Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-20 / 118. szám
Nemzedékek és folytonosság Ifjúságkutatás a Szovjetunióban Az utolsó tíz évben az ifjúság kérdései mindenütt a világon a figyelem középpontjába kerültek. Nyugat-Európá- ban a diákmozgalmak kirobbanása után, a fejlődő országokban pedig a gyors demográfiai növekedés eredményeként jelentkező népesség- fiatalodás miatt kezdtek intenzívebben az ifjabb nemzedékkel foglalkozni. A szovjet ifjúságkutatást nem ilyen krízisjelenségek, hanem az a lenini gondolat hozta létre, mely szerint a szocializmushoz viszonyulását minden új nemzedék másképp, az előző szakasztól eltérő formában, környezetben alakítja ki. A szovjet kutatók ezt a másképpet kívánják tetten érni, s az ifjúsággal foglalkozó vizsgálatok beillenek a társadalom szerkezetét, mozgásirányát, változási tendenciáit feltérképező, rohamosan szaporodó szovjet munkák alapvonalába. így a Szovjetunióban az elmúlt 15—20 évben több mint 2 ezer ifjúság- politikai, ifjúságszociológiai tanulmány jelent meg. KI A FIATAL? Az antropometria, a lélektan, s a fiziológia erre az alapkérdésre adott válaszai igencsak eltérnek. A neves szovjet demográfus, B. Urlanisz az ember aktív (munkaképes) korát három életszakaszra bontja: ifjúság 16—24 évig (a tanulás, a szakmák elsajátításának időszaka), érettség. 24—44 éves korig, végül a késői érettség szakasza a 45—59 életévig. A különböző szaktudományi meghatározások summájaként az ifjúságot a marxista kutatás mint a társadalom osztály- differenciált 16 és 30 év közöttiekből álló szociális-demográfiai csoportját kezeli. E csoport helyzete és társadalmi szerepe, funkciói és tevékenységformái, érték-orientációja és világnézete, szükségletei és szociálpszichológiai jellemzői egyaránt függnek a történelmi helyzettől, a társadalmi, politikai rendszertől. Milyennek is mutatják a kutatási eredmények a sok milliós szovjet fiatalságot? Az első fontos döntést további sorsukról a fiúk és lányok — vagy inkább szüleik — a 8. osztály elvégzése után hozzák. 1969-ben az Orosz Föderáció iskolásai közül a nappali iskolák 9. osztályába 56 százalék, technikumba vagy a szakmunkásoktatásba 30 százalék ment tovább, több mint 10 százalék pedig dolgozni kezdett. Az utolsó években fokozatosan nő a munkásszakmák presztízse. Ugyanakkor a munkáspályákra készülők között az értelmiségi és alkalmazotti családok gyermekei még kis számban, mintegy 5—7 százalékban szerepelnek. Az életutak kiválasztásánál általában két tervtípussal, egy „megemelt ideálissal” és egy lehetséges „vereséget előrelátó tartalékváltozattal” találkozhatunk. A tartalék tervek léte különösen jellemzi a fiúkat és a falusi iskolákból jövőket. Bármilyen szovjet pálya- orientációs vizsgálat anyagát nézzük, az első helyen az egyetemekkel, főiskolák elvégzésével kapcsolatos tervek vannak. így Subkin professzor no- voszibirszkj kutatásában a városi fiúk 88 százaléka, a lányok 81 százaléka, a falusi fiúk 79 százaléka, a lányok 61 százaléka kíván valamilyen felső- oktatási intézményben továbbtanulni. Az utóbbi időkben ez a kép, bár csak kismértékben módosult a technikumok javára. MUNKASIF.TÜSAO Az ifjúság kivételesen fontos, kulcsszerepet tölt be a szovjet gazdaságban, hiszen az iparban foglalkoztatott munkaerő 54,2 százaléka, az egész népgazdaságban pedig * 48,9 százaléka a 16 és 30 év közötti. A fiatal munkások számarány-növekedésének eredményeként emelkedik az általános iskolai végzettség, s így például egy gépkocsiipari felvétel adatai szerint a munkások 31 százaléka 7—9 osztályt, 35,6 százaléka pedig 10—11 osztályt — ami a szovjet középiskola végének, az érettséginek felel meg — végzett. TOVÁBBKÉPZÉS Az elemzések azt mutatják, hogy a magas képzettségi szint kiegészítő ösztönző a továbbképzésnél is. Egy szverdlovsz- ki, uráli vizsgálat eredményei szerint a leérettségizett munkások 78 százaléka valamilyen