Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-21 / 119. szám

A közművelődés kérdései

Egységes világkép

Mire jó az új tanterv?

&z évtized végéig bevezetésibe kerülő új tanterv sem végleges. Akik félnek a változtatásoktól, mert az általános iskolától öröknek és állandónak vélt ismeretek megtanítását várják el, igencsak csóválhatják fejüket e megállapítás hallatán. Pedig egyre jobban megismerve a tantervi tervezet részeit és már néípj gyakorlatát is a matematikában, óhatalanul eszébe jut az embernek: miért csak most, miért nem jöttünk erre rá előbb? A válasz persze magától értetődő és egyszerű. Most értek meg a társadalmi körülmények a változtatásra. De megvan a biztosíték arra, hogy most már nem is fog lemaradni az iskola a társadalmi folyamatok mögött. Nem maradhat le, ugyanis már most dolgoznak a kétezer utáni termék kimunkálásán.

VILÁGNÉZETI nevelés

Központ Kérdés és cél a világnézeti nevelés, mégpedig nem külön témaként, főleg nem külön órákban, hanem a tananyag részéként. Az anyagi világot egységben látni csak az a tanuló képes, akinek a fejében nem külön „dobozban” szerepei a kémia, a fizika, a biológia és a földrajz anyaga, hanem a szaktudományos ismereteket összefüggéseiben látja. Ezért, már az alsó tagozatban elkezdődik a természetismeret című tárgy oktatása. Egy tantárgy keretében tanulnak a gyerekek növényekről, állatokról, égitestek mozgásáról és mindazokról P jelenségekről, amelyeket ma- -laac^ ■

guk körül látnak. S ha így kezdik megismerni a világot, később sem lesz nehéz a szétváló tudományok egységben látása. A jövő útja pedig középiskolában az egy tantárgy keretében tanult anyagszerkezet, majd negyedikben a megint összefogott, anyagfejlődésnek elkeresztelhető tantárgy. Ezekben a tárgyakban összekapcsolódnak az anyagról fizikából, kémiából, biológiából tanult ismereteik. Nagy munka volt az új tantervek kidolgozása, még nagyobb lesz a távlati elképzelések megoldása, a tananyag ösz- szeállítása, a tankönyvek megírása stb„ de a legnagyobb fordulatnak mégsem itt kell bekövetkeznie és nem is távoli jövőben, de a jövő tanévtől kezdődően a pedagógiai szemléletben és elsősorban a pedagógusok felfogásában, . 1

r Az egyik megye! vezető szakfelügyelő fogalmazott úgy, hogy az oktatás szót törölni keli a szótárból, helyette a tanulás és tanítás maradhat csak meg. Es ebben a sorrendben,

MATEMATIKA A FELSŐ TAGOZATBAN

Nem véletlen, Hogy éppen a matematikában vezetik be először az új tantervet. A matematikatanítás tartalmi és módszertani változásai alapozzák meg ugyanis azt a szemlélet- és gondolkodásbeli változást, araeiy nélkül g gyerekek sem

lennének képesek átállni az új tanterv szerinti tanulásra, vagy inkább a tantárgyi anyagok megértésére.

Az alsó tagozatos matematika változásairól már szóltunk, a felső tagozatban is megkezdődött az átállás az ötödik osztályban, de mivel itt még a régi menetrend szerint alapoztak, ideiglenesnek hívják a tantervet. A következő tanévben szélesedik a belépő első és ötödik osztályosok köre. Hetvennyolcban pedig minden első és minden ötödik osztályban új módszer szerint tanítják az új tartalmú matematikát,

Ä felső tagozatos tantervről, az eddigi munka tapasztalatairól Szenczd Lászlóné szakfelügyelővel, a szekszárdi IV. számú iskola tanárával beszélgettünk,

Nemcsak tőle fialíotíam, Rogy aa új matematika anyaga az évek folyamán nem lineárisan, hanem koncentrikusan bővül. Mit jelent ez a nem szakmabeliek, a szülők számára?

