Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-27 / 124. szám

Legalább nyolcszázezer embert érint A negyvennyolcadik paragrafus L-j/jcy esztendeje minden / lUOZ. középtávú népgaz­dasági terv lényeges pontja a lakásépítés. A haladás mérté-, két érzékelteti, hogy amíg 1945. és 1956. között évenként átla­gosan 30 ezer, 1956. és 1965. kö­zött 56 ezer, az 1966—75-ös idő­szakban 75 ezer új otthon ke­rült tető alá. A mennyiségi gya­rapodással együtt járt a minő­ségi változás : nagyobbak, kom­fortosabbak, felszereltebbek let- ■ tek a lakások, s egyre több épült belőlük lakótelepszerűen, korszerű technológiákkal. A fej­lődés megszüntet gondokat, de teremt is frisseket Az 1970. októberében jóváha­gyott program meghatározta a lakásépítés teendőit, de nem tért ki az ezzel összefüggő já­rulékos feladatokra. Az 1975. decemberében törvényerőre emelt ötödik ötéves népgazda­sági terv negyvennyolcadik pa­ragrafusában viszont ez áll: „Meg kell valósítani a telepsze­rűen épülő több szintes lakó­épületek új lakásainak ellátá­sához szükséges gyermek-, egészségügyi, oktatási és keres­kedelmi létesítményeket.” Nagy különbség? Igen, az. Persze, a legutóbbi esztendőkben már ta­núi lehettünk annak — igaz, ritkán, szabályt erősítő kivétel­ként —, hogy a lakóteleppel együtt húzták fel az ún. közös­ségi létesítmények falait, mire benépesültek a négy- vagy ép­pen tízemeletes lakóházak, ad­digra kinyitották az üzleteket Ss, az óvodában fogadták a gyermekeket, s az iskolában megkezdődhetett a tanítás. A járulékos beruházások sokat emlegetett, bírált ügye valame­lyest előbbre jutott a fontossá­gi listán, mivel néhány helyen felismerték a tanácsok, a beru­házók: az életkörülmények lé­nyeges eleméről van szó, s a szóban forgó létesítményeket nélkülözve, gyakorlatilag ágy­ra járókká válnak a lakótele­piek. E felismerést kívánalom­ból kötelező feladattá most a negyvenmyolcadik paragrafus tette. Elősegítik és- Ösztökélik e fel­adat teljesítését azok a műsza­ki-gazdasági normatívák, me­lyek a járulékos beruházások­kal együtt veszik figyelembe a lakásépítés költségeit Ezt cé­lozza a kormány lakásépítési irányelveinek az a kitétele is, |iogy tekintet nélkül a beruhá­zókra és a lebonyolítókra, a több emeletes épületek közmű­vesítéséről a tanácsoknak kell gondoskodniuk, s ugyancsak a tanácsoknak kell megépíttet­niük a lakótelepekhez kapcsoló­dó létesítményeket, így az óvo­dákat, bölcsődéket, általános is­kolákat, gyógyszertárakat ke­reskedelmi és szolgáltatóegy­ségeket, valamint más közössé­gi épületeket. Nem stílusbeli pongyolaság a kell kétszeri használata. Valóban kötelező jellegű előírásról van szó, még­pedig függetlenül attól, hogy a lakótelepet a tanács, avagy má­sok építtetik-e. Sok bonyodal­mat, rengeteg vitát kiváltó helyzetet tettek ezzel világossá, ám nehogy azt higgyük, most hetek alatt minden ilyen ügy egyenesbe kerül. Kétkednénk a rendelkezések­ben, irányelvekben megszabot­tak végrehajtásában ? Nem, csupán azt húzzuk alá, hogy még mindig erősen, tartja ma­gát a nézet, ami szerint az em­bereknek a lakás a fontos, elő­ször tehát az legyen meg. E né­zet, s a belőle következő gya­korlat diktálta azután, hogy új­ra meg újra csak a lakásépítés­re teremtettek fedezetet, s a már évek óta kész lakótelepek járulékos létesítményeinek ügye „elfelejtődött”. Emberek tíz- és százezreinek naponta okozott bosszúságot ez országosan, s megyénk sem kivétel. Mert igaz, az otthon valóban fontos, ám használati értéke akkor teljes, ha nem kell a napi főznivalót a fél városon áthurcolni, ha a gyermek a közeibe járhat isko­lába, ha egy haj vágást, ruhamo­satást nem drágít meg az uta­zás, a járkálással elvesztegetett idő. A 7 ntnríil' ötéves terv- n/L ULUUIK ben nemcsak a 150—160 ezer állami lakás épül fel a lakótelepeken, több- emeletes házakban, hanem a magánépítkezések egyre na­gyobb hányada is ilyen formá­ban valósul meg. Az új otthon­hoz jutók többsége emiatt