Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-18 / 116. szám
Vendégségben Péten A vegyipar legnagyobb beruházása Fíí-rfnnál rossz út in<lul / Ul ICI Papkeszi irányába. Nagy tehergépkocsik, munkagépek tették tönkre. A vidék átalakul. Hazánk legnagyobb vegyipari területén gurul az autó, s Berhida község közepén balra mutat a nyíl: arra, ahonnan nagy tornyok, füstölgő kémények sejtetik a Péti Nitrogénműveket Már bent járunk Várpalota második kerületében, azaz Péten. Jobbról emeletes, házgyári házak szürkesége, balról családi házakból kertváros, virágos udvarokkal, sok gyerekkel. Egy forduló még jobbra, aztán balra, a sorompó előtt visz az út az óriáshoz, hazánk legnagyobb vegyipari üzeméhez, amelyet tavaly avattak fel. Négy évnél hosszabb ideig épült, s több mint tizennégy- milliárd forintba került. Az újságíró-szövetség agrár- politikai szakosztályának tag. jait Pestről autóbusz hozta, Kisgergely Lajos, az MSZMP KB tagja, a művek igazgatója, volt a szívélyes vendéglátó, munkatársai kísérőink. Mindenekelőtt rövid ismertető a gyárról. Építését 1930-ban határozták el, és 1932-ben már termeltek áz üzemekben. Két gyár is épült itt, egyik a Magyar Ammóniagyár, másik a Péti Nitrogén Műtrágyagyár nevet viselte. A két gyár 1933- ban egyesült, s Péti Nitrogén- művek néven működött. A felszabadulás után a gyár rohamosan fejlődött, hiszen az első időkben naponta húsz, később 130 tonna ammóniát gyártottak. Az általános fejlesztés a hatvanas évek közepétől tart. 1967-ben munkába állították a napi 420 tonna ammóniát gyártó egységet, majd egy Stamicarbon típusú karbamidüzem kezdte meg a termelést, napi 300 tonna kapacitással. a műtrágyák iránti fokozott igény, a mezőgazdaság fejlesztése, indokolttá tette, hogy napirendre tűzzék ezer tonna napi kapacitású műtrágyagyár építését. A Gazdasági Bizottság határozata alapján új, nagy kapacitású ammóniagyár épült. Ennek az üzemnek a termékei a következők: évente 620 000 tonna összetett műtrágya, 220 000 tonna pétisó és 200 000 tonna karbamid. összesen tehát több mint egymillió tonna műtrágya. A búza, kukorica vetés- terület hektárjára általában 2 —5 mázsa műtrágyát használnak. A beruházás összege meghaladja a tízmilliárd forintot, a gyár többi üzemének fejlesztésével együtt azonban a tizennégymilliárd forintot is eléri. A Péti Nitrogén- művek egymaga annyi műtrágyát készít, mint a TVK, a BVK és a régi péti gyár együttvéve. A gyár. Tolna megyei ipari üzemekhez szokott szem itt csak tágra tud nyílni, az agy sejtjeibe préselni a hatalmas méreteket, egyáltalán azt megemészteni, hogy Európa legnagyobb vegyigyárában kanyarog velünk a busz. Gyalog nem lehet bejárni egy nap alatt, a dolgozók — akiket helyváltoztatásra késztet munkakörük — kerékpárral járnak, a szerelőknek terepjáró áll készenlétben a műhelyek előtt, a munkásokat külön- autóbusz, menetrend szerint szedi össze délben, s viszi az étkezdébe. És az is természetes: mindenütt figyelmeztető táblák: Tilos a dohányzás. Próbaüzem, Vészé- lyes üzem, Belépés csak a beosztottaknak. kísérőink avatnak bennünket vegyésszé, konyhavegyész- szé. Annyit értünk meg az egészből: gázból, foszfátból, káliból lesz a műtrágya. Fiatal mérnök kísérőm mondja: a földgázt ebben a kompresszorban, komprimálják háromszáz atmoszférára, tisztítják, katalizálják, nyomatják, hevítik... S megmutatja a kompresszortermet. A szovjet gyártmányú gépek süvöltő hangot adva jól végzik dolgukat, alattuk NSZK-beli, svájci, meg ki tudja még felsorolni milyen gyártmányú masinák prüszkölnek, füstölnek, és a csövek erdején-labirintusán tekeregve