formában továbbtanul, bár e munkások 93,8 százalékának képzettsége megfelel az általa végzett munka támasztotta követelményeknek. Ugyanakkor említésre méltó, hogy helyenként a munkások iskolai végzettségi szintje felülmúlja a termelés technikai szintjét; tehát elég gyakran olyan munkákat is 8—10 osztályt végzetteknek kell elvégezniük, amelyekhez jóval kevesebb iskolai végzettség is elég lenne. A munkásosztály és a fiatal munkások közéleti aktivitása nemcsak a gyárban, hanem azon kívül is a legkülönfélébb területeken jelentkezik. A helyi közigazgatásban, à szovjetekben a munkások aránya az 1939. évi 8 százalékról 1971- re 36,5 százalékra nőtt, s a városokban ez az arány jóval magasabb, eléri a 65 százalékot, s a Legfelsőbb Tanács tagjainak is közel 20 százaléka 30 évnél fiatalabb. FALUSI FIATALOK A falusi fiatalok meghatározás már önmagában is túl pontatlan és elmosódó, hiszen a falvak fiatalsága ugyanolyan differenciált mint a városoké, s inkább az életfeltételek és az életmód közös rendezőkereteit jelöli. A Szovjetunió hatalmas ipari fejlődésének és a rohamos urbanizáció eredményeképpen az 1930-ban még többségében (82 százalék) falusi lakosság 1970-re kisebbségbe (42 százalék) került. A szovjet szociológiai kutatások egyöntetűen a falusi lakosság, s különösen a mezőgazdaságban dolgozók elöregedéséről beszélnek. Eszerint ma a szovjet mezőgazdaságban dolgozók átlagéletkora 40 év. A művelődési szint, az iskolai végzettség rohamos növekedése a faluban is — ha a városi eredményeknél valamivel mérsékeltebben is — jelentkezik. Hagyományosan itt a férfiaknak volt magasabb végzettsége; ma a helyzet megfordult, a szovjet falvakban a nők iskolázottsági szintje valamivel a férfiak előtt jár. A fiatalok elvándorlásának a falvakból egyik alapoka a tanulási vágy, s a feltételezések szerint ez a migráció megfogható lett volna az elmúlt években alapított falusi középiskolákkal. A törekvés azonban nem volt elég sikeres; kiderült, hogy a helyben maradáshoz az egyszerű iskola kevés, viszont szép eredmények születtek a nagyobb falvakban, regionális alközpontokban létesített technikumokkal, szakmunkásképző intézetekkel. diAksAq A tudomány és a technika fejlődésével párhuzamosan az értelmiség a többi társadalmi csoportnál gyorsabban növekedett, A diákok, egyetemi hallgatók szerepét vizsgálja ebben a folyamatban a lenin- grádi tudományegyetem diákkutató laboratóriuma. Az értelmiségi csoportokon belül 6 évenként megkétszereződik a tudományos munkatársak száma, rohamosan nő a mérnökök csoportja, az egés2ségügy és az oktatás szakember-ellátottsága viszont mérsékeltebben, az értelmiség általános növekedési sebességének megfelelően gyarapodik. 1973-ban a Szovjetunióban! 2,5 millió hallgatóval 834 elvetem, főiskola működött. A felsőoktatás fejlesztésében figyelemre méltó a fokozatos decentralizáció tendenciája, a hagyományos egyetemi központok mellett újak alakultak ki Gorkijban, Novoszibinszkben, Dnyepropetrovszkban és a nemzeti köztársaságokban. A legutóbbi években a diákság „fiatalodik”, mind többen folytatják tanulmányaikat közvetlenül az iskola befejezése után. A szakmastruktúrára a mérnökhallgatók magas száma (40 százalék) a jellemző. Megnőtt az esti és levelező tagozatok szerepe: ma a hallgatók többsége ezekben az oktatási formákban tanul. A szovjet fiatalok sokrétű munkával, tanulással, közéleti tevékenységük ' fokozásával készülnek az SZKP XXV. kongresszusa nyomán a társadalomépítésben rájuk háruló feladatok teljesítésére. TAMÁS PA is 8» Pelageja azonban elhessegette magától feltoluló emlékeit — nem azért böjtölte ki ezt az ár- tányt, hogy arról csevegjen vele, milyen haja volt régen. Megint a tárgyra tért. Könnyű az ilyen részeg főnökkei szót érteni: vajból van a szíve. — Jó, majd kigondolunk valamit — motyogta a foga közt az elnök (gondolatban még mindig biztos a mulatságon járt). Aztán — mint a