Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-21 / 119. szám

Balázs János dunakömlődi tanácstag

bemutatja választóit

r •— Mióta ól Dunakömlödön,

Balázs elvtárs?

— Itt kezdtem, itt végeztem. Tanulmányaimat befejezve, 1934-ben kerültem Dunaköm- lődre tanítónak. 1948-ban kineveztek az általános iskolába igazgatónak, ebben a beosztásban dolgoztam nyugdíjba kerülésemig. Több mint négy évtized. ismertem a felszabadulás előtti állapotokat, és természetesen a felszabadulás utáni Dunakömlőd fejlődését, változását is figyelemmel kísérhettem. Olykor megjelennek előttem a régi személyiségek. összehasonlítom őket a maiakkal. A rangot, a tekintélyt jelenünkben

a vagyon helyett a munka, á közszolgálat, az emberi tartás adja. Az új, kiemelkedő személyiségek sorába tartozik Uhrin Vendel, termelőszövetkezetünk elnöke. Ű « egyik

választóm. • >

* * ■

— uhrin Vendelt említve, megkezdte választói bemutatását?

i

— À 66-os, nagyközségi kör. zetben több. hozzá hasonló érdemdús, közösségi emaer lakik. Név szerint felsorolni valamennyit lehetetlen. Jelezni, érzékeltetni szeretném csupán, hogy az egykori szegények, nincstelenek közül számosán élvezik községünk lakóinak erkölcsi elismerését. A szó jó értelmében: nagy emberek. Meghatározó szerepük van abban, ami a fejlődés ,.vonulatában’’ Dunakömlödön történt

á .

— Legyen szives, elhelyezni a

66-os választási körzetet a község, számomra képzeletbeli tér^ I

— Béke utca. À páratlan oldalon az 1. házszámtől a 79-ig a páros oldalon a 2-től az 54- ig. Ez az én választási körzetem. Az 1. házszám alatt Forster József ács, a Béke utca 2-ben Herceg Jánosné nyugdíjas, az 54-ben Kovács János kézbesítő lakik. A Béke utca 79-et azért hagytam a sor végére, mert az a kisbolt Két üzlet van Dunakömlödön; a kisbolt és a nagybolt Az említett négy házszám között élnek a választóim. Tanítottam őket is. gyerekeiket is.

— Ez eleve tehát személyessé teszi a tanácstag és a választók kapcsolatát,

i

— Nyugodt lelki ismerettel mondhatom: igen. Hozzá tartozik azonban az igazsághoz, hogy akik az utóbbi években költöztek a környéző pusztákról Dunakömlődre, azokat ilyen meghitt közelről még nem ismerem. Ezzel szemben Lénárd Jánost, bár nem tanítottam — nem is taníthattam, hiszen ő nyolcvankét esztendejével nálam korosabb ember —, mégis régi barátomnak tartom. Kecskemétről települt ide, azokban az években, amikor községünk lakossága majdhogynem teljesen kicserélődött. Kertszomszédom naponta beszélgetünk, vékony- dongájú ember, mégis hallatlanul szívós, jminden reggel felballag a löszpartra, ahol kertjeink vannak. Oda feljutni már önmagában véve is teljesítmény. Lénárd János nem tud, nem hajlandó munka nél. kül élni. Vele szeretném példázni a körzetemben lakó emberek átlag fölötti szorgalmát, munkaszeretetét A múlt hétfőn tanácstagi beszámolót tartottam. Mit gondol, ki érkezett elsőnek? Lénárd János bácsi. Közéleti érdeklődése éppen olyan, mint volt huszonöt-harminc évvel ezelőtt A télen a termelőszövetkezet irattárát rendeztem. Találkoztam a keze írásával. Utána mondom neki: igazán szép írása volt

magának, János bácsi. Erre azt válaszolta: amit hittel végez az ember, az csak jó és szép lehet A legidősebb választópolgárok között van Égnemé, Mári néni. Dolgos öregasszony, elhagyta a nyolcvanat, de még tavaly, tavaly előtt a tsz-be járt zsákot foltozni. Panaszkodik: nem kap kényelmes cipőt Jó lenne, ha az ilyen panaszokban is el tudnék járni, illetőleg a cipőgyárak igazán gondolhatnának a göcsörtös lábú parasztbácsikra, parasztnénikre.

i

— Balázs elvtárs megfordul a választók otthonaiban?

— Számtalanszor: A lakás, a berendezés jól mutatja az életmódban bekövetkezett változást Elmúlt már az az idő, hogy a szobákat nem, csak a konyhát lakják, használják. Mindenütt megleljük a rádiót, a televíziót, és a gépesített háztartás számos kellékét. A könyv, a könyv. Ez még nem létszükséglet Esetleg a gyerekek olvasnak. Én mindig arra biztatom a szülőket: ajándékképpen könyveket vegyenek fiuknak, lányuknak, visszatérve a lakásokra, a portákra: az utca képe teljesen megváltozott. Szóval nemcsak belül mutatkozik meg az igényesség, a jómód. Mit mondjak? AZ aprócska ablakokat mindenütt nagyokra cserélték. Nagy gondot fordítanak az árkok, a jár. dák tisztaságára, csinosítására.