a gáz, a folyadék, a nagy betontorony tetején, a szem- csézőben milliméteres golyócskává alakul át, hogy innen az óriásraktárba kerülve sorsára, szállításra várjon, a raktárban mintegy húszezer tonna műtrágyát tudnak tárolni — a szállítás azonban naponta történik. Annak örülnének Péten igazán, ha a napi termés kijutna a felhasználókhoz. Ez lenne az olcsó mulatság. Egyébként a péti látogatás arról győzhet meg bennünket, hogy napjainkban nem lehet a mezőgazdaság ilyen korszerű vegyipar nélkül életképes, rétről nemcsak műtrágyaféleség, hanem növényvédő szer is kerül a hazai felhasználókhoz. S mint az igazgató elmondta : tárgyalnak arról, hogy a szocialista országok Dithane-szükségletét Péten gyárthassák... Az újságírók a látogatás végén természetesen kérdéseikkel halmozták el a gyár vezetőit. Ilyenekkel: a műtrágyás zsákok minősége kifogásolható. A Péten készített zsákok minősége olyan jó — mondták a szakemberek —, hogy két méter magasságból háromszor leejthető, a benne lévő karbamid, vagy kálisó nem ömlik ki. A gyár termelési értéke évente 4,5 milliárd forint. A termelőberendezések nagy része a tőkés piacról származik, miután 3—4 olyan cég létezik csak a világon, amelyik a műtrágyagyártáshoz szükséges, drága gépeket készíti. Munkatársunk kérdésére válaszolva elmondta az igazgató, hogy „valószínű a jövőben nem engedünk annyi szennyvizet az élő vízfolyásokba, mint eddig.” Kísérleteket folytatnak, hogy minél tisztább szennyvíz kerüljön a Tolna megyén is átfolyó Sárvízbe, Sióba. Azoknak a termelő gazdaságoknak, amelyek ömlesztve, a gyárból viszik el a műtrágyát, a zsák árát nem számítják a termék árába. A folyékony műtrágyagyártásra folynak a kísérletek, azonban a mezőgazdasági üzemek ennek felhasználására még nem készültek fel. A héti látogatás n jJCU arról győz_ hét meg bennünket, hogy a vállalat a népgazdaság ötödik ötéves tervében a Péti Nitrogénművekre háruló feladatokat szocialista iparvállalattól elvárható módon teljesíti. Azaz, a magyar mezőgazdaságnak — az itt gyártott — kemikáliákból elegendőt, jó minőségben készítenek. PALKOVÄCS JENŐ Mérnök ÚJ UTCASOR LENGYELBEN M4tt: G. K. Hatékonyság (I.) Â beruházással kezdődik F ejleszteni, bővíteni, korszerűsíteni, versenyképesebbé válni, azaz — beruházni. A vállalati gondolkodásmód sémája így írható le még napjainkban is, bár sok minden történt, hogy e séma a tényleges társadalmi érdekelthez jobban igazodjék. Hatalmas summát költenek ugyanis a népgazdaság különböző területein beruházásokra, a szocialista szektor ilyesfajta kiadásainak teljes összege 1975- ben 141,4 milliárd forintra rúgott. A léptékre fényt vet, ha hozzátesszük: 1970- ben még 89,5 milliárd forintnál tartottunk. Baj-e, hogy évről évre nagyobbak a fejlesztési ráfordítások? Ez természetes kísérője a gazdasági növekedésnek, s előfeltétele a társadalompolitikai, életszínvonal-politikai célok elérésének. A gond ott van, hogy sűrűn nem áll arányban a ráfordítással a hozam, azaz olyasmire is költöttek, költenek, ami kamatként alig valamit, vagy semmit sem fizet Az új kórház, az iskola csak közvetve lehet — de lehet! — gazdaságos. A termelőtevékenységben azonban alapvető, hogy a beruházási eszközöket ott kell összpontosítani, ahol a befektetés a legtöbb hasznot hozza. Ez az elvi követelmény nem érvényesült megfelelő mértékben a beruházási tevékenységben. Az ismert gondok — a határidők és a költségek túllépése, a befejezetlen állomány növekedése, a megtérülés idejének háttérbe szorulása, stb. — végül is a központi szabályozás módosítását tették szükségessé. 