érin­tett az ügyben, legkevesebb nyolcszázezer ember minden­napjait befolyásolja az, ami a negyvennyolcadik paragrafus jegyében történik, vagy elma- racL Természetes igény, jogos követelmény: a lakáshoz most már az is társuljon, ami a já­rulékos szóban benne foglalta­tik, azaz — járt MÉSZÁROS OTTÓ A kitüntetett főbizalmi Iskolák és parkok A környezet szeretetére az embert nem lehet elég ko­rán rászoktatni. A kisgye­reknek, amint szalad a szép szekszárdi park virágját le­tépni, nyugodtan megfog­hatjuk a kezét: nem szabad, kisfiam. A nagyobb gyere­ket lehet küldeni: segíts a bácsinak a lekaszáit füvet összekaparni. A még na­gyobb gyereket különösebb biztatás nélkül segítőnknek tekinthetjük: kapálja a ház előtti kiskertet, söpörje le a járdát, ne szórja el a szeme­tet. Mindezek azért jutottak az eszembe, mert két iskola és két park közelében érde­kes jelenségre figyeltem. Kezdjük a bátaszéki iskolá­val. Híresek az itteni peda­gógusok arról, hogy a gye­rekeket a természet szerete­tére nevelik. S ne csodál­kozzunk, ha a kis úttörőket — iskolakezdés előtt — pél­dául a Budai utca végén lé­vő új parkban találjuk, amint a facsemetéket öntö­zik. Reggel is, délután is egy kis csapat kerékpárra ül és kihajt a vasútállomás mellé, öntözni a fákat, díszbokro­kat. Felépült Szekszárdon a Bencze Ferenc utcában a szép kollégium. Elvonultak az építők, nyomuk alig-alig van, egyedül a felvonulási irodaépület alapja árválko­dik, csákányra várva. A szép kollégium és tornaterem kö­rül sivár a „park”. Majd, valamikor, talán, egyszer lesz rá pénz is, és a pénz mellé hivatásos kertész is, és akkor lehet hivatalosan parkot építeni. S előtte? Ti­zenéves lányok laknak a kollégiumban. Ök birtokol­ják a „parkot”, sétáikat a kopár, mészette fold, gaz­verte gödrök, kupacok kö­zött „bonyolítják le”. Holott, ha néhány héttel ezelőtt a lányok kezébe adnak kapát, gereblyét, fűmagot, m, zöl- dellne az épület környéke. Persze, még nincs vége az iskolaévnek. Lehetne a par­kon csinosítani, szépíteni — ha ebben a tanévben nem is, legalább az ősszel szebb környezet fogadná az egész­ségügy diákjait. Példát ve­hetnek * fiatal leányok a bátaszéki úttörőktől, buzdí­tást pedig a KISZ napok­ban véget ért kongresszusá­ból meríthetnek. — Pj — helyettes À kitüntetéseket nem osztod gatják szíre-szóra, keményen meg kell értük dolgozni. A dombóvári MÁV vontatási fő­nökség területén hárman kap­tak szakszervezeti kitüntetést, köztük Vati Istvármé, a „Szak- szervezeti munkáért” kitüntető jelvény ezüst fokozatát. Talán rendhagyó, hogy ép­pen őt választottuk, rendha­gyó, mert hármójuk közül egye­dül nő, meg nem is közvetle­nül vasutas, hanem szakácsnő a vontatási főnökség konyhá­ján. — Vasutascsalád a miénk. Meg én is az vagyok, hiszen vasutasoknak főzök. Hat-hét- száz emberre naponta. A szí­vemhez nőtt a vasút. — Huszonhat dicséretet kap­tunk januártól idáig. Közbe kell vetni : azóta felte­hetőleg még néhányat, hiszen a beszélgetésre már régebben ke­rült sor, Vatinéék munkája pe­dig nem romlott, feltehetőleg még jobb lett a kitüntetés nyo­mán. — A szakszervezeti mun­kám? Sok területen dolgoztam már. Először a beteglátogató al­bizottság vezetője voltam, az­tán mikor megalakult a mű­helybizottság, tagja lettem an­nak. Most főbizalmi-helyettes vagyok. Mi szép a munkám­ban? Leginkább az, hogy az emberek elmondják ügyeiket, bajaikat. Igyekszem segíteni rajtuk, mert segíteni kell. Ne csodálkozzon, hogy elsősorban a nők fordulnak hozzám, az ő gondjaik állnak a szívemhez legközelebb. — A főnökkel hogy jönnek ki? — Jól. Mondhatom, hogy jól. Veszekszünk, ha kell, de min­dig valamiért. Aztán megszüle­tik a döntés, ami elsősorban a dolgozók érdekét szolgálja. Akár igenlő, akár elutasító. — Társadalmi munkái, a fő- bizalmi-helyettességen kívül? — Vannak. Vöröskeresztes titkár vagyok tizennégy év óta, és pártvezetőségi tag újab­ban. — Nem sok ez? — Nemi A munkát tenni kelL — örül a kitüntetésnek? — Hogyne