Ahol bajok vannak a kréta körül, ott ezt a többség azonnal szóvá teszi. Rendszerint engem kérnek meg, hogy figyelmeztessem a lustát, a rendetlent, aki a szennyvizet kiengedi az utcára, és a szemetet szétszórja oda, ahova neki tetszik. De az összehasonlítás mindenképpen a rendszeretők javára szól. El ne feledjem: Foster József, Fritz Ferenc és még hatan vagy nyolcán azóta építettek házat, mióta tanácstag vagyok.

I— Mióta tanácstagi

I

— 1950 óta. Ez nagyon érdekes, olyképpen, hogy a legfiatalabb választóm, Fábián Mag. di akkor még meg se született. Katári Pál meg alighanem ka- ronülő volt. a fiatalok többsége eljáró dolgozó. A lányok, az asszonyok a Paksi Konzervgyárban betanított vagy szakmunkások. A férfiak elsősorban a termelőszövetkezetben, állami gazdaságban, az erdőgazdaságban találnak állandó munkát. Néhányan Dunaújvárosba és Paksra járnak. Műszak után a szabad időt majd mindenki itthon, a saját kertjében tölti. Tehén, borjú a portákon nincs. Baromfi annál több. A sertéshizlalás is megy, de ahogy én látom, egyre csökken a sertéstartók száma. Bezzeg a termelőszövetkezetünk évek óta a megyében a legjobbak közé tartozik.

Lénárd János bemutatja Balázs János tanácstagoti

I

— Haladunk előre szépen. Nemrég kaptunk autóbusz- megállót. Nem hiszem, hogy a lakosság kérte volna, annál szerényebb az itteni nép. A tanácstagok jártak utána, köztük Balázs János. Ö igazán népszerű ember. Kertszomszédom, és mindig odajön hozzám beszélgetni.

— Tiszteljük. Szépen fölnevelté gyerekeit is. Egyik fia Miskolcon gépészmérnök, lánya tanárnő, kisebbik fia meg valahol, úgy tudom, tanul. Harminc éve ismerem, becsű- löm Balázs Jánost.

Sz. P.

I , , . Fotó: Gottvald.

Magyar-szovjet barátsági hetek

Ezen a héten a szekszárdi járás a gazdája a magyar- szovjet hetek rendezvényeinek. A program gazdag, sok községre kiterjed, s valameny- nyi társadalmi rétegnek hasznos.

Kedden a tolnai művelődési házban Tatár Lajos, a párt járási bizottságának első titkára nyitotta meg a szekszárdi járási hetet. Egy időben a Szovjetunió társadalmi, gazdasági fejlődését reprezentáló

kiállítás is nyílt. Ugyanezen a napon a tolnai selyemgyárban V. A. Muszin, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának osztályvezetője tartott előadást „Kommunista munkabrigádok tevékenysége a Szovjetunióban” címmel. A faddi művelődési házban fotókiállítást rendeztek.

Szerdán a decsi járási mű- vélődési központban nyílt meg a szovjet könyvek kiállítása.

Tegnap az Alsótengelici Állami Gazdaságban J. I. Fa- gyejev, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának főmunkatársa tartott előadást „A mezőgazdaság gépesítése a Szovjetunióban” címmel.

Ugyanezt ma a Szekszárdi Állami Gazdaságban ismétli meg J. I. Fagyejev.

A szekszárdi járás kiemelkedő eseményére szombaton, Bátán kerül sor, folklórest és magyar—szovjet baráti találkozó keretében.

Hatékonyság (IV.)

Nagyobb hozamokat, de hogyan?

K

ezdjük két példával. Széles körű vizsgálódások bizonyítják, hogy az ország kukoricatermése 10—15 százalékkal növelhető csupán azzal, hogy mindenütt idejében és szakszerűen vetik el, kellőképpen ápolják és gondosan takarítják be ezt a rendkívül fontos takarmánynövényt. Igen nagy veszteségeket lehet elhárítani a kenyérgabona megfelelő időben való betakarításával is. A termés minden egyszázalékos növelése T— illetőleg a veszteség csökkentése — több mint 7° ezer tonna kukoricával és 40 ezer tonna kenyérgabonával javíthatja a termelőüzemek eredményét, s egyidejűleg a népgazdaság gabonamérlegét.

