Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-30 / 127. szám
Guten Tag, Györköny! 2. ' A jól fizető tsz és a háztáji közös eredménye a takarékban őrzött tizenhat és fél millió forint A tsz-ben napi 128 forint a jövedelem átlaga — mondja a pontos számot Iker Sándor, aki egyébként a község és a tsz közös pártszervezetének is titkára, Lückl János hozzáteszi: —- Zárszámadáskor négy és negyed milliót fizettek ki a tagoknak, meg ' ugyanabban az időben a háztájiból elszállított hízott sertésért és -marháért másfél milliót — Kilencven gépkocsi van a faluban. A tv, az ma már nem mérce, csak annak nincs, aki pem akar. . jFalunézőbe indulunk. Sétáról szó sem lehet. Iker Sándor Zsigulija éppé» itt áll a tanácsháza előtt Mialatt a program szerint gyarapodó ezer sertés telepe felé haladunk a betonon, egymás szavába vágunk. — A vágóhíd most lett kész, S községi tanács építőbrigádja Utat épít, jövőre már hal is lesz p tsz-ben, szépen gyarapodnak az újonnan létesített tóban a tavalyi telepítésű pontyok. A víztársulat 64-ben alakult. Nem volt könnyű megértetni, hogy megéri a ráfordítást. Igaz, 6ok kiadással járt, hisz csak a kút 620 ezer forintba került Most, ha ne adj’ isten, egy napig nincs víz, mást se hallok, csak a sürgetést: „csináltassátok már, hívjátok már a szerelőt”. A Szabadság Tsz jövedelmének nagyobbik része — 60 százalék — az állattenyésztésből, a többi a növénytermesztésbő] származik. 1968-ban —- a faluban lévő német ég vegyes nemzetiségű tsz-ek egyesülésének az évében egyetlen istálló volt Most három áll egymás mellett Gondosan szelektált csoportban ropogtatják itt a tudományos pontossággal adagolt abrakot a szarvasriiarhák. Éppen az asztallapnyi hátú hízott bikákat nézzük, amikor éles kiáltás csattan: •— Jani! — Was ist los? — Komm! ■— Jawohl! Megyünk mi is a hívó hang Irányába. Jókor érkezünk. Egy magyartarka ellik. Négyen is közrekapják a gyenge kis borját. Az egyik tehenész bádogbögréből félliternyj friss vizet zúdít rá: — Gabi leszel? — À riadtan pislogó jószág a jelenlévők felszabadult nevetése közben mit is tehetne: tudomásul veszi a gyors keresztelőt. Ez volt ma a harmadik borjú. A pincehegyen délután indul az élet A gazdák komótosan ballagnak. — Mindig így volt itt. Valamikor ez volt a kultúrközpont Összejöttek, iszogattak esténként a gazdák, aztán hazavitték a vacsorához a liter bort. Sohasem többet, hogy másnap is lehessen jönni. . Naponta megtárgyalták a világ sorát. A pék délutánonként nagy kosár ropogós kiflit adott el borkorcsolyának. Télidőben előkerült egy-egy gombos herflj is, az kísérte a dúdolást, a csendes dalolgatást, vagy sorozás után egy-egy fiatal csoport mulatozását. .4« Mert hangja lett a gySrkSnyi legénynek a faluban, ha bevált katonának. Szalagos kalapot viselhetett az ünnepnapokon és a templom karzatán az övék vótt az első sor. se V. Kihalt szokás, nem sikerült feltámasztani, pedig megpróbálták pár éve, amikor a tanácselnök sorozásra kísérte Paksra a fiúkat. Az út egy darabján még érdekesnek tartották, hogy lovas kocsin mennek, de a következő évjárat már visszatért a buszhoz, elmaradt a felszalagozott kalap is. — Más, régi szokást, hagyományt őriznek-e még? — Nem is nagyon volt. Népviselet nem jellemezte ezt a falut. Szokás? Talán a batyubál, farsangkor. Az jól szokott