1976-tól megszűnt a nyereség kötelező kettéosztásának — merevnek bizonyult — előírása. Fokozódik tehát a vállalat döntési önállósága — ne feledjük, tavaly 77,1 milliárd forintot vállalati döntési körben költöttek beruházásokra —, s a fejlesztésre fordított nyereség adómentességet élvez. Több területen, így például az építőanyag-iparban, az élelmiszeriparban, a teljes értékcsökkenési leírást is fejlesztésre fordíthatják. Ugyanakkor az állami irányítás arra ösztökéli a vállalatokat — egyebek között a fejlesztési alapból lerovandó építési adóval —, hogy a rekonstrukciós jellegű beruházásokat helyezzék előtérbe. A gépi beruházások megtérülése ugyanis gyorsabb, mint az építési és gépi fejlesztést együttesen tartalmazóké, s érthetően az időszükséglet is szerényebb, azaz a befektetés rövidesen kamatozni kezd. Hiba lenne azonban úgy vélni, hogy az említett — s a hozzájuk kapcsolódó — rendelkezések „rendet tesznek”, s úgy fog menni a beruházási munka, mint a karikacsapás. Az ipar állóeszköz-állománya öt év alatt — összehasonlító árakon számolva — 47 százalékkal bővült. Ezzel azonban koránt sincsenek zsinórban a gazdaságossági eredmények, bár javultak a korábbi időszakhoz mérten. Fényt vet a tartalékokra az az exportfejlesztési célokat szolgáló, s pályázati alapon megadásra kerülő 45 milliárd forintnyi hitel, amelyért ugyancsak nagy a „nyújtózás”. Bebizonyosodott, hogy vállalatok sora képes rövid idő alatt jelentős fejlesztéseket megvalósítani, mégpedig olyanokat, ahol a hozamok az átlagosnál magasabbak — pl. a közúti járműgyártásban —, vagy a megtérüléshez — így a vákuum- technikai iparban — igen rövid idő kell. Miért nem tették meg eddig e fejlesztési lépéseket? Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt rá pénzük. Bátran levonhatjuk tehát a következtetést: a fejlesztési források nem okvetlen ott képződtek, ahol azok fel- használása a legnagyobb eredménnyel járt volna, s hogy az állami támogatások sem mindenkor azt segítették napvilágra, ami a ráfordítás nézőpontjából kifizetődőnek látszott. T úlzás lenne a beruházási munkánál alapvető fordulatról beszélni. A nagy megrázkódtatásokat az egész gazdaság — s vele a társadalom — megérezné. A folyamatosságon és a fokozatosságon van a hangsúly, de mindenképpen '. a változáson. Igazság rejjik abban a vélekedésben, hogy a fejlesztések többségének gazdaságossága már akkor eldől, amikor a végrehajtást még el sem kezdték. A rosszul megválasztott beruházási célt, a silány és késedelmes kivitelezést, a közepes minőségű, s csakis belföldön értékesíthető terméket ugyanis semmiféle varázslat — és varázsló — nem változtathatja a ráfordítások bőven buzgó kamatforrásává, azaz nyereséggé. Bátai delegáció utazott Tambov megyébe Hétfőn reggel a Ferihegyi repülőtérről elutazott Tambov megye Goreloje községének Kari Marx kolhozába Fülöp László országgyűlési képviselő, tsz-elnök vezetésével az a delegáció, amelynek feladata a bátaj November 7. Tsz és a szovjet testvérmegye ismert kolhozának a kapcsolatiéivá» . le és az együttműködési s, ződés aláírása. Magyar-osztrák gépipari együttműködés Együttműködés alakult ki a magyar és az osztrák szerszámgépipar között. Egy korábban, kötött megállapodás alapján a magyar számjegyvezérléses szerszámgépek egy részébe egy osztrák vállalat öntvényeket gyárt, s a kész gépekből megvásárol néhányat. Az első megrendelést az öntvényekre a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat a közelmúltban küld. te el osztrák partnerének. Ausztria hazánk negyedik legnagyobb tőkés szerszámgép- vasarlója az NSZK, Olaszor- Ezág és Anglia után.
