Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-28 / 125. szám
Kajsza Józsefné tanácstag bemutatja körzetét Kajsza Józsefné tanácstag. — Hogyan szólítsam? Elv- társnő, kartársnő? — Mindegy. Az utcánkban, illetőleg Bátaszéken mindenki Etuskának hív, a fiatalok Etuska néninek. Érdekes a hangsúly. Észreveszem, megérzem, hogy amikor például közügyben, a körzet a község dolgaiban fordulnak hozzám, az Etuskának olyan a csengése, mintha azt monda, nák: elvtársnő. Nem tudom érti-e? Schárer Mihály tanár más hangsúllyal mondja a nevem, amikor a kertről beszélgetünk, és más hangsúllyal szólít, amikor hozzám, a tanácstaghoz fordul kéréssel, javaslattal. — Mielőtt idejöttem volt, bejártam a körzetét. Bátaszéknek ezt az új lakónegyedét most láttam először. Gyönyörű. Szabályos kertváros, rengeteg zölddel. Olyan, akár egy üdülőtelep. — A semmiből született. De azért ne értse ezt szó szerint. A szorgalom teremtette meg az ifjúság utcát is, ahol mi la. kunk. Emlékszem: Kecskeméten tanultam, levelezőn végeztem az óvónőképzőt, és egyezer hazaérkezve a férjem a ’'asútállomáson várt rám, s azzal fogadott, házat építünk. Hirtelenjében arra gondoltam, *Mityaházat a kutyáknak, mivel ezer forint készpénzünk volt összesen. Végül belevágtunk. Saját erő, OTP-hitel, baráti, társadalmi munka, és íme a végeredmény. Ebben a mi utcánkban valamennyi család velünk járt egy cipőben. Örökség nem volt, helyette létezett és létezik a szorgalom, az akaraterő, a biztos munkahely, a kereset. Kölcsönadtuk egymásnak a szerszámokat, összesegítettünk. Az OTP- részletet rendesen fizeti mindenki, ide nem hoz a postás felszólítólevelet. I — Délelőtt alkalmi közvélemény-kutatást végeztem. Megkérdeztem az utamba kerülő járókelőktől; kiket tartanak Bátaszéken köztiszteletben álló, népszerű embernek'. Kajsza Józsefné nevét mindenki említette. — Ne hozzon zavarba. Egyáltalán nem értem, hogy miért éppen hozzám jött. Különlegességekkel nem szolgálhatok, 1976. május SS. azt teszem csak, amit a többi tanácstag. Végzem a dolgom, és őszintén mondom: szerencsés ember vagyok, mert a körzetemben nagy az együvé- tartozás és fejlett a közösségi gondolkodásmód. Segíts magadon, a tanács is megsegít. Nálunk ez a gyakorlatban jól bevált. Ismerem az igényeket és a lehetőségeket. Mármint a község lehetőségeit és a lakosság igényeit. Erről a választóimat is tájékoztatom, a külsőségekre, a formára keveset adok, minden beszélgetés alkalmas arra, hogy választóim az egész község helyzetét ^átlássák”, megismerjék. — Elvtársnő, mit jelent az ebben a körzetben, hogy segíts magadon, a tanács »s megsegít? — Uj lakótelep a miénk. Kívántuk, kértük, hogy legyen az ifjúság utcában köves bekötő út, villany, vízvezeték. Az úthoz a követ a tanács biztosította, magát az utat viszont mi, utcabeliek építettük. Ki mihez értett, azt csinálta. Rengeteg foglalkozási ág képviseli magát a körzetünkben, ebből következik; sokoldalúak az itt élő emberek. Nem húzta ki magát senki a társadalmi munkák alól. Kiástuk a villany- oszlopok gödrét, kiástuk a vízvezeték árkát. Ebben a körzetben öröm tanácstagnak lenni. De hiszen a porták is mutatják, hogy kiváló emberi tulajdonságokkal bírnak választóim, egytől-egyig munkahelyükön I is a legjobbak közé tartoznak. — Mondana neveket? — Nem szívesen. Nehéz kivételt tenni, viszont mindenkit felsorolni lehetetlen. S aki kimarad, esetleg megsértődik. Kit említsek mégis? Kiss György mozdonyvezetőt? Bölcsföldi Ferenc téesz-tagot? Majoczki János gépkocsivezetőt? Wéner József ktsz-elnö- köt? Szabó Feri bácsit, a nyugdíjast? Keszthelyi József, Götz József... Nem, nem folytatom, s elnézést kérek azoktól, akiknek elmulasztottam megemlíteni a nevét. — Ne vegye rossz néven: változatlanul foglalkoztat általános népszerűsége. — Ne várjon tőlem nagy szavakat, különleges históriákat. Alaptermészetem: ember mellett nem tudok úgy elmenni, hogy ne köszönjek, s ne váltsak néhány közvetlen szót. Mindenki és minden érdekel, természetesen közéleti síkon. valahogy nem tudom elválasztani a magánembert a tanácstagságtól. Szeretek hadakozni, küzdeni, de mindig a realitásokat szem előtt tartva. Ilyen alapállással képviselem a tanácsban a választóimat, de ezenközben mindig magam előtt látom a község egészét, legutóbb a tanácsülésen az óvodai férőhelyek bővítése ügyében kértem szót. Arról azonban, hallgattam, hogy választóim járdát szeretnének az Ifjúság utca másik oldalára is. Nem megy. Amíg Bátaszéken van olyan utca, ahol egyáltalán nincs járda, addig mi maradjunk csendben. Megjegyzem: csak azért, hogy a szám járjon, soha nem kérek