Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-27 / 124. szám
Legalább nyolcszázezer embert érint A negyvennyolcadik paragrafus L-j/jcy esztendeje minden / lUOZ. középtávú népgazdasági terv lényeges pontja a lakásépítés. A haladás mérté-, két érzékelteti, hogy amíg 1945. és 1956. között évenként átlagosan 30 ezer, 1956. és 1965. között 56 ezer, az 1966—75-ös időszakban 75 ezer új otthon került tető alá. A mennyiségi gyarapodással együtt járt a minőségi változás : nagyobbak, komfortosabbak, felszereltebbek let- ■ tek a lakások, s egyre több épült belőlük lakótelepszerűen, korszerű technológiákkal. A fejlődés megszüntet gondokat, de teremt is frisseket Az 1970. októberében jóváhagyott program meghatározta a lakásépítés teendőit, de nem tért ki az ezzel összefüggő járulékos feladatokra. Az 1975. decemberében törvényerőre emelt ötödik ötéves népgazdasági terv negyvennyolcadik paragrafusában viszont ez áll: „Meg kell valósítani a telepszerűen épülő több szintes lakóépületek új lakásainak ellátásához szükséges gyermek-, egészségügyi, oktatási és kereskedelmi létesítményeket.” Nagy különbség? Igen, az. Persze, a legutóbbi esztendőkben már tanúi lehettünk annak — igaz, ritkán, szabályt erősítő kivételként —, hogy a lakóteleppel együtt húzták fel az ún. közösségi létesítmények falait, mire benépesültek a négy- vagy éppen tízemeletes lakóházak, addigra kinyitották az üzleteket Ss, az óvodában fogadták a gyermekeket, s az iskolában megkezdődhetett a tanítás. A járulékos beruházások sokat emlegetett, bírált ügye valamelyest előbbre jutott a fontossági listán, mivel néhány helyen felismerték a tanácsok, a beruházók: az életkörülmények lényeges eleméről van szó, s a szóban forgó létesítményeket nélkülözve, gyakorlatilag ágyra járókká válnak a lakótelepiek. E felismerést kívánalomból kötelező feladattá most a negyvenmyolcadik paragrafus tette. Elősegítik és- Ösztökélik e feladat teljesítését azok a műszaki-gazdasági normatívák, melyek a járulékos beruházásokkal együtt veszik figyelembe a lakásépítés költségeit Ezt célozza a kormány lakásépítési irányelveinek az a kitétele is, |iogy tekintet nélkül a beruházókra és a lebonyolítókra, a több emeletes épületek közművesítéséről a tanácsoknak kell gondoskodniuk, s ugyancsak a tanácsoknak kell megépíttetniük a lakótelepekhez kapcsolódó létesítményeket, így az óvodákat, bölcsődéket, általános iskolákat, gyógyszertárakat kereskedelmi és szolgáltatóegységeket, valamint más közösségi épületeket. Nem stílusbeli pongyolaság a kell kétszeri használata. Valóban kötelező jellegű előírásról van szó, mégpedig függetlenül attól, hogy a lakótelepet a tanács, avagy mások építtetik-e. Sok bonyodalmat, rengeteg vitát kiváltó helyzetet tettek ezzel világossá, ám nehogy azt higgyük, most hetek alatt minden ilyen ügy egyenesbe kerül. Kétkednénk a rendelkezésekben, irányelvekben megszabottak végrehajtásában ? Nem, csupán azt húzzuk alá, hogy még mindig erősen, tartja magát a nézet, ami szerint az embereknek a lakás a fontos, először tehát az legyen meg. E nézet, s a belőle következő gyakorlat diktálta azután, hogy újra meg újra csak a lakásépítésre teremtettek fedezetet, s a már évek óta kész lakótelepek járulékos létesítményeinek ügye „elfelejtődött”. Emberek tíz- és százezreinek naponta okozott bosszúságot ez országosan, s megyénk sem kivétel. Mert igaz, az otthon valóban fontos, ám használati értéke akkor teljes, ha nem kell a napi főznivalót a fél városon áthurcolni, ha a gyermek a közeibe járhat iskolába, ha egy haj vágást, ruhamosatást nem drágít meg az utazás, a járkálással elvesztegetett idő. A 7 ntnríil' ötéves terv- n/L ULUUIK ben nemcsak a 150—160 ezer állami lakás épül fel a lakótelepeken, több- emeletes házakban, hanem a magánépítkezések egyre nagyobb hányada is ilyen formában valósul meg. Az új otthonhoz jutók többsége emiatt