múltkor: „Add feleségül Al- kát a fiamhoz. Személyazonossági se kell hozzá, felvesszük.” Annyira erősködött, hogy az asz- szony már szinte bánta, hogy beszélt vele. Ötölt- hatolt neki : mostanság nem úgy van, mint régen, Vaszenyka, nem mink döntjük el a fiatalok dolgát. Meg aztán micsoda menyecske volna Alka — hisz tanul még. — De lehet, hogy még három évig is tanul. Alkának nem nagyon ment a tanulás: két osztályt is ismételnie kellett. Aztán mérgesen, mint egy harapós kutya nekitámadt: — Úgy,'szóval, az én fiam nem smakkol neked? — Dehogynem, dehogynem, Vaszilij Ignatye- vics. Most már, amikor a férfi támadásba lendült, semmit se ér, ha Vaszjának meg Vaszenykának szólítja. De magában azt gondolta: ugyan mi tetszene azon a fatuskón? Hisz te se vagy mézeskalácsból. Te is fatuskó vagy. Emlékszem én, nem felejtettem el, hogy rángattad a mulatságon a varkocsomat. Szerencséjére éppen ekkor lépett a tornácra Pjotr Ivanovics (a házigazdának mindenkiről gondoskodnia kell), mire az asszony karon fogta az elnököt, és bekísérte a szobába. így, a szovjethatalommal karonfogva jelent meg — hadd lássa mindenki. Nem jött még el az ideje, hogy őt a hátsó udvarba taszítsák. És Pjotr Ivanovics is csak hadd lássa, legalább majd gondolkodik — oko6 ember azl Közben a szobákban mindenki a nyitott ablak köré gyűlt — fiatalok mentek el a ház mellett: — Pelageja! Pelageja! Nézd'csak az Alkádat... — Az áldóját! — csettintett egy nagyot az uj- jával az állatorvos Afonyka. — Lám csak, lám, hogy belekapaszkodott a tisztbe! Érti a dürgést, haha! Még csak véletlenül se a közlegénybe... — Előttem, mint az igazgató előtt, így beszélni egy tanulómról.» — Ugyan hagyd el, Grigorij Vasziljevics, ami ezt az erkölcsöt illeti... — Erkölcstelen dolog egy tanulónak udvarolni — jelentette ki jó hangosan Afonyka —. de ha egyszer egy lány ilyen jó bögyös... Mire persze mindenki nyihogott — szórakoztató, ha másokat kezdenek ki —, Pelageja azt se tudta, hova legyen. A cafkáját! Már ilyen kicsi korában ragadnak rá a férfiak, mi lesz, ha nagylánnyá cseperedik? Pjotr Ivanovics, hála istennek, elvonta az emberek figyelmét a malackodástól, teletöltötte a poharakat és kijelentette: — Rajta, kedves vendégeim, a gyerekeinkre. — Úgy van! Értük élünk. — Meg-áll-junk! Afonyka, az állatorvos. Mi a fenét fundált ki ez a szurtos cigány? Mindig így van: az embereknek már jó hangulatuk támadna, amikor ez elkezdi meresztgetni a fekete szemét — biztosan beleköt valamibe. — Megálljunk! — üvöltötte megint Afonyka és felállt. — A mi szovjet ifjúságunkra! — Úgy van! — Az ifjúságra, Afanaszij Platonovics. — Meg-áll-junk! Fecsegők! Hát így állunk. Feláll ez a csenevész ördög, és foghegyről parancsokat osztogat, mintha nem rendes emberekkel volna dolga, hanem éppen az állatorvosi minőségében lovakat törne be. — Az ifjúság világszövetségére! A földkerekség egész fiatalságára! Ezt jól megmondta! A gyerekekkel kezdték, most meg már azt se tudják, miről van szó. — Inni — mindenki! — vezényelt újra Afonyka. Úgy körözött a fekete fejével, mint a varjú a szárnyával. Tekintete nem is végigsiklott, hanem végigmasírozott az asztal körül — és hirtelen Pavelra meredt — egyedül Pavel nem emelte fel a poharát. — Afanaszij Platonovicsnak — állt ki a férjéért Pelageja — mára elég, beteg a szíve. — Ra-gasz-ko-dom hoz-zá! Pjotr Ivanovics odaszaladt: ne húzódozz, egyezz bele. Ez a szörnyeteg meg mintha szónoki emelvényen állna: —- Elvileg ragaszkodom hozzá! — Igyál már egy cseppet — lökte meg a könyökével férjét Pelageja, és halkan a fülébe súgta: — Úgy se nyugszik addig ez a vaddisznó. Hát nem ismered? Igyál már, na, kinek beszélek! — Most már haragudott az asszony. (Afonyka áll, Pjotr Ivanovics kérleli.) — Meddig könyörögjek még? Mindenki rád vár. Pavel remegő kézzel fogta meg a poharat. — Hurrá! — rikkantotta Afonyka. — Hurr-rrá! — üvöltötték mindnyájan. (Folytatjuk.)
