Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
Szovjet és magyar vezetők táviratváltása r Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából L. I. Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, N. V. Pod- gornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a következő üdvözlő táviratot küldte a magyar vezetőknek: KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, az MSZMP KB első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Topácsa elnökének, LÁZÁR GYÖRGY elvtórsnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. BUDAPEST [ Kedves elvtó rsak? ' A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és Minisztertanácsa, az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, c Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek nemzeti ünnepük — Magyarországnak a fasiszta elnyomás alóli felszabadítása 31. évfordulója alkalmából. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg felszabadító küldetését teljesítve kiűzte Magyarország földjéről a fasiszta elnyomókat, a magyar nép életében új, nagyszerű fejezet kezdődött. A magyar dolgozók, a kommunisták pártjának vezetésével, a szocializmus építésének útjára léptek, és történelmileg rövid idő alatt korszerű ipart, élenjáró mezőgazdaságot hoztak létre, nagy eredményeket érjek el a tudomány és a kultúra fejlesztésében. A testvéri Magyarország jelenleg sikeresen váltja valóra a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának a fejlett szocialista társadalom felépítésére vonatkozó útmutatásait. Széles körű megbecsülésre tett szert a Magyar Népköztársaság következetes külpolitikája, aktív részvétele a békéért és a nemzetközi biztonságért folyó küzdelemben, hozzájárulása a szocialista államok közösségének erősítéséhez. A szovjet emberek nagyra értékelik pártjaink, országaink és népeink megbonthatatlan szövetségét, a jelenkor valamennyi alapvető kérdésében megnyilvánuló teljes nézetazonosságot, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti, állandóan fejlődő sokoldalú kapcsolatokat. E nevezetes napon kívánunk önöknek, kedves barátaink, és a testvéri Magyarország dolgozó népének új sikereket a szocializmus építésében, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak valóra váltásában, a népgazdaság fejlesztésének V. ötéves terve teljesítésében, s kívánunk hazájuknak további felvirágzást. Éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátsága. L. I. BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, N. V. PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, A. N. KOSZIGiN, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke a következő táviratot küldte a szovjet vezetőknek: L. I. BREZSNYEV elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. MOSZKVA Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, egész népünk nevében szívből köszönjük nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából hozzánk intézett szívélyes üdvözletüket és baráti jókívánságaikat. 31 éve annak, hogy a szovjet hadsereg hősies harca eredményeként népünk a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás útjára léphetett. Az elmúlt évtizedek alatt történelmi lépést tettünk előre, leraktuk és megszilárdítottuk a szocializmus alapjait, nagy eredményeket értünk el az ország anyagi és szellemi javainak gyarapításában. Dolgozó népünk most a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a XI. kongresszuson megjelölt feladatok végrehajtásán, a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodik. Felszabadulásunk óta hazánkat, népünket a testvéri barátság és a sokoldalú együttműködés széttéphetetlen szálai fűzik a társadalmi haladás élharcosához, nagy szövetségesünkhöz, a kommunizmust építő Szovjetunióhoz. Azon leszünk, hogy e testvéri kötelékeket tovább erősítsük. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság e marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elveitől vezérelve — vállvetve a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunióval — következetesen síkraszáll a szocialista országok együttműködésének széles körű fejlesztéséért, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom internacionalista egységének további erősítéséért, minden antiimperialista erő tömörüléséért, közös célkitűzéseinkért, a békéért és a társadalmi haladásért. A tisztelet, a megbecsülés és az elvtársi szeretet érzésével üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely az elmúlt hetekben tartotta meg