Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

KITÜNTETÉSEK Â FELSZABADULÁS 31. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL HAZÁNK felszabadulásának Sl. évfordulója alkalmából kormártykitüntetések átadásá­ra került sor tegnap Szekszár- don, a megyei tanács székhazá­ban. A munkában, a szocialista építésben érdemeket szerzettek tiszteletére rendezett bensősé­ges ünnepségen jelen volt Hor­váth József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára is. Az Elnöki Tanács megbízá­siból dr. Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke adta át a Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokoza­tát 11 kitüntetettnek. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta dr. Lencsés Gyula, a Tolna megyei Tanács igazgatási osztályának vezető­je és Rudas György, a tamási általános iskola igazgatója. Antóni István, a mőcsényi Völgység Népe Tsz függetlení­tett párttitkára, Karászi And­rás, a Mezőgép várdombi üzemegységének raktárosa, Kitti Mihály, az Alsótengelici Állami Gazdaság igazgatóhe­lyettese és Tancsik József, a várongi Petőfi Tsz elnöke a Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetésben részesül­tek. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Baranyi End­rénk a megyei tanács terv­osztályának főelőadója, Kiss János. a paksi Dunamenti Egyesülés főmérnöke, Marx Károly, a Tolna megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat almolnára,, Plell Já- nosné, a szakcsi Uj Élet Tsz takarmánykeverője, továbbá Tómann Györgyné, a Puha- földvári Kendergyár segéd­munkása. A felszabadulás évfordulója alkalmából, április 3-tól ren­dezett központi ünnepségeken számos Tolna megyei állt a kormánykitüntetésre érdeme­sek között, ez alkalommal is a Parlamentben, a MÉM-ben, to­vábbá a Minisztertanács ! Ta­nácsi Hivatalában. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta dr. Polgár Fe­renc, a Tolna megyei Tanács V. B. titkára, Bangó János, a tamási Béke Tsz ács szak­munkása, Gyöpös Ferenc, a dombóvári MÁV vontatási fő­nökség mozdonyvezetője, Ke­serű János, a T. m. kövendi Sándor Cipészipari Szövetke­zet elnöke, és Nagy János, a Paksi Állami Gazdaság igaz­gatója. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben ré­szesült Kedves Andrüsné, a Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalat szalagveze­tője, dr. Polgár Ferencné, a KSH Tolna megyei Igazgató­ságának osztályvezetője, Stein- bach Antal, a Dunaföldvári ÁFÉSZ igazgatósági elnöke, Va. dócz Kálmán, a Tolna megyei Könyvtár nyugalmazott igaz­gatója. BOROS ERNÖNÉ, a T. m. Szolgáltatóipari Szövetkezet tagja, Chrenóczy László, a T. m. ÁÉV műszaki igazgatóhelyette­se, Katona István, a TÁÉV hen­gerésze, Klemencsics Antal, a Simontornyai Bőrgyár főosz­tályvezetője, dr. Ötvös Imre dunaföldvári körzeti állator­vos, Paddi László, a ZIM bonyhádi egységének zomán- cozója, Puskás Lajos, a dom­bóvári MÁV építési főnökség pályamestere, ifj, Rácz János- né, a bátal November 7. Tsz baromfigondozója és Volentér Imre, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság gépkocsiveze­tője a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapták meg. • A Tolna megyei Tanács székházában április 3-án dél­előtt került sor különböző mi­niszteri kitüntetések átadásá­ra. összesen tizenheten kaptak Kiváló Dolgozó kitüntetést. « A honvédelmi miniszter a Honvédelmi Érdemérem 25 éves fokozatát három sze­mélynek adományozta. Az ér­demérem 20 éves fokozatát hárman, 15 éves fokozatát né­gyen,, tízéves fokozatát tizen­hármán kapták meg megyénk­ből. A kitüntetéseket dr. Szabó­pál Antal, a megyei tanács elnöke, a polgári védelem me­gyei parancsnoka adta át. • A munkásőrségben és a ter­melő munkában teljesített helytállás elismeréseként a honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatával tüntette ki Lőwi Vilmost és Venter Jó­zsefet. A kitüntetés ezüst fo­kozatát Szőke Győzőné és Hol­mik Lajos, bronz fokozatát Zi­lahi István és Adorján Ferenc kapta. Tegnap délelőtt a KISZ Tolna megyei Bizottságán is kitüntetések átadására került sor. A kitüntetéseket Péti Im­re, a megyei bizottság titkára köszöntötte. Varjas János, a megyei bizottság első titkára és Keresztes János, az MSZMP Szekszárd városi Bizottság csoportvezetője ez alkalomból kapta meg az Ifjúságért Érdem, érmet. KISZ-érdemérmet