetrend” szerint javítják, korszerűsítik az intézmény felszereltségét is. Az intézeti könyvtár meggyorsította az állomány tervszerű gyarapítását, és megkezdték a szükséges jegyzetek, tanári segédkönyvek beszerzését. A pszichológiai laboratórium és a pedagógiai kabinet fejlesztését célzó vásárlások is megindultak... 1976. szeptember 1-től Tanítóképző Főiskola lesz a bajai Tanítóképző Intézet. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Nincs még egy hely Fejér megyében, amely oly sok nyugati turistát vonzana, mint a Lajoskomárom melletti Sáripuszta. A Fejér megyei Vendéglátó Vállalat és az Enyingi Állami Gazdaság ötletes és dicséretes összefogásával rendezett sáripusztai lovasbemutatókra Bécsből különbuszok- kal hétről hétre rendszeresen érkeznek turisták. Az idei nyáron némiképpen eltérő megoldással és programmal gazdagodva folytatódik a nagy sikerű rendezvénysorozat. A lovasbemutatókat időnként folklórműsorral, a magyar népzene és a néptánc szépségeinek megismertetésével kívánják összekapcsolni. 55=i£Karl-Marx-Stadt megyei testvérlapunk — a vasúti szállítás miatt — rendszerint öt-hat nap késéssel érkezik. így érthető, hogy amikor lapszemlénk készül, még elsősorban a Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusáról szóló igen részletes tudósítások töltik meg az újság nagy részét. Tekintettel arra, hogy a kongresszusról a magyar sajtó — így a Tolna megyei Népújság is — naponta részletesen beszámolt, ez alkalommal ismét a testvérmegye székhelyének híreiből válogattunk egy escH korra valót * Szolidaritási akciót szerve-; zett az FDJ. A „Szabadságot Luis Corvallánnak” jelszó jegyében mintegy tízezer ember írta alá a bebörtönzött chilei hazafit támogató követelést — az akció megindítását követő} néhány órán belüt * A Bargstrasse építői álltái« szavukat. A nagy forgalmú úton befejezték a felújítást és megindulhatott a forgalom pontosan akkor, amikorra ígéretük kötelezte őket — tehát a IX. pártkongresszus nap-; jaiban. • A Klement Gottwald műveJ lődési ház forgalma egyre níH vekszik. 1971-ben 44-ezrefl voltak a 406 rendezvényen, tavaly 74-ezren a 423 program mon. • Egyetlen napon 18 esetbed volt közlekedési baleset Karl- Marx-Stadtban a múlt hét csütörtökén. Hat halott és 26 összetört jármű a szomorú mérleg. Az anyagi kárt 18 eze* márkára becsülték. Kezdődik a turistaszezon. AH erről szóló tudósításból megtudtuk, hogy különösen a hét végekre készülnek nagy gonddal a vendéglátó egységek. AZ „Arany Oroszlán” nevű vendéglő például arra is felkészült, hogy egyetlen napon háromezer vendég igényét elégítse ki. Más erdei vendéglőben a kiszolgálás gyorsítását tartják a legfontosabb feladat-, nak. * Huszonegy éve alapították az ifjú természetkedveiők 2,7 hektáros birodalmát. Azóta hihetetlenül nagy népszerűségnek örvend. A gondos munka egyik eredménye, hogy talán már nem is sokára saját termésű ananászt és banánt szüretelhetnek a természetbarát úttörők. 17, Pavel három nappal azután halt meg, hogy a lánya megszökött otthonról, hol kereste volna? A városban? Az országúton? Különben is, gondolta Pelageja, talán jobb is, hogy nem éktelenkedik itt Alka a sír előtt. Még ő, Pelageja is bűnösnek érzi magát, nem mer az emberek szemébe nézni, mit mondhatnának Alkáról? Alka nem kívánta az apja halálát — ez biztos, mégis az ő esztelen elutazása után halt meg, vagyis ő, a Pavel tulajdon vére, siettette az apja halálát. És ha még így is, hogy nincs itt, Pelageja fülét (az asszony az elhunyt lábánál állt) megütötte a széplelkű fehérnép becsmérlő pusmogása: „Hát ilyenek ezek a mai gyerekek ... Legszívesebben élve temetnék el a szülőiket... Mi csak neveljük őket, reszkessünk értük ...” — mi lenne, ha Alka itt volna! Pavelt a régi szertartás szerint is, meg az új szerint is eltemették. Otthon mindent úgy csináltak, mint régen. És, meg kell hagyni, a hatóság nem akadékoskodott. Amíg az öregasszonyok tömjénezték a ravatalt, és halkan kántálták a halotti éneket, a hatóságiak odakinn álltak a tornácnál és dohányoztak. Igaz, Afonyka állatorvos részegen berontott a házba, elkezdett kiabálni, hogy azonnal hagyják abba, ne gúnyolódjanak egy párton kívüli bolsevikkai, de rögvest elhallgattatták. Maguk a vezetők, Vaszilij Igpatyevics meg Pjotr Ivanovics tuszkolták ki a házból. A temetőben volt az új szertartás, amikor a nyitott sír előtt beszédeket mondtak: — Fáradhatatlan dolgos kéz.. A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján ... Becsületes ... Mindenki példaképe... Sosem feledjük 6l . . . Éttől aztán Pelageja megremegett. Mindent kibírt; a szemrehányó tekinteteket, a rosszindulatú suttogást — a szeme se rebbenj meg se szolalt. Ügy állt a sír előtt mint a kőszikla. Úgy, ahogyan