— À gyerekek érteim! képességeinek megfelelően egy-egy témakör új, magasabb szinten megismétlődik. Vegyük például a sorozatokat. Már elsőben képeznek ilyet a gyerekek ábrákkal, a számfogalom kialakulása Után számokkal, majd felsőben törtekkel, tizedes törtekkel. Az osztály szintjének megfelelően, g felső tagozat végén ez kap;

tsoíődik a függvényábrázoláshoz és a térmértanhoz is- Az algebra és a mértan sosem válik ketté. Az új módszerben egy-egy óra is komplex. Van egy fő témája, ez bővül több más, később kibontakozó témakör előkészítésével. Ha így fogom föl, akkor már elsőben elkezdődik a térfogatszámítás vagy a függvényábrázolás előkészítése, de ugyanígy az egyenletmegoldás szabályainak felismertetése. A függvényekben gondolkozás a dialektikus gondolkozásmód alapja. Nem baj, ha a gyerekek a szabályt nem képesek szavakkal leírni, a lényeg a függvénykapcsolatok felismerése.

— Ez azt jelenti, hogy fejlődik a gyerekek kombinatív- készsége, logikus gondolkozása, sőt alkotóképessége, probléma- megoldó készsége és ezzel együtt személyiségüknek más vonásai is. Ez világos, de nem marad-e le emögött a számolási készség fejlődése?

SZÁMOLÁSI készség,

GONDOLKODÁS

— Nem hiszem. Az kétségtelen, hogy itt a képességek fejlődése fontos, a készségfejlesztés ennek csak eszköze, de egyrészt személyes tapasztalat, hogy akinél lemarad a számolási készség a gondolkozás mögött, az a régi tanterv szerint sem tudná jobban, másrészt meg példán bizonyítható, hogy mennyit kell így is számolni a gyerekeknek. Ha fölírok a táblára egy számsort, vagy más, játékosabb formát választva, valamely törvényszerűséget kell felismemiök a gyerekeknek, akkor legalább két-három, vagy ennél is több variációt kell kiszámítani ahhoz, hogy a sort folytatni tudják, tehát számolnak annyit, még többet is, és gyorsabban, mintha a régi módszer szerint tanulnának, -j

SZÜLŐI SEGÍTSÉG?

— Hogyan segíthet a szülő á felső tagozatban?

— Azt kell mondanom, hogy1 a gyereknek akkor tesznek á legjobbat, ha tartalmilag egyáltalán nem segítenek. Egyen-' letek már korán vannak, szóltunk róla, de a gyerek azt ter-' mészetesen nem tudja, hogy így hívják, mert erre az elméleti szintre — a szabály megfogalmazásáig — még nem jutottunk. Ebben az esetben csak árthat, ha valaki elmagyarázza neki az egyenleteket, mert beavatkozik a tanulás folyamatába és elveszi a gyerektől az egyenletmegoldás tartalmi lényegének felismerését Akkor lehet nyugodt a szülő, ha a gyerek otthon el tudja mondani, mit csináltak az órán,

Ä lényeg felismerése, a hiba megtalálása, javítására való igény és képesség. Okos kérdezés, az összefüggések meglátása és az ebből kialakuló egységes világlátás, mind abba az irányba hat, hogy már az általános iskolát elvégzett fiatal emberben kialakuljanak a szocialista embertípusra jellemző személyiségvonások. Nap mint nap tapasztalhatjuk — gyakran önmagunkon is — milyen nehéz levetkeznünk a belénk nevelt előítéleteket egy régvolt társadalom erkölcsi, szellemi utóhatását. A tantervi változtatásokat a társadalmi fejlődés tette szükségessé, ismételgetjük, és arra még ritkán gondolunk, hogyan fog visszahatni a tantervi változtatás a társadalom fejlődésére. Nem nehéz megjósolni, hogy szocialista emberré nevelt gyermekeink gyorsítani fogják ezt a fejlődést.

ZHÁROSI IBOLYA

am-'

Sztárt jött még a jánosáldás — meri hát miféle házigazda, aki búcsúpohár nélkül engedi el a vendégeit —, aztán még egy kör a „békére és barátságra” — a házigazda a küszöbön még egyet töltött annak, aki akart — és csak aztán mentek ki a szabadba.

A tornácon valaki nótára gyújtott, de Afonyka állatorvos (ez egyszer hasznos volt a parancsnoksága), élénken rendre utasította a rakoncátlant:-—'Lejjebb a hanggal! Énekelj-mulass — most nincs dologidő. De aztán halkan, halkan nekem!

Ezután az egész társaság a fakitermelő szövetkezet elnökéhez indult, akire Pelagejának, őszintén szólva, semmi szüksége nem volt. Legalábbis azok alatt az évek alatt, amióta a pékségben dolgozott, semmi dolguk nem akadt egymással, de, ki tudja, mit hoz a holnap. Ma semmit se tehet érted, de talán holnap az utadba kerül.

