Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-23 / 121. szám
SZ I 3 u z À Szovjetunió júniusi számában sok érdekes, tartalmas olvasmány található. A KAMAZ ifjúkora címmel képekkel illusztrált riportot olvashatunk arról az időszakról, amikor a Kámai Autógyár futószalagjáról legördültek az első — 40 fokos fagyban és 50 fokos hőségben is üzemképes —, nagy teljesítményű tehergépkocsik. Bizonyára kevesen tudják: a Kámai Autógyárnak magyar kapcsolatai is vannak. A próbapadokhoz magyar vállalat szállítja a szükséges mérőrendszereket. L. Romanov riportjának címe is sokat elárul: Bajáról Bogorodcsánba címmel ír az orenburgi gázmezőkről induló vezeték magyar szakaszának építéséről. Ugyancsak magyar vonatkozású a Szovjet könyvek — magyar olvasók című írás. amely a szovjet—magyar irodalmi kapcsolatokról és a moszkvai Druzsba könyvesboltról szól. A folyóirat interjút közöl dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel Közös alkotómunkánk újabb eredményei címmel. Ebben a számban közlik a Ki tud többet a Szovjetunióból, a Szovjetunióról című vetélkedő nyerteseinek névsorát. Az olimpiai előzetesben hat oldalon, fotókkal illusztrálva szólaltatja meg a lap az előző olimpiákon bajnoki címet szerzett szovjet sportolókat, akik tájékoztatják az olvasókat a 700 tagú szovjet olimpiai csapat tagjairól és ellenfeleiről. A közlekedés újdonságait ismerhetjük meg az Égen, földön, tengeren című cikkből: befejezéshez közeledik az IL 86-os óriás légibusz szerelése, útra készen áll az újabb atomhajtású jégtörő hajó, a Szibir, elkészült a világ legnagyobb személyvontató Diesel-mozdonya. A hangszerek exportjáról-importjárój tudósít a Kerepesi cimbalom — moszkvai zongora című írás. egy másik pedig a moszkvai szemészek eredményeiről, a zpldhályog, a rövidlátás gyógyításáról számol be. Orvostörténeti érdekesség a Jakubejtől Semmelweisig című írás és ugyancsak ebl/en a számban találhatjuk azt a beszélgetést is, amit Hegedűs Csabával folytatott a lap munkatársa. LÄNYO K AS,S Z0 NYQK À Lányok, Asszonyok júniusi száma is gazdag tartalommal jelenik meg. A „Miss Barátság” című írásban egy rendkívüli asszonyról, a Barátság kőolajvezeték irányítóközpontjának vezetőjéről olvashatunk. „Méltóak a csodálatra” címmel azok közül az asszonyok közül mutat be a folyóirat néhányat, akik munkájukért a legmagasabb szovjet kitüntetésben részesültek. „A barátságot szívünkben hordozzuk” címmel közük azt az interjút, amit Nagy Máriá; val, a Magyar—Szovjet~Bar5R Társaság főtitkárával készített a szerkesztőség. „Magyar elbeszélések” címmel nemrégiben kötet jelent meg a moszkvai könyvesboltokban. „És rögtön el is fogyott” — írja Sz. Pavlov', a legújabb magyar novellákból összeállított antológiáról. Képes beszámolót láthatunk a júniusi számban a Szovjetszkaja Zsenscsina kollektívájának magyar kitüntetéséről. a lap megjelenésének 30. ‘évfordulója alkalmából; egy budapesti fotókiállításról; a Veszprém megyéből Moszkvába érkezett Barátság-vonat utasairól. Beszámol a lap annak a 17 úttörőnek a fogadtatásáról, akiket a Miskolci Csokoládégyár látott vendégül. A gyerekek Borsod megye testvérmegyéjéből érkeztek Miskolcra. Ebben az évben 12 ifjú pár Utazhat a Szovjetunióba 6—10 napra. A folyóirat ugyanis az idén ennyi nászutasnak teszi lehetővé a Szovjetunióba való ingyenes utazást. Ennek részletes feltételeit a folyóirat júniusi száma közli. A mellékletben ezúttal is gyerekeknek és felnőtteknek szánt kötött és horgolt modellek képe látható. A Szovjetunió és a Lányok, Asszonyok című folyóiratról előzetes információk alapján számoltunk be, a Szovjet Irodalom májusi száma azonban már megjelent, olvasható. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom májusi számából kiemelkedik Tyendr- jakov „Három zsák szemetes búza* * című regénye; amelyet Szabó Mária fordított. A regény egy eldugott, parányi szovjet faluban játszódik. 1944 őszén. A falu lakóinak nincs mit enniük; fűből készítenek maguknak lepényt. Nagyszerű jellemeken keresztül ismerkedhetünk meg a háború alatti élettel. Borisz Vasziljev jó ismerőse már a magyar olvasóknak, színházba járóknak, televíziónézőknek. A tv-nézők bizonyára emlékeznek még a „Csendesek a hajnalok” című színházi közvetítésre. E mű írója Borisz Vasziljev. Most egy elbeszélése jelent meg a Szovjet Irodalom májusi számában: „Az öreg Olimpia” címmel. Az elbeszélés egy gépírónőről szól, aki ugyan a háború alatt egyetlen puskalövést sem adott le. mégis a hazáját védte ő is, önfeláldozóan és hűségesen. Aki olvasta Szergej Szártakov „Ragyogj, csillag” című regényét, bizonyára nagyon várta már a májusi számot. amelyben a regény befejező része jelent meg. A májusi számban Garai Gábor, Héra Zoltán, Rózsa Endre, Szentmihályi Szabó Péter, Veress Miklós fordították Jevtusenko legfrissebb, magyarul eddig még meg nem jelent verseit. A versek előtt érdekes beszélgetést olvashatunk Jevtusenkoval, aki többek között a következőket mondja: „Az én nemzedékembe tartozó költőket, köztük személy szerint engem is, nemegyszer illettek azzal a szemrehányással, hogy ,eszt- rádköltőkV vagyunk, s szembeállítottak a .csöndes’ lírával... Ha valaki akarja, összeállíthat — mesterkélt módon — olyan kötetet is a verseimből, ami azt mutatja, hogy .csöndes’ vagyok.. A Szovjet Irodalom májusi számában találkozhatunk; szekszárdi névvel is. BáRá István is azok között a fordítók között található, akik Gabdulla Tukaj tatár költő születésének 90. évfordulója alkalmából fordították verseit, amelyekből egy csokrot közöl a folyóirat májusi száma. Zal-r ka Mátéra emlékezik Illés László. Galambos Lajos, Oleg Mojszejev és Grigorij Grigor- jev. Megyénk lakossága nagy érdeklődéssel figyeli hazánk első atomerőművének, a paksi atomerőműnek az építését. Ezért is érdeklődésre tarthat számot megyénkben a Delta legújabb számában megjelent cikk, amely a jövő atomerőműveit mutatja be. A Delta beszámol az orenburgi föld? gáz szállítására épülő távver zeték munkálatairól, a montreali olimpia helyszíneiről, a könnyűbúvárok Hévízen tett felfedezéseiről és a műtárgyhamisítók leleplezésének legújabb módszereiről. Ismerteti! az idegrendszer új vizsgáló módszerét és az agynak ezzel készülő „kémiai mikrotérké- pét.” A Delta új száma tájéi koztat egy új, gyors eljárásról. amellyel környezetünk rákkeltéssel fenyegető, sejt- mutációkat okozó anyagait haza; laboratóriumaink", is kiszűrhetik. „Fájdaloműző ujjak” címmel olvashatunk az akupunktúra, a tűszúrás oa gyógymód szúrás nélküli változatáról és látványos képekben gyönyörködhetünk, amelyen a gyermekek álomszerű szabadtéri játékbirodalmáról készültek. 