Pjotr Ivanovics tanácsolta. De amikor , beszélni kezdtek — forogni kezdett vele a föld. — Fáradhatatlan dolgos kéz... A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján----Mindenk i példaképe... Pelageja csak hallgatta, hallgatta ezeket a szavakat, és hirtelen rádöbbent: hiszen ez az igazság, a tiszta szín igazság, Payel úgy dolgozott a kolhozban rendületlenül, akár a ló, vagy a gép. És a kolhozmunkán is betegedett meg. Szánon hozták haza a cséplőgéptől. És ki becsülte meg életében a munkájáért? Ki mondott neki egyszer is köszönetét? A vezetőség? Vagy ő, Pelageja? Nem, őszintén megvallva : soha, semmire se becsülte a férje munkáját. De hát hogyan is lehet valamire becsülni az olyan munkát, amiért semmit sem fizetnek? De most dicsérték Pävelt. És az asszony hirtelen sajnálta, hogy Pavel nem hallhatja ezeket a dicséreteket. Amikor még egyszer az elhunytra nézett a koporsóban, mozdulatlan, viasz-szín arcára, lehunyt szemére, hatalmas, sápadt, a mellén keresztbe tett kezére, akkor ébredt rá igazán, hogy hiszen Pavel fekszik ott, az ő férje, az az ember, akivel jóban- rosszban — az egész életét leélte... Ekkor sírva fakadt, hangos zokogásban tört ki. Most már teljesen mindegy volt neki, hogy mit mondanak róla az emberek, és hogyan mocskolják be Alkát. Végre elérkezett a várva várt pihenés í i 1 Reggel későn, ráérősen kelt fel. Lassan befűtött a kemencébe, teázott, aztán az erdőbe indult. Kicsi kora óta szenvedélye volt a gomba meg a bogyó. És ha valakit irigyelt Pelageja azokban az években, amikor a sütödében dolgozott, a gombaszedőket meg a bogyószedőket irigyelte. De most már nem volt miért irigykednie. Most már ő is egész nap kóborolhatott az erdőben. Kóborolt is. Gyerekkora óta ismerős dombocskákon és árterületeken, majorságokon, régi irtásokon át haladt, megpihent a pataknál, a kis fo- lyónál, elnézte sűrű őszi kékségüket, hallgatta a darvak kiáltozását, a kutyaugatást... De hát egymagának mennyi kellett? Háromszor ment ki sózni való gombáért, kétszer meg tinóru- ért, egy egész dézsát teletömött bogyóval, minek ennél több? Néhány napot krumpliszedéssel töltött. Gyönyörű, nagy szemű lett a krumplija — két ágyás- ból tele lett a verem, és a fürdő mögött van neki még egy, örülnie kellene, meg hálát adnia az Istennek, de megint csak ezt kérdezte magában: minek? Minek neki ennyi krumpli? Majd elepedt, majd belegebedt a várakozásba, mikor kap leveíet'Alkától. De a lány nem írt. Elutazott — még csak hírt se adott magáról. Mintha a föld nyelte volna el. És az asszony átkozta, szidta a lányát, a legocsmányabb szavakkal: „A lotyó- ja! A lelketlen vadállatja! Nem elég neki az apja halála, most még az anyját is a sírba akarja taszítani!” Aztán elszállta dühe, és még jobban sajnálta a lányát. Vajon hol van? Mit csinál? Idegen városban ... Személyazonossági nékül... Egyszer Pelageja elhatározta, hogy besóz egy kis veder rizikegombát Alkának — hisz egyszer majd csak előkerül —, messzire elkeveredett, öt versztányira a falutól, és maga is meglepődött, hogy Szurgán lyukadt ki, a tehéncsordánál. Száraz, derült nap volt, a nap nyáriasan sütött, egyébként is az egész szeptember ritka szép idővel örvendeztette meg, mintha Isten kárpótolni akarta volna azokért a hosszú évekért, amelyeket a sütödében töltött. Szurgát úgy ismerte, mint a tenyerét — hét évig gondozta itt a tehen'eket, mielőtt a pékségbe került volna. Esze ágában sem volt, hogy lemenjen az erdős, cserjés hegyoldalból a fejőnőkhöz. Minek? Mikor olyan jól ismerte. Aztán egyszer csak felberregett egy motor, a tehenek, szinte parancsszóra elindultak a kétlejtős fehér palaeresz alá, ott fejték őket, és az asszony habozni kezdett: vajon milyen lehet a villany- fejő? Már két éve felszerelték a kolhozban, és ő még nem is látta. A tehenészlányok tréfálkozva fogadták: — Ahá, szóval ezért nem jut nekünk gyümölcs meg gomba! Tolvaj jár az erdeinkben. — Nem, nem azért — ellenkezett velük Oleszka Lapin, aki a tűznél teázott —, hanem mert túl sokat alszotok. — Még szép, hogy sokat — hagyták helyben a tehenészlányok. A lányok nevettek, vihorásztak. Nem is csoda: a teheneket gép fejte, ők csak megmosták a tehenek tőgyét, meg ráhúzták a csecsükre a gumicsövek végét, amelyeken keresztül a tej a hűtött alumínium kannákba folyt. Ennyi volt az egész munkájuk. Bezzeg ők mennyit gürcöltek azelőtt! Elzsibbadt a kezük a fejésben. Akár fújt, akár esett, mindegy volt, naponta kétszer meg kellett tenni az utat — a faluból Szurgába meg Szurgából a faluba. Térdig érő latyakban — és még csak egy szekér se akadt. Csak a tejeskannákat vitték el szekéren, szerencsére. Most meg — teherautó. Ponyvatetővel. Hogyisne nevetgéltek, tereferéltek volna! (Folytatjuk)
