Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

/ Mekkora a magyar nyelv Az arborétumban szókincse? A nyelvészeknek gyakran felteszik a kérdést: hány szó alkotja a ma­gyar nyelvkincset? A pontos válasz megadása nem könnyű, hiszen a nyelv állandó moz­gásban, változásban van: új szavak születnek, régiek avul­nak, kopnak ki a használat­ból. Különböző sajátos csoport­jai is vannak szókészületünk­nek: például a táj szavak, a szakkifejezések. Kérdés, hogy ezek figyelembe vehetők-e az összesítésnél, hiszen a köz­nyelvben nem használatosak. Az általánosan használt sza­vaknál is mérlegelni kell, hogy egy szó származékai közül mi számít önállónak; gondoljunk csak a temérdek képzett szó­ra, vagy ugyanannak a szónak írásban-hangzásban eltérő vál­tozataira. További kérdőjel, hogy része lehet-e a nyelvi számvetésnek a tolvajnyelv, a zsargon- és az általánosan használt idegen szókészlet? A válaszadáshoz a szótárak szókészletéből lehet kiindulni, ha viszonylag pontos számot akarunk kapni. Kétnyelvű nagyszótáraink megközelítően 230 000 magyar szó idegen­nyelvi megfelelőit tartalmaz­zák. Ennél jóval több, kereken félmillió magyar szó gyűlt össze az akadémiai szótár készülő kiadásához. A hatal­mas szókészlet azonban csak a magyar irodalmi alkotások­ban szereplő szavakat tartal­mazza. Az egyén természetesen en­nek a tengernyi szónak csak egy kis részét ismeri és még kisebb részét használja. Egy 14 éves gyermek ismerete 6—7000 szóra terjed, egy átlagos mű­veltségű felnőtt 50—60 000 szót is ismerhet, de ennek csak az ötödét használja aktív szó­kincsként. A szép és változa­tos magyar beszéd példaképei, Arany János munkái 27—28 ezer szót tartalmaznak, a te­mérdek Jókai-kötet 30 ezer szó variálásával íródott. (Pár­huzam a világirodalomból: Shakesepare 24 000 szóval élt műveiben, Victor Hugo 28 ezer­rel.) M ég egy adat összefogla­lásul: a nyelvi szakiro­dalom szerint valószínű, hogy az egész társadalom ténylegesen használt szókincse — most már minden nyelvi réteget beleértve — több száz­ezer szóra tehető. CSORNA BÉLA Fogyasszon több negatív iont! „Bion—78”: ezt az elneve­zést kapta az a készülék, amely negatív ionokat termel, s amelynek nagy szerepet szánnak a közlekedés-egész­ségügy fejlesztésében. Mint a szakemberek megállapították, az autóbuszok vezetőfülkéiben menet közben nemcsak az ionok egyensúlya bomlik fel, hanem — az üzemanyag égé­se következtében — rendkívül sok pozitív ion is keletkezik, ami károsan hat az ember idegrendszerére, teljesítőképes­ségére. A MEDICOR gyártotta ki­csi, mindössze tíz centiméter átmérőjű, kerek ,,oxigénhordo­zó” készülékkel végzett kísér­leteket a kis földalattin és a 107-es autóbuszon dr. Berecz- ky László pszichológus. A vizsgálatokat a műszakok, kez­detén, közepén és a munka be­fejezésekor tartotta. A pszichofiziológiai méré­sek eredményei azt mutatták, hogy a negatív ionok befolyá­solják. Bebizonyosodott, hogy az ionizátor nemcsak a szub­jektív fáradtságérzetet enyhí­ti, hanem valóban frissebbé te­szi a járművezetőt; használa­takor nem ingadozik a sofőr vérnyomása és pulzusszáma, nem növekszik meg arányta­lanul a reakcióideje és nem csökken figyelme. Sőt, a grafi­konról leolvasható, hogy az ionizátor hatására a figyelem átlagos terjedelme nagyobb, mint ionizátor nélkül. A kedvező tapasztalatok alapján a Budapesti Közleke­dési Vállalat ÿgy döntött, hogy a tömegközlekedésben részt vevő járművezetőit fo­lyamatosan ellátja .{Bion—78” ionizátorral. Kunszcntmiklós nagyközség ivóvízellátását szolgálja ez az új 500 köbméteres víztorony. Az építmény betonozási és csőszerelési munkái már befe­jeződtek és rövidesen elkészí­tik a belső víztároló műanyag bélését is. (MTI-fotó — Karáth Imre — KS) A tavasz megérkeztével, sokan keresik fel a botanikuskertjé­ről, híres Vácrátótot. Képünkön: a botanikuskert vízimalma. A vértesszöllősi növénymarad- ványos mésztufa paleobotanikai feldolgozásánál furcsa lenyomatok­ra figyelt fel dr. Skoflek István, az előember! tanyahely jégkori flórájának kutatója. Annyit meg­állapított, hogy a bizarr rajzolatú mintegy cseresznyemag nagyságú