négyen, Uttörővezetői Érdemérmet ket­ten kaptak. Az ünnepségen Varjas János, a mozgalmi munkában kimagaslóan jól dolgozóknak hat Kiváló Uttö- rővezető, öt Kiváló Ifjúsági Vezető és tizenhét aranykoszo­rús KISZ-jelvényt nyújtott át. EZÜTÁN dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese az Oktatásügy Kiváló Dolgo­zója kitüntetést két pedagó­gusnak, Kiváló Dolgozó kitün­tetést két dolgozónak adta át. Miniszteri dicséretben tizen- ketten részesültek, a kulturális miniszter által adományozott miniszteri dicséretet egy fő kapta meg. aiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiniiiiiiiii ték, egy öregember tehetetlen dühében P. községben' fel­akasztotta magát, képtelen volt elviselni családja „költekezé­seit”, s amikor megvették a te­levíziót, az öregember végzett magával. Megrendülve hallgattam tör­ténetét. Meggyőződésem, ebben az öregemberben oly mély nyo­mot hagyott a múltbéli rettegés a holnaptól, hogy még a ke­nyeret is úgy ette: maradjon néhány falat reggelre, hiszen mit lehet tudni. Én még emlékszem: a sze­gényember örökké félt. Jaj, mi lesz, ha behívják az uramat katonának, jaj, hová leszünk, ha ránktör a betegség, jaj, csak a hízónak való megmaradjon, jaj, csak jusson aratórész. Ösz- szel rettegtünk a nyári hóna­poktól, mert tudtuk, májusra elfogy a szalonna, júniusig ki­ürül a zsírosbödön, akkor is, ha csak nézzük. Nyáron félve vártuk a telet, előjöttek a ci­pő-, a ruhagondok ... Gyakran ,“”“3 negyvenévesek számára sors- élmény-e a létbiztonság? Gye­rekfejjel „megkóstolták” a holnapoktól való félelmek ke­serű poharát, majd belenőttek a hatvanas évekbe, s ettől kezdve még ha előlegképpen is, de a havi fix biztos, fizet a téesz is a tagjának. Életünk természetes eleme a létbizton­ság, s a középnemzedék szá­mára valószínűleg ez a legna­gyobb sorsélmény, mivel szol­gák már nem voltak, de a fé­lelmeket, a kenyértelenségtől, a hidegtől, a munkanélküliségtől gyerekfejjel még átélték. A munkára ü ság egyenes folytatása: az új, komfortos családi ház, fürdő­szobával, vízvezetékkel, gépe­sített háztartással, s mind gyakrabban autóval. Nincs megállás. Az ám, az autó. Tíz év óta gyakran mellőzöm az autó­buszt, pedig a szegedi járat ki­fogástalan, igazán kényelmes, szinte háztól házig szállít, Szekszárdon felszállók, otthon leszállók. Mellőzöm az autó­buszt, mert jobb az autó, nem vagyok időhöz, menetrendhez kötve, indulok, amikor aka­rok, maradok, amíg nekem tet­szik. Az egészben csupán any- nyi a meglepő, hogy nekem nincs autóm, a fiamnak lesz két év múlva. Hol az egyik barátom visz haza, hol a másik. Lovasnem­zetből autósnemzet lettünk, a távolságok eljelentéktelened- nek, s kitágul a világ. Tehe­nész barátomnak módjában áll az országot bejárni, vagy ép­pen a jugoszláv tengerparton tölteni szabadságát. Jobban él és többet él, mint valaha apái. Ez a többet élés a mai tizen­évesek sorsélménye. Gázon főzni és tűzhelyen főzni kü­lönbség. Az utóbbi az előzőhöz képest időigényes. De időt ta­karítunk meg a Vízvezetéktől kezdve a betakarító gépsorokig, mindennel. A középparaszt a kútról hordva a vizet, valamikor egy órát foglalatoskodott a jószág itatásával : háromszor húsz percet; reggel, délben és este. Ez ma nincs. Egy órával több az övé. De keres magának más mun­kát. A hetvenéves Bóna szom­széd számára sorsélmény, hogy megszűnt a cselédvilág. Negy­venéves fia számára sorsél­mény, hogy van Zsigulija, s „hipp-hopp, ott vagyok, ahol akarok”. De mi lesz sorsél­mény a tízéves Bóna-unoká­nak. Az talán, hogy tízéves ko­rától kádban fürdik? Nem hi­szem. Arra sem számíthatunk, hogy tovább élnek benne öreg­apja és apja eszmélései, örö­mei. lehető­ségként kínálja magát az unokának az alkotás, az emberi kiteljesedés életre szóló élménye. És sze­rintem a mai tizenévesek fog­ják a több szabad időt igazán tartalmasán eltölteni. Nem mi, ők. S nekik ez lesz majd húsz év múlva a meghatározó sors­élmény? SZEKULITY PÉTER Természetes Táviratváltás Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából megyénk vezetői, K. Papp József, a megyei pártbizott­ság első titkára és dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke táviratot váltottak szovjetunióbeli testvérme­gyénk, Tambov megye vezetőivel, V. I. Csornijjal, a Tambov megyei pártbizottság első titkárával és V. 1. Makarovval, a Tambov megyei szovjet elnökével. A megyénk vezetői által küldött táviratban többek kö­zött ez olvasható: „Köszöntjük azt a szovjet népet, an­nak fiait, akik elhozták népünk számára a szabadságot. A magyar nép bizonyította, hogy testvéri szövetségben a Szovjetunióval élni tud a lehetőséggel és eredménye­sen építi a fejlett szocialista társadalmat.’’ Tambov megye vezetői táviratukban köszöntik Tolna megye kommunistáit és minden dolgozóját nagy nemzeti ünnepünk alkalmából. Táviratukban elismeréssel szól­nak elért eredményeinkről: „Az Önöeredményei meg­győző példája a legyőzhetetlen marxista—leninista ta­nítás erejének, pártjaink, országaink, népeink szilárduló egységének." — olvasható a táviratban. Mindkét táviratban, mindkét megye vezetői kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a jövőben még tovább erő­södik a szovjet és a magyar nép, a testvérmegyék dol­gozói közötti megbonthatatlan barátság. Koszorúzási A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ha­zánk félszabadulásának 31. év­fordulója alkalmából szomba­ton délelőtt koszorúzási ünnep, séget rendezett a Szabadság té­ri szovjet hősi emlékműnél. A koszorúzási ünnepségen megjelent Apró Antal, Benke Valéria, Fock Jenő, Huszár Ist­ván, Nemes Dezső, Németh Ká­roly és Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tágjai; Gyenes András, Győri Imre és Pullav Árpád, a Központi Bizottság titkárai, to­vábbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gazda, sági és kulturális életünk sok vezető személyisége. Az ünnep- ségen részt vettek a Budapes. ten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői is. Kürtszó harsant. amikor Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke — Czinege Lajos vezér­(Folytatás az 1. oldalról) ért. A Szovjetunió volt az első nagyhatalom, amely hazánkat egyenjogúnak ismerte el. Ezután dr. Rúzsa János a há­rom évtizedes munka eredmé­nyeiről, gondjairól beszélt, majd ezeket mondta: — A harmincegy év - alatt megtett útra visszatekintve, a munka eredményeit számba véve, jóleső érzés tölti el az embert. À magyar nép alkotó munkája a párt vezetésével nagyszerű eredményeket ho- zott. hiszen nemcsak újjáépí­tette az országot, hanem telje­sen új, szocialista Magyarorszá­got teremtett. Alig több mint három évtized alatt gyökeresen és örökre fel­számoltuk a kizsákmányoló osztályok uralmát, megterem, tettük a munkáshatalmat, amely szüntelenül erősödik, fej. lődik. A harmincegy év alkotó munkájának minden eredmé­nyét nem lehet számokban ki­fejezni. Lényeges változás, hogy a szocializmus alapjainak megszilárdulásával erősödött társadalmunk erkölcsi, politi- kai egysége. A szocialista haza építésében, védelmében a dol­gozó osztályok érdekei azono­ünnepségek ezredes, honvédelmi miniszter társaságában — a koszorúzás színhelyére érkezett. A disz, század parancsnoka jelentést tett az államfőnek, aki ezt kö­vetően a honvédelmi miniszter­rel együtt ellépett a díszegység sorfala előtt és üdvözölte a ka. tonákat. A szovjet és a magyar Ilim. nusz elhangzása után megkez­dődött a koszorúzás. A Nép. köztársaság Elnöki Tanácsa ne- vében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első titkára és Biszku Béla, a KB titkára, az MSZMP Politikai Bizottságé- nak tagjai; a Minisztertanács nevében Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai he. lyeztek el koszorút az emlékmű talapzatára. sak, ezen munkálkodik a mun. kás, a termelőszövetkezeti pa­raszt és az értelmiség. A párt XI. kongresszusának határozatára utalva idézte a szónok: „A következő 15—20 évben az a feladat áll előttünk, hogy tovább haladjunk a szó- cializmus építésének útján, fej. lett szocialista társadalmat te. remtsünk hazánkban, s így kö. zelebb jussunk történelmi cé­lunkhoz. a kommunizmushoz.” Dr. Rúzsa János így fejezte be ünnepi beszédét: — Legnagyobb nemzeti ün= népünkön örök hálánk és tisz­teletünk száll felszabadítónk, a Szovjetunió és kommunista pártja felé. Nagy nemzeti cé. lünk, a fejlett szocialista társa, dalom felépítése, arra szólít fel bennünket, hogy fogjuk össze még jobban erőinket, építsük fel a fejlett szocialista társa­dalmat, amely elvezet az új vi. lághoz. a kommunizmushoz. Az ünnepi beszéd után a Pé- esi Balett adott művészi mű­sort. 1976. április 4. Ünnepi gyűlés Szekszárdon

Next

/
Thumbnails
Contents