Szóval, nem lett volna rossz elmenni a fakitermelő szövetkezet elnökéhez. De hát mit tehet — Pavel most már teljesen összeomlott, az asszony karonfogta és hazavitte.

— Láttad a Pjotr Ivanovics nyári konyháját? Azt mondja az asszony: maga a mennyország. Egész nyáron nem lesz meleg a házban.

Pavel egy mukkot se szólt.

Pelageja elmesélte férjének a községi tanács elnökével folytatott beszélgetést a szénáról meg a bizonyítványról. Különben nem volt nagyon dühös, Rogy az elnök megint elmismásolía az igazolást a személyazonosságihoz. Alkának még egy éve van hátra — ősszel nyolcadikba megy —, addig még megtalálja ő a kiskaput. Valami kis ismeretsége még a kerületben is van. Például Ivan Fedotovics, a kerületi végrehajtó bizottságból. A háború után hányszor kisegítette kenyérrel — lehetetlen, hogy ne emlékezne rá, milyen jót tett vele.

Pelageja most máson törte a fejét — azon a rejtélyen, amelyet Pjotr Ivanovics adott fel neki. Három éven át mintha nem is tudott volna róluk, ma viszont meghívta — vajon miért?

Őrá semmi szüksége, az biztos — tűnődött Pelageja. Az ő ideje lejárt — ki hajhászná ma már a pékné kegyeit? Az emberek már rég teletömték a bendőjüket kenyérrel. Talán Alkával volna valami szándéka?

Fél füllel hallotta, hogy Szergej Petrovics nagyon meresztgeti a szemét Alkára, ha legalább valamivel célzott volna rá Pjotr Ivanovics: hát, ugye, Pelageja, mostanában nem nagyon találkoztunk, ki tudja, mit hozhat még az élet — hisz ért ő a 6ZóbóL

De semmilyen célzást nem tett.'

Gondolta: na, majd a búcsúzásnál à fülébe súgja. De hát akkor se súgott semmit. „Köszönöm, hogy megtiszteltek. Köszönöm.” És kész. Most mehetsz, törheted a fejed.

Azt is érthetetlennek és gyanúsnak találta, hogy csak úgy kutyafuttában hívták meg őket, amikor már minden vendég együtt volt. Lehet, hogy nem Pjotr Ivanovics ötlete volt, hanem valaki másé?

A Fatuskó Vaszkáé. (Magában csak ilyen csú- fondáros névvel illette a községi tanács elnökét)

Igen, persze, lehet, hogy így van, gondolta Pelageja. A Fatuskó fia nősülni készül. Folyton a házuk körül sündörög. Hát nem, Vaszenyka, kövér falat lenne az neked. Aki sokat markol, keveset fog. Baltával manapság nem sokra megy az ember az életben, na én, azonkívül mit tud

még a fiad? Nevetni való! Elment a városba, két évig tanult, és ugyanazzal a fejszével jött vissza. Ácsnak tanult ki.

Pavelon a hűs este sem segített. Mini valami zsák, úgy lógott az asszony karján.

Pelageja letette a kalapját, leoldotta a nyakkendőjét

— Tarts ki még egy kicsit. Nemsokára hazaérünk. Nekem is úgy ég a lábam.

Persze, ez a magas sarkú cipő valóságos kínszenvedés. A fene essen belé, aki kitalálta! Harmadik éve, hogy beszerezték ezeket a holmikat a kalapot is, a nyakkendőt is, a magas sarkú cipőt is. ügy gondolták: ha rendes, okos emberekkel járnak össze, nekik is lépést kell tartani a többiekkel. De vesztükre: három év óta most először mentek vendégségbe.

Agrafena háza mellett megálltak — Pavel teljesen kifulladt —, és akkor éppen Anyiszjába botlottak. Éppen a saroknál perdült ki, ráadásul nem is egyedül — a feslett Manykával.

Pavel alighogy meglátta drága nővérkéjét, megingott, mint a kivágott fa. Pelageja meg hirtelen azt se tudta, hova legyen, mintha elborult volna az agya.

S ekkor még egy ostobaságot követett el — lépre ment a Nagy Manyának.

Ez az undok ingyenélő azt mondja:

— Na, Prokopjevna, kijöttetek egy kis friss levegőt szívni?

— Ki, ki, Marja Arhipovna! Fekszik, fekszik ez az ember az ágyban: „Vigyél mán ki, asszony a friss levegőre”.

Mit is tehetett volna? Nincs otthon — az utcán van: ha egyszer kérdeznek, akár tetszik, akár nem, válaszolni kell.

(Folytatjuk.)