XXV. kongresszusát. A szovjet kommunisták ezen a történelmi jelentőségű tanácskozáson áttekintették a kommunizmus építésében elért nagyszerű eredményeket, a XXIV. kongresszuson elfogadott béke program végrehajtásában elért nagy sikereket és kijelölték a továbbhaladás útját. Az SZKP XXV. kongresszusa nemcsak a Szovjetunió^ népei számára volt kiemelkedő esemény, hanem a szocializmust építő népek, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom, az egész haladó emberiség Számára is. Nemzeti ünnepünkön a magunk és a magyar nép nevében további nagy sikereket kívánunk önöknek és az önök személyén keresztül a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a kommunizmus építésében, az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak valóra váltásában. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY« a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának «Inöke. ---------------E ZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN ÍGY LATJA A HETET KOMMENTÁTORUNK, RÉTI ERVIN: ALIG NÉHÁNY NAPJA a világpolitika egyik „ideggócában”, Ciprus szigetén jártam. Ott állhattam a főváros központjában, a patinás Ledra szálloda előtt, ahol a Patricia checkpoint-nál (ellenőrzőállomás) „határrá” vált az utca. Farkasszemet néztek egymással a görög és török zászlók, s a talán százméteres senki földjén ENSZ őrbódék, szigorú igazoltatás. Érthető meglepődést okozhatott, amikor egy fekete hajú asszonycsapat viszonylag zavartalanul átsétált a görög zónából a török övezetbe. Kiderült, hogy semlegesekről van szó: maronitákról, akik a háromszáz kilométer távolságban fekvő Libanonból menekültek át... Ez az emlékkép idéződhetett újra fel, amikor a hét elején minden eddiginél hevesebb harcok zajlottak Libanonban (a büszke Hilton hotelben szinte emeletenként alakultak ki a frontok); azután megkezdődött a menekültek özönlése a „nyugodt” Ciprusra; majd az utolsó órában létrejött a fegyvernyugvási megállapodás. (Előtte még egy közjáték történt: Waldheim ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács elé kívánta utalni a bonyolult válságot, de ez a törekvés széles körű elutasításra talált) A tűzszünettel kapcsolatban joggal vetődnek fel bizonyos kételyek, hiszen a korábbi fegyvernyugvás január 22-én történt — akkor egy tízhőnapos polgárháborús szakasz lezárásaként — s nem volt hosszú életű. A libanoni rendezésre különösen nagy szükség van most, amikor a Közel-Keleten ellentétes folyamatok tanúi lehetünk. Izrael megszállt területein hatalmas erejű sztrájkmozgalom robbant ki, s az arab lakosságnak ez a véleménynyilvánítása újra felhívta a figyelmet a helyzet súlyosságára. Persze az adott helyzetben ez nem vezethet átfogó, an- tiimperialista arab fellépésre, hiszen a legnépesebb arab ország, Egyiptom vezetése, folytatja külön útját. Szadat elnök a héten megkezdte nyugat-európai körútját (Bonn és Párizs az első állomások, de sort kerített egy bajorországi kitérőre is, ahol Strauss CSU pártelnökkel találkozott). Kairó elsősorban segélyért és fegyverekért kilincsel. A gazdasági nehézségekkel küszködő Egyiptom nem tül csábító, ha a befektetések jövedelmezőségét szigorúan üzleti szempontok alapján ítélik meg, ezért „politikai valutával”, további engedményekkel szeretnének fizetni. Ezzel kapcsolatosan a Szovjetunió újabb nyilatkozatban figyelmeztette Kairót a mind gyakoribbá váló, szélsőséges egyiptomi megnyilvánulások veszélyeire. A héten számos jelentés érkezett kelet— nyugati tárgyalásokról, főként a katonai enyhülés vonatkozásaiban. Jubileumot ülhettek Bécsben és Genfben, ha nem is voltak különösebben ünnepi keretek, hiszen ezek a kerek számok a megbeszélések hosszadalmasságát bizonyítják. A közép-európai haderőcsökkentési konferencia századik, a genfi leszerelési bizottság hétszázadik összejövetelét tartotta, de az alapvető álláspontokban nem történt közeledés. Valamelyest előrehaladt a teljes atomcsönd ügye. Az 1974-ben kötött szovjet—amerikai megállapodás értelmében az idei április 1-től nem hajtanak végre 150 kilo- tonnásnál nagyobb föld alatti nukleáris robbantásokat, ha sikerül megegyezni a békés célú atomrobbantások kérdésében is. (Milyen terjedelműek lehetnek, hogyan különböztethetők meg a fegyverkísérletektől stb.) Ez a kiegészítő egyezmény még nem jött létre, de a Szovjetunió vállalta, hogy a szerződés hivatalos életbe lépése nélkül is betartja a 150 kilo- tonnás határt, amennyiben, az Egyesült Államok is ezt teszi. A szovjet sajtó — sa