örülnék. — Mi fáj? — Néha akadozik a konyhai ellátás, különösen burgonyából. — Mit kívánna, ha tehetné? — Egészséget. Fiam katona, neki is. Meg vagyok elégedve az élettel. Most végzem a marxizmus középiskolát, szeret­nék jó eredményt elérni. A fő­bizalmi-helyettesi posztnak pe­dig igyekszem továbbra is meg­felelni. L. Gjc, Hálapénz ? Az egészségügyben etikán munkaerkölcsöt értenek. És ez az egyetlen helyes értelmezés. Mert minden egyéb magyará­zat leszűkíti a fogalmat, meg­nehezíti a tisztánlátást ___ Hi­b a lenne ugyanis kizárólag há­lapénzre, orvos és beteg anyagi kapcsolatára, illetve ennek megszüntetésére irányítani a figyelmet. Hiszen ez a kapcso­lat nem légüres térben, hanem a betegellátás mindennapos gondjai közepette jön létre. Ezért üdvözölhetjük öröm­mel, hogy az Egészségügyi Mi­nisztérium közelmúltban nap­világot látotT „etikai akció- programjának” egyik legfon­tosabb fejezete az ellátás, a gyógyítás színvonalának eme­lését tűzi ki céluL Miről is van szó valójában? Egyszerűbbé, könnyebben hoz­záférhetővé tenni a gyógyítást, illetve a beteg útját a külön­böző vizsgálatokhoz. Megszün­tetni az ellátás szétaprózottsá­gát, a párhuzamosságokat, a küldözgetést, a bürokratikus túlszabályozást. Mert mindez oktalanul terheli az orvosokat és munkatársaikat is, zsúfolt­ságot, feszültséget teremt váró­ban, rendelőben egyaránt. És kedvezőtlen légkörével éppen­séggel nem segíti a gyógyulás­hoz nélkülözhetetlen bizalom kialakulását. Ilyenkor és ezért érzi oly gyakran a beteg, hogy gyógyu­lása érdekében valami egyéb módszerhez kell folyamodnia. És a megkülönböztetett bánás­módot pénzzel akarja megvá­sárolni. Ilyenkor és ezért keresi fel az orvos magánrendelőjét, vagy rosszabb esetben az ál­lam által fenntartott kórház­ban, szakrendelőben igyekszik anyagi szolgáltatásért előjo­gokra szert tenni.. Az orvosok egyike-másika pedig — fizeté­sére hivatkozva — enged a csábításnak. Viselkedésével el­mélyíti betegében azt a tuda­tot, hogy paraszolvencia — ma­gyarán: borravaló — fejétierf különb az ellátás. Az etikai akcióprogram igyek-i szik pontosan körülhatárolni,' milyen esetekben megenged­hetetlen a borravaló elfogadá­sa. Az elítélendő viselkedés egyik forrásaként jelöli meg a magángyakorlat, valójában il­legális — kórházakban dívó —• gyakorlatát; ennek hatását a betegfelvételnél. Különösen szigorúan ítéli meg — hatósági jogkörrel való visszaélésnek minősítve — a keresőképesség elbírálásában, orvosi igazolá­sok kialakításában tapasztal­ható szabálytalanságokat Miközben pedig ráirányítjuk a figyelmet az etika megsérté­sének különböző megnyilvánu­lásaira, tisztázni kell egy sűrűn felbukkanó félreértést. Neve­zetesen : nem lehet mentség, sem hivatkozási alap az egészség- ügyi dolgozók kétségtelenül lé­tező bérproblémája. Annál ke­vésbé sem, mert a többség en­nek ellenére áldozatkészen, fá­radhatatlanul teljesíti hivatá­sát Rájuk vet rossz fényt a panaszokra okot adó kisebbség viselkedése, ami egyébként a bérfeszültség.megszüntetését is hátráltatja. Ä minisztérium akcióprog­ramja kétségtelenül nagyobb lehetőséget nyit a hibák elleni határozott fellépésnek. De az indokolt adminisztratív intéz­kedések sem teszik felesleges­sé a meggyőzés módszereinek gazdagítását, hatásosabbá tété-; lét Sőt, a nevelés, jó példa' felemelő hatása fontosabb,' mint valaha. És e tudatformá­lásnak ki kell terjednie a la*; kosságra, a betegekre is! Jo-' gaik ismertetésére csakúgy,' mint a szocialista erkölcs dik­tálta magatartás népszerűsíté­sére. Mert ez utóbbi nemcsak or­vosra és ápolónőre, hanem minden állampolgárra kötele­ző. I - M. Mini-Vidi A Videotonban megkezdték a „Mini-Vidi” nevű kis képer­nyős, hordozható televíziók, valamint a Lyra nevű nagy tel­jesítményű táskarádiók gyártását. Még az idén mintegy négy­ezer „Mini-Vidi” és ötezer Lyra kerül le a szalagról. A két újdonság hamarosan megjelenik az üzletekben is.

Next

/
Thumbnails
Contents