érintett az ügyben, legkevesebb nyolcszázezer ember mindennapjait befolyásolja az, ami a negyvennyolcadik paragrafus jegyében történik, vagy elma- racL Természetes igény, jogos követelmény: a lakáshoz most már az is társuljon, ami a járulékos szóban benne foglaltatik, azaz — járt MÉSZÁROS OTTÓ A kitüntetett főbizalmi Iskolák és parkok A környezet szeretetére az embert nem lehet elég korán rászoktatni. A kisgyereknek, amint szalad a szép szekszárdi park virágját letépni, nyugodtan megfoghatjuk a kezét: nem szabad, kisfiam. A nagyobb gyereket lehet küldeni: segíts a bácsinak a lekaszáit füvet összekaparni. A még nagyobb gyereket különösebb biztatás nélkül segítőnknek tekinthetjük: kapálja a ház előtti kiskertet, söpörje le a járdát, ne szórja el a szemetet. Mindezek azért jutottak az eszembe, mert két iskola és két park közelében érdekes jelenségre figyeltem. Kezdjük a bátaszéki iskolával. Híresek az itteni pedagógusok arról, hogy a gyerekeket a természet szeretetére nevelik. S ne csodálkozzunk, ha a kis úttörőket — iskolakezdés előtt — például a Budai utca végén lévő új parkban találjuk, amint a facsemetéket öntözik. Reggel is, délután is egy kis csapat kerékpárra ül és kihajt a vasútállomás mellé, öntözni a fákat, díszbokrokat. Felépült Szekszárdon a Bencze Ferenc utcában a szép kollégium. Elvonultak az építők, nyomuk alig-alig van, egyedül a felvonulási irodaépület alapja árválkodik, csákányra várva. A szép kollégium és tornaterem körül sivár a „park”. Majd, valamikor, talán, egyszer lesz rá pénz is, és a pénz mellé hivatásos kertész is, és akkor lehet hivatalosan parkot építeni. S előtte? Tizenéves lányok laknak a kollégiumban. Ök birtokolják a „parkot”, sétáikat a kopár, mészette fold, gazverte gödrök, kupacok között „bonyolítják le”. Holott, ha néhány héttel ezelőtt a lányok kezébe adnak kapát, gereblyét, fűmagot, m, zöl- dellne az épület környéke. Persze, még nincs vége az iskolaévnek. Lehetne a parkon csinosítani, szépíteni — ha ebben a tanévben nem is, legalább az ősszel szebb környezet fogadná az egészségügy diákjait. Példát vehetnek * fiatal leányok a bátaszéki úttörőktől, buzdítást pedig a KISZ napokban véget ért kongresszusából meríthetnek. — Pj — helyettes À kitüntetéseket nem osztod gatják szíre-szóra, keményen meg kell értük dolgozni. A dombóvári MÁV vontatási főnökség területén hárman kaptak szakszervezeti kitüntetést, köztük Vati Istvármé, a „Szak- szervezeti munkáért” kitüntető jelvény ezüst fokozatát. Talán rendhagyó, hogy éppen őt választottuk, rendhagyó, mert hármójuk közül egyedül nő, meg nem is közvetlenül vasutas, hanem szakácsnő a vontatási főnökség konyháján. — Vasutascsalád a miénk. Meg én is az vagyok, hiszen vasutasoknak főzök. Hat-hét- száz emberre naponta. A szívemhez nőtt a vasút. — Huszonhat dicséretet kaptunk januártól idáig. Közbe kell vetni : azóta feltehetőleg még néhányat, hiszen a beszélgetésre már régebben került sor, Vatinéék munkája pedig nem romlott, feltehetőleg még jobb lett a kitüntetés nyomán. — A szakszervezeti munkám? Sok területen dolgoztam már. Először a beteglátogató albizottság vezetője voltam, aztán mikor megalakult a műhelybizottság, tagja lettem annak. Most főbizalmi-helyettes vagyok. Mi szép a munkámban? Leginkább az, hogy az emberek elmondják ügyeiket, bajaikat. Igyekszem segíteni rajtuk, mert segíteni kell. Ne csodálkozzon, hogy elsősorban a nők fordulnak hozzám, az ő gondjaik állnak a szívemhez legközelebb. — A főnökkel hogy jönnek ki? — Jól. Mondhatom, hogy jól. Veszekszünk, ha kell, de mindig valamiért. Aztán megszületik a döntés, ami elsősorban a dolgozók érdekét szolgálja. Akár igenlő, akár elutasító. — Társadalmi munkái, a fő- bizalmi-helyettességen kívül? — Vannak. Vöröskeresztes titkár vagyok tizennégy év óta, és pártvezetőségi tag újabban. — Nem sok ez? — Nemi A munkát tenni kelL — örül