Pravda hasábjain Arbatov professzor, akit a legjobb Amerika- szakértők között tartanak számon — felhívta Washington figyelmét a realitások tiszteletben tartására; csakis kölcsönösen előnyös és elfogadható alapokon lehet tárgyalni, tehát kilátástalan minden olyan amerikai próbálkozás, amely egyoldalú előnyökre törekszik. A józan intés ugyancsak időszerű: az amerikai elnökválasztási kampány, a nyugatnémet választások közeledése, Nyugat-Európa belső gondjai sok esetben hisztérikus idegháborúra ösztönöztek. A jelöltek megpróbálják egymást jobbról előzni: felelőtlen kijelentéseket tesznek. Ilyen légkörben azonban nehéz előrejutni. A nemzetközi erőviszonyok problematikája ezért kapott olyan fontos helyet a bolgár pártkongresszuson is. Todor Zsivkov beszámolója, valamint a külföldi delegációvezetők, köztük Kádár János felszólalása, joggal hangsúlyozták: amint az Helsinki előtt és Helsinkiben történt, ebben a szakaszban is érvényre kell juttatni a békés egymás mellett élés elveit, megerősíteni és visszafordíthatatlanná tenni az enyhülést. EURÓPA NYUGATI RÉSZE a héten változatlanul saját belső ügyeivel volt elfoglalva. Portugáliában kihirdették a demokratikus alkotmányt, amely biztató lépés, de minden bizonnyal újabb provokációkat vált ki a reakció oldaláról. Spanyolországban „demokratikus koordináció” elnevezéssel egyesültek az ellenzéki erők, s a nyílván megriadt királyi kormány újra a leplezetlen terror eszközeihez nyúlt: betiltotta a tüntetéseket, baloldali vezetőket tartóztatott le, s perekkel fenyegetőzik. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiu. Sorsélményeink o Vasárnap ra, meghitt beszélgetésre ébredek. Váratlanul vendégek jöttek otthonról? Könnyen lehet, hányszor előfordult már, hogy se levél, se üzenet, s kora reggel vagy késő este kopogtatnak az ajtónkon. Jöttünk, ha köllünk, maradunk, ha nem köllünk, visszafordulunk. Az otthoniak nem szoktak előre bejelentkezni, úgy tartják, felesleges. Jó két esztendeje Antal bátyám még azt is megcsinálta, hogy elindult Dunaújvárosba, aztán Szekszárdon gondolt egyet, leszállt a vonatról, utána fél napig járta a várost, hogy rámtaláljon, mert még a címemet sem tudta. Az AGROKER egyik szakmunkása vezette el hozzám, ő volt a huszadik ember, akit megszólított, ezt és ezt az illetőt keresem, valami kis útbaigazítást adna-e nekem, jóember? Végül kapott, nemcsak útbaigazítást, kalauzt is. Mintha most az öreg Bóna szomszéd hangját hallanám. Ha 5 jött, őt is szívesen látom. Nyilván „bevette” a restiben a féldecit, s attól eredt meg a nyelve. Amúgy csendes, szófukar ember, gyermekkorom óta ismerem, néhányszor a tanyán meglovagoltatott a térdén. Cselédkorában éppen annyi idősnek láttam, mint amennyi idősnek most látom. Mióta eszemet tudom, szememben mindig öreg. Enyéimnek a nagyszobában a cselédélet keserveit emlegeti. Ez a világ rég elmúlt, de benne megmarad élete végéig. Negyedszázadon át verejtékezett más tarlóján, ette a krumplit, a babot, a káposztát, kívánta a húst, s most éppen azt emlegeti, amit százszor hallottam tőle: negyvenéves koráig nem volt más vágya, mint hogy életében egyszer hasára süssön a nap, s alaposan klaludja magát. S mikor megtehette volna, nem jött álom a szemére. Megmaradt korán kelő embernek, megszokta a hajnali ébredést, s örökké panaszkodik: „Rossz alvó vagyok, hej, pedig valamikor tudtam volna aludni hétfőtől vasárnapig.” jfjobban figyelr IvCZUCK Rájövök, az í merős hangokat, a meghitt b< szélgetést a .rádió közvetíti V£ lamelyik tiszántúli községbű ahol még soha nem jártam. Kísérteties a hasonlóság a tiszántúli nyugdíjas és Bóna szomszéd történetei között. Nagygazdák, munka látástól vaku- lásig, szegénység, kenyértelen- ség. Kísérteties a hasonlóság, illetőleg természetes. Akik átélték a cselédélet nyomorúságait, egyformán emlékeznek, hiszen a szegénységnek, a szolgaságnak nem voltak színei* egy színe volt csupán, a fekete. Ezerszer, tízezerszer fekete. Ahányszor halljuk, annyiszor ugyanaz, s a múltat idézőknek ilyenkor még a hangjuk is egyforma. „Hála istennek, elmúlt, gyerekeink már csak hírből ismerik a régi világot.” — mondja az öreg tiszántúli nyugdíjas, akinek a szívében, az eszében az új élet jötte sorsélmény. o A régi rettegések, a régi szorongások drámai túlélésével még három évtized múlva, napjainkban is találkozom. 1945-ig iszonyatos létbizonytalanság nehezedett a hárommillió koldusra, s ennek tudati, érzelmi mélységei szinte felfoghatatlanok, Tavaly mesél-