bemélyedések valamilyen bogyós gyümölcstől, esetleg magtól szár­maznak, a maradvány faját azon- / ban nem sikerült meghatároznia. - Ekkor történt, hogy egyik Olasz- j országból visszatért ismerősétől í ajándékba kapott egy doboz olaj­bogyót, amiről azonban megfe­ledkezett. Másfél esztendő múl­tán került kezébe ismét az olajbo­gyós doboz. Meglepetten tapasz­talta, hogy az összezsugorodott összeaszalódott bogyók kísérteti esen hasonlítanak a mésztufán- rejő, ismeretlen lenyomatok kó péhez. Az olajbogyókról készít negatív gipszöntvény azután ti" tázta a vértesszöllősi rejtélyt. I' derült, hogy a szőllősi lelet er detileg szintén olajbogyó volt. — RE R A vértesszöllősi rejtély Víztorony’76 HUMOR Egy idősebb kutyás hölgy lép a vasútállomás forgalmis. tájához: — Mikor érkezik a követ- kezg vonat Nyugatról? — Tíz óra 40-kor„ — És Keletről? — Tizenegy óra 43-koc, — Északról? — Tizenkét óra 6 perckor. : — Most hány óra? — Egy perc múlva lesz 9. — Gyere Fifi! — fordul a hölgy a kutyához. — Nyugod­tan átmehetünk a síneken. i íüSi — Doktor úr, nagyon hálás, vagyok önnek, hogy kigyógyí­tott a kleptomániából. — Én is nagyon örülök, de ha netán visszaesne a beteg­ségébe, hozhatna nekem egy szép zsebrádiót. — Itt a -felesége — szól a jegyár a rabhoz. ■— Melyik? — Iiogy-hogy melyik? — Maga nem, tudta, hogy bigámiáért ülök?! — Mi az: zöld és azt mond­ja „vau, vau”? — Beszédhibás béka. ;!::h — Vádlott, önnek azonnal észre kellett volna vennie, hogy az a pénztárca, amit ta­lált, az nem az öné! — Lehet, de a pénz, ami benne volt, nagyon ismerős­nek tűnt. A tanító megkérdi a diáko­kat: — Mi végtelen? — A világegyetem és a tan- év — hangzik a bölcs válasz, — De borzalmas is a nők­kel! — panaszkodik barátjá. nak X. — Az én feleségem olyan megbízhatatlan, mint az időjárás. — Az semmi! — torkolja le Y. — Az enyém olyan meg­bízhatatlan, mint az időjárás­jelentés. A fiatal férj első gyermeke születéséről beszélt társaság­ban. Szavaiból arra lehetett következtetni, hogy az ese­mény szörnyen megviselhette. A jelenlévő hölgyek egyike megelégelte a siránkozást és epésen megkérdezte: — Tulajdonképpen ki szült? Ön vagy a felesége? Az ifjú apa rendíthetetlen nyugalommal válaszolta: — Természetesen a felesé­gem, de őt elaltatták, miköz­ben én narkózis nélkül ültem a várószobában. A kis Erna apukájával sé. tál. Egyszerre csak udvaria­san köszön egy vadidegen fér­finak. # — Ismered ezt a bácsit? —’ kérdi a papa. — Persze, a környezetvédel­mi hivatalnál van — válaszol­ja a kis Erna. — Minden hé­ten jön, és az első, amit meg. kérdez anyutól, hogy tiszta-e a levegő? Egy agglegénytől megkérde- zik, miért nem nősült meg? — Minek nősültem volna? Itt van a két testvér, akik mindennel ellátnak. — És pótolhatnak egy fele. séget? — Miért ne? — hangzik a válasz — Nem az én testvé­reim! „Úgy látszik, valami nincs rendben az iránytűvel” — gon. dolta az Északi-sark kutató, amikor közeledni látta a né­ger törzsfőnököt. Az állatvédő egyesület iro.’ dájában felcsörren a telefonj •L- Jöjjenek azonnal — ha- bőgj a egy izgatott hang — a kertünkben a fán ül a postás és ingerli a bulldogunkat! A gyorsvonaton az egyik utas felfigyel arra, hogy a vo­nat túlságosan gyakran áll meg. — Miért álltunk, meg már megint? — kérdi a, ' kalauztól. — Mert egy tehén feküdt a, sínekre. — Tehén? De hiszen ma már ötödször állunk meg. Talán, olyan sok itt a tehén? — Dehogy, mindig ugyanaz a tehén, csak megint utolértük. — Hiába, öregszem — pa. naszkodik Kubala. — Mitévők legyünk — vi­gasztalja a cimborája — ez az egyetlen mód arra. hogy az ember sokáig éljen! — Azután pedig — mesélj zokogva az asszony — a fér­jem elment, hogy retikült ve. gyen nekem, és nem tért visz. sza. Mondd, te mit tennél az én helyemben? — Vennék egy másik réti. kült! — A tapasztalt idomító gya­korlatilag mindenre meg tudja tanítani a kutyáját. Én pél­dául rászoktattam Alma nevű kutyámat arra, hogy ne feküd­jön a dívány alatt — pedig ez volt a kedvenc helye. — No, és hogyan sikerült ezt elérnie? — Nagyon egyszerűen: le­fűrészeltem a dívány lábait! x

Next

/
Thumbnails
Contents