a kitüntetésnek? — Hogyne örülnék. — Mi fáj? — Néha akadozik a konyhai ellátás, különösen burgonyából. — Mit kívánna, ha tehetné? — Egészséget. Fiam katona, neki is. Meg vagyok elégedve az élettel. Most végzem a marxizmus középiskolát, szeretnék jó eredményt elérni. A főbizalmi-helyettesi posztnak pedig igyekszem továbbra is megfelelni. L. Gjc, Hálapénz ? Az egészségügyben etikán munkaerkölcsöt értenek. És ez az egyetlen helyes értelmezés. Mert minden egyéb magyarázat leszűkíti a fogalmat, megnehezíti a tisztánlátást ___ Hib a lenne ugyanis kizárólag hálapénzre, orvos és beteg anyagi kapcsolatára, illetve ennek megszüntetésére irányítani a figyelmet. Hiszen ez a kapcsolat nem légüres térben, hanem a betegellátás mindennapos gondjai közepette jön létre. Ezért üdvözölhetjük örömmel, hogy az Egészségügyi Minisztérium közelmúltban napvilágot látotT „etikai akció- programjának” egyik legfontosabb fejezete az ellátás, a gyógyítás színvonalának emelését tűzi ki céluL Miről is van szó valójában? Egyszerűbbé, könnyebben hozzáférhetővé tenni a gyógyítást, illetve a beteg útját a különböző vizsgálatokhoz. Megszüntetni az ellátás szétaprózottságát, a párhuzamosságokat, a küldözgetést, a bürokratikus túlszabályozást. Mert mindez oktalanul terheli az orvosokat és munkatársaikat is, zsúfoltságot, feszültséget teremt váróban, rendelőben egyaránt. És kedvezőtlen légkörével éppenséggel nem segíti a gyógyuláshoz nélkülözhetetlen bizalom kialakulását. Ilyenkor és ezért érzi oly gyakran a beteg, hogy gyógyulása érdekében valami egyéb módszerhez kell folyamodnia. És a megkülönböztetett bánásmódot pénzzel akarja megvásárolni. Ilyenkor és ezért keresi fel az orvos magánrendelőjét, vagy rosszabb esetben az állam által fenntartott kórházban, szakrendelőben igyekszik anyagi szolgáltatásért előjogokra szert tenni.. Az orvosok egyike-másika pedig — fizetésére hivatkozva — enged a csábításnak. Viselkedésével elmélyíti betegében azt a tudatot, hogy paraszolvencia — magyarán: borravaló — fejétierf különb az ellátás. Az etikai akcióprogram igyek-i szik pontosan körülhatárolni,' milyen esetekben megengedhetetlen a borravaló elfogadása. Az elítélendő viselkedés egyik forrásaként jelöli meg a magángyakorlat, valójában illegális — kórházakban dívó —• gyakorlatát; ennek hatását a betegfelvételnél. Különösen szigorúan ítéli meg — hatósági jogkörrel való visszaélésnek minősítve — a keresőképesség elbírálásában, orvosi igazolások kialakításában tapasztalható szabálytalanságokat Miközben pedig ráirányítjuk a figyelmet az etika megsértésének különböző megnyilvánulásaira, tisztázni kell egy sűrűn felbukkanó félreértést. Nevezetesen : nem lehet mentség, sem hivatkozási alap az egészség- ügyi dolgozók kétségtelenül létező bérproblémája. Annál kevésbé sem, mert a többség ennek ellenére áldozatkészen, fáradhatatlanul teljesíti hivatását Rájuk vet rossz fényt a panaszokra okot adó kisebbség viselkedése, ami egyébként a bérfeszültség.megszüntetését is hátráltatja. Ä minisztérium akcióprogramja kétségtelenül nagyobb lehetőséget nyit a hibák elleni határozott fellépésnek. De az indokolt adminisztratív intézkedések sem teszik feleslegessé a meggyőzés módszereinek gazdagítását, hatásosabbá tété-; lét Sőt, a nevelés, jó példa' felemelő hatása fontosabb,' mint valaha. És e tudatformálásnak ki kell terjednie a la*; kosságra, a betegekre is! Jo-' gaik ismertetésére csakúgy,' mint a szocialista erkölcs diktálta magatartás népszerűsítésére. Mert ez utóbbi nemcsak orvosra és ápolónőre, hanem minden állampolgárra kötelező. I - M. Mini-Vidi A Videotonban megkezdték a „Mini-Vidi” nevű kis képernyős, hordozható televíziók, valamint a Lyra nevű nagy teljesítményű táskarádiók gyártását. Még az idén mintegy négyezer „Mini-Vidi” és ötezer Lyra kerül le a szalagról. A két újdonság hamarosan megjelenik az üzletekben is.
