Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-23 / 121. szám
Úttörőtábor társadalmi összefogással A Sötétvölgyben épülő úttörőtábornak már állnak az alapjai. Júliustól száz úttörőnek ad majd táborozási lehetőséget. De addig is sok még a tennivaló, 17 faházat kell felállítani, beszerelni a víz. és villanyvezetékeket, hogy csak a fontosabbakat említsük. A tábor teljes felépítésének költsége 2 millió 700 ezer forint, és ebből a szekszárdi Városi Tanács V. B. határozata alapján 700 ezer forint társadalmi összefogásból, üzemi, vállalati hozzájárulásból valósul meg. A tábor építésének kivitelezője a város; Szekszárd vállalatainak, üzemeinek dolgozói. Már eddig is ezer óra felett van az elvégzett társadalmi munkaórák száma, de a java még, hátravan. Hosszú volna felsorolni a munkában élenjárókat, Szekszárd majd minden munkahelyét említhetnénk, de közülük is kiemelkedik a Volán KISZ-szervezete. Másodéves tanulói áprilisban tavaszi szünetük nagy részét feláldozva dolgoztak az alapozáson, À július elsejei ünnepélyes tábornyitás egyetlen akadálya csak az időjárás lehet, mert a város dolgozóinak munkakedve változatlan. A hét végére 39 ács és asztalos szakmunkás jelentkezett a faházak összeszerelésére. Mire e sorok megjelennek — a tábor fele már áll. De még sok segítségre van szükség, fez. ( I r • A Volán KISZ-esei a faházak alapjait betonozzák, A vízvezeték árkát ássák a pártbizottság és a városi tanács dolgozói. r . , Kk Megérkezett a költségvetési üzemtől a döngölőgép. 50 órát T amásiért Egy héttel ezelőtt a Hazafias Népfront közelmúltban újjáválasztott Tamási nagyközségi bizottsága tett közzé felhívást, aminek címzettje a lakosság volt. A felhívás megszületésének előzménye, hogy a népfront kongresszusi előkészületei során tartott különböző rendezvényein a szokásosnál többször esett szó Tamási gazdagodásáról, arról, hogy megyénknek ez a települése — elsősorban az itt lakók örömére és megelégedésére — mind szebbé, rendezettebbé válik. Ezeken a gyűléseken fogalmazták meg igen sokan, hogy a még gyorsabb fejlődés, a rendezettebb, szebb és kulturáltabb környezet kialakítása > közös érdek. Ez utóbbit szem előtt tartva forduljon felhívással a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága a lakossághoz, az üzemek, szövetkezetek dolgozóihoz, a szocialista brigádok tagjaihoz, a K.ISZ- fiataiokhoz. A felhívás elkészült, a címzettek” ismerik és Tamásiban máris nagyszabású társadalmi munkaakció van kibontakozóban „50 órát Tamásiért” jelszóval. Mind több lokálpatrióta ■ áll a jó ügy szolgálatába ezekben a napokban. Az akció során a lakóterületek, utcák, terek rendezését, szépítését, parkosítását végzik el a tamásiak, akik, részt vesznek a 100 férőhelyes óvoda, a sporttelep és a közlekedési park építésében is» Mesét — Papa, ne mesélj véreseket! A felszólítás hangszerelése csak fele részben kérlelő, parancsol is, noha a gyerek szemében a szó éhsége lobog. — Amikor ilyet mesélsz; mindig félek, — Ne félj bogaram, elmúlt már, amitől félni kell. — Akkor se szeretem. Mondjad a Hüvelyk Matyit! A papa tanácstalanul túr bele kurtára nyírt ősz hajába. Nem tudja a Hüvelyk Matyi történetét. Hallgatásából a gyerek megérti, hogy nincs tovább, csalódottan fészkelő* dik le az öregember öléből. — Inkább este mesélsz? — Inkább — mondja, de hl- tel nélkül cseng a válasz, úgy tűnik, a kicsi nem is törődik vele. mert kiódalog a szobából és néhány perc múlva a konyhából hallani a hangját. — Mama. éhes vagyok. Elviszel majd a boltba? Meghitt csevegés indul oda^ kint, aminek muzsikája úgy veszi körül az öregembert, mint a kert alatti patakcsobogás. Kopott pedig az egyik hang, üvegcsengőéhez hasonló