sikerülni. Mecseknádasdról, vagy máshonnét, 4—5 ezer forintért jön a fúvószenekar. Az este 7— 8 órakor kint játszik a kultúr- ház előtt, aztán reggelig áll a bál, az abroszba kötött, szakajtóban hozott harapni-, meg az innivaló fogytáig. Vagy a lakodalom? Két-három napig tart most is, de már nem otthon, ez is a művelődési házban. —- Hagyomány? Vasárnap délben a fiatal pár azzal köszöni meg az ajándékot a kichemo- lon, hogy az újra összesereglett vendégeknek és az asztalfőre ültetett szakácsoknak ők szolgálják fel mz ebédet. Régi étel a filcli. Húsból meg tojásból készük Finom. — Népes lagzik vannak ma Is, a péntek esti porovettól vasárnap estig tartanak. Az én legénykoromban szerdán kezdtük ég pénteken fejeztük be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor a fehér hollónál is ritkább volt a vegyes házasság. Évekig téma volt, amikor Ván- csodi Lajosék 1940-ben megesküdtek. Még a szülők sem akartak belenyugodni. Az ilyesmire ma nyár senki nem figyel. Nem nagyon van, any eltérne a környék szokásaitól. —- Mégis, mi az, ami más Itt, mint a többi faluban? 1 — Jószerivel semmi. Hacsak az nem, hogy különösen ügyelünk: ha valahol háromtagú vezetőséget választunk, abból kettő német legyen. Különben tényleg semmi. Együtt élünk, együtt dolgozunk, közösen boldogulunk. Hogy tanultunk-e egymástól? —- Igen — veszi át a szót Iker Sándor a tanácselnöktől. — A falubeli magyarok megtanultak a németektől precíz szorgalommal dolgozni, a németek pedig megtanulták, hogy a munka gyümölcsét hogyan kell okosan élvezni. Ezt jelenthetjük Györköny- ből 1976. tavaszán. FEJES ISTVÁN Fotó: Gottvald Károly Az első lehalászás. ? < **&&•*& $ ni f tm i 1 £«»- -K. 1 Üttőrő-taláikozó szöntötte a budapesti testvérkerület úttörőit. JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS A délutfini program a Babits Mihály megyei művelődési központban megrendezett jubileumi úttörő-kiállítás megbadtéri színpad előtt nemcsak a találkozón részt vevő úttörők, hanem a város lakói, sőt a véletlenül arra járók is érdeklődéssel nézték a műsort Volt is mit nézniük, mert az úttörők előadása, valamennyi bemutatott tánc, ének, vagyzeVetéíkedő Dombodban, nyitásával kezdődött. A kiállítás dokumentumai szemléletesen mutatják be azt az utat, amelyet megyénk úttörői a megalakulás óta megtettek. A kiállított tárgyak, makettek, régi naplók, úttörő-igazolványok már a megnyitóra sok érdeklődőt vonzottak. Három órától a-megyei úttörő-találkozó résztvevői a Panoneí darab, magas szin*v>naH£ érdeklődést keltő volt, Úttörők vagyunk mi címmel hat órától a Korzó áruház előtti téren vidám, játékos vetélkedő kezdődött Görgényi Zoltán — a rádió játékmester kerestetik versenyének harmadik helyezettje vezetésével. A .vetélkedőn jól. szórakoztak azok is, akik vetélkedve, azok Úttörők a kötélen — a dombori versenyen! ráma filmszínházban úttörő- mozielőadáson vették reszt. GÁLAMŰSOR A megyei pártbizottság előtt felállított szabadtéri színpadon délután öt órától kezdődött az a gálaműsor, amelyben a megye úttörőzenekarai, néptánc- csoportjai, kamarakórusai és tehetséges úttörőénekesei ad- íék számot tudásukról. A szaakik nézőként vettek részt á programban. Este a vidéki pajtások a Kálvária-domb tetejéről megtekintették a kivilágított Szék* szárd panorámáját. 1976. május 3<k A tsz-u»jós.