1L Azon tűnődött: vajon akkoriban Paveí sejtette-e, mi történt Olesával? Mindenesetre másnap reggel, amikor az asszony hazament, semmivel sem árulta el magát. Egyetlen szemrehányás, egyetlen kérdés. Talán csak amikor a fürdőről beszélt, mintha kissé görbén nézett volna rá, — Ma fürdőnap van — mondta akkor Pavel. — Mikor mész? Tán elsőnek a forróba? — Abba — felelte Pelageja. Azon a reggelen két nyírfavessző-nyalábot csapkodott szét a testén. Sült, főtt, hogy ne csak a testéből — az emlékezetéből is kitörölje annak az éjszakának a mocskát Mégis nyoma maradt. Az a legkevesebb, hogy most egészen váratlanul azon tűnődött, vajon Pavel tudott vagy nem tudott a bűnéről. Ez mind semmi — kit érdekel most már, hogy mi történt annyi évvel ezelőtt. De mitévő legyen, ha időnként a lányára pillantva, Olesára gondol és mint anya, számolni kezdi a hónapokat? Nehezen lélegző férjéről le nem véve a szemét, Pelageja most ezzel a számolgatással volt elfoglalva. A sütödébe augusztusban lépett be, 11-én. Alka április 15-én született... Ez nyolc hónap.. Nem, sóhajtott fel megkönnyebbülten, nyolc hónaira nem születnek, hét hónapra igen, de azokban alig pislákol az élet. Alkárói pedig igazán nem mondhat Ilyesmit. Könnyen hozta a világra szinte kipottyantotta. És Alka egyetlen gyerek- betegséget se kapott .meg. De ha egyszer a gyanú befészkelte magát a leikébe, az nem olyan, mint a gaz a kertben, amit gyökerestül kitép az ember, és kész. A gyanú, akár a zavaros víz, mindent bepiszkol és összekuszál. Bármennyire is bizonygatta magában Pelageja, hogy Álltának semmi köze Olesához, nem volt teljesen meggyőződve róla. No, persze, nyolc hónapra nem születnek csecsemők, meg aztán nincs olyan anya, aki ne tudná, ki a gyereke apja, de honnan van ennek a bestiának ilyen csintalan vére? Miért mászkál ilyen fiatalon fiúkkal? Régebben, egészen mostanáig semmi kétsége sem volt: Alka Anyiszja nénitől örökölte a forró vérét, azért is nem kedvelte az asszonyt, de most már ebben sem volt bizonyos. Pelageja feküdt még egy ideig, megfordította a feje alatt megforrósodott párnát, végül felkelt, Úgysem tudna most elaludni. Addig nem tud elaludni, amíg nem látja Alkát. • Az álmatlan éjszaka a vége felé járt. Ä túlparton már bomladozott a hajnalpír. A mulatozás még javában folyt. Harmonika zengett a felvégen (csak nem a fakitermelő elnökénél mulatoznak még mindig?), részeg asszonyok kántál- nak (ezek most már semmiben sem akarnak lemaradni a férfiak mögött)., Pelageja a mezőn, ment: istenem, csak részeg emberrel ne találkozzon. Megszólítja. Hazavon- szolja. Még meg is verheti — régi mondás: a részeg ember kiskirálynak hiszi magát. Igaz, magát nem féltette — ő aztán nem hagyja magát. De mit tehet, ha a lányát bemocskolják? Pelageja először akkor csípte rajta csintalan- ságon Alkát, amikor éppen ötödik osztályba járt. Télen történt, a nőnapon. Aznap éppen nagy baj érte őket — megbetegedett a Manyka tehenük. Az állatorvos nem volt otthon — bement a kerületbe. Most mi lesz? Eszükbe jutott a fiatal állatgondozó — mégis többet ért