Hasonló, vagy még elgon- dolkoztatóbb számokat kapunk akkor is, ha a növény- termelés más ágazatait vesz- 6zük szemügyre. Mindegyik arra figyelmeztet, hogy kézenfekvő lehetőségek vannak a hozamok növelésére, a megtermelt értékek megóvására. Nem kizárólag arról van azonban szó, hogy hektáronként többet takarítsunk be. Annak is kiemelkedő jelentősége van —■ mind az egyes üzemek, mind a népgazdaság szempontjából —, hogy milyen hatásfokkal sikerül hasznosítani a termeléshez szükséges anyagi és szellemi erőforrásokat, 'milyen eredménnyel járnak a különféle ráfordítások. Ezeknek a tényezőknek az összességét, szokták egy szóval hatékonyságnak nevezni.

Hosszú volna tételesen felsorolni a hatékonyság minden elemét a mezőgazdasági termelésben. Egyebek mellett igen nagy jelentősége van az ipari eredetű anyagfelhasználásnak. Jól érzékelteti ezt az a tény, hogy ma már 60 százalék körül van ennek az aránya a mezőgazdasági termelésre fordított összes anyagköltségekből. Az állami gazdaságokban ennél is nagyobb, meghaladja a 70 százalékot, a tsz-ek nagyüzemeiben 65, a háztáji gazdaságokban pedig 30 százalékra tehető.

Ez a helyzet is félreérthetetlenül mutatja, hogy milyen sok függ a gépek, a berendezések, a technikai felszerelések, a műtrágya, a növényvédő szerek, s a termelésben részt vevő más eszközök hasznosításától. Vegyünk sorra néhányat ezek közül. Mezőgazdaságunk tavaly 84 százalékkal több műtrágya-hatóanyagot használt fel, mint 1970-ben. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy ez a többletráfordítás mindenütt meghozta a lehetséges eredményt. Sőt, ennek az ellenkezőjét is állíthatjuk. Nincs olyan tsz vagy állami gazdaság, amelyikben ne lehetne javítani a talaj tápanyagellátásának hatékonyságát. Részint azzal, hogy az egyes határrészek, táblák tényleges szükségletének megfelelő tartalmú és mennyiségű műtrágyát használnak fel, s a legalkalmasabb időben. De azzal is, hogy csökkentik a műtrágya helyenként tetemes tárolási veszteségeit.

Sokat vitatott kérdés az öntözés fejlesztésének üteme, az öntözés módja, az öntözött növények köre, az egyes berendezések magas fajlagos költsége, az öntözés gazdaságossága. Egyetértés van viszont abban, hogy hazai viszonyaink között, kedvezőtlen csapadékú évjáratokban igen nagy a vízpótlás jelentősége. Biztonságosabbá teszi a termelést, javítja az áru minőségét. A túlön- tözés ellenben csak látszólag jár ilyen előnyökkel, mert valójában rontja a termés beltartalmi értékét, csökkenti az áru eltarthatóságát. Az üzemekben dönthető el, hogy mit mikor, milyen mértékben célszerű öntözni. Tapasztalatok tömege igazolja, hogy a szálas és a tömegtakarmányok szakszerű öntözésével nagy hozam- növekedést lehet elérni. Ez a felismerés még nem eléggé széles körű. Sem az, hogy az öntözés önmagában néni boldogít. Megfelelő táp- anyagellátás és más alapvető tényezők nélkül nem éri el a várt hatást.

Évről évre nagyobb területet ölelnek fel a különféle növénytermelési rendszerek. Az iparszerű termelés bevált módszereivé lettek, eredményességük kétségbevonhatatlan. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy már mindazt kiaknázták a nagyüzemek, ami a termelési rendszerekben rejlik. A nagy teljesítményű gépcsoportok, a termelés egész technológiája, a korszerű betakarítási módszerek alkalmazása még jelentős tartalékok feltárását kínálja. Igen fontos hozamnövelő tényező az egyes tájakon legmegfelelőbb növényfajok és -fajták meghonosítása. A költségek számottevő mérséklésére ad módot az energia takarékosabb felhasználása a termelésben és terményszárításban egyaránt.

Államunk továbbra is támogatja a népgazdasági szempontból fontos fejlesztéseket, köztük például a gépesítést, a szőlő- és gyümölcsöstelepítést. A termelés azonban konkrét üzemi keretek között szerveződik.

N

em az államtól, hanem a gazdaságoktól függ, hogy milyen jól hasznosulnak a termőföldek, az álló- és forgóeszközök, mennyire aknázzák ki a hozamnövelés, a költségcsökkentés lehetőségeit. Ha például a mezőgazdaság rendelkezésére álló mintegy 230 milliárd forint értékű állóeszköz-állomány kihasználását csupán néhány százalékkal sikerül javítaniuk, akkor több száz millió forinttal növekszik az üzemek együttes eredménye.