a másik. Hunyorogva figyel, aztán az újságért nyúl, de nem nyitja ki. — Megint halottasat mesélt — panaszolja az üveghang. — Melyiket? — Hát tudod, amikor Zommesélj ! Borból jöttetele, — Tudom virágom, hiszen ott voltam. — Te miért nem meséled? — Jobb azt elfelejteni. — A papa nem tudja? — A papa öreg már, sok az emléke. Azért meséli. — Hát te? — Én is öreg vagyok. — Neked már nincs emléked? — Van nekem ugyanannyi, de nem szeretem mindet. — Mit szeretsz? — Azt, hogy itt vagy, kiscsillagomnak. — Te nem vagy csillag? — Régen voltam. — Mikor? — Ej, te kíváncsi csacsi, hát amikor még akkorka voltam, mint te. — Ha nagy leszek, nem lehetek már csillag? — Mindig a csillagom leszel! © A bugyborékoló nevetésre összerezzen odabent az öregember, s olyan lesz az arca, mint aki mézes bor helyett ecetbe kóstolt. Nem js emlékezik, mikor fülelt ilyen hosszan a felesége nevetése után. Szikár lett ez a nevetés is, nyoma sincs benne annak a bút szalasztó varázserőnek, amitől meztelenül hancúrozó, dundi kölykecskék jutottak eszébe valamikor. „Juliska, neked mindig nevetned kellene”. Pe sokszor mondta, aztán, egyszer csak elmaradtak, kifakultak a gyöngédség szavai. Kár. nagy kár; Hétszer megéledve is csak ezt az asszonyt venné el. Hogy játszanak, hogy hancúrozhak! Ha most kimenne, mindjárt vége szakadna a vidámságnak. A kötényét zavartan simítgató öregasszony kapna á szakajtó után, hogy kukoricát szórjon a tyúkjainak és kiscsikóként ficánkolna utána a gyerek, akinek nem kellenek az ő meséi. Furcsák ezek a mai gyerekek. Néha úgy hallgató nak a megtörtént dolgokra, mintha csak mese lenne a sok küszködés, vergődés. Nem hiszik, ami igâz, s tátott szájjal álmélkodnak, amikor tündérekről,' manókról rögtönzött történeteket mesélnek nekik, suttogóra' fogott hangon. Hogy is mondta a fia?,: „Édesapám, ne meséljen csendőrökről a . gyereknek. Tegnap is ‘ felriadt, alig tudtuk megvigasztalni. Azért sírt, hogy jöttek magáért és elvitták lepuskázni”, — Szegény kis angyalom —» dünnyögte résztvevőén az öregasszony és úgy járkált egész délután, mint aki töri valamiben a fejét. Estefelé kapta magát és bement a faluba, hogy jó óra múlva megtérjen egy szatyorra- való mesekönyvvel. Ha nincs itt a gyerek, most azokat bújja, és mint jó tanuló a leckét, felmondja esténként, ha meghozzák a fiáék Sanyikát, Még mindig nevetgélne]; azok ott kint. „Ki jönvaz én váramba?” Trappolás, visongás. — Ezek az asszonyok — motyogja ga elé. enyhült ábrázattal —; visszafiatalod-i nak, ha gyerek kerül a szók* .nyájuk közelébe} Áz ' öregember kezéből üá-J r zegve hullik ki az újság. Szuszogva hajol érte és közelebb húzza, a széket az asztalhoz amin ott halmozódnak a színes. rajzos mesekönyvek. Kinyitja a legvaskosabbat. Szemébe ötlik az első cím. Hiszen olvasta ő ezt már valamikor! Az van benne, hogy a kiskakas hogyan bánik el a török szultánnal,' a gyémánt félkráj- cárért. Bajsza,, alatt somolyogva kezdi olvasni a gyerekkori tájakra visszaröpítő sorokat, és előre derül azon a meglepetésen, ami az unoka és a vele egy húron pendülő nagymama arcán megjelenik, amikor este mesélni kezdi • ezt a furfangos kiskakast. Csak meg ne lepjék, észre ne vevődjön. hogy miben sán- tikál. A kártyacimborák se tudják meg, mert szájukra veszik, -hogy, vénségére -meséket olvas. De nincs mit tenni, az unokának mese kell meg játék. Azt is meg lehet talán tanulni még. Visszaszerezni valahogy azt a tudást, amitől ez a tisztes öregasszony szer- telenkedni képes. A hét gyerekével ő sem játszódott eny- nyit. Nem vplt rá érkezése. Most már van idő. Estig elolvassa a kiskakast. holnap pedig elmegy a könyvtároslánytól elkérni a Hüvelyk Matyit. LÁSZLÓ IBOLYA