hozzá, mint ők. Szóval, evvel a fiatal állatgondozóval kapta rajta Pelageja a lányát! Csókolóztak! A tehénistállóban. Éppen akkor akaszkodtak össze, amikor az anya kiszaladt a moslékért. Az még csak hagyján lett volna, ha a fiú ölelgeti Alkát, de nem úgy történt. Álka tapadt a fiúra, akár a bogáncs. Kinyújtózkodott, lábujjhegyre állt, hogy minél jobban elérje a száját, ráadásul a két karjával a nyakába csimpaszkodott. Ez döbbentette meg akkor olyan nagyon Pelagej át. A gondozóval rövid úton végeztek. A kerület legeldugottabb porfészkébe küldték — akkoriban az asszonyoknak még volt hatalma. De hát az édeslányát hová küldheti az ember? Megverte, a lelkére beszélt — falra hányt borsó. Olykor-olykor mindenki behúzódik egy-egy sarokba, vagy a kert végibe, de Alkát mindig csak ott látni. Ha például Pelageja most belebotlott volna a fürdő vagy a magtár mögött, még csak fel se kiáltott volna meglepetésében... A klubban csak úgy rengett a föld — ennyi embert nagyon régen látott együtt a falujában. És a hegyaljáról egyre újabb és újabb fiatalok jöttek. Az erdőgazdaságból, a túlpartról, a szomszédos falvakból — a dél óta berregő motorcsónakok még most sem tértek pihenőre —, még a kerületből is érkeztek vendégek. Csendben, észrevétlenül átmászva a fakorláton, ugyanolyan csendben és észrevétlenül a tornácra akart jutni, ott táncoltak a fiatalok, de jól megjárta! — Nászasszony, drága nászasszony! De jó,hogy jössz! Éppen hozzád készültem. Hol van a ti Prokopjevnátok? — kérdem. — Plová dugtátok? Pelageja szerette volna széttépni a nászasszonyát, a szomszéd faluban lakó unokatestvére feleségének nővérét — igazán nem volt ínyére, éppen most és így, ez a találkozás! Persze, mondani mást mondott, mintha a világon a legdrágább kincse ez a pityókás, kipirult arcú asszony lett volna. — Jó napot, jó napot, nászasszony! — köszöntötte örvendezve Pelageja, még meg is hajolt: — Tiszteljük mink a rokonunkat. Igazán kedves vagy, hogy eszedbe jutottam. Anna Matvejevna, de igazán nem úgy festesz, mint aki hozzánk készült. Pedig nem lakunk a hetedhét országon túl. Azt hiszem, ma éjszaka mindenképpen ráínk akadtál volna. Egyszóval mindent elmondott, amit ilyenkor illik, sőt még többet is, mert ez az ostoba, részeg asszony a nyakába borult, csókolgatni kezdte, aztán meg bevonszolta a körbe. — Nézd csak, nézd csak a lányodat! Én láttam, gyönyörűség ránézni. Hogy ez micsoda szépséges! így aztán Pelageja benyomakodott a fiatalok közé, a részeg nászasszonya karján. Mégse kiálthat rá: „Hagyd már abba, te részeg némber!” — amikor körös-körül ott vannak az emberek. És egy perc múlva már ő is átölelte a nászasszonyát. Sose hitte volna, hogy ilyen kapós ez az Alka. Antonyida Petrovnának magas iskolája van, és mit csinál? A legszélén táncol. Méghozzá az édesbátyjával toporog. A másik városi kisasszony, az erdőkitermelő szövetkezet elnökének a lánya, az is tanult lány, az meg éppen semmit se csinál — petrezselymet árul, az igazat megvallva, csak néző. Az 5 Alkája meg! A táneolók kellős közepén, a főhelyen. Méghozzá kivel? Magával a túlparti komszomoltitkárral. Kell ennél jobb vélemény? Hisz egy ilyen pártember csak nem járatja le magát — csak nem táncolna rossz lánnyal. (Folytatjuk)