szót. — Említette, ebben a körzetben öröm tanácstagnak lenni. — Belátóak, megértőek a választóim. Mindig tudják, hol a határ. Ez szépen kialakult, ebben nagyon sokat segített a férjem, aki szinte tanácstaghelyettesem. Kár, hogy nem ismeri. Hazahoztam a tanácstagi beszámolót, vele is el akarom olvastatni. Tanácsainak hasznát veszem. — Többször beszélgettem választópolgárokkal, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy körzetükben ki a tanácstag. — Két oldala van a dolognak. Elsősorban a tanácstagon múlik, hogy ismerik-e őt, vagy sem, de múlik a választó- polgárokon is. Mindenesetre mi kölcsönösen ismerjük egymást. Sok jó és törekvő emberrel élek együtt. — Mennyi többletmunkával jár a tanácstagság? — Időben nem mérem, számomra a tanácstagság állapot. Hasonlóképpen állapot száHonti József áruátvevő: „Kajsza Józsefné tanácstagunk kiváló ember.’' momra az, hogy a Hazafias Népfront elnökhelyettese, a nőbizottság elnöke, a takarék- szövetkezet igazgatósági tagja, a NEB tagja, a mezőgazdasági kereskedelmi, társadalmi munkát szervező bizottság elnöke vagyok. Ráadásul boldog nagymama és nyolc óvoda igazgatóhelyettese. — Köszönjük a beszélgetést. Sz. P. Fotó; Gottvald. Az új orsózógép — aminek tulajdonképpen a fele is elég lenne... pazarlás is néha lehet Már foglalkoztunk lapunkban a hőgyészi kisüzemek helyzetével, sorsával. Azzal a széttagoltsággal, amely nemcsak a községben lévő mintegy 600 fős ipari munkaerőt osztja meg négy különböző munkahelyen, de ugyanígy az anyagi erőket, a gépeket és az elkövetkezendő időszak fejlesztési elképzeléseit is. Márpedig amennyire „bevált” politikai elv volt a rómaiak „Oszd meg és uralkodj ”-a annyira egyértelműen követendő napjaink gazdasági életében az erőkoncentrálás szükséges törvényszerűsége. A négy kisüzem közül műszakilag talán legfejlettebb a textilfeldolgozó. Bár gépeinek mintegy 25 százaléka nullára leírt — tehát papíron használhatatlan — mégis eleget tudnak tenni ezek is feladataiknak. Az elmúlt tervidőszakban jelentős fejlesztés történt az üzemben. A régi gépek kétharmadát félautomata, modern berendezések váltották feL Ez tehát a jelen. A következő években to-' vább szeretnék fejleszteni a gépparkot. Például a konfekcióüzem gépeinek felét — a régi elavultakat — szintén kicserélik. Folytatódik a korszerűsítés a kötőüzemben is. Épp a napokban állítottak be egy új orsózógépet. Fejlődik az üzem, s a többi is hasonló korszerűsítéseket tervez, illetve hajtott már végre. Emelkedik tehát a műszaki színvonal, javul az állóeszköz-állomány minőségi összetétele — és így nyilvánvalóan növekszik a termelékenység is. Ez — így igaz. Mi hát akkor tulajdonképpen A baj? Az, hogy épp a széttagoltság miatt azok a fejlesztések, amelyeket e négy ' textilipari tevékenységet folytató üzemben hajtanak végre — szinte pázarlásnak számítanak. Hogy miért — ez nyilvánvaló. Az új, korszerű és sok milliót érő gépek nincsenek és — nem is lehetnek a jelenlegi körülmények között optimálisan kihasználva. Konkrét példa erre az új orsózógép. Jó, ha fele kapacitását fel tudják használni a textilfeldolgozónál, holott a többi üzemben is szükség lehet — és van is — orsózókapacitásra. Tehát előbb-utóbb beszereznek ők is egy ilyen gépet és esetleg az is csak félig lesz kihasználva. Egyetlen ilyen gép több mint 400 ezer forintba kerül... Ebből a szempontból tehát joggal úgy tűnik, hogy minden fejlesztés eltékozolt pénz Hőgyészen. Legalábbis a mostani helyzetben. Mind a négy üzemben tisztában vannak ezzel. Mint már az előző cikkben említettük, számos komoly akadálya — például az eltérő tulajdonformák — van a koncentrálásnak. De — és ebben biztos vagyok — előbb-utóbb a közös szükség ledönti ezeket a gátakat. Ám addig is van tennivaló, mint az a fentiekből kiderül. Már most keresni kellene a távolabbi fejlesztések, a nagy összegű beruházások során valamiféle összhangot. A közeledés első — nagyon fontos lépéseként. — gyvgy — Fotó: Gottvald SZMT-elnökségi ülés jelentés a munkaversenyrőS Tegnap Szekszárdon ülést tartott a szakszervezetek megyei tanácsának elnöksége. Az ülés résztvevői jelentést hallgattak meg a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséről szóló vonatkozó SZOT- határozat végrehajtásának tapasztalatairól, a további feladatokról. A második napirendi pont keretében a folyó évi káder- és tömegpolitikai oktatás tapasztalatairól tárgyalt az elnökség és döntéseket hozott a feladatok teljesítésére. Végül tájékoztató hangzott el a megye táppénzes helyzetének alakulásáról és a táppénzfegyelem megszilárdítását célzó intézkedésekről.
